Kérdés: A Teremtő adja a lelket, ami szándékot jelent. Tehát a szándék minősége határozza meg a lelket?
Válasz: A lélek csak akkor formálódhat, ha van szándék az adakozásra. Amilyen mértékben megvan ez a szándék, a felső fény leszáll az emberre, formálja és megteremti őt az adakozás minőségében. Az adakozás szándéka a lélek.
Kérdés: Hogyan érthetjük meg, hogy közelebb kerüljünk a lélekhez? Mik a helyes mutatói ennek?
Válasz: A mutatók a köztetek lévő kapcsolat, és ezen keresztül a Teremtővel való kapcsolat. Ebben a munkában csak két lépés van: elérni a kapcsolat minőségét közöttünk a tízesben, majd ezt a tízest összekapcsolni a Teremtővel. Ennyi. Semmi másra nincs szükség.
[334163] A Napi Kabbala Lecke 2024.08.29., Rabash írásai: „Aki megtisztulni akar, azt segítik – 1”
Kérdés: Honnan van az embernek ereje, hogy csukott szemmel haladjon, ha nem látja a Teremtő nagyságát?
Válasz: Az ember a csoporton, a barátokon keresztül kap erőt. Még ha ő maga nem is tárja fel és nem látja a Teremtő nagyságát, a barátaihoz közeledve érzi, hogy az bennük van.
Kérdés: De hogyan találhatja magát olyan alacsony állapotban, hogy nem lát legalább némi nagyságot?
Válasz:Ott van neki a csoport nagyszerűsége. Fel kell emelnie barátai nagyságát, ha közelebb akar kerülni a Teremtőhöz, mivel a Teremtő bennük van. Ezért mondják: „A barátok szeretetétől a Teremtő szeretetéig.”
[319383]
Részlet a 2023.10.19-i Napi Kabbala Lecke „Rabash írásai; ’Mi az árvíz a munkában?’” című előadás első feléből
Válasz: A Kabbala könyv olyan dolog, ami kívülről úgy néz ki, mint egy tekercs vagy néhány betű képe. Ez a kép lehet agyagra, fémre vagy bármilyen más anyagra, például pergamenre, papiruszra vésve, teljesen mindegy, hogy mire.
Belső értelemben a könyv egy adapter, átalakító, csatlakozó és vezető közöttünk. Mindannyiunkban van egy belső rendszer, amit léleknek hívnak. Külső, testi rendszeremen keresztül, legyen az vizuális vagy auditív, kapcsolatba kerülök valamilyen eszközzel, amellyel egy másik rendszerhez – egy külsőhöz – kapcsolódhatok.
Vagyis a lelkem a könyvön keresztül kapcsolódik egy külső rendszerhez, amelyet közös léleknek neveznek.
Tehát nem csupán egy könyvről van szó, hanem egy teljes rendszerről, amelyet egy bizonyos ember vagy emberek egy csoportja készített abból a célból, hogy az egyes ember lelkét hozzá kapcsolja a közös lélekhez, a felső irányítás közös rendszeréhez. Ez a művelet nem lehetséges könyv nélkül.
[312657] A KabTV „Van egy hívásom. Mi az, hogy könyv?” című adásából; 2011.03.13.
Komment: A mi világunkban az embert mindig megjelenése alapján azonosítjuk. Látok valakit, és aktiválom a vele kapcsolatos belső érzékelésemet. Nos, úgy tűnik, hogy a fizikai jegyek alapján történő azonosítás helytelen.
Rav [Tanító] válasza: Hát persze! Amíg nem kezdünk el egy magasabb szintet érezni, az adott ember azokat a paramétereket képviseli számunkra, amelyeket érzékelünk, vagyis külalakját, személyiségét és különféle tulajdonságait. Ezek mindegyike korporális természetű. A következő szint az, amikor elkezdjük érezni az illető lelkét.
Kérdés: Úgy érti, hogy az anyagi világban érezzük a lelkét?
Válasz: Az anyagi világban nincs lélek. A materiális világ olyan dimenzió, ahol minden a megszerzés elvének megfelelően van elrendezve. A lélek pedig az adakozás minőségéből épül fel. Ebből következik, hogy nem érezhetjük az anyagi világban.
Kérdés: Ugyanakkor azt szokta mondani, hogy amikor elnyerjük a spirituális érzékelést, ez a világ nem tűnik el. Vagyis amellett, hogy ebben a világban tartózkodunk, képesek vagyunk egy másik síkot is érzékelni?
Válasz: Igen, érezzük ezt a másik dimenziót. De a kettő nincs átfedésben, mert eltérő jellegekkel bírnak, akárcsak a különböző rádiófrekvenciák.
[311660] A KabTV „Van egy hívásom. A szervátültetés kérdése” című adásából; 2011.01.09.
Válasz: A lélek az a részünk, amely elérés által lesz a miénk.
A lélek a gyökerünk, ahol teljesen összeolvadunk a Teremtővel, mint két erő: mi, mint megszerzők, és Ő, mint adó. Ez a felső állapot fokozatosan tárul fel számunkra, az elérés 125 szintjén keresztül, amelyről a kabbala beszél.
A „kabbala” kifejezés a „megszerezni” szóból származik, ami itt a felső állapot elérését jelenti. Ebből következik, hogy nincs más teendőnk, mint hogy 125 szint során felemelkedjünk és feltárjuk gyökerünket.
Felszínre hozzuk az igazságot, gyökerünket, az egyetlen örökkön létező állapotot, amelyben teljes mértékben összeolvadunk a Teremtővel, avval az erővel, amely megteremtett minket.
Amikor elérjük ezt az állapotot, elérjük a totális egyenlőséget, hasonlóságot és azonosságot a Teremtővel, és abszolút partnerei leszünk az univerzumban.
[311727] A KabTV „Van egy hívásom” című adásából; 2011.01.09.
Kérdés: Minden állapot a Teremtőtől származik. De azzal, hogy ezt tudjuk, miként kerüljük el az erőtlenségből fakadó közömbösséget? Mondjuk, ha megértem, hogy mindaz, amit a múltban tettem, a Teremtő műve, akkor mi okom volna tovább kínozni magamat?
Válasz: Igen, kínozzuk magunkat, mint a Tizenkét szék című Ilf és Petrov könyvben: lopunk, aztán pirulunk a szégyentől. Mit tegyünk ehelyett? Ne lopjunk és ne piruljunk, hanem felejtsünk el mindent, ami a mai napot megelőzően történt.
Ha mától kezdve a minket előre hajtó vágyat tartjuk szem előtt, akkor nem húz minket vissza a nosztalgia, és nem emészt fel minket az eddigi, haszontalanul leélt életünk.
Komment: De így könnyen úrrá lehet rajtunk a közöny.
Rav [Tanító] válasza: Nem. Az előre haladásra való törekvés fog segíteni nekünk, hogy ne nézzünk vissza mind arra az aljas és gonosz dologra, amelyekkel megtöltöttük az életünket, mielőtt a Kabbala tanulmányozásába kezdtünk volna.
[311493]
A KabTV „Van egy hívásom. A múlt eltörlése” című adásából; 2011.01.22.
Megjegyzés: Azt mondja ön, hogy az embert csak úgy lehet korrigálni, ha abból a szemszögből vizsgálja az életét, hogy mit tesz a lelkével. Vagyis, amikor bűnt követek el, akkor látom, hogy mit okoz ez az örök részemnek (lelkemnek), amikor feltárom az ok-okozati összefüggés teljes képét a maga teljes terjedelmében, és nem egy rövid életszakaszban.
Válaszom: Az ember már az élet egy rövid szakaszán belül is úgy érezheti, hogy minden kölcsönkapcsolatban van, megértheti, hogy egy közös rendszerhez kapcsolódik, és elkezdheti felismerni, hogy minden más ember az ő része, hogy az élet rövid és hamarosan rájön – akár ebben az életben, akár azután –, hogy azzal, hogy másoknak árt, alapvetően önmagának árt.
Ráadásul ez a legközvetlenebb kár, amit önmagának okoz, mert a valóságban mindannyian egy egészet képviselünk. Csak nem látjuk ezt a rendszert, mert akkor tárul fel előttünk, amikor elhagyjuk a testünket.
Az ember elkezdi elsajátítani a test elhagyásának tulajdonságait akár ebben az életében, akár a test halála után, ha lehetőséget kap, hogy ezt valahogy érezze.
Ez lehetséges. Ezzel foglalkozik a Kabbala – egy módszer, amellyel elsajátíthatjuk azt az érzést, hogy egyetlen egész részei vagyunk. Csak ebben az esetben az ember másként viszonyul másokhoz, mint önmagához. Így van megírva: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, mert így jutunk el az egyetlen helyes állapothoz, amely valóban létezik a világegyetemben, csak el van rejtve előlünk.
A titkos világ – az, amelyet nem érzünk – mindannyiunkat egyetlen egészként, egy test sejtjeiként foglal önmagába.
A KabTV „. Az ártatlanság vélelmének feltárulása” 2010/3/10
Kérdés: Az elutasítás a családokban most feltárul, annak érdekében, hogy megértsük, hogy a házasság és a kapcsolatok is, csak a spiritualitáson keresztül, -mint összetevőn- keresztül lehetségesek?
Válasz: Csakis úgy! Ahogyan az a szétválasztásunk előtt volt, mielőtt még férfi és női részekre osztódtunk volna.
A Teremtés kezdetén a közös lélek egyetlen szerkezete létezett, amelyben a férfi és női rész teljes egységet alkotott egymással, kölcsönös eggyé olvadás, engedmények, szeretet és adakozás jellemezte ezt a szakaszt.
Aztán ez a kölcsönösség eltűnt, a helyét egyenlő egységek vették át, amelyek szemben álltak egymással: vágyaik, állati sóvárgásaik és egyéb különbségeik tekintetében. Jelenleg pedig talán képesek vagyunk az egymásra hangolódásra, de csak azért, hogy a másik kárára juttassuk magunkat kielégüléshez.
Azért következett be mindez, mert a szeretet és adakozás minőségei már nincsenek velünk. Senki nem tekint úgy a szeretetre, mint egy mindent betöltő, hatalmas érzésre. A mai ember szeretete annyit jelent, hogy valamely külső tárgy révén jut kellemes érzésekhez, a másik kárán tölti meg magát ezzel az örömmel, erre mondja azt, hogy: „szeretem őt” akárcsak a halat. (szereti a halat példázat, lásd pl: https://www.laitman.hu/2013/08/10/a-jelenletem-oka-ebben-a-vilagban/ )
Kérdés: Miért került sor a törésre, illetve mi okból tűnt el a szeretet minősége?
Válasz: Azért, hogy felismerjük hogy, szükségünk van erre a minőségre, és abban a pillanatban, hogy felismerjük, újra megjelenik. Ekkor felemelkedünk a szeretet szintjére, elkezdjük létrehozni azt magunkban, aktív erőfeszítések árán igyekszünk megragadni, és feltárjuk, miként válhatunk érdemessé rá, és tehetjük magunkat egyenlővé vele. Azaz, felemeljük önmagunkat a Teremtő szintjére.
Saját vágyunkból kiindulva tesszük ezt meg, saját belátásunk nyomán, és akkor egyenlővé válunk a Teremtővel minden tulajdonság (értelem, tudás, irányítás) tekintetében. Elnyerjük a Teremtő státuszát. Muszáj, hogy elérkezzünk erre a szintre.
Férfi és nő helyes kombinációja adhatja meg nekünk ennek lehetőségét. Mind a férjnek, mind a feleségnek rendelkeznie kell a szívben lévő ponttal, amely pontok törekednek az összeolvadásra, hogy így elérjék a Teremtőt.
A Kabbala pedig segíti őket ebben az emelkedésben, mivel megadja azokat a lépéseket, amelyek kivitelezése szükséges a spirituális úton. A Kabbala útmutatást ad a cselekvést és a boldog, spirituális családi életet illetően.
Kérdés: Hogy lehet teljesen átírni a valóságészlelésünket, azt, ahogy egy életutat vagy szituációt kiértékelünk?
Válasz: Nem gondolkozhatsz saját magad átalakításán. Honnan veszed, hogy ez lehetséges? A célod felé kell haladnod, és tisztában kell lenned vele, hogy miért akarod ezt a végkifejletet.
Csak egy fajsúlyos közösség befolyása alatt alakíthatod át magad, de csak akkor, ha a szándékok komolysága és más előfeltételek adottak. Lényeges, hogy bizonyos kalkulációkat elvégezzünk.
Nem fordulhat elő, hogy az ember azt mondja: „Belefáradtam abba, aki vagyok. Másmilyen akarok lenni.” Körültekintően kell ellenőrzéseket végezni, tervezni, és kitalálni a végrehajtás mikéntjét. Semmi nem történik csak úgy magától.
Kérdés: A társadalomnak egy pillanatra meg kell állnia, és el kell kezdenie felteni magának a helyes kérdéseket.
Válasz: Miért tenné? Azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy „Mi van előbb?” Mi okozza a kérdést, ami felbukkan a társadalomban? Mi fejtett ki ilyen hatást rá? Mi mozdította ki az egyensúlyi állapotából? És így tovább.
És ezt követően beszélhetünk arról, hogy mi szükséges hozzá, hogy az ember visszaszerezze belső békéjét és egyensúlyát.
Az élet mindig elénk hozza a szükséges kérdéseket.
Kérdés: A könyveiben azt írja, hogy a magasabb szintre emelkedéssel a létezés egy eltérő formáját fogjuk felfedezni.
Hogyan hihetjük el, hogy a köztünk lévő megfelelő érintkezéssel, egy más szinten lévő életet fedhetünk fel? Nem bizonyítja semmi. Hinnünk kell benne?
Válasz: Nincs más választásunk. Vagy elfogadjuk, vagy rengeteget fogunk szenvedni, és ezt követően jutunk el az elfogadás állapotába.
Kérdés: Miért ilyen nehéz ez? Nem elég, hogy a természetünk ellen kell mennünk, még egységet is kell alkotnunk, és hinnünk az egészben, mivel kézzel fogható bizonyíték nem létezik.
Válasz: Ha csakis elméleti síkon mozgunk, lehetséges elképzelni, hogy ha mindenkinek sikerülne saját egyéni, egoista természete fölé emelkedni, akkor a folyamat végén képesek lennénk különbözőségeink felett egységbe olvadni, és egyetlen közös, altruista természetet formálni magunkból.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
