Dr. Michael Laitman

Bevezetés a tíz szfira tanulmányába

Tanulmányozni az emberi természetet

281.01

Kérdés: Azok, akik velünk tanulmányozzák a Tíz Szfira Tanulmányát, hogyan használhatják fel ezeket az információkat nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is?

Válasz: Elméletileg a természetében való fejlődésről beszél.

Kérdés: De én hol szerepelek ebben? Tegyük fel, hogy most megtanultam valami újat, megtöltöttem az agyamat ezzel az információval, vagy esetleg okosabb lettem, mi következik ezután?

Válasz: Ez az információ elmagyarázza számomra, hogy ki vagyok, mi is az emberiség, és hogyan fogunk kijutni a jelenlegi helyzetből.

Már elkezdhetünk gondolkodni. Mindeközben az emberi természet a gonosz felismerésének állapotába fejleszt bennünket, ezért igyekszünk elkezdeni ebből kikerülni.

A  Tíz Szfira Tanulmánya című művében Baal HaSulam azt próbálja elmondani, hogy mi vagyunk a teremtés, mi vagyunk a kapni akarás és ezért nem várható el tőlünk semmi. Minden pillanatban szeretnénk kapni valamit, lehetőleg valakinek a rovására. És ez így van rendjén.

Vagyis meg kell értenünk a természetünket, és nem szabad szembemenni vele. Csak azt kell tanulmányoznunk, hogyan változtathatunk rajta.

[307947]
A KabTV „ Tíz Szfira Tanulmánya (TES) ” című műsorából, 23.01.01
Forrás: https://laitman.com/2023/02/study-human-nature/#gsc.tab=0

04 feb 2023

Rosh HaShanah – egy új élet kezdete

Az ember az Egyiptomból való kivonulásával emelkedik, egoizmusa fölé. Amíg ki nem lép az egoizmusából, még nem tekinthető embernek, mivel ő még kegyelmes a saját egoista természetével. Az egoizmus fölé emelkedésével, az ember némileg hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és Ádámnak hívják.

Ezért az emberi szint, Pesah-nál kezdődik. De onnan a Szfírák számának megfelelően, hét hónapos időszakot kell átélnünk, amely során a megszerzési vágyától az adakozási vágy felé haladunk. A Pesach utáni hetedik hónapban kezdődik Rosh HaShanah (új év); új kezdet, amikor valóban elkezdünk új spirituális fokozatot építeni.

Előtte azonban őszinte belső elszámolást kell tartani, miszerint,  mik vagyunk, honnan jövünk, mit kell építenünk, mitől kell eltávolodnunk, és mihez kellene közelebb kerülnünk. Ezért van az új év előtt a Slichot (bűnbánat) nevű időszak, amelyben egy belső feltárást végzünk, azaz, hogy honnan jövünk, milyen minőségből és milyen minőséget szeretnénk elérni? Szeretnénk áttérni a kapni-akarásból az adományozásra, az állatias elméről az értelem feletti hitre, azaz a spirituális értelemhez a Teremtő elvéhez.

Ha ahelyett, hogy nézzük, érezzük és észleljük a világot, állatias szemekkel, a valóság újfajta felfogására akarunk jutni, és mindent az adományozás szemével, a hit erejével akarunk látni. Akkor e világ helyett egy jövőbeli világot fogjuk látni. Mindez Rosh HaShanah-t szimbolizálja – az új változások kezdetét.

Ez az év nagyon különleges, mert hatalmas változások történnek az egész emberiséggel. Először él át az egész emberiség ilyen radikális változást; ez valóban Rosh HaShanah – egy új év kezdete, új változások, mindenki számára.

Ezt a Teremtő ígéretének beteljesülésének tekintjük. Azokat, akik megpróbálják megérteni ezt és segítenek az emberiségnek ezt helyesen, gyorsan, mindenki iránti szeretettel és a Teremtő iránti szeretettel elérni, Izraelnek hívják, (aminek a jelentése Isra-El=Yashar-El) egyenesen a Teremtőhöz.

Ez az állapot csak Adam HaRishon összetört lelkének kijavításával érhető el. Amit a Teremtő szándékosan tört össze azért, hogy most össze tudjuk állítani, mint a gyerekek a LEGO-darabokat, hogy ebből jobban megérthessük azt a spirituális életet, amelyhez el kell jutnunk.

Ezért örülünk, hogy minden nap hatalmas előre-lépéseket teszünk az egoista természetünk gonoszságának feltárásában, valamint a “jó” felismerésében, azaz annak megértésében, hogy csak egy “jó kapcsolat” az ami megmentheti az emberiséget. Ez az egyetlen gyógymód a koronavírus ellen.

Ezért boldogan üdvözöljük Rosh HaShanah különleges ünnepét – a változások kezdetét.

Miért szokás megbocsátást kérni ezen ünnep előtt? A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra. Ő teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekért bocsánatot kell kérjek. De ha korrigáltan reagálok rájuk, az azt jelenti, hogy kikorrigálódott bennem, azaz megértettem a Teremtő rajtam végzett munkáját, és hogy Vele, -már mint társával- dolgozom. Ebben a “párkapcsolatban” sok fokozat létezik: szolgáló, bűnös, barát, szeretett-egyetlen és még sok más.

A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra és korrekcióinkra. Nekünk van szükségünk ezekre, hogy kiemelkedjünk a tudatlanság, félreértés és a tudás iránti érzéketlenségből, abba a Felső Rendszer folyamatával való érzékenységbe, ahol megértjük a Teremtő programját. Nem csak megértjük, hanem elkezdjük irányítani ezt a programot. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik először megteszik az első félénk lépéseket ebben a világban, megtanulnak benne élni, és végül felnőnek és elkezdenek irányítani.

Ugyanígy fokozatosan bekapcsolódunk a spirituális valóságba, amíg meg nem értjük a Teremtőt és a vele való összetapadást, sőt átvesszük Tőle az irányítás gyeplőjét, ahogy írva van: „A fiaim legyőznek Engem” Valójában csak mi tudjuk kontroll alatt tartani a gonosz hajlamot, és azt jóvá alakítani.

Csak azt kérhetjük, ami rajtunk múlik, azaz megkérhetjük a Teremtőt, hogy adjon nekünk erőt, okot, érzéseket és képességet a helyes cselekedetek végrehajtására. Jöjjön el hozzánk. Ily módon bekerülünk a Teremtő által létrehozott világba, és elmozdulunk annak Végső Korrekciója felé.

A világ Végső Korrekciójának állomásán vagyunk. Eddig a világot szelektíven, apró részekben korrigálták, mintha az egyik alkatrészt a másik után cserélték volna le egy autóban: a motort,

sebességváltó-házat, a sebességváltót stb. De aztán elkezdjük összes javítást összerakni, és elindítjuk az egész rendszert.

Mindeddig a múlt összes Kabbalistája személyes, részleges korrekciókat hajtott végre Adam HaRishon közös lelkének rendszerében, részről-részre javítva azt. Most azonban itt az ideje a legfontosabb munkának: a részek közötti kommunikáció megteremtésének és a teljes rendszer együttes elindításának.

Ez egy másik munka. Nagyon különleges. Azaz kapcsolatot kell létesítenünk az összes rész között, miután megértettük, hogy erre szükség van. Ezért ez csak a kölcsönös kapcsolatunk révén lehetséges, a könnyű vágyaktól a vaskosakig, a bensőségtől a külsőségig. De végül el kell indítanunk a teljes rendszert.

Nem kérjük a Teremtőt, hogy fedje fel önmagát, hanem mi magunk akarjuk kinyilatkoztatni őt, a Kli-nk (edényünk) összeállításával. A Kli ugyanúgy fog működni, mint a Teremtő, és ebből a munkából megértjük Őt. Ez a Felső Erő kinyilatkoztatása, amelyre vágyunk.

Mintha apámhoz és anyámhoz szeretnék hasonlítani nemcsak a történeteik révén, hanem azáltal, hogy életemet úgy szervezem, hogy megértsem és érezzem őket. Az életből meg fogom érteni, hogy valójában mi történt velük, és hogyan vigyáztak rám, és hogyan tettek meg mindent értem. Ezt hívják „A tetteid által ismerünk meg Téged” mechanizmusának, azaz azt, ami ezt az új időszakot, új évet meghatározza. A világ így halad a korrekció felé.

[270837]
Napi Kabbala lecke Első része  20/09/14, “Slichot
Forrás: https://laitman.com/2020/09/rosh-hashanah-beginning-of-a-new-life/

29 Sze 2020

A Zeir Anpin és a Malchut szimfóniája

Még nem tudjuk pontosan megmagyarázni, hogy helyezkednek el a tízesen belül a Zeir Anpin, a Malchut és a többi Sefirotok [Szfírák]. Egy tízes még nem érzi ezt, nincs erre képessége. A spirituális fogalmakkal való munkához, az embernek egyesülnie kell az adakozás tulajdonságaival, és a barátok iránti szeretettel kell dolgoznia, a megszerzési vágyai felett, az önszeretet felett. Ezzel megszerezzük a Zeir Anpin tulajdonságait, és képesek leszünk Malchut folyamatos fejlesztésére, ez a Zeir Ampin nélkül ez lehetetlen.

Ezért, a teljes munkánk abból áll, azaz munkánk az, hogy magunkra vonjuk a Felső Fényt, amely hatással lesz ránk. Kérnünk kell a Teremtőt, hogy ragyogtassa ránk a Visszavert Fényt, amely megadja nekünk, az adakozás minőségét. Amilyen mértékben a Felső Fény befolyással van ránk, olyan mértékben leszünk képesek szeretni a felebarátunkat, és adakozni felé. Csak a Fényt kell magunkra vonnunk ehhez, és ennek eléréséhez közös imára van szükségünk.

Ha együtt, mint tízes vágyunk rá és kérjük a Fény magunkra vonását, akkor, az jön és egyesít minket egy testben, Zeir Anpin vagy Malchut néven.  Akkor meg fogjuk érteni a kapcsolat lényegét és azt, amit Baal HaSulam ír a „ Tíz Szfíra Tanulmánya ” című cikkében . Jelenleg ezt még nem értjük; csak olvassuk: Zeir Anpin és Malchut, de nincsenek bennünk ezek működő elemekként, ezért ezek a nevek halottak a számunkra. Ezek egyszerűen élettelen betűk nekünk.

De a korrekció után, képesek leszünk ezeket leírt fogalmakat az érzéseinkben belül értelmezni és aktiválni. Ezek a szövegek számunkra olyanok lesznek, mint egy partitúra, egy olyan zenész számára, aki képes az ott leírtakat lejátszani, vagy akár dallamként olvasni. Végül is olyanok leszünk, aki érzi a hangjegyeket.Ha valaki nem ismeri a hangjegyeket, akkor nem érti, hogyan kell énekelni és lejátszani őket. Nézi a hangjegyeket, és nem tudja, mit jelentenek az egyes jelek. Tehát ugyan ezen az alapon nem tudjuk, mit jelent a Felső Világok fogalmakban ábrázolt szerkezete. Amíg nem szerezzük meg az adakozás tulajdonságait, nem leszünk képesek a Kabbalisták által írt könyvekben leírt spirituális műveleteket megérteni sem végrehajtani.

[262357]

Forrás:   https://laitman.com/2020/06/symphony-for-zeir-anpin-and-malchut/

04 jún 2020

Menj a mesteredhez, aki megteremtett téged

Menj a mesterhez, aki megteremtett téged

Mivel a jó spirituális tulajdonságok lezuhantak a megszerzési vágyon belülre, a BYA világaiba, törött formában kezdték el fejleszteni a megszerzési vágyat, azaz durvává, ravasszá, korrupttá és kegyetlenné váltak. Így a korrupt, törött ember ki tudja javítani magát a jövőben.

Az állatnak nem kell korrigálnia magát, mivel nincs adakozási vágya, nincs ravaszsága. Ezért mondják azt, hogy légy ravasz. Még a kisbabának sincs ravaszsága, csak amikor nőni kezd. Amikor felnő, ember kezd lenni, akkor elkezdi megtanulni a csalást. Két-három éves korig úgy viselkedik, mint egy állat, még nem “okos”.

Szeretjük az állati formát, amely egyszerű és ártatlan, és szeretnénk így látni az embereket. De meg kell értenünk, hogy a mi rendeltetésünk embernek lenni, így éppen ellenkezőleg “bárki nagyobb, mint a barátja, még a gonosz hajlama is nagyobb mint a barátja .” Csak az egót kell kijavítani és minden rendben lesz.

Tehát az összes ravasz negatív forma, amely minden egyes személyben benne van, azt mutatja, hogy a káros erő hogyan változtatható át egy pozitív formára. Mit lehet tenni a primitív emberrel, aki elmaradott és buta? Ő nem képes elérni a magassághoz. Általában a nagy emberek nagyon kellemetlen, nyers, durva emberek, amíg nem korrigálják magukat.

Így a “tízes” csoporton belül szeretnem kell a barátaimat minden korrigált és nem korrigált tulajdonságaikkal együtt. Mivel ő is a Teremtőtől kapta ezeket a tulajdonságokat, ki szeretné javítani és mindannyiunknak segítenünk kell neki ebben. Át kell vizsgálnunk a barát tulajdonságait, azaz meg kell látogatnunk a Teremtőt, aki teremtette őt”. “Menj a Mesteredhez, aki megteremtett téged”, segítenünk kell egymást, hogy elérjünk a korrekcióhoz. Baal HaSulam gyakran írta: “Boldog vagyok, hogy felfedezhettem a gonoszt”.

2013.05.27, A Tíz Szfíra tanulmánya”-ból

ford: BS

lekt: PS;KN

30 máj 2013

Az egyenlőség egy ajándék Fentről

Az egyenlőség egy ajándék Fentről

A “tízesség” a gyakorlatban (tíz barát kapcsolata), amelyben három állapot lehetséges: egyszer én vagyok az alsó, máskor én vagyok a felső, az adakozó és a harmadik állapot, hogy mindenki egyenlő. Az egyenlőség az első két állapot eredménye, ez a “középső vonal”.

Az egyenlőséget nem vagyunk képesek elviselni és lemérni.Ez a képesség egyáltalán nem található bennünk. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent fent vagy lent, de az egyenlőtlenség hol kezdődik, nos-itt elveszítjük az érzést. Még egy rakéta sem képes irányítani önmagát egyenesen a cél felé, állandóan éreznie kell a letérést. És úgyanígy van mindenben, nekünk is éreznünk kell a letérést.

Tehát az egyenlőség fentről adott, mint egy “középső vonal” és a Teremtő felfedezésével együtt érkezik. Az “edény” és a “Fény”, a “középső vonal” és a Teremtő, együtt érkeznek, mint egy jele annak, hogy már elegendő erőfeszítést tettünk és megszereztünk elég pontos különböző mértékeket, amelyek lehetővé teszik hogy megérezzük a “középső vonalat” és a Teremtőt egy bizonyos mértékig. Például, te mértél 10 kilónyi “edényt” és 10 kilónyi “Fényt” és elmondták neked, hogy a 10 kilóban van 10 grammnyi letérés.

A következő alkalommal megszerzed a “középső vonalat” úgyanabban a 10 kilóban, és akkor 100 kiló-nak értékeled, a pontosság már nem lesz 10 gramm, hanem egy gramm. Így állandóan jobban és jobban értékeled az összeragadást a Teremtővel és ezáltal egyre nagyobbá válik az “edény”-ed. A pontosság egyre nagyobbá válik, szóval a “középső vonal” egyre vékonyabbá válik, és ezért az intenzitása válik erősebbé.

2013.05.15, “A tíz Szfira tanulmánya”

BS

21 máj 2013

Imádság, amely a jövőhöz irányul

Imádság, amely a jövőhöz irányul

Kérdés:

Hova kell irányítani a szándékot az imádságban (a MAN) a “tizes” csoportban?

Válasz:

Az imádság (MAN) az állapottól függ, amelyben vagytok. Lehet, hogy te kérsz tőlük, és ők kérnek tőled, és kérhettek együtt. Kölcsönös módon működtök. Vagy máris összekapcsolódtok és mind a tízen közösen kérítek a Felsőtől.

Azt mondjátok: “A köztünk levő kapcsolatban található a Teremtő”. Ez a kapcsolat köztünk az anyaméh, ez a “Zat de Bina”, a mi Felsőnk. Nincs más fölötte, csak a csoport, amelyben összekapcsolódunk. De most még nem vagyunk összekapcsolódva, ezért ehhez a jövőbeli formához fordulunk, amely összekapcsolódott és korrigált, és ez a következő felső szintünk. Mi pontosan ehhez fordulunk és a Teremtőhöz, amely benne van elrejtve.

Azaz, az imádságom (MAN) irányulhat feléjük, vagy mindanyian együtt megyünk a jövőbeli felső formánk felé.

2013.05.15, “A tíz Szfira tanulmánya”

BS

15 máj 2013

Egy teljes tíz

Egy teljes tíz

Mindent elfogtok érni a “tízesség” -ben, amely egy csoport tíz tagjából áll, ahol működik a kapcsolat közöttünk (ez egy gyakorlat, amelyet már jelenleg végzünk), és nem csak a Zohár tanulása vagy a “Tíz Szfira tanulmánya”-n keresztül. Nem tudhatjuk, hogy milyen formában fog felfedeződni, de fel fog tárulni.

Kérdés:

Hogyan kell tartanunk magunkat a “tízes” csoportban?

Válasz:

Néha le kell ellenőriznem magam a “tíz” szerint. Néha úgy kell látnom magam, hogy a “tíz” fölött vagyok, adakozzak a többieknek, látnom kell magam alacsonyabban is mint ők, és így ők befolyásolnak engem. Néha úgy érezzük magunkat, mint egy erőtérben, egymásba integrálódva egyenlőnek, és mindegyikünk olyan, mint a “tíz” összességében.

Amikor mindenkinek megvan az ereje megkapja a tízes erejét, és akkor 10 ×10, azaz 100 –á válik. A százban ismét befoglalva a tízesség, így ezerré válik, és így tovább. Végül is mi kitöltjük ezt a teret egy olyan kölcsönös integrációval, hogy az valóban egy erőtérré válik, és ezen belül kezdjük el felfedezni a Teremtőt. Képzeld el magadnak, hogy mi elhozzuk nekik a hiányosságot, mint a “Zat de Bina”. Én benne vagyok, mint az anya méhében és kényszerítem őket hogy elhozzák nekem a Reformáló Fényt, azért hogy erősebben csatlakozhassak hozzájuk, hogy adakozhassak és segíthessem őket.

Kölcsönös viszonyt tudunk felfedezni a tízességben, amikor mindannyian teljes egésszé kapcsolódunk össze. Miután adakoztam nekik és kaptam tőlük, együtt velük egy olyan egységet érünk el, ahol érezzük, hogy minden partneség, és ebben a partnerségben – az egységben fel akarjuk fedezni a Teremtőt. Abban a pillanatban, amikor a “tízes” csoport eléri a “minian”-t (tíz személy egysége), akkor feltárul benne a Teremtő.

Mondva van: “Jöttem és nem volt senki”, ami azt jelenti, hogy nem volt olyan teljesség, amelyben a Teremtő feltárult volna. Ezért mondja a Teremtő: “Jöttem, és nem volt ember”. Az “Ember” az a kép, amelybe beleöltözik a Teremtő.

2013.05.15, “A tíz Szfira tanulmánya”

Ford.:BS
Lektorálta:PI

15 máj 2013

A csoport lángoló szíve

A csoport lángoló szíve

Rábásh írásaiból, “A személynek mindig el kell adnia a háza gerendáit”: “Én valóban szeretni akarom a barátokat. Ezért érdekelt voltam létrehozni egy közösséget, hogy láthassam, hogy mindenki a mások szeretetével foglalkozik, hogy ezen keresztül az a kis erőm, amivel én eljöttem a barátok szeretetére, az megnövekedjen és legyen erőm hogy dolgozzak a barátok szeretetéért, egy sokkal erőteljesebb módon, mint ahogy én magam képes lettem volna egyedül.

Erre az a válasz érkezik, hogyha ez a közösség bizonyos emberekkel jött létre, és amikor összegyűltek, kellett lennie valakinek aki akarta pontosan ezt a “csapatot” létrehozni. Ennélfogva, biztos hogy kiválogatta volna ezeket az embereket, hogyha alkalmasak egymáshoz. Vagyis, hogyha mindegyik rendelkezik a mások szeretetének a szikrájával. De a szikra önmagában nem képes begyújtani a szeretet fényét, hogy mindenkiben ragyoghasson. Ezért ők megegyeztek abban, hogy azáltal hogy egyesülnek a szikrák egy hatalmas lánggá válnak”.

A csoport nem csupán emberek gyülekezete akik csak összegyűlnek hogy együtt tanuljanak, mint egy bizonyos tanfolyamon. Ez a gyülekezet akkor nevezhető “kabbalista csoport” – nak, amikor ezek az emberek úgy érzik, hogy valóban szükségük van egy belső kapcsolatra, annak érdekében hogy felfedezzék a Teremtőt és elégedettséget adjanak Neki.

Ha mindezek a feltételek teljesülnek, mégha csak egy kezdeti formában, akkor mondhatjuk azt, hogy létezik egy tér, idő és körülmények a csoport születésére. Bárki, aki úgy dönt, hogy ez a legfontosabb dolog amire szüksége van az életben, az aggodalom egy belső kapcsolatra más emberekkel, azért, hogy megtalálják ebben a kapcsolatban a Teremtő felfedezését, ez jelenti hogy “tagja” a csoportnak.

A feladatunk az, hogy folyamatosan ellenőrizzük, ha megfelelünk-e ezeknek a feltételeknek. Ha valaki nem kompatibilis ezekkel a feltételekkel, és kilép a csoport fennhatósága alól, akkor azonnal visszazuhan az “állati” szintre. Az viszont aki megtartartja a kapcsolatát a többiekkel, azáltal hogy lenullázza magát és segít a kapcsolat építésében, hogy a Felső erő, az adakozás és a szeretet általános ereje megjelenjen ezen kapcsolaton belül, attól a pillanattól kezdve hogy ő ezt képes megtenni, a csoport tagjának számít.

Végül is, a barátok kollektív erőfeszítése elvezet a rendszer felfedezéséhez, amely az úgynevezett “lélek”. Ők megépítik köztük a “Tíz Szfira” spirituális rendszerét, a “Közvetlen Fény”-t, a “Visszaverő Fény”-t, a három vonalat, stb. Minden részleteket a Felső világról, amiről a”Tíz Szfira tanulmánya” – ban tanulunk, felfedeződnek a köztünk levő kapcsolatban, mint a lélek rendszerének a komponensei.

2013.04.07, A napi Kabbala lecke, Rábásh írásaiból

BS

14 ápr 2013

Az “Én nélküliség” pontja

Kérdés:

Amennyiben teljesen le kell hogy nullázzam magamat, úgy hogy csak egyetlen pontként maradok meg és minden más a Teremtőtől érkezik, hol van az a kiterjedés, az a terület ahol érzem létezésemet, a spirituális valóságomat?

Válasz:

Ezt nevezzük “spirituális világ”-nak. Csak arra gondolj hogyan tudsz oda behatolni. Létezésed azután kezdődik miután megszűntél létezni. Amikor megszűntél létezni jelenlegi formádban, ott kezdesz majd megjelenni.

Most ez egyenlőre nem tiszta, de ebből a negatív formából, vákumból, már elkezdesz a Fény felé mozdulni, már rendelkezel az érzéssel hogy ez a hely valóban létezik, ez valóságos, de az túl van a Machszom-on, a határvonalon, túl van azon a határon, ahol az “Én” (Áni héberül, Álef-Nun-Yud), “Én nélküliség”-gé válik (Én héberül, Álef-Yud-Nun).

Ez az “Én nélküliség” pontja abban az új térben van, mely a negatív forma, vákum által egy szilárd, erős térnek érződik, mely megtölti azt és esszenciális számára. De az előző állapothoz képest, az én önző “Én”-em szempontjából ez “Én nélküliség”-nek van nevezve, és mindez boldogsággal tölt el.

A mi világunkban a boldogság az a megszerzés iránti vágy beteljesülése által érződik, de a spiritualitásban a boldogság úgy érződik, hogy “Ő benne válik szívünk boldoggá”. Én nagyon boldog vagyok hogy már ilyen gondolataitok vannak, és hogy már szenvedést éreztek azáltal hogy nem tudjátok pontosan hol vagytok és hova tegyétek ezeket a gondolatokat érzéseket. Később már boldogságot éreztek majd amikor eléritek a célt. Most azért kell boldognak lennetek hogy az úton vagytok a cél felé, és hogy legalább egy kicsit már az egótok, fölé emelkedtetek. Minél erősebben ragyog a Fény, és a csoport minél jobban megerősít titeket, annál boldogabbak lesztek majd, hogy magatok fölé emelkedtetek.

2013.02.04, Reggeli lecke, a Tíz Szfira tanulmányából

HZS

09 feb 2013

Megfelelő helyen, megfelelő időben, a helyes céllal

Megfelelő helyen, megfelelő időben, a helyes céllal

Kérdés:

Mit jelent a Teremtő szavai: “Bárcsak elhagynátok, de a Tórát őrizzétek meg”?

Válasz:

Ez arra utal, hogy a személy erőfeszít tesz, nem a helyes helyen, nem a helyes időben és nem a megfelelő céllal. Sok feltételnek kell egyszerre érvényesülnie.

Először is, meg kell szervezni egy csoportot. Csoport nélkül az ember nem tudja, hogyan lépjen ki az ő egójából. Ő hiába mond sok szép szavakat, de ez nem valósul meg a gyakorlatban.

Ezen túlmenően, türelmesnek kell lennünk, és megértsük, hogy ez egy felhalmozódott folyamat, amelyhez csatlakoznak erőfeszítéseink, és elvezetnek minket az eredményekhez. Ez hasonló egy számlálóval, ahol a kerekek forognak, és egy bizonyos ponton a képernyőn a szám hirtelen megváltozik, és a “0” helyett megjelenik az “1”. Aztán megint a kerekek sok ideig forognak, amíg a szám ismét megváltozik a “2”, és így tovább.

Meg kell érteni, hogy amíg a számláló nem változik a következő számig, eltelhetnek hetek és hónapok. De a hetek nem haladnak, ha abban az időben nem fektetünk be erőfeszítést. Itt a személy elkezdi megérteni, hogy nincs ereje és vágya, és ő nem képes tenni semmit sem, és mindent abba akar hagyni. A teste húzza az üres tevékenységbe, ami a legfontosabb, hogy ne érezze a nehéz helyzetet.

Mi már megértjük, hogyan történik mindez. És itt a személynek meg kell találnia a támogatást, ” Tóra támogatóit”, akik a barátok és segítenek egyik a másiknak. A gyengeségünk onnan ered, hogy nincsen közöttünk kölcsönös segítség, és minden csak erre van építve. Csak a kapcsolatban van az erő, és ha a kapcsolat megszűnik, akkor senkinek nem lesz ereje.

A Fény ragyog rám a másik oldalon, lassan növekedik a megszerzési vágyam egy grammnyit, és én rögtön lezuhanok, készen vagyok elfelejteni mindent, feküdjek le, és ne tegyek semmit, hagyjanak békén. Legalábbis fizikailag nem szabad ily módon megengedjük magunknak hogy leesünk, a környezet hatással legyen rám, hívjanak fel ha nem érkezek a leckére, ébresszenek fel otthon.

Ilyen megállapodásokat kell kötnöm a környezettel, hogy ő működjön rajtam. Még otthon is építek egy ilyen rendszert, még a barátok között is, hogy ne hagyjam ki a reggeli leckét. Én előkészítem magam, mivel szenvedek, ha nem jövök el a reggeli leckére.
De mindezt előre el kell készíteni és nem a zuhanás idején. Már kezdettől fogva aggódnom kell, hogy kötelezzenek engem eljönni tanulni, amikor erő nélkül leszek.

Elrendezek mindent, hogy nem tudjak otthon maradni, mert különben mit mondana a családom? Nem tudok kifogásokat találni egész nap, hogy nem érzem jól magam. És a barátok elkezdenek felhívni és kérdezni, hogy mi történt velem, hova tűntem el, és ez szégyen nekem.

Ha kapok “nehézséget a szívre”, akkor csak ilyen eszközök lehetnek hatással rám. Abban a pillanatban nem tudok tenni semmit, de én előre elkészítettem a magam támogatását, és ugyancsak az és számlámra írható.

2013.01.30, Reggeli lecke, “Bevezető a Tiz Szfira tanulmányába”

BS

03 feb 2013

72 queries in 0,157 seconds.