Dr. Michael Laitman

büntetés

A legnagyobb büntetés a világon

962.3

Törvény, hogy a teremtmény nem kaphat feltárt gonoszságot a Teremtőtől, mert ez csorbát ejtene a Teremtő dicsőségén, ha a teremtmény Őt gonosztevőnek érzékelné. Ez nem méltó egy tökéletes Cselekvőhöz, hogy gonoszként cselekedjen (Rasbi, Zohár mindenkinek, 1. kötet, A Zohár Könyve Bevezetése, „Laila de Kalah [A menyasszony éjszakája]”).

A gonosz akkor bukkan fel, amikor a teremtmények a Teremtő cselekedeteit hibásnak érzékelik. Ha a teremtmény a saját fejletlensége miatt így értelmezi a Teremtő cselekedeteit, akkor a Teremtőnek ebben a mértékben el kell rejteni magát.

Ezért, amikor valaki rosszul érzi magát, a Teremtő vezetésének megtagadása ránehezedik, és a felsőbbrendű Működtető ugyanilyen mértékben el van rejtve előle. Ez a legnagyobb büntetés a világon.

Vagyis, amikor az ember megkapja a gonoszság érzését, egoizmusának feltárulását, ilyen mértékben természetesen képtelen felülemelkedni rajta vagy igazolni azt. Következésképpen elrejtés következik be.

Így a jó és a rossz érzése az Ő vezetésével kapcsolatban magával hozza a jutalom és a büntetés érzését… Ha valaki mindent jónak érzékel, az jutalom. De ha a jó közepette megjelenik a rossz, az büntetés. Nincs nagyobb büntetés, mint a Teremtő eltűnése az ember érzékelésének horizontjáról.

…mert aki erőfeszítést tesz, hogy ne váljon meg a Teremtőbe vetett hittől, az jutalmat kap, még akkor is, ha a Gondviselésben rossz ízt érez. Ha a Teremtő eltávolodik tőlem és eltűnik (néha érzem Őt, néha nem), mégis igyekszem megragadni Őt és fenntartani Vele a kapcsolatot, ezek az erőfeszítések jutalmat kapnak.

És ha nem tesz erőfeszítéseket, büntetésben részesül… Mi a büntetés? A Teremtő eltűnik. A Teremtő eltűnése maga a hit eltűnése, mert a hit az, amikor érezzük a Teremtőt, mint minden történés forrását.

Amilyen mértékben a korrekcióra törekszünk, olyan mértékben tudjuk a Teremtőt az érzékelésünk mezején belül tartani. De ha nem tudjuk igazolni a befolyását, vagyis a világot, amelyben létezünk, akkor a Teremtő ennyiben elrejti Magát.

[339272]
A Napi Kabbala Leckéből (2019. 09. 04.), a moldovai kongresszusra való felkészülés, „Munka az elrejtésben”
forrás: https://laitman.com/2025/01/the-greatest-punishment-in-the-world/

17 jan 2025

Az összes fájdalom ellenére, a COVID-19 vírus nem büntetés

Minden egyes nap kapok e-maileket és a telefonhívásokat emberektől, akik elmesélik nekem, hogy hat hónappal ezelőtt még mosolygott rájuk az élet, most pedig mindent elvesztettek. Az életük összeomlott és semmilyen jövőt nem látnak. Mindez szívszaggató. Az emberiség napról-napra egyre jobban aggódik, egyre inkább tehetetlennek, és elveszettnek érzi magát. Az emberek már attól félnek, hogy eljön az idő, amikor már nem lesznek képesek enni adni gyermekeiknek.

Ahogy a vírus arra kötelezett minket,  hogy igenis gondolnunk kell arra, hogy nehogy átadjuk a fertőzést másoknak, most el kell kezdenünk azon gondolkodni, hogy hogyan fogunk gondoskodni másokról, amikor ételről, italról, lakásról vagy éppen az energiaellátásról van szó.

De mindez, ami történik nem egyfajta büntetés, ami felülről érkezik; ez egy felhívás arra, hogy egyesüljünk, hogy itt az ideje saját magunk helyett másokra gondolni.  Csak így leszünk képesek a jövőnket garantálni, hogy ha együttműködünk. Amíg egyedül cselekszünk és csak magunkért aggódunk – ahogy azt már régóta tesszük – akkor az súlyosbíthatja a helyzetet. Minél tovább várunk, annál több emberrel fog bővülni a szenvedők köre..

A Covid-19 vírus ideális katalizátor a kölcsönös felelősségvállalás felé: hogy ha nem viselünk maszkot, nem tartjuk be a távolságot egymástól, akkor nemcsak azt a kockáztatjuk, hogy mi magunk elkapjuk a vírust, hanem még nagyobb az esélye annak, hogy mi adjuk át másoknak. Ahogy a vírus arra kötelezett minket, hogy vigyáznunk kell másokra, nehogy megfertőzzük őket, most ugyanígy el kell gondolkodnunk a többiek sorsáról is, amikor étel, ital, lakás vagy az energiaellátás kerül szóba.

Meg kell tanítsuk magunknak és másoknak, hogy mit jelent az egymástól való függőség, hogy szorosan össze lettünk kapcsolva és mindenki mindenkitől függ, beleértve azokat is, akiket jelenleg valamilyen okból gyűlölünk. Most mindannyian együtt vagyunk ebben: az egész város, az egész ország, az egész világ.

Hogyha túl sok ember megbetegszik, akkor az élelem-előállítás és az ellátási láncolat kárt szenved. Az éhség pedig az embereket sokkal súlyosabb kétségbeesésbe kergeti, mint amit eddig láttunk, pedig már eddig is sok mindent láttunk. Hogyha minden egyes közösség, város, állam és az egész ország egységre lép, – mondjuk például Amerikában, mindenki odafigyelne arra, hogy minden amerikai megkapja az alapvető szükségleteit, mert megérti mindenki azt, hogy egy hajóban evezünk, – akkor ez elég lesz ahhoz, hogy az ország egy új és jobb jövő felé haladjon. Akkor majd meg fogjuk látni, hogy mindaz a fájdalom, amit a koronavírus eddig okozott, az valójában nem büntetés, hanem egy lecke a kölcsönös felelősségvállalásról.

Cikk forrása:ttps://laitman.com/2020/07/for-all-the-pain-covid-19-is-not-a-punishment-linkedin/

11 Júl 2020

70 queries in 0,155 seconds.