Ha rájössz, hogy döglött lovon ülsz, a legjobb, amit tehetsz, hogy leszállsz róla. (Dakota bölcsesség)
Kérdés: Mit mond Önnek ez a szólás?
Válasz: Számomra ez azt jelenti, hogy az életem során, olyan eszközt választok a haladásra, amely a halálba vezet engem, amely önmagában, kiinduló forrásában és paradigmájában halott. Ki kell szállnunk belőle.
Kérdés: Mi ez tulajdonképpen? Valójában végig az egómat lovagolom meg?
Válasz: Úgy vetjük bele magunkat az életbe, hogy megpróbálunk elérni bizonyos célokat, lehet, hogy ezek közt vannak számunkra nemesek, magasztosak, nagyszabásúak. S mindeközben lassacskán rájövünk, hogy a lovunk megdöglött.
Kérdés: Ez alapján mit jelent az, ha élő lóra ülök?
Válasz: Akkor lovagolok élő lovon, ha mind én, mind a ló úgy érzi, hogy egy cél felé haladunk, ez a cél az élet. S amikor felfedezem, hogy az eszköz amelyre rávetettem magam (egoizmus) halott, ez mindent megöl maga körül, majd végeredményül önmagát is, akkor le kell szállnom róla.
Kérdés: Azt mondta, hogy „a cél felé kell ugratnunk”. Milyen okból?
Válasz: Bármi, amit el akarok érni az életben, lényegtelen, hogy mi az. Biztosítanom kell, hogy az önzés ne vezessen engem félre, egy teljesen ellentétes irányba. S ha erről meg vagyok győződve, akkor már egy élő lovon ülök.
Kérdés: Azonnal, automatikusan?
Válasz: Nem automatikusan, fel kell tárnod, hogy ez mi, és hogy amikor lovat váltasz, ne fordítva ülj rá, arccal a farka felé.
[287261]
A KabTV „Hírek Dr. Michael Laitman-nal” című műsorából 21/05/08
„Ami a sivatagot gyönyörűvé teszi”, — mondta a kis herceg, „az az, hogy valahol ott bujkál egy kút benne…”
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
A kutak a homok alatt rejtőznek. Mindenhol megtalálhatók. Az élet gyökere mindenben, mindenhol ott van. A számunkra leglényegesebb, hogy kapcsolódjunk az élet gyökeréhez, értelméhez, és ne ahhoz ragaszkodjunk, amit önmagunkon kívül tapasztalunk.
Kérdés: Mondja, ez a sivatag lángol a bensőmben? Manapság sok ember érzi azt, hogy nincs is élet.
Válasz: Egyszerűen feltárunk valamit ami eddig nem volt ott, korábban em volt ott élet sem, de te csak most ismerted fel. Ezért, amire most fény derült, az jobb, mint ami korábban volt.
Kérdés: Hogyan tehetem meg, hogy lángoló bensőmmel felfogjam vagy elhiggyem, hogy ha felülkerekedek ezen az állapoton, egy kutat találok? Miféle gondolat ez?
Válasz: Lényege, hogy az élet céllal és jelentéssel bír, a természet óriási erői felemelnek és új életre keltenek minket, és ha komolyan kívánjuk, elvezetnek minket az élet forrásához.
Kérdés: Ebben az értékvesztett állapotban hogyan férhetek hozzá ehhez a gondolathoz?
Válasz: Csakis úgy, hogy ha baráti körben dolgozol. Ki kell alakítanotok egy közösséget! Értenetek kell, hogy csak együtt lehettek sikeresek, csak a barátok jelentette környezetben.
Kérdés: A környezetem olyan, mint én? Kopár belül, és ők is keresik a kutat?
Válasz: Pontosan ezt kell megértenie a barátoknak. A kút a közöttük lévő kapcsolatban rejtőzik.
A parancsolat lehetőség, hogy a Teremtőnek tetsző dolgot tegyünk. Annál jobb, minél nehezebb feltételekkel jár, olyanokkal, amiket az egoizmusom kellemetlennek él meg. Ez biztosítja, hogy a cselekvésben nincs egoista motivációm, sőt, az egó ellenében hajtok végre valamit.
Ha ez mind így van, akkor beszélhetünk ténylegesen parancsolatról: teljesítem a Teremtő utasítását, hogy közelebb kerüljek Hozzá, saját egoizmusom ellenállása dacára.
A parancsolat örömét az adja, hogy minden egyes alkalommal jobban és jobban tudok valamilyen tettet megcselekedni, ami ellene megy az élvezet iránti vágyamnak. Lehet, hogy kis dolgot érek el vele, de a lényeg, hogy a cselekedet az egység kialakulását szolgálja. Csupán két összetevőre van szükségem: a kapcsolatra a barátokkal és a napi leckére. Ezekkel az eszközökkel kerülhetek közelebb a Teremtőhöz.
Ha minden nap mindkét feltételnek eleget teszek, akkor nem pazaroltam el a napot. Így kell felfogni az életet, és akkor megtelik értelemmel és különleges eredményekkel gazdagít.
[274090]
Kabbala Reggeli lecke Első Rész 20/11/17 “Munka, az Értelem Felletti Hittben”
A koronavírus világjárvány olyan komplikációkat okoz az egész emberiség számára, amelyekben mindenki osztozik: csüggedés a céltalanság, reményvesztettség és az erőfeszítés hiábavalósága miatt. Az ember tudat alatt érzi, hogy nincs miért élni, ezért apátiába süllyed, depresszióssá válik, reménytelenséget él át. Úgy tűnik, hogy az egész világ álomra hajtja a fejét.
Korábban mindannyian versengésben éltük ki játékosságunkat, építettünk és romboltunk, folyton tettünk-vettünk, mint a gyerekek. Mára szinte lehetetlenné vált folytatni ezeket a játékokat, az emberek nem értik, mit és milyen célból kell tenniük. Annyi korlátozás között kell élnünk. Ezért mindenkit hatalmába kerít az apátia és reménytelenség: nincs energia, nincs kitűzött cél, nincs erő, ami elősegítené a mozgást.
Előfordulhat, hogy a Teremtő meg akarja mutatni, hogy a korábbi életünk, ahol önmagunkért éltünk, értelmetlen? Sőt, ez igazi önáltatás volt, hiszen valójában senki sem önmagáért élt. Legfeljebb így tűnt az ember számára. Ha a reménytelenségünkből kiindulva gondolatainkat a másik tölti ki, egymás támogatói lehetünk ebben, és a Teremtő szintén a segítségünkre siet.
Így fogunk megbizonyosodni róla, hogy létezik élet az egoizmus halála után! Egy másik, örökérvényű, tökéletes és csodálatos élet, amely elhozza számunkra a kielégülést, komoly energiát és motivációt szolgáltat az élethez.
[272885]
Napi Reggeli lecke 2-ik rész 20/10/20, Baal HaSulam,Írásaiból “A Tíz Szfíra Tanulmányat”
Válasz: Semmi nem tűnik el a világegyetemben. Egyszerűen csak megszűnik önmagunk fizikai testben való érzékelése, és elkezdünk megérezni egy másik formát.
Kérdés: A világunk illúzió vagy valóság?
Válasz: Mi a különbség a kettő között? Az illúzió olyasvalami, amit korábban valóságnak hittünk, majd kiderült róla, hogy illúzió, merő képzelet. De fordított irányban is megtörténhet ugyanez. Nincs különbség a kettő között. Képtelenek vagyunk az egyiket elkülöníteni a másiktól, mivel nincs összehasonlítási alapunk.
Kérdés: Vagyis nem beszélhetünk objektivitásról.
Válasz: Persze, hogy nem. Nem emelkedhetünk önmagunk fölé, hogy megérezzük az univerzumot. Önmagunkon belülről ez biztos nem történhet meg. Így hát nem beszélhetünk arról, mi történik a testen kívül, mi zajlik életen és halálon kívül.
Válasz: Nincs. A szabad akarat kizárólag abból áll, hogy saját erőfeszítéseid segítségével, vagy azok ellenében, a számodra meghatározott cél irányába mozogsz.
Kérdés: Hogyan érezhetjük magunkat szabadnak, azzal együtt, hogy nem beszélhetünk a szabad akaratról? Miként lehet meg, ez az érzetünk?
Válasz: Az ember akkor érezheti szabadnak magát, ha harmóniába kerül a természettel, engedi, hogy együtt úszhasson ezzel az áramlattal. Ha érzi ezt a harmóniát, akkor számára megszűnik élet és halál, és egyetlen örökérvényű mozgásban létezik tovább.
Kérdés: Az embernek van valamilyen célja az életben, különben nem élne. Van-e spirituális gyökere, olyan jelenségeknek, mint az élet értelmének a kutatása?
Válasz: Egész életünkben fokozatosan merülnek fel bennünk az élettelen (kövületi) szintű vágyak, majd a növényi vágyak, az állati, és végül, az emberi szint vágyai. Így fejlődünk, amíg el nem érjük a személyes legmagasabb szintünket, majd már az öregedés és a halál felé tendálunk. Ez minden ember életében, egyéni.
Ugyanez történik párhuzamosan a társadalom életével. Az emberi fejlődés minden szakaszában azt látjuk, hogy az ásványi, a növényi, és az állati szint szakaszain is túljutott, s most az emberi élet tudatának szintjén áll, az élet értelmével kapcsolatban.
Általános szabály, hogy állatokként létezünk, szeretnénk egy saját kőrakást vagy odut, szeretnénk szaporodni, egészségesek és boldogok akarunk lenni az élet utolsó napjaihoz közeledve, és békésen meghalni. Az ilyen létezést, amikor a szervezet csak önmagáról gondoskodik, állati szintnek nevezzük, mert az ember csak a hasára gondol, anyagilag pedig önmagára.
De az utóbbi időben az emberiség elkezdett felemelkedni egy másik szintre. Az állati szintről felemelkedtünk a következő szintre, az emberi szintre. Ennek a szintnek nincs földi kifejezése.
Ha a kövületi, növényi és állati szintek a természetben léteznek külső, anyagi megnyilvánulásukban, akkor az ember csak annyiban tér el az állattól, hogy megvan a maga magasabb, mélyebb értelme az életének, és ennek megértése felé fejlődik. Más szavakkal, azt, ami az állati szintünkön kívül esik, emberi szintnek nevezzük.
Kérdés: Hány ember foglalkozik ma az élet értelmének keresésével?
Válasz: Úgy gondolom, hogy ez az egész emberiséghez képest nagyon kevés, azaz pusztán százezrek, semmi több.
Válasz: Nem. Az emberi lények sem adnak életet egymásnak, csak úgy tűnik számunkra. Semmi újat nem hozunk létre, kivéve azokat a feltételeket, amik lehetővé teszik, hogy egy új kép felbukkanjon ebben a világban.
Ez annyit jelent, hogy az erők már léteznek, készen állnak a fejlődésre, így hát az új test növekedése látszólag az egyénen keresztül történik, aki személy szerint, vagy lány vagy fiú. Az igazság azonban az, hogy minden előre meghatározott.
Kérdés: A spiritualitásban két vágy egységesülésekor nem születik egy harmadik?
Válasz: Ez új a köztük lévő kapcsolaton belül, és a Felsővel való kapcsolatukban is, ahogy mondva van: „Van a férfi és van a nő, és köztük Shechina (Szentség)” mely utóbbi kifejezés a Teremtő megjelenésére utal. A Teremtő Erejéről van szó, ami arra buzdítja a férfi és női egyéneket (spirituális erőket), hogy belsőleg kapcsolódjanak, ami meghatározza fejlődésük következő stádiumát, és azt is, ami kapcsolatuk nyomán létre fog jönni.
Mi az oka annak a jelenségnek, hogy az emberek a halált annyira fájdalmasnak érzik?
Dr. Laitman
Mivel ez a végső ismert fázis, ami után nem elképzelni sem tudjuk mi következik. Mi marad akkor a számunkra? Semmi. A nemlét. Valami eltűnik belőlünk valahova.
Az egyén mozog, beszél, reagál, kommunikálni tudunk vele, majd hirtelen a biológiai test halála után ez a test lebomlik és és az ember valahova eltűnik belőle. A testet életerővel átható erőből semmi nem marad.
Kérdés
Egyetért azzal a megállapítással, hogy a halál nem az abszolút vége az emberi létezésnek és hogy az élet, a tudatosság áramlása ilyen vagy olyan formában folytatódik a fizikai test halála után?
Dr. Laitman
Természetesen.
Kérdés
Ki határozza meg egy ember halálának a módját?
Dr. Laitman
Ezt a rendszer határozza meg, amihez ez ember tartozik. Nem egy társadalmi szerv, vagy egyfajta hivatal, kormányzati szerv, hanem az általános, integrál rendszer.
Kérdés
Megváltoztatható ez valamilyen módon?
Dr. Laitman
Természetesen. Ha az ember jó erőkhöz kapcsolódik a közösségben, amely körül veszi őt, akkor a halálhoz való hozzá állás is változtatható.
Kérdés: A koronavírus időszakában vannak olyan emberek akik semmitől sem félnek. Láttam videókat olasz polgármesterekről, aki járkáltak városokban és szidják az embereket, hogy menjenek haza. Egyszerűen csak lófrálnak a városban. Olaszországban is! De vannak olyan emberek, akik természetesen betartják a törvényeket, otthon ülnek és figyelnek mindenkire. Mitől kell valójában félnünk, attól hogy valaki magát megfertőzi, vagy hogy a másikat fertőzi meg?
Válasz: Nagyon örülök ezeknek a kérdéseknek. Nekem elsősorban másokra kell gondolnom. Annak ellenére, hogy nem hiszek az orvosoknak, nem hiszek abban, hogy én esetleg megkapom a fertőzést és hordozóvá válok, mégis azt kell tennem, amit az orvosok mondanak, hogy az emberek lássák, hogy törődöm velük és gondoskodom róluk. Nem magamról gondoskodom, hanem róluk.
Kérdés: Ön úgy érti ezt, hogy az embernek maszkot kell viselnie és mutatnia kell, hogy nem akar másokat megfertőzni. Ez jelenti azt, hogy kölcsönös garanciát kell vállalnunk egymásért?
Válasz:Természetesen! Ez elsődleges! Hogyan tegyem úgy dolgomat, hogy közben megvédjem a másik életét? Az életét! Ma ez valóban élet és halál kérdése!
A vírus az egy program, mely azt akarja nekünk megtanítani, hogyan gondoskodjunk egymásról. Senki sem akar, másokról gondoskodni, a saját egoista vágyán belül? Nem akarunk arra gondolni, hogy egyetlen integrál rendszerben vagyunk az egész földi civilizációval? Akkor a vírus majd megtanít minket!
A vírus majd beteljesíti azt, amit mi nem voltunk képesek magunk tudatosan, önkéntesen beteljesíteni! Kényszerít minket, hogy mindezt megtegyük!
Kérdés: Képes lesz a vírus valamit kezdeni velünk, vagy sem?
Válasz: Természet bármire képes velünk. Mindez a közeljövőben meg is történik!
Kérdés: Lehetséges egy embert, teljes egészében invertálni? Minden pillanatban magamra gondoltam, ezen a módon éltem az életem.
Válasz: A szenvedés mindent képes megváltoztatni.
Kommentár: Ez egy nagy probléma, állandóan csak a szenvedés által fejlődni.
Válaszom: Nem csak a szenvedésen keresztül! Végül is mi megtehetjük mindezt önkéntesen! Mindez azért történik, mert nem akarjuk önkéntesen megtenni, nem akarjuk az értelmünkön belül meg cselekedni! Lehetetlen bármit is kezdeni velünk. Ennélfogva magunkra vonzzuk a természet ezen cselekedeteit, ezeket a csapásokat.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy a vírus az valami intelligens dolog?
Válasz: Az egész Természet egy intelligens rendszer. Egy nagyon specifikus meghatározott program alapján fut. Hogy ha mi nem teljesítjük ezt a programot, akkor más programok kapcsolódnak be, aztán megint ujjak, és így tovább. Nagyon sok úgynevezett, vírus létezik a természetben.
Mi mindezt „vírusnak“ nevezzük de ez valójában egy program, mely benne van foglaltatva az általános önző program rendszerben, és ez most elkezd lassan, fordulni változni.
Még nem értük el a törés pontot! Egyelőre még csak egy kis mozgást érzünk.
Most a vírus megjelent az állatokban, aztán majd madarakban, utána valahol a levegőben, nem tudjuk hol, hogy hol, mindenféle rágcsálókban, szúnyogokban. El se tudjuk képzelni, hogy mi történik majd! Hirtelen egy ellenséges világban találjuk magunkat, ahol minden ellenünk van, mivel mi vagyunk a természettel szemben, mivel mi gyűlöljük ezt a világot a viselkedésünkön keresztül! Csak nézd meg, hogy mit tettünk ezzel a rendszerrel! Ennélfogva a Természet most ellenünk fordul, hogy megtörjön minket. Így nekünk másképpen kell majd hozzáállnunk ehhez a világhoz. Először is el kell zárnunk magunkat bármilyen önző, káros, túlzott fogyasztástól. Nem lesz szükség milliónyi üzletre, meg az összes többi dologra, amit eddig felhalmoztunk a világunkban, egyetlen évszázad során. Lassan-lassan kipukkanunk majd, és ezzel buborék leereszt.
Kérdés: Mikor érti majd meg a vírus, hogy elvégezte a munkáját?
Válasz: Ez automatikusan történik a természetben. Amikor majd elkezdünk kevesebbet költeni, kevesebb lesz a légszennyezés, amikor engedjük, hogy a Természet megtisztítsa önmagát, amikor az óceánok elkezdik feldolgozni a temérdek műanyagot, mely egyelőre megtölti őket. Akkor meglátjuk, hogy a Földön, hogy az ismételten termékennyé válik, és a madarak dalolni fognak a levegőben. Minden ismét csodálatossá, és jóvá válik. A természet, énekel majd a harmóniában, amelyet mi nem szegünk meg! Azonban mindez időt igényel.
Egyelőre mi még nem csináljuk ezt. Ezért van az, hogy először is meg kell szorítsuk magunkat, engedelmeskednünk kell azoknak a törvényeknek, melyeket a természet most megnyilvánít. Egy elzárt szobában ülök, nem mehetek sehova. Mi mást tehetnék? Mind ez a természet törvénye.
Amikor mi mindannyian egy aránylagos egyensúlyba kerülünk a rendszerrel, akkor az majd elkezd minket egy még kifinomultabb módon befolyásolni, hogy még inkább alkalmasabbá váljunk a Természet rendszeréhez idomulni, ameddig el nem érünk egy olyan állapotot, ahol a fizikai cselekedetek elkezdik a morális alapelveket befolyásolni, mely az egymással való viszonyunkra vonatkozik.
Mi nem akartuk ezt belülről, azaz a saját tudatosságunk az érzéseinken keresztül. Nem akartuk megváltoztatni viszonyainkat, és a természethez való hozzáállásukat egy ilyen módon, de most a Természet kényszerít, majd minket cselekedeteink ellenkezőjére, kívülről helyez ránk nyomást, ameddig meg nem változunk.
Kérdés: Az a tény, hogy én most elkezdek arra gondolni, hogyan ne fertőzzek meg egy másik embert, ez egy tiszta lépés a természet felé?
Válasz: Mindez ösztönös. Ez még nem egy tudatos cselekedet, ez még nem egy tudatos beleegyezés, s nem tudatos elfogadással történik, ez nem egy vágyott cselekedet. De már egy jó kezdet. Istennek hála, a Természet el kezdett dolgozni rajtunk.
Kérdés: Mikor érjük el azt a pontot, amikor a Természet, nem hagy magunkra minket és legalább azt mondja nekünk „most már hátradőlhettek, relaxálhattok“?
Válasz: Amikor mi egy dinamikus egyensúlyba kerülünk a természet rendszerével.
Kommentárom: Ez egy nagyon távoli cél.
Válaszom: Mi nem akarjuk azt, hogy békén hagyjon minket! Isten ments!
A lényeg az az ember hozzáállása azzal kapcsolatban, hogy nem azért kell már cselekednünk hogy mindent kizsákmányoljunk, kihasználjunk, hogy magunkat mindenfajta különlegességekkel élvezetekkel kielégítsük, hogy a természetet ezen keresztül megcsonkítsuk, és így tovább.
Ez a program belénk lett helyezve, és mi el vagyunk kötelezve arra , hogy azt kövessük és azon keresztül megváltozzunk. Nincs menekvés ettől. Vagy önkéntesen felgyorsítjuk a folyamatot, melyet úgy nevezünk, hogy Achishena (felgyorsítás), vagy az egyre nagyobb nyomást helyez ránk és akkor hosszabb ideig tart és nagyobb szenvedést okoz. Azonban a program már be lett indítva. Ennyi! Szóval most kezdjünk el szaladni.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
