Kérdés: Egy kutatás szerint négy fő erő határozza meg, hogy miben rejlik az ember valódi tehetsége.
Először is: a pozitív állapot jelenléte. Ha az ember a belső affinitásából kiindulva végez el egy cselekvést, erős pozitív érzéseket tapasztal meg. Másodsorban: külső megerősítés, visszajelzés a környezet részéről. Vagyis ha az emeber jól csinál valamit, arra a környezet reagál, és megmutatja neki, hogy sikeres lesz az adott tevékenységben. A harmadik: egy másik ember vagy tanár, aki úgy értékeli az illetőt, hogy tehetséget mutat az adott területen. Végül: az eredmények elemzése. Az ember önmaga, vagy mások segítségével, analizálja a cselekedeteit, és meghatározza, hogy egy bizonyos területen hogy lehet még sikeresebb, egy bizonyos területen.
Honnan tudjuk, mirevagyunk elhivatva?
Válasz: Megérzed, hogy mi vonz a leginkább. Nincs szükség a fentebb felsorolt okos meghatározásokra. Csak arra figyelj, mit akarsz, és ne arra, mit akarnak rád kényszeríteni.
Amikor gyerek voltam, a szüleim nagyon azon voltak, hogy zenész legyek, és kényszerítettek a zenetanulásra. Én meg mindent csináltam inkább, csak zenélni ne kelljen. A végén nem is lett belőle semmi. És mégis teljesen normális ember lett belőlem, semmivel sem rosszabb, mint akárki más.
Ezért nem szükséges bármi után futni. Egyszerűen csak annyit kell megértened, hogy mire van hajlamod, mit tegyél, hogy az élet örömet adjon számodra, és hogy te is örömet adj másoknak.
Kérdés: Mit gondol, ilyen módon megértheti az ember valódi célját?
Válasz: Igen. Amikor azon gondolkodsz, miként lehetsz mások számára hasznos, és közben olyat csinálsz, amit szeretsz, akkor ennek a két dolognak a kombinációjában megtalálhatod önmagad.
Kérdés: És mit kezdjünk a többiektől jövő nagyszámú behatással?
Válasz: Ne figyelj senkire! Senki nem ismer, és senki nem képes tanácsot adni. Gondolkozz rajta, hogy mit szeretnél csinálni, mi áll hozzád közel, és a hivatásoddal hogyan adhatsz örömet másoknak. És akkor boldog ember válik belőled.
Kérdés: Honnan ered leginkább az öröm: a múltból, jelenből, vagy jövőből?
Válasz: Természetesen a jelenből. Ez az érzés a legélesebb. A jövő nem más, mint az öröm megelőlegezése. Az időtartama hosszabb lehet. A múltból eredő öröm pedig bizonyos benyomást hagy, és tudássá, Resimová (azaz információs emléknyommá) alakul át.
Kérdés: Az öröm a vágy kielégülésének következménye. De maga a vágykielégülés eltörli az örömérzést, és az elillan. Hogyan érhetjük el, hogy az öröm soha ne érjen véget?
Válasz: El kell határolnunk magát az örömérzetet attól a tárgytól, ami okozta. Például, ha örömmel tölt el, hogy a gyereked folyton egyre fejlettebb állapotokat ér el, akkor ez az öröm nem tűnik el. Viszont, ha bizonyos sikereid kapcsán örülsz, ez az érzés nagyon gyorsan szerte foszlik.
Tehát, amennyiben az öröm külső forrásból származik, hosszú ideig kitart, azt mondhatnánk, hogy szinte végtelen.
A koronavírus világjárvány olyan komplikációkat okoz az egész emberiség számára, amelyekben mindenki osztozik: csüggedés a céltalanság, reményvesztettség és az erőfeszítés hiábavalósága miatt. Az ember tudat alatt érzi, hogy nincs miért élni, ezért apátiába süllyed, depresszióssá válik, reménytelenséget él át. Úgy tűnik, hogy az egész világ álomra hajtja a fejét.
Korábban mindannyian versengésben éltük ki játékosságunkat, építettünk és romboltunk, folyton tettünk-vettünk, mint a gyerekek. Mára szinte lehetetlenné vált folytatni ezeket a játékokat, az emberek nem értik, mit és milyen célból kell tenniük. Annyi korlátozás között kell élnünk. Ezért mindenkit hatalmába kerít az apátia és reménytelenség: nincs energia, nincs kitűzött cél, nincs erő, ami elősegítené a mozgást.
Előfordulhat, hogy a Teremtő meg akarja mutatni, hogy a korábbi életünk, ahol önmagunkért éltünk, értelmetlen? Sőt, ez igazi önáltatás volt, hiszen valójában senki sem önmagáért élt. Legfeljebb így tűnt az ember számára. Ha a reménytelenségünkből kiindulva gondolatainkat a másik tölti ki, egymás támogatói lehetünk ebben, és a Teremtő szintén a segítségünkre siet.
Így fogunk megbizonyosodni róla, hogy létezik élet az egoizmus halála után! Egy másik, örökérvényű, tökéletes és csodálatos élet, amely elhozza számunkra a kielégülést, komoly energiát és motivációt szolgáltat az élethez.
[272885]
Napi Reggeli lecke 2-ik rész 20/10/20, Baal HaSulam,Írásaiból “A Tíz Szfíra Tanulmányat”
Kérdés: Manapság igen népszerűek az internet tömören megfogalmazott gyereknevelési tippjei. Milyen tanáccsal tud szolgálni a témában?
Válasz: A legfőbb dolog, hogy úgy szervezzük meg a gyerek életét, hogy ne szuszakoljuk be abba a szűk keretbe, amit a mai iskolai és óvodai rendszer jelent. Inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy jó kapcsolatot építsenek ki egymás irányában, a szülőktől kapott helyes példából kiindulva.
A gyerekek mindent a szüleinktől sajátítanak el. Ha az élet minden területén megmutatjuk számukra az emberek közötti megfelelő kapcsolódást, akkor ők is így fognak egymáshoz és a természethez kötődni.
Kérdés: Online fórumokon gyakran találkozom a következő, némileg fura kérdéssel: szükséges egyáltalán nevelni a gyerekeket?
Válasz: Mindenki neveli az utódját, az állatok is, nem beszélve az emberről. Ez kötelességünk. Ha nem kap nevelést, az ember az állati szint alá süllyed.
Pszichológusok szerint, a generációs konfliktusok oka az apák és a gyerekek közötti egyenlőtlenség. Mit gondol, lehet köztük baráti viszony? Végül is általában van egy természetes elutasítás az apák részéről, a gyermekek felé, „Mit értesz te az egészből?” Ugyan ez igaz a gyerekek oldaláról. Képesek lehetnek ezt kiegyenlíteni egymás között?
Dr. Laitman
Nem. De a gyerekeknek és a szülőknek nem is kell egyenlőeknek lenniük. Ez csak káros lenne a gyerekeknek. A szülő legyen egy „szenior” barát. Nem csak egyszerű barát, hanem szenior barát,
Kérdés
Gyakran a konfliktus középpontja a generációk között, az előző generációk értékeitől való függetlenségben és szabadságban rejlik. Minden generáció kialakítja a saját értékrendjét és ez egyet nem értéshez vezet. Egyetért ön ezzel az állítással?
Dr. Laitman
Természetesen én mindkét közösséghez tartozom. Mindkét generációt jól ismerem, és ezért ezzel a kijelentéssel teljesen egyetértek.
Kérdés
Van bármilyen egyetemes érték, ami csökkenthetné a generációk közötti szakadékot?
Dr. Laitman
Az értékeknek, felette kell állnia minden vallásos vagy világi közösségnek. Magukba kell foglaltatniuk az integrál természet elemeit, amely a Felső Erő megnyilvánulása, a legmagasabb értékek, minőségek hordozója. Ezért fel kell fedeznünk a természetet és kapcsolódnunk kell vele.
Csak ha a nők egyesülnek képesek megvalósítani a világ helyzetének a megváltoztatását, és helyreállítani a belső rendjét. Azonban a nők – sajnos – nem fejezik ki elég aktív módon önmagukat. Minden országnak megvannak a maga írott és írtalan szabályai arra vonatkozólag, hogy törekedhetnek vezető szerepre annak érdekében, hogy helyesen szervezzék meg az országukban az életet.
Általában a nők mindenütt harcban állnak a jogaikért, az egyenjogúságukért, és ez ahhoz hasonló, mint amikor egy család a konyhában terít meg. Én azonban egy spirituális hadviselésről beszélek. A nőknek meg kell érteniük, hogy ez a legfontosabb dolog most és az egész világot úgy kell nyomás alá helyezniük, mint amikor egy anya a gyerekeitől elvárja, hogy eltakarítsanak maguk után, és eljárjanak az iskolába, segítsenek otthon mosogatni stb. Így kell kinéznie a nők szerepének – az egész emberiség édesanyjává kell válniuk.
Az egész világ azt várja, hogy a nők elkezdjék a szerepüket megvalósítani és mindenkit kötelezzenek a világ spirituális céljának a megértésére és megvalósítására. Amikor egymással helyesen kapcsolódunk, engedményezzük a Felső Fénynek, hogy belénk lépjen és dolgozhasson rajtunk. Ez a nő szerepe, az anya szerepe.
Kiderül, hogy nem magáért a nők jogaiért kell harcolni, hanem a közösség befolyásolásának a képességéért. A nőknek kevés ismeretük van a kapcsolat irányába, és annak a megszervezésére. Ha előre akarnak lépni, sokat kell ezzel kapcsolatosan tanulniuk, a helyes módon való egység kialakítására, a nők küldetésére vonatkozólag, az ehhez kapcsolódó, megfelelő bölcsesség és érzések vonatkozásáról, és mindennek a céljáról. Nincs más mód, úgy kell kezelniük a világot, mint egy tanulni nem akaró gyereket.
Nem egyszerű ezt megtenni egy nőnek, mivel a történelem a nők kihasználásáról és háttérbe szorításáról szól. Csak a helyes oktatás segíthet ezt megváltoztatni. Kisebb feladatokkal kell kezdeniük és utána jöhetnek a komolyabb szervezési lépések.
A nőknek ismerniük kell a teremtés programját és célját, és az állapotokat, amin keresztül megyünk. Emellett, az a nő, aki ma kezd el tanulni, már arra is fel kell, hogy készítse magát, hogy lehet az emberiség és a társadalom vezetőjévé válni.
Rá kell ébrednie minden nőnek, hogy különleges a küldetésük és következetesen, minden nap ebben kell élnie és készen kell állnia, hogy bármit megtegyen az emberiség megmentése érdekében, és fel kell készülnie arra a nehéz megítélésre, amely ránk vár, amennyiben nem helyesen érjük el ezt a szintet.
Biztos vagyok benne, hogy képesek leszünk ezt megtenni, és készen állok arra, hogy mindenben segítsek. Sok sikert kívánok ehhez!
Michael Laitman, a Quora-n:“Mit gondol ön a reinkarnációról? “
Két féle módon gondolkozhatunk a reinkarnációról, az első a lélek fejlődéséhez kapcsolódik, amely felemelkedik ebből a világból a spirituális világba és ezzel mintegy újjászületik, a második pedig a generációk sikeréhez kapcsolódik ebben a világban. Ez utóbbi vonatkozásában a reinkarnáció a genetikai, anyagi, érzékelési és szenzoros információk egyik generációról a következőnek történő átadása.
Például, a jelenlegi generáció gyermekeiben megjelennek az előző generációk által összegyűjtött információk. Ezért a gyermekek minden generációban sokkal gyorsabban képesek feldolgozni a saját generációjukhoz tartozó technológiai eszközök használatának módját. Az emberiség fejlődése ezáltal nem más, mint a generációk által elért sikerek és tapasztalatok kibontakoztatása, egy következő generációban, ahol átadják annak tudattalanul az anyagban történő tudományos, technológiai és kulturális fejlődés eredményeit és a kapcsolódó pszichológiai előrehaladást, mint egy belső, emberi üzenetet a következő generációknak.
A spirituális felemelkedés vonatkozásában, a reinkarnáció akkor kezdődik, amikor az ember elkezdi érezni önmagában a spirituális vágy felébredését.
Egy ilyen vágy, abban a kérdésben kezd el megnyilvánulni, amely az élet értelmére irányul. Mi az életem értelme?
A Kabbala ezt a vágyat úgy ábrázolja, mint az emberi lélek magját, és „szívben lévő pontnak” nevezi.
Attól függően, milyen mértékben érezzük ezt a vágyat, megjelenik bennünk egy sürgetés, hogy keresni kezdjünk a a különböző tanítások, spirituális környezetek és tanítók között addig, míg megtaláljuk azt, ami bennünket képes elvezetni a spirituális gyökerünk feltárulásához.
A spirituális gyökerünk elérése, a Kabbala szerint az életünk értelme.
A spirituális gyökerünk elérése által, világos választ találunk az életünk értelmét kutató kérdésünkre. Világos lesz a válasz, mivel a válasz maga a spirituális világ feltárulásában fog kifejeződni, ahol a valóságérzékelésünk kitágul, a teljes kitöltés szintjéig, elérve azt a tudást, amely a jelenlegi világunk felett található csak meg, a lelkünkben, amely ebben a magasságban fedezhető fel.
A spirituális vágyak fejlődésén keresztüli utazás és a spirituális gyökerek elérése, csak spirituális újjászületések sorozatán keresztül érhető el, egészen addig, amikor elérjük majd a végső állapotot, amelyből valamikor öntudatlanul kiemelkedtünk.
Ezáltal befejezzük a reinkarnációs körforgásunkat.
A Kabbalisták elmagyarázzák, hogy ez több életen keresztül is eltarthat. Így, ha megszakítjuk az utazást egy életünkben, vissza fogunk térni ahhoz, egy jövőbeli életünkben, egészen addig, míg el nem érjük lelkünk spirituális gyökerét.
Ameddig nem érjük el a spirituális vágy megnyilvánulását önmagunkban, a szenvedést gyűjtjük össze önmagunkban, a fent említett, generációk közötti információ átadás formájában, ennek a világnak a szintjén.
Minél több a szenvedés a fejlődésünk során, annál kétségbe esettebben zuhannak ránk egzisztenciális kérdése, annál jobban karakterizálódik a spirituális vágyunk, válik le egyéb vágyainkról, és nyilvánít meg bennünk sóvárgást ennek a világnak a meghaladására, hogy elérjük spirituális gyökereinket.
Minden egyes nap kapok e-maileket és a telefonhívásokat emberektől, akik elmesélik nekem, hogy hat hónappal ezelőtt még mosolygott rájuk az élet, most pedig mindent elvesztettek. Az életük összeomlott és semmilyen jövőt nem látnak. Mindez szívszaggató. Az emberiség napról-napra egyre jobban aggódik, egyre inkább tehetetlennek, és elveszettnek érzi magát. Az emberek már attól félnek, hogy eljön az idő, amikor már nem lesznek képesek enni adni gyermekeiknek.
Ahogy a vírus arra kötelezett minket, hogy igenis gondolnunk kell arra, hogy nehogy átadjuk a fertőzést másoknak, most el kell kezdenünk azon gondolkodni, hogy hogyan fogunk gondoskodni másokról, amikor ételről, italról, lakásról vagy éppen az energiaellátásról van szó.
De mindez, ami történik nem egyfajta büntetés, ami felülről érkezik; ez egy felhívás arra, hogy egyesüljünk, hogy itt az ideje saját magunk helyett másokra gondolni. Csak így leszünk képesek a jövőnket garantálni, hogy ha együttműködünk. Amíg egyedül cselekszünk és csak magunkért aggódunk – ahogy azt már régóta tesszük – akkor az súlyosbíthatja a helyzetet. Minél tovább várunk, annál több emberrel fog bővülni a szenvedők köre..
A Covid-19 vírus ideális katalizátor a kölcsönös felelősségvállalás felé: hogy ha nem viselünk maszkot, nem tartjuk be a távolságot egymástól, akkor nemcsak azt a kockáztatjuk, hogy mi magunk elkapjuk a vírust, hanem még nagyobb az esélye annak, hogy mi adjuk át másoknak. Ahogy a vírus arra kötelezett minket, hogy vigyáznunk kell másokra, nehogy megfertőzzük őket, most ugyanígy el kell gondolkodnunk a többiek sorsáról is, amikor étel, ital, lakás vagy az energiaellátás kerül szóba.
Meg kell tanítsuk magunknak és másoknak, hogy mit jelent az egymástól való függőség, hogy szorosan össze lettünk kapcsolva és mindenki mindenkitől függ, beleértve azokat is, akiket jelenleg valamilyen okból gyűlölünk. Most mindannyian együtt vagyunk ebben: az egész város, az egész ország, az egész világ.
Hogyha túl sok ember megbetegszik, akkor az élelem-előállítás és az ellátási láncolat kárt szenved. Az éhség pedig az embereket sokkal súlyosabb kétségbeesésbe kergeti, mint amit eddig láttunk, pedig már eddig is sok mindent láttunk. Hogyha minden egyes közösség, város, állam és az egész ország egységre lép, – mondjuk például Amerikában, mindenki odafigyelne arra, hogy minden amerikai megkapja az alapvető szükségleteit, mert megérti mindenki azt, hogy egy hajóban evezünk, – akkor ez elég lesz ahhoz, hogy az ország egy új és jobb jövő felé haladjon. Akkor majd meg fogjuk látni, hogy mindaz a fájdalom, amit a koronavírus eddig okozott, az valójában nem büntetés, hanem egy lecke a kölcsönös felelősségvállalásról.
Helyes egyre több gyermeket adni a világnak napjainkban? Ez a kérdés láthatólag fontosabb ma, mint valaha, amikor a gazdaság, a szociális rendszerek és a környezet állapota a nőket erősen elgondolkoztatja a gyermekvállalás kérdéséről. A születések száma például az Egyesült Államokban a legalacsonyabb szintre élt az elmúlt negyedévben a legfrissebb nyilvánosságra hozott tanulmányok alapján. A várakozások szerint a korona vírus járvány okozta szorongás csak még jobban lejjebb viszik ezeket a negatív rekordot döntögető statisztikai számokat. De a számokon túl, a legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy milyen módon lehet a világ népességének életszínvonalát fejleszteni, illetve fejleszteni az emberi viszonyokat is, a közösség javát figyelembe véve.
“Ahogy az emberiség előre halad, az emberek egyre növekvő mértékben vonakodnak gyermeket vállalni, mivel az egó folyamatosan növekszik, egy erősen énközpontú megközelítést létrehozva, és növelve az élet minden vonatkozásában.”
Az egy nőre eső termékenységi mutató, egy generáció pótlásához 2,1 kellene, hogy legyen, azonban ez pillanatnyilag messze alul marad ennek a számnak a világ fejlettebb régióiban. Egy előzetes tanulmány szerint – ismét csak Amerikában – ez a szám, 1,71 gyermek. Arra is rámutatnak a számok, hogy a születések száma 2019-ben 3,7 millió volt, ami közel 1%-kal kevesebb, mint 2018-ban.
Az előre jelzett csecsemő szám növekedés, amit a COVID-19 karantén utáni időszakra jósoltak, nem következett be. Éppen ellenkezőleg, a terhesség megszakítások kérése közel megduplázódott a vírus kitörése óta. A járvány eredményeképpen a a munkanélküliség és a gazdasági adatok zuhanása szárnyalni kezdett, és a közgazdászok közel 500 000-rel kevesebb születést jósolnak Amerikában a következő évre.
A mai társadalom nem törődik a gyermek vállalási kedv növelésével. Az egó napjainkban napról napra növekszik, és a növekedési ütem gyorsul generációról generációra, és egyre jobban arra kényszeríti ez az embereket, hogy a saját maguk beteljesítésével törődjenek. Ez odáig fajult, hogy a fiatalok nem akarnak házasságot kötni. A házaspárok új életformát fejlesztettek ki, csak önmaguk kielégülésével foglalkoznak, és sokan úgy érzik, a gyermekek nevelésével elvesztenék a szabadságukat ebben, és kénytelenek lennének a gyerekek boldogságára áldozni.
Ugyanakkor az orvostudomány fejlődése elhozta a születésszabályozás lehetőségét. A nők eldönthetik akarnak-e gyermeket, mikor és milyen körülmények között akarnak, mennyire lenne az hatással a karrierjükre, vagy az életük más prioritására. A múltbéli társadalmak naiv házaspárjai szinte semmit nem tudtak a terhességről és a gyermek születéséről, azonban a társadalom átalakult, és a gyermekvállalás egy jól tervezhető, és kiszámítható dologgá vált.
A termékenységi ráta meredek zuhanása sok országban megjelent, ez egy globális trend – ahogy a tanulmányok rá is mutatnak erre. Azonban ez nem szükségszerűen negatív helyzet. Feltehető a kérdés, hogy miért kellene a jelenlegi 8 milliárd ember számát tovább növelni? Minek?
Tény, hogy ez embernek szüksége van arra, hogy értelmet találjon az életében, egy magasabb célt, mint az öntudatlan létezés. Mit ad a termékenység lehetősége egy embernek? Minden ember a földön egy cél szerint szeretne élni. Minden emberi lény életének lényege, hogy korrigálja egoista természetét. Ez a cél a másokkal való kapcsolat kialakításával egy fokozatos folyamatot jelent, egy új emberiség születését, amely emberiség a kölcsönös felelősségen és az egységen alapul majd.
Amire a világnak most szüksége van, nem egy mennyiségi, hanem egy minőségi változás. Egy új társadalom, ahol minden ember fölé emelkedik az egoista természetének, és a környezetének az előnyeit tartja elsődleges célnak önmaga számára. Ehhez nem kellene több milliárd ember, és ez elsősorban minőségi változás követel, nem mennyiségit.
Ma sokkal nagyobb aggodalmat okoz az, hogyan kell egy helyes oktatási rendszert építeni a gyermekeinknek, mint az, hogy minél több gyermek jöjjön a világra.
Amikor arra tudjuk már tanítani a gyermekeinket, hogy kell másokat szeretni, az élet értelme felé haladni, az emberek között helyes kapcsolatokat felfedezni, akkor jön el az ideje annak, hogy a lehető legtöbb gyermeket hozzuk világra, egy globális, integrál rendszerbe, mert akkor minden gyermek hatalmas előnyöket adhat hozzá, az emberiség fejlődéséhez.
A fénykép forrása: Ben Mullins (Unsplash) [267137]
Baal HaSulam, A béke című cikkéből: „Életbevágóan fontos, hogy megvizsgáljuk a természet törvényeit, hogy tisztán lássuk, mit követel meg tőlünk, és így elkerüljük, hogy könyörtelen büntetést rójon ránk. Már említettük, hogy a természet kötelezi az emberiséget a társas létforma követésére. Ezt könnyű belátni. De szükséges megvizsgálnunk azokat a törvényeket is, amelyek betartására a természet kötelez bennünket ebben, azaz a szociális élet kérdésében.
Ha általános vizsgálatot folytatunk, azt találjuk, hogy a közösség tekintetében mindössze két törvény létezik. Az egyiket megszerzésnek, a másikat adakozásnak hívjuk. Ez annyit tesz, hogy minden egyes ember természetszerűleg meg kell, hogy kapja szükségletei kielégítését a közösségtől, illetve haszonban kell részesítenie társadalmi közegét azáltal, hogy munkát fejt ki annak jólétéért. Ha valaki megszegi ennek a két törvénynek valamelyikét, könyörtelen büntetésben lesz része.
Kérdés: Hogyan képes az ember felépíteni ezt az egyensúlyt önmagában?
Válasz: Meg kell vizsgálnunk azokat a dolgokat, amik a természetben zajlanak.
A természet egy integrál, globális és zárt rendszert alkot. Egyfelől mi a legtetején helyezkedünk el. Másrészt mi vagyunk a legbölcsebb tagjai, akiknél megjelenik a szabad akarat.
Nem csupán állatok vagyunk, hanem az állatok feletti teremtmények is. Mindezt figyelembe kell vennünk, és oly módon szükséges cselekednünk, hogy az nekünk és gyermekeinknek egyaránt jó legyen.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem