A Teremtő közös feltárása a tízesben azt jelenti, hogy megnyitjuk szívünket, összekapcsolódunk, és felfedezzük, hogy abszolút hasonlóak, egyenlőek, azonosak vagyunk – mindenki mindenben. Ennek a közösnek a feltárása számunkra a Teremtő érzését kelti bennünk.
Ezért azt mondják, hogy nincs Teremtő, mint olyan, hanem van egy közös érzés, hogy minden szív együtt van egy szívben. Ez egy nagyon különleges érzés, ami abszolút mindent betölt. Ezt az állapotot el kell érnünk, és nincs is ennél jobb.
[310180]
A Napi Kabbala lecke 2. részéből 23.03.13 "A világ összekapcsolása az utolsó generációban"
Kérdés: Van-e alternatívája az egoista kitöltöttségnek? Mit szerez az ember az egoizmuson való felülemelkedés eredményeként?
Válasz: A felső ismeret, a felső érzékelés és a felső megvalósítás révén az ember abszolút kitöltöttségre tesz szert. Az egész világegyetemet végtelenségig és integráltan látja, és érzi és felismeri, hogy minden mennyire összekapcsolódik egymással.
Kérdés: A szeretet kapcsán átélt szenvedés hasonló beteljesedést nyújt?
Válasz: Nekem könnyebb igent mondani. Ezt lehetetlen leírni, mert ehhez egy másik érzésbe kell emelkedni. Bármilyen érzéshez szükség van egy hordozóra, az úgynevezett szűrőre, különben min keresztül fogod érezni őket.
Napjainkban az ember állati szinten van. Nem érzi magát a testén kívül, és minden pillanatban csak az érdekli, hogy olyan kellemesen érezze magát, amennyire csak lehetséges. Ez létezésének értelme, ami belesűríthető abba a formulába, hogy „ameddig csak élek”. Ebben koncentrálódik egész állati létünk lényege.
Ezért ha az ember nem él át szenvedést, ő marad a legprimitívebb állat, és semmilyen elmozdulást nem végez. Minden megmozdulásunk azt a célt szolgálja, hogy kitöltsük magunkat valamivel.
[309887]
A KabTV "Kaptam egy hívást. Büszkeség" 2012.07.30.
A Kabbalista módszertan nagyon egyszerű és közvetlen. Azt mondja, hogy a Tórában leírt összes cselekedetet a szívben belül kell megcselekednünk.
Az emberek azonban úgy eltorzították, hogy kifelé fordították, azaz {úgy vélik} ha ezeket a cselekedeteket fizikailag mindenki előtt végrehajtja az ember, akkor nagyszerű munkát végez.
Megjegyzés: De ha nem értem, hogyan egyesítsem a szíveinket, akkor ebből a reménytelen állapotból ezt külsőleg végzem el, egy templom építésével és egy bárány feláldozásával.
Válaszom: Természetesen ez a legegyszerűbb.
Valójában meg kell találnod ezt az állatot önmagadban, fel kell fedezned, meg kell győződnöd arról, hogy ez a te egoizmusod, meg kell ölnöd, le kell vágnod, meg kell nyúznod, néhány darabját el kell égetned, és néhányat meg kell enned. Meg kell értened, hogyan kell ezt megtenned.
Kérdés: Van olyan módszer, amely elmagyarázza ezt nekem?
Válasz: Természetesen! Ez a Kabbala módszere.
[308089]
A KabTV "Spirituális állapotok" című műsorából 2023.01.08.
Kérdés: Tulajdonképpen mi az ima lényege? Hogyan hozhat létre a tízes egy közös imát, amivel örömet okoz a Teremtőnek?
Válasz: Az ima egy kérés a szívben, az, amikor valóban az igazi kérést intézem a Teremtőhöz. Mint a kisgyerek, aki sír az anyjának, noha nem is tudja, hogy kihez fordul. De a gyerek egy test volt az anyával, kapcsolódik hozzá, és az anyát keresi könnyeivel. Az anya pedig meghallja őt.
Ugyanez a helyzet velünk is. A Teremtőhöz kell fordulnunk, mivel Ő hozott minket létre. Leestünk a Bina minőségéről a Malchut szintjére, most pedig megint fel akarunk emelkedni a Bina magasságába. Ezt az emelkedést tudatosan kívánjuk megtenni.
Az egyre magasabb szintre emelkedés spirituális folyamat, hiszen egoista vágyunk(Malchut) fölé kell emelkednünk, egészen a Teremtő minőségéig (Bina). Ez az, amit meg kell cselekednünk, és amire kéréseinknek irányulnia kell.
Kérdés: Ha úgy kell sírnunk a Teremtőnek, mint a kisbabák, akkor soha nem fogunk felnőni? Mindig gyerekek maradunk?
Válasz: Természetesen. Mindig teremtmények maradunk, és sosem mi leszünk a Teremtő. De szeretnénk felemelkedni a Teremtő szintjére. Ez fejlődésünk végső célja. Tegyünk rá kísérletet! A Teremtő is azt akarja, hogy sikerrel járjunk.
Kérdés: Számos Kabbalisztikus forrás beszél az adakozásról. Milyen adakozásról beszélünk, ha mi mint teremtmények nem tudunk adni?
Válasz: Nagyon egyszerű. Meg kell változtatni az emberekhez való hozzáállásod, közelinek, kedvesnek, szükségesnek kell tartanod őket. Akkor leszel képes adni nekik, mint a gyermekednek.
Kérdés: Vagyis ha természetesen, így bánok egy gyerekkel, akkor itt erőfeszítéseket kell tennem? Végül is teljesen természetellenes, ha egy abszolút idegent ugyanúgy kezeled, mint a gyermekedet, és ebből örömet kapsz.
Válasz: Igen. Ehhez azonban meg kell látnom az univerzum általános képét, át kell éreznem, hogy mindannyian összekapcsolódunk, és hogy, hogyan juthatok el barátaim révén egy magasabb, spirituális állapotba. Akkor elmegyek hozzájuk, és kapcsolódom velük. Kedvesek lesznek számomra, mert hirtelen rájövök, hogy a lelkem részei. Tehát tényleg odaadom nekik? Valójában nem adok nekik, hanem a lelkembe fektetek. Ez a szeretet.
Kérdés: Tehát a felebarát iránti szeretet, az egység, amelyet több ezer Kabbalista forrás ír le, addig lehetetlen, amíg az ember meg nem látja, hogy egy közös rendszer, egyetlen lélek része?
Válasz: Igen. Egyébként egyszerűen képtelen vagyok adakozni. Ehhez nincs szívem. Ez ellentétes a természet törvényével.
Ehhez látnunk kell, hogy mindannyian egy hatalmas globális rendszer részei vagyunk, és mindannyian teljes mértékben függünk egymástól oly módon, hogy azok, akik rajtam kívül vannak, meghatároznak engem. Ezért ha gondoskodom róluk, biztosítani fogom a jövőmet. Ha olyan állapotba kerülök, hogy csak rájuk gondolok, és nem magamra, akkor tökéletes jövőt fogok biztosítani magamnak.
Válasz: Akkor beszélhetünk egyenlőségről, amikor mindkét fél beleegyezik a többé-kevésbé egyenlő feltételekbe. Más szóval, veled egyenlő mértékben akarok részt venni abban, hogy a megélhetésünkön túl mindketten mindent másnak adunk. Ha ez megtörténik, akkor egyenlőek vagyunk. Ez kell, hogy legyen a kiindulópont, más közös nevező vagy meghatározó tényező nincs.
Komment: Egyszer azt írta, hogy az egyenlőség nem az egyenlőségre törekvés, hanem egymás kiegészítése. „Ki kell erőszakolnunk, hogy lehetőségeiket valóra váltva adakozzanak a közösség számára.”
Dr. Michael Laitman válasza: Az „erőszakolás” talán kicsit durván hangzik, inkább úgy fogalmaznék, hogy segítenünk kell, hogy az ember megvalósíthassa önmagát.
Mindegy, hogy háztartásbeliről vagy kormányfőről van szó – mindegyik a lehető legtöbbet adja a saját területén. Ebben bizonyosan egyenlőek. Mondjuk azt, hogy miután befejezték az életüket, feljutnak egy mennyei törvényszékszerű helyre, ahol a kormányfő megpillantja a háztartásbeli asszonyt önmaga mellett.
Kérdés: Isten előtt mindannyian egyenlőek vagyunk? Vagy ott is létezik valamiféle hierarchia?
Válasz: Mindenki egyenlő, abszolút mindenki.
Kérdés: Vagyis úgy tűnik, hogy nem a hasonlóság hozza meg az egyenlőséget, hanem az, hogy közös cél elérésére törekszünk.
Válasz: Igen, és megértjük, hogy ez a cél a közösség részére történő adakozás.
Az egyenlőséget mindig annak tükrében határozzuk meg, hogy mennyi erőfeszítést teszek, hogy közel kerüljek másokhoz. Én például napi tíz órát szánok arra, hogy egységet alakítsak ki más emberekkel, egy másvalaki pedig két órát. De ez a tőle telhető legtöbb, így van megalkotva, és ebben egyenlőek vagyunk.
Kérdés: Hívhatjuk ezt spirituális egyenlőségnek?
Válasz: Hogyne, bár a spirituális egyenlőség magában foglalja az önkéntes adakozást is. Minden alkalom, minden óra, amit az ember azzal tölt, hogy mindentől függetlenül a társadalmi jó érdekében adakozik, nos, ez spirituális adakozásnak számít. Ez az az ismérv, ami alapján megítélhetjük az emberek közötti egyenlőséget.
Kérdés: Hogyan születik döntés a tízes csoportban? Többségi szavazat alapján történik, vagy mindenkinek egyet kell értenie?
Válasz: Ha van valami fajta „többség” akkor, az már onnantól nem nevezhető „tízes” csoportnak. A tízes egy ember, egy szívvel. Ha ez így van, akkor ott milyen többség létezhet? A minyan (tízes) akkor alakul meg tíz emberből, ha egyetlen szívben, egyetlen imában alkotnak egységet. Tehát hogyan is juthatna bármilyen elhatározásra a tízes, ha valamelyik része nem ért egyet teljes szívéből?
Nem hősködhetsz, és egyezhetsz bele a barátok döntésébe nemtetszésed ellenére. A spiritualitásban nincs kényszer! A tízesben csak akkor fogadható el a döntés, ha az egyetértés egyetemes. Máskülönben nem beszélhetünk a tízes, mint koncepció létezéséről. Mindenki egységbe kell hogy forrjon.
Ezzel szemben, a spirituális vezetőség kényszerítő erejű többség (például 10-ből 8 egyetértés) mellett fogadja el a határozatokat. Ez azért van így, mert olyan emberekből áll, akik a világ szempontjából lényeges problémák tekintetében eltérő nézeteket vallanak, és igyekeznek megoldást találni ezekre a nehézségekre. Nem a spirituális munkát érintő kérdésekben hoznak döntéseket.
Aztán vannak emberek, akik arról határoznak, hogy milyen menüt fogyasztunk, hogy néz ki az adott nap beosztása, vagy milyen cikkeket veszünk az órán. Őket meg sem kérdezem, hogy mi mellett döntöttek. Azonban a tízes csoportjának koncepciója csak a spirituálisan, egy emberként kapcsolódó formációra vonatkozik.
[107626]
Reggeli Kabbala lecke Első rész 13/05/16, Rabbash Írásaiból
Kérdés: Baal HaSulam a „A béke” című cikkében ezt írja: Nem kell különösen megvizsgálnunk a megszerzés Micváját (a Mitzvot egyes száma), mivel a büntetést azonnal végrehajtják, ami bármiféle hanyagságot megakadályoz.
Ez miről szól? Valójában a valóságban nem figyelünk azokra, akiket a természet megbüntet.
Válasz: Az a tény, hogy nem látunk büntetéseket és jutalmakat, még nem jelent semmit. A természetben minden úgy van létrehozva, hogy a büntetés és a jutalom is azonnal bekövetkezik, de egyszerűen nem tárul fel előttünk.
Kérdés: Azt akarod mondani, hogy azokat az embereket, akik többet kapnak, mint amennyit adnak és akik másokat felhasználnak, a természet megbünteti, de ezt nem látjuk. Akkor mi a büntetésük?
Válasz: A mi világunkban mindent fordítva látunk. „Az igazak szenvednek, a gonoszok boldogulnak” (Masechet Berakhot, 7a, 25) Azokat az embereket, akik durván felhasználják ezt a világot, és másokat kihasználnak, mindenki irigyli, mert nem látjuk a nagy képet. Itt nem tehetsz semmit.
Mindent a legvégső célhoz viszonyítva mérünk, amelyet még nem értünk, nem látunk és nem is helyeselünk, vagyis abszolút mindenki egyetlen rendszerbe való egyesülésének vonatkozásában. Pontosan ezt az állapotot veszítik el azok az emberek, akik mindent maguk számára használnak fel.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
