Dr. Michael Laitman

Végtelenség: Ein Szof

Lehet múlhatatlan örömben részünk?

Kérdés: Honnan ered leginkább az öröm: a múltból, jelenből, vagy jövőből?

Válasz: Természetesen a jelenből. Ez az érzés a legélesebb. A jövő nem más, mint az öröm megelőlegezése. Az időtartama hosszabb lehet. A múltból eredő öröm pedig bizonyos benyomást hagy, és tudássá, Resimová (azaz információs emléknyommá) alakul át.

Kérdés: Az öröm a vágy kielégülésének következménye. De maga a vágykielégülés eltörli az örömérzést, és az elillan. Hogyan érhetjük el, hogy az öröm soha ne érjen véget? 

Válasz: El kell határolnunk magát az örömérzetet attól a tárgytól, ami okozta. Például, ha örömmel tölt el, hogy a gyereked folyton egyre fejlettebb állapotokat ér el, akkor ez az öröm nem tűnik el. Viszont, ha bizonyos sikereid kapcsán örülsz, ez az érzés nagyon gyorsan szerte foszlik. 

Tehát, amennyiben az öröm külső forrásból származik, hosszú ideig kitart, azt mondhatnánk, hogy szinte végtelen. 


[273029]
KabTV “Kommunikációs Készségek” 20/08/07
Forrás: https://laitman.com/2020/11/can-joy-be-eternal/

19 nov 2020

A végtelen világában

Nekünk semmilyen hozzáférésünk nincs a Végtelen világához, mert végül is elérés csak olyan helyen lehetséges melynek határai vannak. Az érzékelés azon a ponton születik, ahol valami véget ér. Így hát a végtelenség állapotában nem érzékelünk, sőt, nem is fogunk fel semmit.

Mintha bele lennénk vetve a nyitott kozmoszba, ahol a sötétségen kívül nincs semmi, egyetlen kicsiny fénysugár sem, és nem tiszta, hol van a fent, a lent, a jobbra vagy balra. Képtelen vagyok felfogni bármit, a súlytalanság állapotában keringek, nem érzem, hol vagyok, és mi történik velem. Ezt hívjuk a Végtelen világának.

A végtelen világának közepe az a pont, ahol minden lezárul, a vágy és a Fény is. Olyan ez, mint egy fekete lyuk.

[272978]
Napi Kabbala Lecke 2-ik rész  Baal HaSulam, “A Tíz Szfíra Tanulmánya”Forrás: https://laitman.com/2020/11/in-the-world-of-infinity/

10 nov 2020

Feltárni magam, a Teremtő érzékelésére

Ha megvizsgáljuk az Ein Sof (Végtelen Világ) koncepcióját, láthatjuk, hogy ez valójában számunkra nem létezik. Csak azokban a vágyainkban nyilvánul meg, amelyek még nem stabilizálódtak elérhető módon, a számunkra. 

Az Ein Sof – a Végtelen, vagy határtalanság- elvével arra az állapotra irányulunk, amelyben a Fény megszorítás (Tzimtzum) nélkül ragyog, és teljesen nyitottak vagyunk a befolyására. Általánosságban erre azt a példát szoktuk említeni, ha egy poharat teljes egészében megtöltünk, a pohár az Ein Sof állapotában van, mivel a pohár állapotát a kitöltés mértéke nem befolyásolja egyáltalán. Ez pontosan azt jelenti, hogy az Ein Sof határtalan állapot, korlátozás nélkül. El kell érnünk az edényeinkben ezt az állapotot, és ki kell nyílnunk a Teremtő hatásának érzékelésére minden határon felül.

Hogyan érzékelhetjük a Teremtőt önmagunkon belül? Mindent képesek vagyunk elnevezni, amit a saját határainkon belül, teljes minőségében elérünk, annak érdekében, hogy érzékeljük és megértsük azt. Ez az oka annak, hogy a Teremtő, Aki egy világos és pontos módon kitölt minket, annak a mértéknek, értéknek, súlynak megfelelően, amennyire ezt a vágyunk, – amelyben érzékelünk – ezt lehetővé teszi. Ezen a módon haladunk előre.

A Teremtőt betűkkel leírva ábrázoljuk, amely annak megfelelően történik, amilyen módon érzékeljük Őt a saját minőségeinken beül, és nem annak megfelelően, ami Ő igaz valójában. Ennek az oka az, hogy a Teremtőnek nincs olyan minősége önmagában(amelyet érzékelünk), de csak azt érzékeljük, amivel van formaegyezésünk. Azt mondjuk Róla, hogy Ő jóságos és jócselekvő, és hogy kitölt és gyógyít, azaz minden, amit belül érzünk Tőle érkezik, de azt, ami az ő lényegisége, képtelenek vagyunk elérni.

[257961]
KabTV program: „A Kabbala alapjai” 20/06/12  

Forrás: https://laitman.com/2020/06/opening-myself-to-the-perception-of-the-creator/

12 jún 2020

A Spirituális világok hologramja

thumbs_laitman_214

Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és lényege”: .. és, ami létezik a magasabb világban, az szükségképpen létezik minden alatta lévő világban, hiszen az alsó világ van a Felső lenyomata. Tudd meg, hogy ezek a realitások és a jellemzőik, amelyeket a Teremtőt kutató elér, az úgynevezett “szintek”, mivel ezek elérése egyik a másik tetején lehetséges, mint a létra fokai.

A különlegessége az elérésnek, hogy mindig tíz Szfirát érünk el, a teljes valóságot. A kérdés csak az, hogy felbontásában, pontosságában, mélységében, vagy a részletgazdagságában, azaz a teljes valóság részei közötti kapcsolatokat milyen formán érzékeljük, de a valóság mindig ugyanaz a valóság.

Ezért a spiritualitásban minden állapot teljes állapotnak van nevezve. Nem teljesen értjük, hogy lehet egy teljes állapot, ha mi még csak az első, vagy a tízedik, vagy akár a századik szinten vagyunk. Végtére is ez nem a 125. szint, annál is inkább, mivel ez még nem a korrekció vége, és nem is az Ein Sof (Végtelen) világa, mert csak abban a világban van teljesség.

De nem, a teljesség tulajdonképpen minden állapotban benne van, amit elérünk, mert mindig az Ein Sof világát érjük el. Azonban az edényünk vonatkozásában, ez mindig úgy tárul fel, mint egy, ami bizonyos számra van felosztva, és nem a különálló részeiben. De ezt a teljességet olyan mértékben érzékeljük, amennyire megértjük, és érezzük, azt az egész szerkezetet, minden megkülönböztetéssel azon belül. Ez olyan, mint egy hologram.

KA

07 dec 2015

Ki irányít minket?

 

Laitman_069_01

Kérdés: Én már éltem át olyan szokatlan pillanatokat az életeben, amiket nem tudok miként megmagyarázni. Például, amikor egy eldöntendő kérdés foglalkoztat, amire csak “igen vagy nem” válasz adható. Úgy érzem, hogy a “nem választ akarom választani, de rettenetesen félek azt kimondani.

 

És ekkor hirtelen mintha pár pillanatra látnám a jövőmet előre, azt a jövőt, ami az “igen” választásával lenne elérhető, ahol sokkal több félelmet és szorongást érzek, mint a “nem” választása esetében. Ennek hatására nyilván a “nem” válasz a megfelelő.

 

Több olyan helyzet van, amelyekben úgy viselkedem, mintha látszólag több részre hasadnék. A logika javasol egy irányt, de a testem valami teljesen mást reagál, akként, ahogy én önszántamból sohasem reagálnék. Ezek az események drasztikusan megváltoztatják az ember életét.

 

Gyanítom, hogy ez minden emberrel megtörtént már, de egyszerűen nem figyelnek erre. A kérdésem az: Mi ez? Honnan jön ez a külsőnek tűnő beavatkozás?

 

Válasz: Folyamatosan külső hatások befolyása alatt vagyunk, hiszen egyszerűen nincs semmi más. Még pontosabban fogalmazva, ezek belső hatások, amik kiépítik bennünk a világunkat, valamint saját magunk érzetét is.

 

A Kabbala feltárja nekünk a lehetőséget, hogy befolyásoljuk a világunk és magunk érzetének forrását, hogy építőivé váljunk a világunknak, és mindennek, ami bennünk érezhető, vagyis az Olam Ein Sof-nak.

SZL

KA

 

31 aug 2015

Az emberek közötti kapcsolat

Laitman_421_01

A Teremtő nem más, mint az emberek közötti kapcsolat tökéletes, korrigált formája. Az általunk megtapasztalt világ pedig, az ettől a tökéletességtől való eltérés kivetülése. Hogy a Teremtő teljes megnyilvánulásának világa milyen, azt csak akkor fogjuk érzékelni, ha elérjük kapcsolatainkban az Ő minőségét. A Kabbalisták a Teremtő teljességének megnyilvánulását nevezik Ein Sofnak, azaz, Végtelen Világnak, amelyben semmiben nem korlátozza az embert, a Teremtőtől való forma eltérése.
2015.06.07 Reggeli leckéből

KA

07 jún 2015

Várakozás a szabadság friss levegőjére

Évezredeken át, több ezer ember megpróbált egyedül kiszabadulni a börtönéből, a szűk világérzékeléséből és aprócska világából, de nem voltak sikeresek.  És ez soha nem fog megváltozni! A megszerzési vágy, soha sem akar magától kitágulni,  és elengedni engem, azért, hogy ne rajta keresztül lássam a valóságot, hanem  az igazi világot lássam.

Ez soha nem fog megtörténni! Épp ellenkezőleg, napról napra növekedik a megszerzési vágyam, de csökkennek a lehetőségeim, hogy korrigáljam magam.  Ez elvezet engem a száműzetés érzéséhez, amely arra kényszerít, hogy keressem és megtaláljam a módszert – a Kabbala Bölcseletét. A Kabbala elmagyarázza, hogy az önző vágyban, az ember nem képes többet feltárni a világból. Sőt egyre inkább beszűkül a világa.

Nekem el kell fogadnom azt a tényt, hogy az egóm nem enged érezni semmit ami nem megszerző. És ha ennél valami többet akarok, akkor meg kell változtassam a hozzáállásomat a megszerzési vágyammal szemben. Most a valóságot  szelektív módon látom, csak azt érzékelem, ami az egómat érdekli. De ha egy átfogó képet akarok látni, egy valódit vagy legalább egy olyat ami megközelíti a valódi képet, akkor a megszerzési vágyam fölé kell emelkednem, és ki kell lépnem  az önző vágyaimból.

És kilépve a megszerzési vágyamból és beléphetek  egy vagy több barát vágyába. Ezáltal már kitágítom a felfogásomat és érezni fogom a világot, amely rajtam kívül létezik. Ehhez, hozzá kell kapcsolódjak a barátom vágyához. Hogyha képes leszek a baráton keresztül érzékelni a valóságot, az teljesen más lesz, mint amit az egómban érzékeltem. Ezáltal magam fölé emelkedek, hogy látom a világot a barátomon keresztül akit nagyobbnak látok mint saját magamat. És ez felébreszt az álmomból legalább ki fogok tudni menni a dobozomból, a börtönömből.

Ebből ered az a szabály, hogy: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez egy gyakorlati eszköz, amely által ki léphetünk a mi kis dobozunkból, amely a megszerzési vágy által úgy tűnik számunkra, mintha a való világ lenne. Majd felemelkedünk magunk fölé, és megszerzünk egy másik nézőpontot.

De, azért hogy a nézőpontom valóban független legyen a megszerzési vágyamtól, nem csak hogy ki kell lépnem egy vagy több barát által belőle, hanem magamhoz kell, hogy kapcsoljak még sok más egyéni megszerzési vágyat is. Csak ilyen módon, érhető el az alsó és a felső vonal magamhoz kapcsolásával az, hogy minden alkalommal egy más nézőpontból, láthatom a világot és ezen nézőpontok sokaságából létrejöhet a valódi világ képe.

Végül is, minden egyéni nézőpont egymáshoz kapcsolódva kialakít egy szélesebb világnézethez. Ez a világnézet addig tágul, hogy elér az Ein Sof-ig és akkor kiszabadulok a megszerzési vágyamból és szabaddá válok. A valóság érzékelésem nem lesz semmilyen feltételhez kötve, hanem teljesen objektív lesz.

A legcsodálatosabb dolog ebben a mechanizmusban az, hogy a világérzékelésbeli emelkedés tapasztalható lesz  a megszerzés iránti vágyam változásában is. De mindehhez fel kell tettem egy olyan szemüveget, amely korrigálja a barátokban az összes hibát, semlegesíti a töréseket, és éz által, érezni hagyja a Felső valóságot.

Mert elmondatott, hogy a spirituális munka az a “szeretni másokat” szükségessége, és ez általi Teremtőhöz való felemelkedés. Mert “A Tóra emberi nyelven beszélt”, amelyet képesek vagyunk megérteni és megérezni. Bár a valóság észlelésnek a megváltozásáról beszél.

De nekünk egyszerű cselekedeteket és gyakorlatokat kell végeznünk, azért, hogy megszerezzük ezt a változást. A mi valóság érzékelésünk módja lehet: a primitív egoista vágyunkon keresztüli, vagy a  megszerzési vágyon keresztüli, amely az adakozás felé van irányítva. Végül is, én elérek egy olyan állapothoz, amelyben az erőfeszítéseim arra, hogy megváltoztassam önmagam, örömmé válik számomra. Mert már érzem, hogy közeledek a felszabadulás felé.

2013.10.24, Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

forrás: בציפייה לאוויר הצח של חופש

KA

27 okt 2013

Értelmetlen megbánni, amit elnyelt az Eyn Szof (a Végtelen)

Kérdés:

Mit lehet tenni, hogyha a bánat kíséri az embert, a múlt sikeretlenségeivel és nem enged semmi másra gondolni?

Válasz:

Mikor egy dolog már megtörtént, akkor nincs miért bánkódni – ami volt az volt. Nincs más Rajta kívül. Ön mindent megtett, amit lehetett, “Ha én nem teszem meg magamért, akkor ki teszi meg értem?”,  és a többi a Teremtő ellenőrzése alatt van, “Nincs más Rajta kívül”. Tilos bánnod a múltat! A múltat már elnyelte a végtelen Nem vagy felelős érte, a Teremtő cselekedett rajtad keresztül.

Én megtettem mindent ami rajtam múlt, hogy mennyire sikeresen vagy nem, az a Teremtőtől függ. Ilyen módon rendezte el a Teremtő a cselekedeteimet. Megakarta mutatni nekem, hogy mennyire távol vagyok Tőle, és a következő cselekedet által összetapadhassak Vele..

Tilos úgy gondolni az előző állapotra, mintha önmagunk terveztük volna és vittük volna véghez őket. Ez a “héj” (Klipa), ez egy hiba, ez egy hazugság, ha azt hiszük, hogy mi valamit tettünk és nem pedig a Teremtő tette rajtunk keresztül. Ugyan ezt nem mondhatjuk ezt el a jövőről, csak a múltról,  kétség nélkül, így kell ehhez viszonyulnunk.

Ez a hiba üldöz egész életünkön keresztül. Az ember őrli magát a hibákért, amit elkövetett az iskolában, az egyetemen, sajnálja egész életét, beleértve a tegnapi napot is és még a jelenlegi pillanatokat is. De tilos ezt tenni!

A haldokló ember azt kell, hogy mondja, hogy az egész élete, amelyen átment, valójában nem az övé, nem ő tett mindent. A Felső gondolata teremtette meg és  szülte meg őt valamikor, átvezette valamilyen úton, különböző cselekedet útján, és most ő bizonyos állapotban folytatja ezt az utat  és tovább lép a következő állapotba.

Mi nem változtatunk meg semmit a múlton, és nem is tervezünk meg semmit előre, a jövőre nézve, még egy pár pillanatig sem. Mi csak most tárjuk fel egyre mélyebben és mélyebben az igazságot ebben a világban, úgy, hogy a hosszú távú terveink egyáltalán nem működnek.

Csak a jelenlegi állapotodban vagy képes cselekedni, és a te feladatod az, hogy összetapadj a Teremtővel! De a gondolkodás a múlt pillanatairól, amely elhaladt már az életed filmjén, vagy a pillanatról, amelyen át fogsz haladni, az a hit hiánya, az összetapadás hiánya, az adakozás hiánya.

A jelenlegi helyzeted olyan kell, hogy legyen, hogy folyamatos összetapadásban legyél a Teremtővel. A te akaratod legyen az Ő akarata, a te cselekedeted az Ő cselekedete, és nem szükséges semmi ennél több. Ilyen egyszerű.

A bánkódás a múltért, az egy hatalmas és rettenetesen vaskos “Kipa”(héj), amely folyamatosan elénk rajzol egy képeket a múltból, és arra kötelez minket, hogy bánatosan sajnálkozzunk: miért tettem ezt, miért bántottam, hogyan tévedtem, mennyire nem voltam jó, és így tovább. Ez egy ismert tévedés, a mechanizmus része, ezen mindenki átmegy.

2013.10.07, “Bevezető  a Zohár könyvébe” leckéjéből

ford: B S

szerk: SZ I

KA

16 okt 2013

Nem személyes hiba, amit érzünk, a fény, amely érkezik, elhoz egy ilyen érzést.

Mi csak a zuhanásoknak köszönhetően haladunk előre, a csalódásoknak, a rossz helyzeteknek felderítése által, amelyeket a mi megszerzési vágyunkban érzünk. Eleinte minden rossz helyzetet az e-világi erőkhöz tulajdonítunk, majd a Teremtőhöz.

Minden attól függ, milyen szinten található az ember, milyen felfedezésben. Lehet, hogy rejtettségben van, elvesztette a Teremtőben lévő hitet, hibásnak tartja a világot, mert az emberek különböző problémát okoznak belsőleg és külsőleg neki. Minden probléma az anyagi világ háttérében fedeződik fel, azaz, megsértik a szükségét: az élelmiszer, szex, család, pénz, tisztelet és a tudás.

Később a személy felemelkedik. Ha kapcsolódik a csoporthoz, így felemelkedik az  “Áchishená útján” (a felgyorsítás útján), és ha nem tud beintegrálódni, akkor legalább részt kell vennie  mechanikusan a tanulásban és mindenféle tevékenységekben. Ő új csapásokat kap a tiszteletben és az ellenőrzésben, majd elkezdi összekapcsolni ezt egy kicsit a viszonyához, elkezdi hibáztatni magát. Először hibáztatja csak a többieket, és látja bennük az állapota okát. De ha halad előre, akkor ő elkezdi hibáztatni magát, magához köt mindent ami történik.

Ő “eszi” magát, nagy nyomást és a stresszt érez, és ez a helyzet hosszú ideig tarthat. Minden a személy a részvétele mértékén múlik a környezetben. Ha nem vesz részt a környezettel és a csoporttal, akkor ő lehet, hogy  küzdelmeken megy át, és nem tanul belőlük. De ha sikerül elérni egy erős kapcsolatot a környezettel, akkor rajta keresztül megkapja a Reformáló Fényt, és  az összes cselekedeteket a Teremtőnek tulajdonítja. Az érkező Fény elhoz neki egy ilyen érzést.

Aztán rájön, hogy az összes csapás, probléma, ezek az akadályok, a belső “edényei”-nek és tulajdonságainak a feltárulása. És a kegyetlen világ nem volt hibás és még az ő gonosz természete sem, egyszerűen vannak “edények”, amelyeket korrigálni kell. Az igaz, hogy hozzá tartóznak, de megadták a lehetőséget az ő munkájára.

Meg kellett, hogy értse, a gonosz feltárulása nem az ő számlájára van írva,  hanem csak megadja, mint anyagot a munkához. És ha mi nem akarunk beleegyezni,  azonosulni a rosszal és a töréssel, hanem sóvárgunk egyesülésre “Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu” (Izrael, a Fény és az Áldott Szentség, az Egy),  akkor  segítséget kérünk, hogy felemelkedjünk ezeken az állapotokon. Ily módon felemeljük a hiányunkat a “Szűrő” és a ” Visszavert Fény” által, hogy beöltözhessen az “Egyenes Fény”.

Az egész úton, ettől a világtól egészen az Eyn Szof-ig, (a Végtelen Világig),  folyamatosan felfedezzük a törést és  a rossz dolgokat.  A mi feladatunk, a munkánk által,  átváltoztatni a gonoszt,  azokra az “edények”-re, ahol  felfedeződik a Fény. Azok a rossz dolgok és hiányok, amelyek felfedeződnek a Fény által, ahhoz hozzá kell adjuk a helyes hozzáállásunkat, az erőfeszítésünket és akkor bennük felfedezzük a jó dolgokat.

2013.09.13, Baal HáSzulám, 33. “Shámáti”

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

Új dolog

Új dolog

Báál HáSzulám cikke, “600 ezer lélek”:

“Mondva van, hogy 600 ezer lélek létezik, és minden lélek fel van osztva szikrákra. Meg kell érteni, hogyan lehet az, hogy a spiritualitásban feloszlik, mivel kezdetben nem teremtődött csak egyetlen lélek – az Ádám HáRishon lelke.

És az én véleményem szerint, hogy tényleg nincs több egy léleknél. És ugyanaz a lélek létezik Izrael minden fiában, mindenkiben teljes, ahogy Ádám HáRishon lelke. Mivel a spirituális az feloszthatatlan és szétvághatatlan, inkább a korporealitásról szól. Ahogy mondva van, hogy létezik 600 ezer Lélek és lélek szikrák, úgy tűnik, hogy a testek erejük szerint lennének felosztva. Szóval, kezdetben a test elválasztja és megakadályozza a Fény ragyogását a testtől, mindenre és mindenben. A Tóra erejével és a parancsolatokkal (Micvot) a test kitisztul, és a tisztulás mértékének megfelelően megvilágítja őt az általános lélek”.

A valóságban egy vágy létezik. A Fény teremtette a vágyat és Ő működik rajta: létre hozta benne a “cimcum-im” (összehúzodásokat), “maszach-im” (képernyőket), “parcuf-im” (arcokat), “olam-ot” (világokat). A vágy ugyanaz marad, és a “világ-ok” (vagyis “olam-ot”, amely jelentése héberül az “elrejtés” szóból ered) azt jelenti, hogy elrejtés a Fénytől az érzékelésben és érzésben. Ez pontosan olyan, mint amikor a világot szemüveg nélkül nézzük, a világ homályosnak látszik. Tehát, a spirituális “világok” is inkább egyértelmű és pontos képek, amelyek felfedeződnek a “spirituális szemüveg” által, amit kicserélek a magam korrekciója által, addig amíg elérem az Eyn Szof világát, azaz a teljes korrekciót.

Ezért a kérdés itt a személyes érzékelésben áll, nem magában a külső valóságban. A világ képe a személy elérésétől függ.

Tehát, egyetlen lélek van, de mindenki  az ő felkészültségi szinte szerint érzékeli. Mi mindig ugyanazon a helyen vagyunk, ugyanabban a rendszerben, mindegyik kapcsolódik hozzá érzelmileg és elmileg, különböző elérésben és megértésben mindenkihez. Hasonlóképpen, amikor a baba megszületik ebbe a világba, alig vesz észre valamit, csak néhány hónappal később kezd látni néhány részletet a képből. Ő is egy állítólagos rejtettségben van, egy bizonyos rész rejtésben és egy bizonyos rész felfedezésben, és ezen kívül a kezdeti rejtettség sokkal nagyobb, mint a felfedezett, a baba esetében.

Ily módon, az előrehaladás, a fejlődés mértékének megfelelően, kiderül a személynek többet és többet a hely ahol található kezdettől fogva. Tehát nem beszélünk valami újat, hanem a felfedezésről, amely létezik a felfogásunkban. Szóval, minden fejlődés, annak érdekében történik, hogy felébressze és megépítse bennünk a felfogó edényt vagy “edényeket”, hogy érzékeljük a valóságot, amely örökkévaló és állandó.

És ez az első feltételezésünk, hogy a világban létezik csak egy állapot vagy egy lélek, a “Malchut de Eyn Szof” vágya. És mi kisebb vagy nagyobb mértékben elérjük ezt az állapotot, úgy mintha mindenféle “szemüvegen” keresztül néznénk, amely meghatározza a mi közeledési szintünket Hozzá.

2013.07.05, Előkészület a St. Petersburgi Kongresszusra

Ford: BS

Szerk: Sz I

14 Júl 2013

83 queries in 0,194 seconds.