Dr. Michael Laitman

Végtelenség: Ein Szof

Teremtő és Teremtésének Végtelensége

A Teremtő kicsivé tette a teremtmények vágyát, mint a végtelen világ Malchutja. A végtelenség azt jelentette, hogy a vágy teljesen kitöltött, vagyis határok nélküli, mint egy teli pohár.

De akkor ennek a vágynak végtelen méretűre kell fejlődnie. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a Teremtő megalkotta a teremtést, az élvezetre irányuló vágyat, Önmagának ellentétét, ez lehetőséget ad arra, hogy korlátok és korlátozások nélkül feltárjuk a Teremtőt, anélkül, hogy a korrekció végéig és utána megállnánk. 

Amikor befejezzük az összes korrekciót, amely magában foglalja a teljes élvezetre irányuló vágyat az adakozás szándékával, akkor a további haladás más formában is folytatódik, már nem a hiány miatt. A végtelen továbblépés azonban így is folytatódik, mert csak így lehet felfedni a Teremtő végtelenségét.

[274215]
Reggeli Kabbala lecke 3-ik rész 20/11/18 “A világ összekapcsolása az Utolsó generációban”
Forrás: https://laitman.com/2020/11/the-infinity-of-the-creator-and-his-creation/

19 dec 2020

Hogyan lehet ellenállni az idő hatásának?

Kérdés: Egyszer azt mondtad, hogy az idő mindent megöl. Hogyan állhatunk ellen az idő hatásának?

Válasz: Fölé kell emelkednünk, mert valójában az időn kívül létezünk.

Az idő egyfajta illuzórikus eszme, amelyben az összes cselekedet, amiben találom magam, és aminek van eleje, közepe és vége. De a valóságot olyan létezőnek kell érzékelnem, amelyben örök, tökéletes, végtelen mozgásban vagyok. Rajtam múlik, hogy mennyire befolyásolom ezt az örökkévalóságot és tökéletességet. A legjobb tudásom szerint kell ezt megtennem.

Értsd meg, hogy a világegyetem teljes rendszerének örök, tökéletes mozgásával való helyes kapcsolat a legmagasabb. Amikor valami magasabbhoz kapcsolódom, azzal úszom együtt.

[273095]
KabTV “Kabbala Expresz” 20/09/27
forrás: https://laitman.com/2020/11/how-to-resist-the-influence-of-time/

23 nov 2020

Lehet múlhatatlan örömben részünk?

Kérdés: Honnan ered leginkább az öröm: a múltból, jelenből, vagy jövőből?

Válasz: Természetesen a jelenből. Ez az érzés a legélesebb. A jövő nem más, mint az öröm megelőlegezése. Az időtartama hosszabb lehet. A múltból eredő öröm pedig bizonyos benyomást hagy, és tudássá, Resimová (azaz információs emléknyommá) alakul át.

Kérdés: Az öröm a vágy kielégülésének következménye. De maga a vágykielégülés eltörli az örömérzést, és az elillan. Hogyan érhetjük el, hogy az öröm soha ne érjen véget? 

Válasz: El kell határolnunk magát az örömérzetet attól a tárgytól, ami okozta. Például, ha örömmel tölt el, hogy a gyereked folyton egyre fejlettebb állapotokat ér el, akkor ez az öröm nem tűnik el. Viszont, ha bizonyos sikereid kapcsán örülsz, ez az érzés nagyon gyorsan szerte foszlik. 

Tehát, amennyiben az öröm külső forrásból származik, hosszú ideig kitart, azt mondhatnánk, hogy szinte végtelen. 


[273029]
KabTV “Kommunikációs Készségek” 20/08/07
Forrás: https://laitman.com/2020/11/can-joy-be-eternal/

19 nov 2020

A végtelen világában

Nekünk semmilyen hozzáférésünk nincs a Végtelen világához, mert végül is elérés csak olyan helyen lehetséges melynek határai vannak. Az érzékelés azon a ponton születik, ahol valami véget ér. Így hát a végtelenség állapotában nem érzékelünk, sőt, nem is fogunk fel semmit.

Mintha bele lennénk vetve a nyitott kozmoszba, ahol a sötétségen kívül nincs semmi, egyetlen kicsiny fénysugár sem, és nem tiszta, hol van a fent, a lent, a jobbra vagy balra. Képtelen vagyok felfogni bármit, a súlytalanság állapotában keringek, nem érzem, hol vagyok, és mi történik velem. Ezt hívjuk a Végtelen világának.

A végtelen világának közepe az a pont, ahol minden lezárul, a vágy és a Fény is. Olyan ez, mint egy fekete lyuk.

[272978]
Napi Kabbala Lecke 2-ik rész  Baal HaSulam, “A Tíz Szfíra Tanulmánya”Forrás: https://laitman.com/2020/11/in-the-world-of-infinity/

10 nov 2020

Feltárni magam, a Teremtő érzékelésére

Ha megvizsgáljuk az Ein Sof (Végtelen Világ) koncepcióját, láthatjuk, hogy ez valójában számunkra nem létezik. Csak azokban a vágyainkban nyilvánul meg, amelyek még nem stabilizálódtak elérhető módon, a számunkra. 

Az Ein Sof – a Végtelen, vagy határtalanság- elvével arra az állapotra irányulunk, amelyben a Fény megszorítás (Tzimtzum) nélkül ragyog, és teljesen nyitottak vagyunk a befolyására. Általánosságban erre azt a példát szoktuk említeni, ha egy poharat teljes egészében megtöltünk, a pohár az Ein Sof állapotában van, mivel a pohár állapotát a kitöltés mértéke nem befolyásolja egyáltalán. Ez pontosan azt jelenti, hogy az Ein Sof határtalan állapot, korlátozás nélkül. El kell érnünk az edényeinkben ezt az állapotot, és ki kell nyílnunk a Teremtő hatásának érzékelésére minden határon felül.

Hogyan érzékelhetjük a Teremtőt önmagunkon belül? Mindent képesek vagyunk elnevezni, amit a saját határainkon belül, teljes minőségében elérünk, annak érdekében, hogy érzékeljük és megértsük azt. Ez az oka annak, hogy a Teremtő, Aki egy világos és pontos módon kitölt minket, annak a mértéknek, értéknek, súlynak megfelelően, amennyire ezt a vágyunk, – amelyben érzékelünk – ezt lehetővé teszi. Ezen a módon haladunk előre.

A Teremtőt betűkkel leírva ábrázoljuk, amely annak megfelelően történik, amilyen módon érzékeljük Őt a saját minőségeinken beül, és nem annak megfelelően, ami Ő igaz valójában. Ennek az oka az, hogy a Teremtőnek nincs olyan minősége önmagában(amelyet érzékelünk), de csak azt érzékeljük, amivel van formaegyezésünk. Azt mondjuk Róla, hogy Ő jóságos és jócselekvő, és hogy kitölt és gyógyít, azaz minden, amit belül érzünk Tőle érkezik, de azt, ami az ő lényegisége, képtelenek vagyunk elérni.

[257961]
KabTV program: „A Kabbala alapjai” 20/06/12  

Forrás: https://laitman.com/2020/06/opening-myself-to-the-perception-of-the-creator/

12 jún 2020

A Spirituális világok hologramja

thumbs_laitman_214

Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és lényege”: .. és, ami létezik a magasabb világban, az szükségképpen létezik minden alatta lévő világban, hiszen az alsó világ van a Felső lenyomata. Tudd meg, hogy ezek a realitások és a jellemzőik, amelyeket a Teremtőt kutató elér, az úgynevezett “szintek”, mivel ezek elérése egyik a másik tetején lehetséges, mint a létra fokai.

A különlegessége az elérésnek, hogy mindig tíz Szfirát érünk el, a teljes valóságot. A kérdés csak az, hogy felbontásában, pontosságában, mélységében, vagy a részletgazdagságában, azaz a teljes valóság részei közötti kapcsolatokat milyen formán érzékeljük, de a valóság mindig ugyanaz a valóság.

Ezért a spiritualitásban minden állapot teljes állapotnak van nevezve. Nem teljesen értjük, hogy lehet egy teljes állapot, ha mi még csak az első, vagy a tízedik, vagy akár a századik szinten vagyunk. Végtére is ez nem a 125. szint, annál is inkább, mivel ez még nem a korrekció vége, és nem is az Ein Sof (Végtelen) világa, mert csak abban a világban van teljesség.

De nem, a teljesség tulajdonképpen minden állapotban benne van, amit elérünk, mert mindig az Ein Sof világát érjük el. Azonban az edényünk vonatkozásában, ez mindig úgy tárul fel, mint egy, ami bizonyos számra van felosztva, és nem a különálló részeiben. De ezt a teljességet olyan mértékben érzékeljük, amennyire megértjük, és érezzük, azt az egész szerkezetet, minden megkülönböztetéssel azon belül. Ez olyan, mint egy hologram.

KA

07 dec 2015

Ki irányít minket?

 

Laitman_069_01

Kérdés: Én már éltem át olyan szokatlan pillanatokat az életeben, amiket nem tudok miként megmagyarázni. Például, amikor egy eldöntendő kérdés foglalkoztat, amire csak “igen vagy nem” válasz adható. Úgy érzem, hogy a “nem választ akarom választani, de rettenetesen félek azt kimondani.

 

És ekkor hirtelen mintha pár pillanatra látnám a jövőmet előre, azt a jövőt, ami az “igen” választásával lenne elérhető, ahol sokkal több félelmet és szorongást érzek, mint a “nem” választása esetében. Ennek hatására nyilván a “nem” válasz a megfelelő.

 

Több olyan helyzet van, amelyekben úgy viselkedem, mintha látszólag több részre hasadnék. A logika javasol egy irányt, de a testem valami teljesen mást reagál, akként, ahogy én önszántamból sohasem reagálnék. Ezek az események drasztikusan megváltoztatják az ember életét.

 

Gyanítom, hogy ez minden emberrel megtörtént már, de egyszerűen nem figyelnek erre. A kérdésem az: Mi ez? Honnan jön ez a külsőnek tűnő beavatkozás?

 

Válasz: Folyamatosan külső hatások befolyása alatt vagyunk, hiszen egyszerűen nincs semmi más. Még pontosabban fogalmazva, ezek belső hatások, amik kiépítik bennünk a világunkat, valamint saját magunk érzetét is.

 

A Kabbala feltárja nekünk a lehetőséget, hogy befolyásoljuk a világunk és magunk érzetének forrását, hogy építőivé váljunk a világunknak, és mindennek, ami bennünk érezhető, vagyis az Olam Ein Sof-nak.

SZL

KA

 

31 aug 2015

Az emberek közötti kapcsolat

Laitman_421_01

A Teremtő nem más, mint az emberek közötti kapcsolat tökéletes, korrigált formája. Az általunk megtapasztalt világ pedig, az ettől a tökéletességtől való eltérés kivetülése. Hogy a Teremtő teljes megnyilvánulásának világa milyen, azt csak akkor fogjuk érzékelni, ha elérjük kapcsolatainkban az Ő minőségét. A Kabbalisták a Teremtő teljességének megnyilvánulását nevezik Ein Sofnak, azaz, Végtelen Világnak, amelyben semmiben nem korlátozza az embert, a Teremtőtől való forma eltérése.
2015.06.07 Reggeli leckéből

KA

07 jún 2015

Várakozás a szabadság friss levegőjére

Évezredeken át, több ezer ember megpróbált egyedül kiszabadulni a börtönéből, a szűk világérzékeléséből és aprócska világából, de nem voltak sikeresek.  És ez soha nem fog megváltozni! A megszerzési vágy, soha sem akar magától kitágulni,  és elengedni engem, azért, hogy ne rajta keresztül lássam a valóságot, hanem  az igazi világot lássam.

Ez soha nem fog megtörténni! Épp ellenkezőleg, napról napra növekedik a megszerzési vágyam, de csökkennek a lehetőségeim, hogy korrigáljam magam.  Ez elvezet engem a száműzetés érzéséhez, amely arra kényszerít, hogy keressem és megtaláljam a módszert – a Kabbala Bölcseletét. A Kabbala elmagyarázza, hogy az önző vágyban, az ember nem képes többet feltárni a világból. Sőt egyre inkább beszűkül a világa.

Nekem el kell fogadnom azt a tényt, hogy az egóm nem enged érezni semmit ami nem megszerző. És ha ennél valami többet akarok, akkor meg kell változtassam a hozzáállásomat a megszerzési vágyammal szemben. Most a valóságot  szelektív módon látom, csak azt érzékelem, ami az egómat érdekli. De ha egy átfogó képet akarok látni, egy valódit vagy legalább egy olyat ami megközelíti a valódi képet, akkor a megszerzési vágyam fölé kell emelkednem, és ki kell lépnem  az önző vágyaimból.

És kilépve a megszerzési vágyamból és beléphetek  egy vagy több barát vágyába. Ezáltal már kitágítom a felfogásomat és érezni fogom a világot, amely rajtam kívül létezik. Ehhez, hozzá kell kapcsolódjak a barátom vágyához. Hogyha képes leszek a baráton keresztül érzékelni a valóságot, az teljesen más lesz, mint amit az egómban érzékeltem. Ezáltal magam fölé emelkedek, hogy látom a világot a barátomon keresztül akit nagyobbnak látok mint saját magamat. És ez felébreszt az álmomból legalább ki fogok tudni menni a dobozomból, a börtönömből.

Ebből ered az a szabály, hogy: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez egy gyakorlati eszköz, amely által ki léphetünk a mi kis dobozunkból, amely a megszerzési vágy által úgy tűnik számunkra, mintha a való világ lenne. Majd felemelkedünk magunk fölé, és megszerzünk egy másik nézőpontot.

De, azért hogy a nézőpontom valóban független legyen a megszerzési vágyamtól, nem csak hogy ki kell lépnem egy vagy több barát által belőle, hanem magamhoz kell, hogy kapcsoljak még sok más egyéni megszerzési vágyat is. Csak ilyen módon, érhető el az alsó és a felső vonal magamhoz kapcsolásával az, hogy minden alkalommal egy más nézőpontból, láthatom a világot és ezen nézőpontok sokaságából létrejöhet a valódi világ képe.

Végül is, minden egyéni nézőpont egymáshoz kapcsolódva kialakít egy szélesebb világnézethez. Ez a világnézet addig tágul, hogy elér az Ein Sof-ig és akkor kiszabadulok a megszerzési vágyamból és szabaddá válok. A valóság érzékelésem nem lesz semmilyen feltételhez kötve, hanem teljesen objektív lesz.

A legcsodálatosabb dolog ebben a mechanizmusban az, hogy a világérzékelésbeli emelkedés tapasztalható lesz  a megszerzés iránti vágyam változásában is. De mindehhez fel kell tettem egy olyan szemüveget, amely korrigálja a barátokban az összes hibát, semlegesíti a töréseket, és éz által, érezni hagyja a Felső valóságot.

Mert elmondatott, hogy a spirituális munka az a “szeretni másokat” szükségessége, és ez általi Teremtőhöz való felemelkedés. Mert “A Tóra emberi nyelven beszélt”, amelyet képesek vagyunk megérteni és megérezni. Bár a valóság észlelésnek a megváltozásáról beszél.

De nekünk egyszerű cselekedeteket és gyakorlatokat kell végeznünk, azért, hogy megszerezzük ezt a változást. A mi valóság érzékelésünk módja lehet: a primitív egoista vágyunkon keresztüli, vagy a  megszerzési vágyon keresztüli, amely az adakozás felé van irányítva. Végül is, én elérek egy olyan állapothoz, amelyben az erőfeszítéseim arra, hogy megváltoztassam önmagam, örömmé válik számomra. Mert már érzem, hogy közeledek a felszabadulás felé.

2013.10.24, Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

forrás: בציפייה לאוויר הצח של חופש

KA

27 okt 2013

Értelmetlen megbánni, amit elnyelt az Eyn Szof (a Végtelen)

Kérdés:

Mit lehet tenni, hogyha a bánat kíséri az embert, a múlt sikeretlenségeivel és nem enged semmi másra gondolni?

Válasz:

Mikor egy dolog már megtörtént, akkor nincs miért bánkódni – ami volt az volt. Nincs más Rajta kívül. Ön mindent megtett, amit lehetett, “Ha én nem teszem meg magamért, akkor ki teszi meg értem?”,  és a többi a Teremtő ellenőrzése alatt van, “Nincs más Rajta kívül”. Tilos bánnod a múltat! A múltat már elnyelte a végtelen Nem vagy felelős érte, a Teremtő cselekedett rajtad keresztül.

Én megtettem mindent ami rajtam múlt, hogy mennyire sikeresen vagy nem, az a Teremtőtől függ. Ilyen módon rendezte el a Teremtő a cselekedeteimet. Megakarta mutatni nekem, hogy mennyire távol vagyok Tőle, és a következő cselekedet által összetapadhassak Vele..

Tilos úgy gondolni az előző állapotra, mintha önmagunk terveztük volna és vittük volna véghez őket. Ez a “héj” (Klipa), ez egy hiba, ez egy hazugság, ha azt hiszük, hogy mi valamit tettünk és nem pedig a Teremtő tette rajtunk keresztül. Ugyan ezt nem mondhatjuk ezt el a jövőről, csak a múltról,  kétség nélkül, így kell ehhez viszonyulnunk.

Ez a hiba üldöz egész életünkön keresztül. Az ember őrli magát a hibákért, amit elkövetett az iskolában, az egyetemen, sajnálja egész életét, beleértve a tegnapi napot is és még a jelenlegi pillanatokat is. De tilos ezt tenni!

A haldokló ember azt kell, hogy mondja, hogy az egész élete, amelyen átment, valójában nem az övé, nem ő tett mindent. A Felső gondolata teremtette meg és  szülte meg őt valamikor, átvezette valamilyen úton, különböző cselekedet útján, és most ő bizonyos állapotban folytatja ezt az utat  és tovább lép a következő állapotba.

Mi nem változtatunk meg semmit a múlton, és nem is tervezünk meg semmit előre, a jövőre nézve, még egy pár pillanatig sem. Mi csak most tárjuk fel egyre mélyebben és mélyebben az igazságot ebben a világban, úgy, hogy a hosszú távú terveink egyáltalán nem működnek.

Csak a jelenlegi állapotodban vagy képes cselekedni, és a te feladatod az, hogy összetapadj a Teremtővel! De a gondolkodás a múlt pillanatairól, amely elhaladt már az életed filmjén, vagy a pillanatról, amelyen át fogsz haladni, az a hit hiánya, az összetapadás hiánya, az adakozás hiánya.

A jelenlegi helyzeted olyan kell, hogy legyen, hogy folyamatos összetapadásban legyél a Teremtővel. A te akaratod legyen az Ő akarata, a te cselekedeted az Ő cselekedete, és nem szükséges semmi ennél több. Ilyen egyszerű.

A bánkódás a múltért, az egy hatalmas és rettenetesen vaskos “Kipa”(héj), amely folyamatosan elénk rajzol egy képeket a múltból, és arra kötelez minket, hogy bánatosan sajnálkozzunk: miért tettem ezt, miért bántottam, hogyan tévedtem, mennyire nem voltam jó, és így tovább. Ez egy ismert tévedés, a mechanizmus része, ezen mindenki átmegy.

2013.10.07, “Bevezető  a Zohár könyvébe” leckéjéből

ford: B S

szerk: SZ I

KA

16 okt 2013

87 queries in 0,837 seconds.