Dr. Michael Laitman

spirituális fokozatok, szintek (125)

Mi a jelentősége a Gemátriának? (Quora)

Michael Laitman, a Quora-n: “Mi a jelentősége a gemátriának?

A gemátria az ember, vagy a lélek egyedi, belső állapotának kifejezése, amely magába foglal spirituális vágyakat (Kli, vagy edény) és spirituális fényeket (Fény) amelyek kitöltik ezeket a vágyakat.

Ez a lélek egy meghatározott állapotának a pillanatfelvétele. Az érzések, érzékelések, állapotok, emlékek és szándékok, amelyen a lélek átmegy és amelyek kifejezhetők betűkkel vagy betű sorozatokkal, amelyek gemátriaként ismertek. 

Mióta a Kabbalisták időszámításunk előtt elérték a lélek szintjét és egyre közelebb kerültek az életet létrehozó és fenntartó szeretethez és adakozáshoz, amelynek átfogó erejét a Kabbala „Teremtőnek” nevezi, és amelyben rögzítésre kerülnek spirituális állapotok, amelyeket megtapasztal a lélek, és ahol ezeket a rögzített állapotokat nevezzük gemátriának. 

Más szóval, amikor elérjük a lélek szintjét, egy új érzékszerven át kezdünk érzékelni, amit „szűrőnek,” (héberül: Masach-nak ) nevezünk. Ez a szándék, ami kiegyenlíti a Teremtő Fénye és a vágy közötti minőségi különbségeket. A gemátria ez által a mi világunkban annak a kifejeződése lesz, amit a spirituális szűrőn át érzékeltünk.

Akkor a gemátria fontossága abban rejlik, hogy rögzíti évezredeken át a világunk spirituális állapotait?

A jelentősége az, hogy a betűsorozatok és a belőlük előálló szavak olvasása által nem egyszerű történeteket, mesebeli példázatokat vagy más fizikai információkat olvasunk, hanem tovább lépünk egy adott spirituális vágyból, a következőre, felfedezve közben a lelkünket, és erősítjük a közelítésünket a Teremtő irányába, miközben a betűk és a betűsorozatok változnak.

A Gemátriában minden betű, egy spirituális szimbólum. Minden szó, egy mátrix. Ez egy titkosított kód, ahol minden szó, betű, betű sorozat és minden szónak a gyökere, a Fény – azaz a Teremtő minősége – és az edény, azaz az ember minősége közötti kapcsolatot írja le. 

Minél inkább, a lélek elérésének a szándékával közelítünk a Gemátriához, annál jobban fogjuk érzékelni a Gemátriában rögzített harmóniát, a természet erővel kapcsolatban, amelyek ezeken a betűkön és betű sorozatokon át megnyilvánulnak.

A Kabbalisták létrehozták a héber nyelvet, a spirituális elérésük ábrázolására és kiegészítették a 22 héber betűvel, amelyek az úgynevezett rögzített állapotkifejezési-pontok. Itt mát nagy jelentősége van a betűk kapcsolatának is.

A héber ABC 22 betűre van osztva:

9 betű a Bina szintjéről
9 betű, a Zeir Anpin szintjéről
4 betű a Malchut szintjéről
5 további betű a szavak végén (záró betűk)
A szavak végi 5 betű a spirituális határvonalat ábrázolja az adakozás és a megszerzés között. A héber alig használ magánhangzókat, azok inkább utalások az edényen belül.

Végső soron a Gemátria jelentősége a betűkben, szavakban és betű sorozatokban rejlik, ugyanis ezek írják le a Teremtő feltárulásának sorrendjét, a teremtmény számára, és a szavak olvasása által olyan befolyást vonhatunk magunkra, amelyek aztán lehetővé teszik a lelkünk és a Teremtő közötti kapcsolat felfedezését.

Angol: https://laitman.com/2020/07/what-is-the-significance-of-gematria-quora/

31 Júl 2020

Mi változtatja meg bennünk, az élet értékét?

Kérdés

Azt látjuk, hogy még a halálos ágyán fekvő ember is képes folytatni a lehetetlen és ostoba dolgok körül forgó gondolatait, és nem változtatja meg az értékrendjét.  Még belegondolni is félelmetes, milyen szintű válság kellene annak érdekében, hogy megváltoztasson bennünket, az általa okozott nyomáson keresztül. Ki vagy mi fogja az embert arra kényszeríteni, hogy radikálisan változtassa meg, életének értékrendjét? 

Válasz

Az értékrend változás, egy magasabb erő befolyása által lehetséges, amely felemel minket a világunk fölé, és kivonszol minket a tisztán állati vágyainkból, és lecseréli azokat emberi vágyakra, a természet következő szintjének ereje által. Akkor beszélhetünk növekedésről. 

Tehát az emberben a világának vágyai uralkodnak, semmi más. Egyszerűen nem is érti, hogy a Kabbalisták miről beszélnek. Azt gondolja, ha valaki él, akkor él, ha meghalt, akkor halott. Mit tehetünk? Csak, amikor egy magasabb fény ragyog felette, ami befolyásolja, kezd el az ember gondolkozni és más döntést hozni. 

Ki kezd el Kabbalát tanulni? Azok az emberek, akikben felbukkan az életük értelmére irányuló kérdés. Ez már a következő szintről érkezik, amit értelem feletti hitnek nevezünk.

Mi egy nagyon egyszerű ismeretben élünk, ami úgy szól, minden az, ami. El kell fogadni. De ott van az értelem feletti hit szintje. Ez nem vakhit valamiben, mint a vallásos embereknél. Ez a valóságérzékelés következő szintje.

 [267224]
KabTV program „A Kabbala alapjai 20/5/17   

Angol blog: https://laitman.com/2020/07/what-makes-us-change-the-values-of-life/

22 Júl 2020

Felfelé, a hit 125 lépésén keresztül

Az értelem feletti hit, az egy spirituális fokozat, amelyet fel kell építenünk a jelenlegi állapotunk felett, és amelyet “értelemnek” hívunk.

A magasabb szinteket nem én uralom a vágyaimmal, érzéseimmel és értelmemmel; kizárólag a Teremtő uralja. Ez a legmagasabb szint számomra, amelyben „Nincs más, csak a Teremtő, a jó, aki jót cselekszik”. Ezt a hit szintjének hívják. Megérthetem ezt, feltéve, hogy „hiszek”, vagyis ha elérem az adományozás vagy a Bina tulajdonságát..

Magam fölé emelkedek és azt mondom: „Van szemem, de nem látok. Van fülem, de nem hallok”; vagyis elfogadom a Teremtő fennhatóságát. Amennyire el tudom dönteni, hogy a valóságban csak a Teremtő cselekszik, annyira lesz “hitem” spirituális szintje magasabb mint az értelmem.

Ezért az összes munkánk, ettől a pillanattól kezdve a korrekció végéig, az értelem feletti hit egyre nagyobb fokú elérése. Összesen 125 lépcsőfok van a felemelkedésre, és minden egyes szinten egy adott mértékkel az adakozásunk ereje, – amit hitnek nevezünk- meghaladja a megszerzés erejét, amelyet pedig értelemnek nevezünk.

Végül is, nem értjük a Teremtőt, és nem is érezzük Őt. Minden alkalommal egy kezdő állapotból kell Őt felfognunk,  a teljes ismeretlenség – és az értelem érzéketlen állapotából kiindulva kell Őt érzékelni, azaz az öntudatlan állapotból, a tudatosság állapotába kel kerülnünk.

Ezért teljes mértékben el kell fogadnunk a Teremtő irányítását, amely az egész világom felett uralkodik. Ez nevezzük hitnek. Meg kell próbálnunk fenntartani, amennyire csak lehetséges a tudását és az érzékelését annak, hogy a Teremtő az egyetlen uralkodó a világon.

[264990]
Első része a Napi Kabbala leckének 20/05/20 
Rabas Írásaiból “Az értelem feletti állapottal kapcsolatosan” 
Forrás: https://laitman.com/2020/06/up-the-125-steps-of-faith/ 

20 jún 2020

A félelem, amely szomorúságba fordul

thumbs_laitman_945

Minden egyes szint állapotában, – mint ahogy a gyerekek látják, kutatják a valóságot – nyilvánvalóan mindenféle dolgokban hisz az ember. A világunk ezeken a szinteken tele van mindenféle erőkkel, szellemekkel, a dolgok közötti láthatatlan kapcsolatokkal. A kisgyermekek – még a vallásosak is – amikor imádkoznak, a Felső Erőt mindenféle sajátos dolgokkal kapcsolják össze.

Láthatjuk a gyermekmesékben, hogy ezek a dolgok milyen mélyre utalnak vissza. Több ezer évvel ezelőttig, amikor az emberiség még a kabbala bölcsességétől is messze volt, egy bizonyos formában voltak elrendezve az emberek is. Tehát másképpen, mint ma.

20-30 ezer évvel ezelőtt mikor még totemeket és mindenféle pogány vallási formákat követtek az emberek, minden természeti erőt egy-egy istenségként azonosítottak. Mindenféle szokásokat alakítottak ki ezek körül, hogy mit kell tenniük, hogy ezekkel az erőkkel jó viszonyba legyenek.

Különböző táncok, szokások alakultak ki, mindenféle dolgok is, melyek a mai napig megmaradtak babonák, amulettek formájában. Ezek mind-mind – a gyűrűk és a különböző szimbólumok is – sok-sok generációt megelőzően megszerzett, nagyon primitív vallási elképzelések alapján lettek megjelenítve, kidolgozva, és alkalmazva az emberiség által.

Tehát a mai napig láthatjuk a primitív törzseknél, Afrikában, Dél-Amerikában vagy Ázsiában, hogy ezek egy nagyon kezdetleges formában fennmaradtak, és ilyen módon értelmezhetjük az embernek a természethez való viszonyát.

Nyilvánvalóan, ma egy modern világban élünk, más-más fejlettségi szinten lévő emberek próbálják meg mindenféle – sokszor nagyon ostoba módon –  a hitüknek megfelelően elrendezni a különböző erőkkel való viszonyukat. Ez kiterjedt még arra is, hogy változatos ruhákban, különféle rituálékkal próbálták ezt a viszonyt elrendezni.

/Én emlékszem magamra is, hogy mikor ezeket a dolgokat tanulmányoztam, ténylegesen látni lehetett ezek mögött a dolgok mögött, hogy valóban az emberi természet tényleg, csak így tudja a viszonyát elrendezni ezekkel az erőkkel./

Az ebben a jelenségben élő emberek egy hatalmas részét képezik az emberiségnek, olyan vágyakkal ,amelyeknek üresnek, fénytelennek kellene lennie. Ez tulajdonképpen egy rejtett kapcsolat a láthatatlan világgal, és minél inkább feltárulnak az ember előtt ezek, annál jobban letisztázódik az ok-okozati összefüggés is bizonyos dolgok mentén.

Tehát az egész valóságban ténylegesen megvolt és meg is van a helye az ilyen hitrendszereknek, gondolatoknak és különféle megközelítéseknek. De  a Kabbala bölcsességében ez másképp van, azaz az embernek meg kell tisztítania önmagát az összes képzelgéstől és ehelyett önmagukat arra kell irányozniuk, hogy: Nincs más Rajta kívül!

Vagyis, így kell viszonyulnia az embernek ahhoz, amit fel kell fedeznie. Ezért a Kabbala bölcseletében – mivel mi valóban rejtett dolgokkal foglalkozunk – nem is értjük, hogy pontosan mit kell felfedeznünk, de azt látnunk kell, hogy vannak emberek, akik még messze vannak a Kabbala bölcseletének megértésétől.

A médiákban is lehet látni, hogy vannak emberek, akik bár kapcsolódnak hozzánk, de ők egy sajátos nézőponttal közelítenek a Kabbalához úgy, hogy elképzelésük sincs arról,hogy valójában mi is történik.

Kicsit megérinti őket és ennek eredményeképpen egy teljesen helytelen kapcsolat ébred fel bennük a Kabbala által leírt világgal, és azzal kapcsolatosan is, amit tanulnak de mindenképpen befolyásolja ez majd az életüket.

Természetesen vannak olyanok is, akik szándékosan eltorzítják ezt a kapcsolatot. Ezek a torzítások azért kerülhetnek egyáltalán a képbe, mert az ősi időkben ez így működött, és ez egy olyan része a jelenségek leírásának, amelyet valóban, hozzá lehet kapcsolni a Kabbala bölcseletéhez is. Ezért úgy kell tekintenünk ezekre, mint bármely más dologra. Természetesen ezek nemkívánatos dolgok és kifejeződések. Mégis tudnunk kell, hogy akár segíthetik is az embert. Minden jelenség, mindenkit külön-külön és együtt is kitölt tudással, ahogy a Kabbala Bölcsessége.

Csakis ha tisztán lát az ember, akkor tudja az ténylegesen megtisztítani a világhoz való viszonyát, a feltárulásait azoktól a tévedéseken alapuló tévhitektől melyekben az emberek élnek. Nyilván ezek az ősi időkben élt emberek, akik 20-30 ezer évvel ezelőtt éltek, alapvetően más viszonyba kerültek a természet erőivel. De az ő képzelgéseik a mai napig megmaradtak, és Ábrahám volt az, aki összetörte a különféle ikonokat és az emberek közötti kapcsolatra építette az addig a különböző természeti erőkre kivetített kapcsolatot. Mert a Felső Erőnek ebben a kapcsolatban kell feltárulnia! – mondta ő.

Ezért minden ideát és bálványt igyekezett kikapcsolni a rendszerből. Nekünk ugyan azt kell tennünk, amit Ábrahám tett. Ugyan azt az utat kell követnünk. Ugyan abban a cselekedet sorozatban vagyunk.  Tehát a harmadik kérdésnél, mely a félelemre vonatkozik, hamar kiderül, hogy nincs is itt félelem valójában. Ennek az oka, hogy az, az Isten útjától való eltérés, amely félelemként jelenik meg, és ez két okra vezethető vissza.

Az Isten útjától való eltérés azt jelenti valójában, hogy én nem egyetlen erőt pozícionálok be, azt, hogy: Nincs más Rajta kívül!  Mert ez az oka minden eltérésnek, mert minden más dolgot, mint hamis képet kell látnom, ami annak érdekében van jelen, hogy megzavarjon és eltérítsen engem, hogy ne a Teremtőt lássam magam előtt, amely az egyetlen társam és kapcsolatom az életben, az életemhez.

Ezért mindent, ami ellenem fordul így kell látnom, arra ilyen módon kell tekintenem. Ezek a totemek, ikonok melyeket Ábrahám eltört, ezek ténylegesen a- Nincs más Rajta kívül- erejéhez kapcsolódnak, és nekünk is ezt kell tennünk. Lépésről lépésre közelednünk kell ehhez az Erőhöz.

Ezért minden egyes pillanatban, életünk minden egyes percében először meg találnunk kell, majd rá kell irányoznunk magunkat a Teremtő tervére. Ez egy kapcsolat, amely egyre stabilizálódik, majd megadja nekünk minden viszonyunk felett a megtisztulást, azaz megtisztítja ezeket a tévhiteket és ezért nekünk valóban a helyes módon kell megerősítenünk a kapcsolatunkat a Teremtővel.

Így kell leírnunk mindazt, ami történik. Minden zavart egy eszköznek kell látnunk, mely hozzásegít ahhoz, hogy megerősítsük a Teremtővel való kapcsolatot.  Mint mondottam az eltérés Isten útjától két féle lehet. A másik út, a bölcseink szavainak kifordítása, melyeknek ilyen módon való feltárása tilos.

Az emberek elkezdték magyarázni egymásnak a rendszert, mint egy intellektuális, érzelmi rendszert, mert képtelenek voltak felfogni, hogy valójában ezek a dolgok azonosak.

Mint mikor valaki elkezd magyarázni egy kisgyermeknek valamit, amit még képtelen felfogni az értelmével, és így csupán megzavarjuk a gyermeket ezzel, nem is tudja, mit akarunk ebből kihozni, bár szájtátva bámulja a felnőttet, de mikor azt kérik tőle, használja is amit hallott, erre ő képtelen. Hiába várjuk, hogy egy helyes módon fogadja el a hallottakat, látnunk kell, hogy míg a gyermek nincs egy bizonyos szinten, addig képtelen lesz ezt elfogadni a maga helyén.

Addig mindenféle különleges érdemekkel ruház fel bizonyos tárgyakat, melyekkel különféle dolgok közötti kapcsolatokra fog utalni. Akkor eltudjuk képzelni, hogy az életbe vetett különféle vágyak irányultságait próbálta meg lecserélni ezekre az ikonokra. Így születtek benne  jó totemek meg rossz totemek, de valójában nem lehet totemekhez imádkozni, hogy az ember a sorsát azok változtassák meg.

Ezek a még ma is létező primitív hitrendszerek- hiszen még ma is vannak, akik például piros szalagot kötnek a kezükre, vagy mindenféle szimbólumokat hordanak, melyeknek erőt tulajdonítanak, illetve amuletteket hordanak, melyekben hisznek, vagy embereket kapcsolnak össze bizonyos bálványok előtti imádkozásban – és ezeket a cselekedeteket úgy írják le, mint amelyekben remény van, hogy ezek majd az ő segítségükre is lesznek különböző dolgokban.

A Kabbalához is rengeteg babona kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy mi is a napjainkig használjuk azokat az ikonokat, melyeket őseink is használtak. Lényegtelen hol vagyunk, ha ezekhez a cselekedetekhez úgy viszonyulunk, mint akkor. Ezek a cselekedetek megegyeznek azokkal melyeket mi akkor csináltunk, azokon az alapokon dolgoztunk ki, amikor az őseink, a természetből semmit nem értve, az erőket tárgyakhoz kötötték.

Ezeket az ikonokat próbáljuk a mai napig használni, reménykedve abban, hogy általuk, azaz a hozzájuk kötött erők által az életünk megváltoztatható. Egy teljesen nyilvánvalóan primitív módon próbálunk kapcsolódni ezekhez a bálványokhoz. E mögött ugyan az a pszichológiai alapokon álló hit van, egy félelem, melyet egy-egy tárgyra vetítünk rá.

A Tóra, mely az igazság, azt követeli tőlünk, hogy formaegyezésre jussunk a Teremtővel, és nem azt, hogy alulról könyörögjünk hozzá.

Tehát, nekünk nem kell a Teremtőt beilleszteni egyetlen erőbe sem. A Teremtő nem ezért fog jót vagy rosszat tenni velünk. Nekünk ellentétes irányú cselekedetet kell végrehajtani és ez által kell a saját egónknak is mindenféle gondolatok által munkát adni, és akkor ilyen módon hasonlóvá tudunk válni a Teremtőhöz, nyilvánvalóan azért mert mi sikeresek akarunk lenni ebben.

A mai napig vannak, akik például sikeresek akarnak lenni az üzleti életben, ők különféle boszorkányságot próbálnak meg felhasználni. Láthatjuk, hogy az egész munka, mely arra épül, hogy „ne csinálj faragott képet magadnak”. Mert ezek csak a megszerzésnek a különböző módjai, melyek olyan cselekedeteket hajtatnak végre melyek túl lépnek a Nincs más Rajta kívül erején, és az ilyen fajta szándékok mögött mindig láthatjuk azokat a cselekedeteket, melyeken ha túl tudnánk lépni, azonnal láthatóvá válna, hogy a Teremtő teljesen másfajta körülmények között mozgatja a világot.

Ezért nem a múltban kellene élni. Baal HaSulam le is írta ezt, és ez velünk is megtörténik. Mindenféle formában megnyilvánul, és felemel bennünket…

  1. 2016. 03. 16.

Kivonat a reggeli leckéből /1. rész: TESZ/3. pont/ A félelem, amely szomorúságba fordul

KA

15 Már 2016

A Spirituális világok hologramja

thumbs_laitman_214

Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és lényege”: .. és, ami létezik a magasabb világban, az szükségképpen létezik minden alatta lévő világban, hiszen az alsó világ van a Felső lenyomata. Tudd meg, hogy ezek a realitások és a jellemzőik, amelyeket a Teremtőt kutató elér, az úgynevezett “szintek”, mivel ezek elérése egyik a másik tetején lehetséges, mint a létra fokai.

A különlegessége az elérésnek, hogy mindig tíz Szfirát érünk el, a teljes valóságot. A kérdés csak az, hogy felbontásában, pontosságában, mélységében, vagy a részletgazdagságában, azaz a teljes valóság részei közötti kapcsolatokat milyen formán érzékeljük, de a valóság mindig ugyanaz a valóság.

Ezért a spiritualitásban minden állapot teljes állapotnak van nevezve. Nem teljesen értjük, hogy lehet egy teljes állapot, ha mi még csak az első, vagy a tízedik, vagy akár a századik szinten vagyunk. Végtére is ez nem a 125. szint, annál is inkább, mivel ez még nem a korrekció vége, és nem is az Ein Sof (Végtelen) világa, mert csak abban a világban van teljesség.

De nem, a teljesség tulajdonképpen minden állapotban benne van, amit elérünk, mert mindig az Ein Sof világát érjük el. Azonban az edényünk vonatkozásában, ez mindig úgy tárul fel, mint egy, ami bizonyos számra van felosztva, és nem a különálló részeiben. De ezt a teljességet olyan mértékben érzékeljük, amennyire megértjük, és érezzük, azt az egész szerkezetet, minden megkülönböztetéssel azon belül. Ez olyan, mint egy hologram.

KA

07 dec 2015

A Kabbala rámutat arra

Laitman_109

A Kabbala rámutat, hogy a spirituális világ minden létező objektuma csak akkor kap Fényt, ha adakozásban van a Teremtő irányába. A spirituális világok felső szintjei teljesek és tökéletesek, egyetlen dologra várnak, hogy az alsó szint kérjen tőlük, azaz, hogy az alsó szinteken megjelenjen az ima. Az embernek ez a spirituális feladata, hogy összekapcsolódva másokkal imát emeljen a spirituális világok magasabb szintjeinek irányába, és ennek az imának arra kell irányulnia, hogy az ember is képessé váljon a Fény segítségével a Teremtő felé való adakozásra. A tökéletesség titka tehát, a Teremtővel való teljes minőségi formaegyezés elérése.

2015.11.17. Részlet a Reggeli Leckéből

KA

17 nov 2015

A spirituális világba vezető létra

laitman_546_02 (1)

“A spirituális világba vezető létra valamennyi fokának szintjei egyetlen dologra várnak. Arra, hogy a legalsó szint alatti fokozat, amelyre a létra felépül, kérjen a többi fokozattól. Ehhez, az alsó szintnek tudatossá kell válnia, és fel kell ismernie, hogy a létra legtetejének szintjével kell azonossá válnia, amihez valamennyi létrafokon fel kell emelkednie, miközben minősége teljes egészében megváltozik. Így a spirituális világ az ember igaz imájára (Man-jára) vár, hogy a Teremtés hajnalán elültetett tervet, azaz az ember felemelését, annak kérésére megvalósíthassa.”

KA

03 jún 2015

Barátok növekednek az Eyn Szoftig( a végtelenig)

Barátok növekednek az Eyn Szofig( a végtelenig)

A Teremtővel való kapcsolatunkban mi rejtettségben vagyunk. Persze mi nem érezzük, hogy pontosan mi is jön Tőle, nem látjuk, hogy mindez a javunkra válik. Egyelőre mi fontolgatjuk a jót és rosszat, aszerint, hogy mennyit kapunk és érzünk az “állati” szinten.

Ez a fő jellemzője a rejtettségnek. Hogy ha éreztük volna, hogy minden a Teremtőtől ered, a jó és a jót tevő, akkor a világot másképp látnánk. Hogyan érhetjük el ezt?

A Teremtő küldi nekünk a jó és jót tevő hozzáállását, nem a megszerzési vágy szerint, hanem a cél szerint, ezzel fel akar emelni az “állati” szintről az “emberi” szintre. Ezért az Ő hatása mindig úgy néz ki, mint rossz, káros az “állati” szint szerint.

Hasonlóképpen, a gyermekhez, aki állandóan nyomást érez a szülőktől: “Neked kell, enned, ne piszkold össze magad, maradj tiszta, csinálj rendet, tanulj vagy olvass, és így tovább”. Folyamatosan követelünk tőle valamit, mivel azt akarjuk, hogy kinyíljon benne “Adam”(Emberi) szint, és ez rossznak tűnik az “állati szinten”, mivel úgy akar fejlődni, ahogy neki, tetszik.

Gyermekek a mi világunkban vonzódnak az olyanokhoz, mint a nagyok, példát akarnak, tőlük venni. Számunkra a közösség a példa, ahol olyanokká leszünk, mint a gyerekek, és akkor könnyű lesz nekünk fejlődni.

Látjuk, hogy a fejlődés sok erőfeszítéstől függ. És ennek megfelelően amennyi jó példa áll előttem, úgy kell befektetni kisebb erőfeszítést. A saját természetem olyan szeretne lenni, mint a körülötte lévők.

Ezért, ha a közösség fontos és jó a szememben, ha vonz, ha barátok játszanak velem, azáltal, hogy megmutatják az ő nagyságukat, hogy kapcsolatuk van a Teremtővel, ha időről időre igazolják a példákat egyre magasabban és a minőségben, így könnyű nekem fejlődni, és nem emelkedek fel a különleges erőfeszítések által.

Ezzel szemben, ha a közösség nem mutat jó példát, vagy nem vesszük figyelembe, őket, ha együtt nem növeljük a Teremtőt közöttünk, akkor nagyon nehéz tovább lépni. És ez tényleg probléma, mert nincs jó terapeuta.

Ezért, annak érdekében, hogy ne legyen “állat” (szint) a fejlődése közben, a személynek részt kell, hogy vegyen a fejlődési folyamatban. Együtt a barátokkal megépítve a közösséget úgy, hogy minden alkalommal egyre nagyobbnak nézzen ki, és többet és többet növekedjen. Végül a barátok, úgy tűnnek, hogy a végtelenbe vannak, és a közösség a nagysága és a minősége megegyezik a Teremtővel. Ha a közösség kevesebbnek látszik előtte, mint a Teremtő, ez annak a jele, hogy nem értékelte eléggé, hogy fejlődik gyorsan és optimálisan. Erre kell emlékezni és figyelni.

2013.08.06, Báál HáSzulám “Shámáti’ 8-as cikkéből: “Mi a különbség a “Szentség” (Kedusha) Árnyéka és a a “Szitra Achra” Árnyéka között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

12 aug 2013

Elfogadva a felső szabványát

Elfogadva a felső a szabványát

Az igazság és a hazugság letisztázása az elme munkája és ezen kell, dolgozzunk a “hit” szintjén, azaz, a “bölcsek hite”-ben, mivel, nem tudjuk letisztázni magunknak az igazság és a hazugság a fogalmát.

Meg kell, győzzük magunkat, hogy elfogadjuk ezt a magas standardot, hogy az adakozás az igazság. Mi magunkban soha nem leszünk képesek megtudni.Mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, és össze vagyunk kapcsolódva a Felső részünkkel (“Galgalta ve Eynaim”)[1] a Felső szinthez, az alsó részen (AHP) keresztül. Ebből következik, hogy mi magunkhoz tudjuk vonzani a Fényt, csak a Felső “AHP[2]“- ján keresztül. Nem lehet tudni, hogy mi a Felső szint, amíg nem emelkedünk fel hozzá.

Kezdetben mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, teljesen a Felső alatt, ez az első állapotunk. Ezután, mi felemelkedünk a második állapotra, amikor már beleöltözünk a Felső AHP-jába. De soha nem tudhatjuk, mi az igaz és mi a Felső édessége. Mindig keresnünk kell, megtalálni és megszerezni az új megfigyeléseket és érzéseket, hogy felemelkedjünk a következő szintre.

Ebből az következik, hogy nincs más választásunk, csak az, hogy elfogadjuk a “bölcsek hitét,” a Felsőbb hitét, amely fölöttem található. Szerintem nekem ő bölcsnek tekinthető, mert bölcsesség van benne és nekem nincs. Én fel kell, hogy készítsem magam a Hasszadim[3]ra, és akkor képes leszek elfogadni a Felsőtől a feltételeket és az Ő tanácsát.

2013.07.30, Napi Kabbala leckéből, “Shámáti[4]” 148 “,” Keserű és édes, igaz és hamis vizsgálata”

Ford: B S
Szerk: Sz I


[1] Galgata ve Eynaim = koponya, és szemek

[2] AHP = megszerző edény, a világ nemzetei

[3] Hasszadim = kegyelem, irgalom

[4] Shamati = hallottam

 

08 aug 2013

Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre

Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre

A csoport helyes haladása az, amikor nem adnak nekünk fentről semmi motivációt. A Teremtő nem ad nekünk semmi igazolást az útra. Mi nem látunk jó eredményeket a tanulásunk során, a terjesztésben, és egyéb tevékenységben, hanem éppen ellenkezőleg teljes sikertelenséget fedezünk fel. Ekkor a köztünk található integráció által, kérjük a Teremtőtől, hogy fedeződjön fel bennünk, és ez válik üzemanyaggá számunkra. Ellenkező esetben, mivel mi egoisták vagyunk, nem vagyunk képesek felfedezni az “edényt” (Kli), a Teremtőt.

Nem szabad leesni olyan szintre, ahol a sikeresség az élvezet, az, hogy önző büszkeséggel dolgoztam, a terjesztésben, abban mérjem le a fejlődésemet az elért eredmények szerint, és az emberek véleménye szerint. Nem akarunk visszatérni a gyerekes bravúrok rangjára. Tiszteljük és értékeljük a helyzetet, amelyben már nincs remény, hogy megtartsuk az egót. A megszerzési vágyban nincs kitöltés, nincs sikeresség érzése, öröm, nincs semmi. És mi nem érzünk élvezetet ebből, különben keresnénk. Ha vannak olyanok, akik élvezik, ez növeli adrenalin szintjüket.

A Teremtő adja nekünk a terjesztés cselekedetéhez szükséges üzemanyagot, amely az adakozás erejét jelenti, de nincs semmi bizonyíték a sikerünkre. Mert ha nekünk sikerünk van nélküle, akkor nincs szükségünk rá. Nekünk meg kell hogy érezzük a sötétséget a megszerzési edényünkben, hogy kérjük a segítséget a Teremtőtől. Az egoistáknak nincs szükségük a Teremtőre, mert még nagyobb egoista kitöltést akarnak kapni.

Nekünk nincs szükségünk a kitöltésre, hanem a Teremtő segítségére van szükségünk, hogy a cselekedeteinkért kérjük az üzemanyagot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy dolgozzunk, és nem kell ennél több. Meg vagyunk, mentve a kereslettől. A Teremtő kitöltést nyújt számunkra, az Ő felfedezését, és mi “Szürőt” helyezzünk magunkra és “tzim-tzumokat” (megszorítás). Mi egy nehéz helyzetben vagyunk, problémáinkban, úgy, hogy az autónk halad előre üzemanyag nélkül, és mi csak a féket nyomjuk a gáz helyett.

A spiritualitásban nincs pedál, te folyamatosan nyomod a féket, vigyázva magadra, hogy ne lépjenek be különféle kísértések a megszerzési vágyadba. Egyébként bűncselekményt végzel, és sikertelenséget érzel.

A mi feladatunk most az, hogy ne csodáljuk a sikert, hanem azt a lehetőséget, csodáljuk, hogy az emberek közelebb kerülnek az igazi kapcsolathoz a valódi törvénynek megfelelően. Ha van egy ilyen lehetőségünk, akkor nem kell nekünk ennél több. Ezt nevezzük úgy, hogy az úgy nevezett “Isten szolgája”: Csak nekünk adták meg az esélyt erre a munkára, nem többet “mint a tű nyílása”, ebben a munkában benne vagyunk, és ez elég is.

Ha az ember készen áll arra, hogy ezzel rendelkezzen, az eredmények a munkájában egyáltalán nem változnak. Ha megerősödik a csoport által, azt kell kérni a Teremtőtől hogy segítsen neki, így nem kell több. A “kabbala edénye” továbbra is üres, csak a csoport marad, nulla erővel, nagy alázattal, de valahogy mégis is összeszedi magát, és az utolsó erejével a Teremtőhöz fordul. Ez a legutolsó állapot, amelyből a következő szintre, ugrik egy magasabb állapotba.

Ebben az irányban kell, hogy haladjunk a Szt. Pétervári kongresszus után, annak érdekében, hogy ne érezzük a sikert a “kabbala edénye”-ben, hanem épp ellenkezőleg kicseréljük az “edényeket” az “adományozás edény”-ére. Remélhetőleg meg tudjuk, tenni ezt a munkát egészen a következő Februári Kongresszusig Izraelben. Ez egy nagyon komoly előrelépés lesz.

2013.08.01, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

84 queries in 0,446 seconds.