Kérdés: Amikor spirituális fokozatokból kizuhanunk, hogyan kell helyesen ötvözni a lenullázódást a Teremtő akarata előtt és az erőfeszítéseket a saját részünkről?
Válasz: Az embernek el kell fogadnia, amit a Teremtőtől kap, és meg kell próbálnia ezt az állapotot a barátaival együtt kijavítani.
Fel kell emelkednie, csukott szemmel, az adakozás minősége felé. De csakis a csoporton keresztül! Egyedül nem fog sikerülni.
Kérdés: Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az embernek ahhoz, hogy elkerülje a spirituális fokozatokból való kizuhanást?
Válasz: Az adakozás tulajdonságaival, a barátokkal való kapcsolattal, és ha lehetséges, a csoport iránti szeretettel.
[336479] A Napi Kabbala Tanításból, 2024.10.11., Rabash írásai: „A Sechina fájdalma – 2”
Kérdés: Amikor megkapom a Teremtő tökéletességének felfedését, miben kell továbblépnem a szándékom szerint?
Válasz: Ha úgy érzed, hogy mindent Tőle kapsz, és jól érzed magad így, akkor köszönd meg neki.
Amint elkezdesz hálát adni, az ezzel az örömmel teli Kli (edényed) kiürül. A hála és az ima, a hála és a kérés úgy terjeszti ki a Kli-t, mint semmi más.
Kérdés: Mit jelent az, hogy a tízesnek az adakozás Klijében kell mérnie munkája eredményét?
Válasz: A tízes az adakozás Klijében való előrehaladásának mértéke az, amilyen mértékben méri a spiritualitásban való előrehaladását.
A valódi adakozás jele a tízesben a Teremtő feltárulása benne.
Kérdés: Hogyan határozhatjuk meg a kollektív felkészültségünket arra, hogy találkozzunk a Shechina Arcával?
Válasz: Minél szorosabb kapcsolatban érzitek magatokat mindannyian együtt a tízesben, mint egy ember, egy szívvel, annál közelebb vagytok Shechina Arcához.
[330118] A hollandiai KabU elvonulásról 2024.06.01, "A Teremtő a tízesben van"
Kérdés: A világban most zajló eseményekkel kapcsolatban sok gonoszságot fedeztem fel magamban, másrészt viszont minden barátom igaz ember. Nagy különbség van közöttünk. Mi a további munkám, hogy olyan legyek, mint a barátaim?
Válasz: Emelkedjünk az egymás közti különbségek fölé, egyesüljünk, és öleljük át egymást, bármi legyen is a problémánk.
Képzeljük el, hogy ezek a problémák a Teremtőtől értünk jönnek, hozzánk; nincs más, csak Ő. És mindennek ellenére átöleljük egymást, egyesülünk, és egy egészként akarunk létezni. Ez a mi feladatunk.
[320152]
A Napi Kabbala lecke 1. részéből 23/2/11. Rabash írásai "Mi a Szeretett fia és a Gyűlölt fia a munkában?" című lecke 1. részéből.
Kérdés: A Zohár Könyvének „Zár és kulcs” című cikkében számos érdekes kifejezés található. Az írás zárról, kulcsról és kapuról beszél. Hogyan dolgozzunk ezekkel a szimbólumokkal?
Válasz: Ezek a tulajdonságainkat jelölik. Amikor közelebb kerülünk egymáshoz, fokozatosan megközelítjük a kaput, megtaláljuk a zárat, sőt, még az is kiderül, hogy van nálunk hozzá való kulcs is. A kulcs segítségével kinyitjuk a zárat, illetve a kaput, és belépünk a Teremtő termeibe.
Komment: Ha jól értem, az univerzumnak vannak bizonyos titkai, és léteznek kapuk is. Először is, meg kell, hogy találjuk a kaput, ami az állapotok közötti átmenetet jelképezi. Ott van azonban a zár a kapuban, azaz valamiféle gát, ami miatt nem tudjuk azonnal felszínre hozni az adakozás minőségét.
Rav válasza: Azonnal nem megy az összesnek a feltárása, hanem csak hat szfírát követően. Ha az embernek egoizmusában tárulna fel a Teremtő, ellentétes tulajdonságai miatt azonnal elmenekülne.
Amikor valaki megtalálja magában a kulcsot, sorban kinyitja a kapukon (akadályokon) lévő 49 zárat, és odamegy az 50. kapuhoz, akkor érti meg, hogy az az egész élet nem más, mint adakozás.
[313726] A KabTV „Bevezetés a Zohár könyvébe” című műsorából; 2023.05.21.
Válasz: A hazugság a Teremtővel ellentétes tulajdonság, a másik oldal.
Ahhoz, hogy meghatározzuk az Ő tulajdonságait, el kell merülnünk azokban a tulajdonságokban, amelyek mindenben az ellentétét jelentik. Ezért teremtette a Teremtő a sötétséget, hogy annak érzéséből megértsük, mi a fény. Máskülönben nem értenénk meg, mert egyetlen szilárd fehér fényben nem láthatunk semmit.
Mivel nekünk, teremtett lényeknek, éreznünk kell a Teremtő tulajdonságait, ezért két ellentétes érzésből kell állnunk: a sötétségből és a fényből. Ezeknek kontrasztjára és különböző átmeneteire építünk képet magunkról és a Teremtőről, és így tárjuk fel Őt.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy ha az igazságról beszélünk, akkor a Teremtő az igazság?
Válasz: A válasz az, hogy igen: Igen, mert valamihez képest kell mérnünk. Ha én az egoizmusomhoz képest mérek, az egy dolog. De ha én magam (mivel állandóan változom) valami objektívebb viszonyítási mértéket akarok venni, akkor megpróbálom megtalálni a Teremtőt, hogy hozzá képest viszonyítva mérjek.
Végül is, ha Ő irányít mindent, és mindent ural, akkor mindegy, hogy jól vagy rosszul gondolkodom róla, Őt kell kiindulópontnak vennem.
[312256] A KabTV „Van egy hívásom. Mi az igazság és a hazugság?” című műsorából; 2011.03.12.
„A Zohár semmilyen korporális történésről nem beszél, csakis a felső világokról, ahol a korporalitással ellentétben nincs az időnek múlása. A spirituális időt a formák és fokozatok változásai világítják meg, amelyek idő és tér fölött állnak.”(Zohár mindenkinek, „VaJece”, 139. szakasz)
Kérdés: A kabbala olyan állapotokról beszél, amelyek az idő, tér és mozgás fölött helyezkednek el. Elmagyarázná, hogy miről is van szó? Miféle formákban és fokozatokban bekövetkező változásokra utal az idézet?
Válasz: A világegyetemben nincsen semmi állandó vagy átmeneti. Ezt mind az érzékelésünk, a történésekhez való viszonyulásunk hozza létre. Csak a felső erő, a Teremtő tekinthető abszolútnak.
Ha Hozzá képest változunk, akkor megváltoztatjuk az időt, teret és mozgást, illetve a világot, amelyben létezünk. Csakis a Teremtő vonatkozásában beszélhetünk minderről.
Kérdés: Képes véget érni az idő folyása?
Válasz: Ha az idő önmagában nem létezik, akkor nem is tud véget érni. Kizárólag érzékelésünkben létezik.
[307409]
A KabTV "Spirituális állapotok" című műsorából 2022.12.05
Meg kell értenünk, hogy nem látunk semmit a spirituális folyamatból, mintha elvesztettük volna a tudatosságunkat. Teljesen el vagyunk vágva a spirituális világról, és ha vissza akarunk térni a tudatos állapothoz, akkor teljesítenünk kell amit a Kabbala bölcsessége tanít: le kell válnunk az egoizmusunkról és mások vágyaival kell egyesülnünk amik rajtunk kívül vannak.
Az idegen vágy a Teremtő vágya, amely teljes mértékben ellentétes velem, és ezért képtelen vagyok belevetni magam. Hogyan lépjek ki magamból, és vessem magam a Teremtőbe? A csoportot kaptam, mint eszközt, hogy ezt meg tudjam tenni.
A Felső Fény fentről lefelé, négy állomást érintve terjed szét: a Keter szfírájától indulva, áthalad a Hochmán, a Binán, a Zeir Anpinon és a Malchuton. A Malchut belsejében pedig felépíti a megszerzési vágyat. Ha bele akarjuk vetni magunkat a fénybe, ugyanezeken a lépcsőfokokon kell visszamásznunk.
Ha magam köré gyűjtök egy csoportot, és lenullázódom előttük, ahogy a Malchut teszi az eggyel felette lévő szfíra előtt, akkor kifejezem azt a vágyamat, hogy olyanná váljak, mint a Keter. Saját oldalamról a csoport, a tízes segítségével a Teremtő oldalára ugrok. Ez a Kabbalista módszer lényege.
Kérdés: Tegyük fel, hogy sem fejben, sem a szívemben nem vagyok képes igazolni a Teremtőt. Tekinthető ez ennek ellenére a tudatosság egy állapotának?
Válasz: Igen. Ez egy nagyon sima és gördülékeny átmenet, ami a kettős elrejtésből átvált egyesbe, majd vissza kettősbe, és aztán ismét egyszeres elrejtésbe.
Az az oka, hogy amikor állandóan korrigáljuk érzékelésünket, és ezáltal haladunk az úton, a korrekciók emelkedések, zuhanások, újabb emelkedések és ismételt zuhanások során történnek.
Az emelkedések és zuhanások a Teremtő kettős illetve egyszeres feltárásának érzetét adják, amit megint elrejtés, majd ezt követő újabb feltárulás követ. Ezek az állapotok megállás nélkül váltakoznak.
Noha az elrejtés eltaszít, nem látom a Teremtőt, nem értem Őt, és mindig ott van bennem némi kétely és ellentmondás – nem fordítok hátat a munkának, és továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy megértsem Őt, és elkülönítsem minden más minőségtől. Ha így teszek, a Teremtő fokról fokra feltárul számomra.
Érezni kezdem, hogy minden Tőle jön, mindennek megvan az oka, és ez az ok szándékosan velem összefüggésben nyilvánul meg, ezzel megadva nekem a lehetőséget, hogy a kettős vagy egyszeres elrejtés, illetve a kettős vagy sima feltárulás állapotaiban legyek. Csak ilyen módon érezhetem folyamatosan a kontrasztot, a sötétség és Fény között. Ennek a kontrasztnak a segítségével érthetem meg, hogy a Teremtő irányít engem, és nekem erre meghatározott módon kell válaszolnom.
Azt az állapotot kell elérnem, ahol sem kettős, sem szimpla elrejtés nem homályosítja el Őt, képes vagyok a tiszta érzékelésre.
Azzal, hogy a sötétség állapotában saját magam fölé emelkedek, megérzem a helyes viselkedést, és a sötétség soha többé nem fog elválasztani Tőle. Ellenkezőleg, azzal, hogy fölé emelkedek, elősegíti a Teremtőhöz való kapcsolódásomat.
Egy anya szíve az egész univerzum központi pontján helyezkedik el, mind a korporális, mind a spirituális. Végül is ettől a ponttól kezdődik a spirituális és testi születés. Nincs erősebb, mint egy anya szíve; ez az egész valóság legérzékenyebb, legfontosabb pontja. A Teremtő létrehozott egy vágyat, amely az anya szívének alapja.
Ezért, ha a nők legalább egy kicsit gondolkodni kezdenek az egységről, akkor már megérintik az egész világegyetemnek ezt a központi pontját, ahonnan az egész emberiség, a közös lélek születése megkezdődött. A világ csak egy nő által jut el a korrekcióra.
Egy nőnek hatalmas ereje van, amely életet ad, fejlődik és szervez. Illetve fordítva, ha egy nő nem vesz részt ebben a korrekcióban, akkor a viták okává, az elidegenedés és a gonosz helyévé válik. Ezért nagyon remélem, hogy a nők egyesülnek, és békét, nyugalmat és egységet hoznak az emberiségnek.
[270082]
A Női leckéből 20/08/29, “Bnei Baruch Szabályait az Emberiségnek át kell adni”
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
