Dr. Michael Laitman

gyerekek

Depresszió – az élet értelmének hiányából fakadó betegség

Komment: Egyik hallgatónk azt írta, hogy a gyereke nem érdeklődik az élet iránt, és meg akar halni.

Válasz: A vágyódás valami iránt, ami túlmutat ezen az életen már kezd megjelenni a világban, és ez különösen feltűnő a gyerekeknél. Korábban soha nem létezett a gyermekkori depresszió problémája. De manapság már nagyon korai életkorban jelentkezik.

Száz évvel ezelőtt a felnőttek körében sem volt jelen a depresszió. Kisebb szomorúságként vagy unalomból fakadó melankóliaként bukkant fel, elsősorban a nemesség tagjainál. De csak a mi időnkben jelentkezik ennyire intenzív módon. És a betegség lényege az élet értelmének hiánya, amitől rengeteg ember szenved. Mindazonáltal ez is haladásnak tekinthető, mivel a természet szándékosan kelti bennünk ezeket az érzéseket.

Kérdés: Mennyi időbe telik, mire valaki olyan állapotba kerül, hogy végignéz saját testén, és idegen tárgyként tud rátekinteni – mintha egy kis kutyakölyök kísérné őt?

Válasz: Ez független az időtől. Mivel a huszadik században a kabbala bölcsessége az életünk részévé vált, az emberek folyamatos belső fejlődésen mennek keresztül. Ezért lehetetlen megmondani az összes egyénre lebontva, hogy mennyi idő, mire elérik azt az állapotot.

Lehet, hogy valaki, aki most éri el, már évek óta próbálkozott, de megeshet, hogy egy személynek, aki öt vagy tíz év múlva jön, csak néhány hónapba fog telni. A mai kor szülöttei eltérő spirituális potenciállal rendelkeznek, és néhány hónap alatt érzékelhetik azt, aminek az elérése nekünk évek alatt sikerült.

https://laitman.com/2015/11/depression-an-illness-of-lack-of-meaning-in-life/ 

16 okt 2019

Vissza az iskolába és az iskolai terrorizálásba

Az osztálytermekben történő egymás terrorizálása az iskola falain kívül kezdődik.

Ahogy megkezdődik a tanév ezzel együtt feltépődnek a fájó sebek, amit az iskolai terrorizálás jelensége okoz. Igen, ez mindenütt megtörténik, és sok gyerek társadalmi elszigeteltségben él, és akár hónapok, vagy évek óta szenved a zaklatásoktól és a sértegetésektől. Ezeket, a belső hegeket sok-sok évig magukkal fogják cipelni a jövőbe. A szülők, ha tudják is mi folyik, tehetetlenek egy olyan rendszerrel szemben, amely gyakran elhallgatja a kérdéseket, a jó hírnév fenntartása érdekében.

Az igazság az, hogy az iskolai terrorizálás mindig is létezett, az én gyerekkoromban is, ám manapság ez a jelenség rendkívül aggaszóvá vált. Az álladó zaklatás áttör az osztályterem falain, és kísérti a zaklatott gyereket az osztályteremtől egészen a mobiltelefonjáig. Tehát nincs hova menekülnie, ahol békét és vigaszt találna.

Az egész általában egy gyerektől kezdődik, a támadás vezetőjétől; egy gyerektől, aki mindenkit uralni szeretne, akit népszerűnek tartanak a társai. Miért csinálja ezt? Mivel élvezi, és megelégedettséggel tölti el annak az érzése, hogy a másik felé kerekedhet. Tehát megaláz egy másik gyermeket, és megszervezi a másik gyerek ellen az egész osztályt. Azonban, ez a saját belső ösztöneit követi, valamit, azokat a példákat, amiket minden irányból elnyel, legyen szó akár valóság show-król, youtube videókról vagy akár olyan felnőttekről, akikre felnéz.

Mivel az életünket elárasztották a büszkeség és az irányítás hatalmi játékaival, ezért ne csodálkozzunk azon, hogy a gyerekeink ennek megfelelően viselkednek. Nem alakítottunk ki számukra elég jó környezetet, nem fordítottunk kellő figyelmet vagy nem adtunk megfelelő oktatást nekik, az egészséges és pozitív kapcsolatok ápolásáról, és most visszaköszönnek a keserű eredmények, hogy belénk csípjenek – elsősorban az egymás terrorizálásában.

Szóval, hogyan tudjuk kezelni ezeket a zaklatásokat? Mindenekelőtt beszélni kell a zaklatás vezetőjével, és el kell neki magyarázni milyen szörnyű igazságtalanságot, okoz másoknak és magának. Ugyanolyan fontos beszélnünk az őt követőkkel, hogy ne adjanak több hatalmat, és ne adjanak tovább több muníciót a „vezető” gyerek kezébe. Több gyerek hatalmát kell egybe szervezni, hogy ellensúlyozni tudjuk a vezető hatalmával. Miért kell ezt tenni? Mert a kisgyerekek ösztönösen érzik, azt hogy „mi jó nekem, vagy mi rossz nekem”. És az a gyerek, aki megpróbál támadást kezdeményezni, és azt látja nem sikerül, vagy nem úgy alakul, ahogy ő azt szeretné, vagy éppen az ő kárára történik, magától abba fogja hagyni a próbálkozást.

Idősebb gyerekkel el lehet beszélgetni erről. Meg kell nekik mutatni, hogy ők is maradhatnak egyedül, ha tovább folytatják a zaklatás útját. És ha szeretne maga köré vonzani másokat, akkor pozitív vezetőnek kell lennie, akit mindenki követ és követni akar.

Ahelyett hogy az iskolában keresnénk a zaklatás elleni küzdelem módját, sokkal jobb a betegséget a gyökerénél kezelni, még mielőtt elterjed. A gyerekek számára már korai életkorban meg kell teremteni az egészséges társadalmi környezetet. Az oktatási programokban a pozitív társadalmi kapcsolatoknak kell figyelem középpontjába kerülnie, nem pedig az individualista sikereknek. És minél gyorsabban megcsináljuk ezt, annál kevesebb zaklatást fogunk látni és tapasztalni.

05 Sze 2019

Létezik a lelkem másik fele?

Kérdés: Létezik olyan személy, akinek az a sorsa, hogy a férjem legyen? Lelkem egyik felének a párja?

Válasz: Igen, van egy ilyen lélek. Ideális esetben kívánatos volna megtalálni, de nem hiszem, hogy lehetséges volna azonnal felfedni az ő kilétét. Ha valóban nagy méretű társadalmat teremtünk, amely jó a tagoknak és széles merítésű, ahol sok közösség dolgozik majd azon, hogy a 18-20 év körüli fiataloknak párt találjon, és ahol minden fiatal egy neki megfelelő közösséget alakít ki – nos, ebben az esetben azonosítható lenne a tökéletes társ.

De ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, a személyiségük legbelső részéből kell, hogy érezzék ennek szükségét. Ez olyan elképzelés, amihez kemény munkán és a mesterséges személyiségrétegektől való szorgos megtisztításon keresztül vezet az út. Csak a társadalom, a környezet közreműködésével lehetséges ez, mivel az ő dolguk, hogy téged és minden személyt támogassanak ebben a kérdésben. Ahhoz hasonló ez, mintha egy speciális krumplipucoló szerkezetbe helyeznénk magunkat, amely az összes Klipát (héjat) eltávolítja.

https://laitman.com/2013/08/does-the-second-half-of-my-soul-exist/

23 aug 2019

A szelfi-generációról

Megjegyzés: A mi nemzedékünket “szelfi-generációnak” hívják. Miközben meg akarják a pillanatot örökíteni, az emberek balesetet szenvednek, hidakról és sziklákról esnek le.

Kommentem: Sok ember dolgozik a halálért. A halál létezésünk kitüntetett pontja, amikor reméljük, hogy hagyunk valamit magunk után, ami a nevünkkel kapcsolódik össze, hogy így érezhessük meg az örök létezést.

Kérdés: Mihez vezet ez a nárcisztikus viselkedés?

Válasz: Annak megértéséhez, hogy mindennek nincs semmi értéke, fontossága.

Kérdés: Mi történik, amikor ezt felismerjük?

Válasz: Megértjük, hogy a világunk csupa üresség. Nagyon rossz lesz! Ekkor kezdjük el keresni az élet valódi kitöltését: az örök, tökéletes, és a mostani létezés keretein túlmutató létezést a halált megelőzően, vagy azt követően.

Via – Laitman Blog

19 Júl 2019

Hogyan halljak meg másokat?

Kérdés: Hogyan tanulhatom meg, hogy ne csak hallgassam magam és másokat, hanem meg is halljam? Ha jól tudom, ez a képesség végső soron az emberek közötti kapcsolatok javulását hozza magával.

Válasz: Ez egy belső kapcsolatot, a szívek kapcsolatát követeli meg. Ha megszületik bennetek a vágy, hogy kielégüléshez juttassátok egymást, akkor képesek lesztek meghallani a másikat.

Az emberek nem látják és nem hallják egymást. Egy sajátos realitást alakítanak ki önmagukon belül, és egy külvilágban elhelyezkedő személyként viszonyulnak hozzá. Valójában nem látjuk, hogy ki van rajtunk kívül; mindent a bennünk kiépült egoizmuson keresztül érzékelünk.

https://laitman.com/2018/09/how-to-really-listen-to-others/

05 jún 2019

Gyermekeink érdekében önmagunkat is oktatnunk kell

laitman_198

Az igazat megvallva, azt követeljük a gyermekeinktől, amit mi magunk nem tudtunk elérni. Mivel nem vagyunk teljesek, megpróbáljuk kiegészíteni magunkat a gyermekeinken keresztül. Ezért néha hatalmas nyomást helyezünk rájuk. Az a megoldás, hogy megpróbáljunk mi magunk teljességet elérni, ahelyett, hogy ezt a gyermekeinktől követelnénk. Ezért adták nekünk a Kabbala tudományát. Ha elérjük a teljességet, vagy legalább megértjük, mit jelent hogy törekszünk rá, akkor elérjük azt, hogy abbahagyjuk a szükségtelen nyomás gyakorlását a gyermekeinkre és úgy tudjuk nevelni őket, ami a számukra a legjobb. Meg kell értenünk, hogy a gyermekeink érdekében önmagunkat is oktatnunk kell.

Reggeli Lecke 2017.01.14

KA

21 jan 2017

Gyermekeinkre nagy nyomás helyezedik

thumbs_laitman_945

Az igazat megvallva, azt követeljük a gyermekeinktől, amit mi magunk nem tudtunk elérni. Mivel nem vagyunk teljesek, megpróbáljuk kiegészíteni magunkat a gyermekeinken keresztül. Ezért néha hatalmas nyomást helyezünk rájuk. Az a megoldás, hogy megpróbáljunk mi magunk teljességet elérni, ahelyett, hogy ezt a gyermekeinktől követelnénk. Ezért adták nekünk a Kabbala tudományát. Ha elérjük a teljességet, vagy legalább megértjük, mit jelent hogy törekszünk rá és elérjük azt, abbahagyjuk a szükségtelen nyomás gyakorlását a gyermekeinkre és úgy tudjuk nevelni őket, ami a számukra a legjobb. Meg kell értenünk, hogy a gyermekeink érdekében önmagunkat is oktatnunk kell.

2016.01.07

17 jan 2017

Mind Együtt

Mind együtt

Kérdés:  Milyen korú gyermek vehet részt a workshoppon, együtt a felnőttekkel?

Válasz:  Férfiak és Nők, és gyermekek ülnek együtt egy térben, de mindegyik különböző körben. A gyermekeknek nem szabad hangoskodniuk és zavarni a többieket. Megfontolandó lenne, egy instruktort közéjük ültetni. Lényegtelen, hogy a workshop kérdéseket gyermekekkel, vagy felnőttekkel vitatjuk meg. Az instruktor nem veszít azzal semmit, ha gyermekek közé ül. Természetesen fiúk és lányok elszeparált körökben kell, hogy üljenek.

Az elfogadott korral kapcsolatosan én azt gondolom, hogy a gyermek felkészültségétől függ. A gyermekeinkkel egy körben ülhetünk és megvitathatjuk a kérdéseket 12 éves koruktól, vagy akár korábban is, instruktorokkal.  Tizenkét éves koruktól, már lehetséges leültetni őket instruktor nélkül is.

Kívánatos, hogy a fiúk ugyan abban a térben legyenek, mint a férfiak és követhető legyen a beszélgetésük fejlődése, és hogy ezt behatárolják a felnőttek. A nők esetében ugyan ez igaz, mint a férfiakra. Szükség van egy beszélgetés vezetőre a körökben a nők számára és instruktorra a kislányoknak.

A Virtuális Leckéből 2012.05.20 „Kabbalah Alapjai”

forrás: All Together

lekt: KN

09 Már 2014

Hogyan szökjünk el a magánytól?

hogyan meneküljünk el a magánytól

Kérdés: Gyakran előfordul frusztráció és depresszió a mély félelem miatt, hogy egyedül maradunk ebben a világban, leszakadva a szeretteinkkel való kapcsolatról. Más szóval, létezik egy szilárd alap, amelyre építeni lehet a családi kapcsolatokat?

Függetlenül attól a ténytől, hogy ma már nincs szükségünk egymásra úgy, mint korábban, nyilvánvaló a családi hagyományok hanyatlása és a szexuális partnerek könnyebb elérhetősége szélesre tárja azon ajtókat, amelyek eddig a múltban zárva voltak. Annak ellenére, hogy ma, a családtagok lényegesen kevesebb időt töltenek együtt naponta, még is van valami belső késztetés bennük, ami összetartja őket ősidő óta: egyfajta egzisztenciális félelem a magánytól, amit ma sokan megtapasztalnak.

Válasz: Mégis, az emberek egyre kevésbé valószínű, hogy megtalálják a választ a házasságban erre a félelemre. A kölcsönös bizalom és a kölcsönös támogatás nem társul többé a korunkbeli családokhoz. A félelem ott van, de a megoldás még nem látható.

Igaz, hogy jobb együtt lenni valakivel, mint egyedül maradni. Az emberek, rengeteg “poggyászt” terhet vettek magukra az életük során, úgy érzik, hogy a partnerük tőlük függ; megértik, hogy felelősek értük, ha másért nem is, akkor legalább azok miatt a szokások miatt, amik beépültek. Mi csak emberek vagyunk.

Azonban, én nem gondolom, hogy csak az egyedülléttől való félelem tartaná bent az embereket, egy jó és egymáshoz hű családi környezetben. Ennek az “elméletnek” nem kell bebizonyítani az ellentmondását, és az sem megoldás, ha elrejtjük az árnyoldalát. Mindössze annyira van szükségünk, hogy pozitívan álljunk hozzá.

Kérdés: A Pszichológia kijelenti, hogy mi nem kapcsolódunk kizárólag a félelem miatt a másikkal, inkább egy mélyebb belső kapcsolatot keresünk, az egységet. De kétségtelen, hogy sok embert hajt a félelem. Ez az a pont, ahol elkezdődik a folyamat, de teljesen nyilvánvaló, hogy nem jön létre belőle egy megfelelő kapcsolat. Éppen ellenkezőleg, a félelem más jelenségeket okoz, gyakran akadályoz meg minket a hibás kapcsolat megszakításában.

Beszéljünk olyan helyzetről, amikor az emberek készen állnak kapcsolatot építeni, de nem tudják, mit tegyenek. A kérdés az, hogy mivel kezdjük?

A mai módszerek azt ajánlják az embereknek, hogy megismerjék önmagukat, és a természetüket. Azt kérdik, hogy “Milyen részt vagyok képes szentelni magamból a társamért?”. Miután valaki felteszi ezt a kérdést, “jegyzetet” készít: “Mit várok a társamtól és a közös életünktől?”. Továbbá, amikor megérti, hogy mik az elvárásai önmaga és a partnere felé, és mik az elvárásai az élettől, akkor készen áll egy más típusú kapcsolatot teremteni. Ez a gyakorlat nagyon elterjedt manapság. Ez helyes?

Válasz: Feltételezem, hogy ez nem csak napjainkban népszerű. Ez mindig így volt. Az emberek mindig kiszámították a befektetésüket és a partnerük hozzájárulását a közös családi életbe. A házasságközvetítők “segítettek” a fiataloknak és a szülőknek, hogy “Jó alkukat” hozzanak létre. De, ez az egész üzlet volt. Mindkét házasulandó fél egoista volt, és nekik kelletett, megfontolniuk, igazolniuk, hogy érdemes-e egymással lenniük. Az érzéseik egymás felé is csak egy volt a számos összetevő között ebben a képletben. Az érzelmeik “beszerzési hatalom” részei voltak csupán, és bekerültek az általános egyenletbe.

Ez a megközelítés a helyes? Nem hiszem. Természetesen, ez egy ideig működött, de azóta, drámaian megváltoztunk. Mi nem vagyunk biztosak abban, hogy mit akarunk ma, és főleg azt nem tudjuk, hogy mit akarunk majd holnap. Azonkívül a lélekismeretünket nagyrészt megrontja egy olyan hatalmas külső hatás, ami oldalról tol minket, hogy mesterséges megszorítások és szabályozások, képzeletbeli hasznok és veszteségek mellett álljunk.

Minden hóbort, az összes “szezonváltás”, ahogy alá vettjük magunkat teljesen megváltoztat bennünket a külső mellett, az összes belső változásért is felelős. Ezért, ez az előnyök és a hátrányok kiszámításai, a jövőbeli családi életünkre, nem biztos, hogy helyesek fognak hatni. Csak akkor, ha a cél érdekében beállítunk egy magasabb értéket, és elfogadunk egyfajta kihívást, és mind az egyéni és a társadalmi akadályok és zavarok fölé emelkedünk. Akkor, de csak akkor, a társadalom, és az elemei is a fiatal párok, nem csak hogy túl fogják élni, de virágozni is fognak.

2013.11.06, Az “Új élet” TV. programjából, 195. beszélgetés

ford: B.S

lekt: FB;KN

forrás: How Do You Escape Loneliness?

Posted on November 20th, 2013 at 8:56 am

כיצד להינצל מהבדידות?

פורסם: 6.11.13, 11:57     

 

25 nov 2013

Egy új mese Piroskáról és a farkasról

Kérdés

Mi történik a cselekedeteim alkotta „színfalak mögött,” mert miközben olvassuk a Zohár Könyvét, és állandó erőfeszítéseket kell tennem, a szándék megtartására, azonban láthatólag ez hiábavaló?

Válasz

Az erőfeszítései az embernek meghatározzák az érzékelési minőségeit, az érzékenységét, és akkor ez által történik meg a feltárulás. Minden az ember előtt van, azonban az érzékelésének a hiányosságai miatt nem képes a lelkek közötti kapcsolat megismerésére, amiről A Zohár beszél. Az erőfeszítései és az imák építik fel az eszközöket az érzékeléshez az emberen belül, annak érdekében, hogy érezze az előtte levő képet.

Kérdés

Ismételten újra és újra megpróbálom felépíteni és megújítani a szándékot, azonban látszólag ugyanazt az erőfeszítést teszem, és ugyanazt érzékelem, mint egy héttel ezelőtt, mintha semmi nem változna.

Válasz

Mondjuk, én egy zenészek között vagyok. Őket nézve láthatom, mennyire figyelnek minden hangra, és fedezik fel különböző hangok kombinációit, és látom azt is, mennyire fontos ez a számukra. Ahogy őket nézem, megismerhetem, hogyan bánnak a hangokkal. Majd az erőfeszítéseim eredményeiképpen érzékenyebbé válok, és elkezdem érezni őket.

Aztán kérdéseket teszek fel a zenészeknek, és ők elmagyaráznak dolgokat nekem, de nem értem a magyarázataikat. Negyed, ötöd, forte, glissando, ezek a szavak semmit nem jelentenek nekem, pontosan úgy, mint a Zohár Könyve felfoghatatlan fogalmai.

De meg akarom tanulni ezeket! Ezért megpróbálok egy kissé érzékenyebbé válni erre, és érezni őket. Majd egy bizonyos rendszerbe kerülünk, az erőfeszítéseinkkel és vágyainkkal és törekvéseinkkel összhangban,és elkezdem érezni a dolgokat. Ez pontosan az, ahogy egy gyerek is fejlődik, felnőtt akar lenni, körbe rohangál fáradhatatlanul, és mindent felkutat maga körül.

Csodálkozunk, hogy képes egy gyerek ugyanazt a rajzfilmet többször megnézni, vagy ezerszer meghallgatni ugyanazt a mesét? Azonban ez csak számunkra jelenti ugyanazt ezredszer is, mivel mi már nem fejlődünk. A gyerek azonban a történetben él! Amikor a Piroska és a farkas meséjét hallgatja ezredszer, számára ez egy teljesen új történet. Nézve a gyereket azt gondolhatja valaki, hogy „rendben van, elmondom neki a történetet. Hagyjuk leülni, csendben, nyugodtan, és had élvezze… azonban a gyermek egy új történetet hall, minden alkalommal! Még ha kívülről is tudja, amikor ismételgeti fejből, a mesemondóval, újra éli az egészet. Ez hasonló ahhoz, ahogy valakinek ennie kell ma is, pedig tegnap ugyanezt megtette. Ugyanez a mechanizmus működik akkor is!

Ezért a teljes munkánk abból áll, hogy kifejlesszünk egy érzékenységet, az érzékelés új minőségeinek megszerzéséhez.

KN

28 jún 2011

87 queries in 0,455 seconds.