Dr. Michael Laitman

kettős elrejtettség

A legnagyobb büntetés a világon

962.3

Törvény, hogy a teremtmény nem kaphat feltárt gonoszságot a Teremtőtől, mert ez csorbát ejtene a Teremtő dicsőségén, ha a teremtmény Őt gonosztevőnek érzékelné. Ez nem méltó egy tökéletes Cselekvőhöz, hogy gonoszként cselekedjen (Rasbi, Zohár mindenkinek, 1. kötet, A Zohár Könyve Bevezetése, „Laila de Kalah [A menyasszony éjszakája]”).

A gonosz akkor bukkan fel, amikor a teremtmények a Teremtő cselekedeteit hibásnak érzékelik. Ha a teremtmény a saját fejletlensége miatt így értelmezi a Teremtő cselekedeteit, akkor a Teremtőnek ebben a mértékben el kell rejteni magát.

Ezért, amikor valaki rosszul érzi magát, a Teremtő vezetésének megtagadása ránehezedik, és a felsőbbrendű Működtető ugyanilyen mértékben el van rejtve előle. Ez a legnagyobb büntetés a világon.

Vagyis, amikor az ember megkapja a gonoszság érzését, egoizmusának feltárulását, ilyen mértékben természetesen képtelen felülemelkedni rajta vagy igazolni azt. Következésképpen elrejtés következik be.

Így a jó és a rossz érzése az Ő vezetésével kapcsolatban magával hozza a jutalom és a büntetés érzését… Ha valaki mindent jónak érzékel, az jutalom. De ha a jó közepette megjelenik a rossz, az büntetés. Nincs nagyobb büntetés, mint a Teremtő eltűnése az ember érzékelésének horizontjáról.

…mert aki erőfeszítést tesz, hogy ne váljon meg a Teremtőbe vetett hittől, az jutalmat kap, még akkor is, ha a Gondviselésben rossz ízt érez. Ha a Teremtő eltávolodik tőlem és eltűnik (néha érzem Őt, néha nem), mégis igyekszem megragadni Őt és fenntartani Vele a kapcsolatot, ezek az erőfeszítések jutalmat kapnak.

És ha nem tesz erőfeszítéseket, büntetésben részesül… Mi a büntetés? A Teremtő eltűnik. A Teremtő eltűnése maga a hit eltűnése, mert a hit az, amikor érezzük a Teremtőt, mint minden történés forrását.

Amilyen mértékben a korrekcióra törekszünk, olyan mértékben tudjuk a Teremtőt az érzékelésünk mezején belül tartani. De ha nem tudjuk igazolni a befolyását, vagyis a világot, amelyben létezünk, akkor a Teremtő ennyiben elrejti Magát.

[339272]
A Napi Kabbala Leckéből (2019. 09. 04.), a moldovai kongresszusra való felkészülés, „Munka az elrejtésben”
forrás: https://laitman.com/2025/01/the-greatest-punishment-in-the-world/

17 jan 2025

Mintha csak álmodnánk

276.02

Az igazság az, hogy a Teremtő betölti az egész univerzumot. Az igazság („Emet”) az „Alef” – „Mem” – „Tav” („א – מ – ת”) betűkből, vagyis a teremtésben létező három erőből áll. Az „Aleph – א” az ábécé első betűje, Keter, a Teremtő. A „Tav – ת” az ábécé utolsó betűje, a Malchut. S a „Mem – מ” középen van, az a Bina, amely összeköti a Ketert és a Malchutot.

Meg kell értened, hogy az igazság nem az, ami a véleményünk és érzéseink szerint annak tűnik nekünk. Ahogy mondják: „Van szemük, de nem látnak; van fülük, de nem hallanak. ” Vagyis nem érezzük, hogy hol vagyunk, mintha vakok és siketek lennénk, nem érezzük az igazi világot, csak tapogatózva mozogunk benne.

De itt van a korrekció. A Teremtő szándékosan hozta létre ezt a rejtettséget, hogy elérhessük a tökéletességet, vagyis a rejtettségből a feltárulásig, az értelemtől az értelem fölötti hitig, a Malchuttól a Bináig, a megszerzésből az adakozásig.

Az ember úgy gondolja, hogy érzi a külvilágot, de valójában önmagába van zárva és belülről érzi önmagát. Az egész valóság bennünk van. Az egész univerzum, a galaxisok, a csillagok, a bolygók és a föld rajta mindennel, mindez az „én”.

Mintha elvesztettem volna az eszméletemet, vagy álmodnék. Néha azt álmodom, hogy valahol sétálok, valamit csinálok, mintha valódi lenne. De aztán felébredek, és látom, hogy az igazi valóság nem az, amit álmodtam.

S ugyanez történik velünk, amikor a spiritualitás feltárul. Megértjük, hogy egy álomban voltunk, és most felébredtünk, és megláttuk a valódi valóságot.

Az értelem fölötti hit azt jelenti, hogy megértjük, hogy a valóság nem az, aminek jelenleg elképzelem. Valójában a Teremtőben vagyok, a Felső Erőben, amely irányít. Az előttem megjelenő hatalmas világ bennem van, és vonzanom kell a Teremtő erejét, hogy kitöltsem az egész világomat, és mindent a megfelelő sorrendbe rendezzek el.

Az embernek mindent meg kell próbálnia, hogy feltárja  a Teremtőt, aki kitölti az egész univerzumot. Ez pedig csak a tízesen keresztül lehetséges, eltűnni és feloldódni a barátaidban, annyira felszívódni bennük, hogy úgy érzed, hogy a Teremtő minden barátod mögött áll, és arra vár, hogy feltárd Őt.

Így kezdem érzékelni a hit fényét, vagyis érezni a Teremtőt. Ezt hívják az értelem fölötti hitnek. Az értelem volt a korábbi valóságérzetem, amelyet a szem látott és fül hallott. De most kezdem a fizikai érzékelésen túli valóságot érezni, és barátaim révén eljutok a Teremtő feltárulsáshoz, aki kitölti spirituális Klimet (edényemet), lelkem tíz Szfiráját.

Elérkezünk tehát az első spirituális feltáruláshoz, és haladunk tovább.

[275195]
Reggeli Kabbala Lecke Első rész 20/12.09  “Munka az Értelem feletti hitben”
Forrás: https://laitman.com/2020/12/we-were-as-dreamers/

04 jan 2021

Fény és sötétség között

503.02

Kérdés: Tegyük fel, hogy sem fejben, sem a szívemben nem vagyok képes igazolni a Teremtőt. Tekinthető ez ennek ellenére a tudatosság egy állapotának?

Válasz: Igen. Ez egy nagyon sima és gördülékeny átmenet, ami a kettős elrejtésből átvált egyesbe, majd vissza kettősbe, és aztán ismét egyszeres elrejtésbe.

Az az oka, hogy amikor állandóan korrigáljuk érzékelésünket, és ezáltal haladunk az úton, a korrekciók emelkedések, zuhanások, újabb emelkedések és ismételt zuhanások során történnek.

Az emelkedések és zuhanások a Teremtő kettős illetve egyszeres feltárásának érzetét adják, amit megint elrejtés, majd ezt követő újabb feltárulás követ. Ezek az állapotok megállás nélkül váltakoznak.

Noha az elrejtés eltaszít, nem látom a Teremtőt, nem értem Őt, és mindig ott van bennem némi kétely és ellentmondás – nem fordítok hátat a munkának, és továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy megértsem Őt, és elkülönítsem minden más minőségtől. Ha így teszek, a Teremtő fokról fokra feltárul számomra.

Érezni kezdem, hogy minden Tőle jön, mindennek megvan az oka, és ez az ok szándékosan velem összefüggésben nyilvánul meg, ezzel megadva nekem a lehetőséget, hogy a kettős vagy egyszeres elrejtés, illetve a kettős vagy sima feltárulás állapotaiban legyek. Csak ilyen módon érezhetem folyamatosan a kontrasztot, a sötétség és Fény között. Ennek a kontrasztnak a segítségével érthetem meg, hogy a Teremtő irányít engem, és nekem erre meghatározott módon kell válaszolnom.

Azt az állapotot kell elérnem, ahol sem kettős, sem szimpla elrejtés nem homályosítja el Őt, képes vagyok a tiszta érzékelésre.

Azzal, hogy a sötétség állapotában saját magam fölé emelkedek, megérzem a helyes viselkedést, és a sötétség soha többé nem fog elválasztani Tőle. Ellenkezőleg, azzal, hogy fölé emelkedek, elősegíti a Teremtőhöz való kapcsolódásomat.

[274951]
KabTV “Spirituális Állapotok” 19/01/14
Forrás: Between Light And Darkness | Laitman.com

02 jan 2021

68 queries in 0,693 seconds.