Az embernek meg kell győződnie teljes tehetetlenségéről, minden reményét el kell veszítenie, hogy saját ereje által elérje a spiritualitást. Ez egy nagyon fontos következtetés, és hosszú időbe telik, amíg az ember megérti, hogy nincs is benne egyetlen tulajdonság, amellyel sikerrel járhatna, kivéve a Teremtő által hagyott egyetlen esélyt – a Vele való kapcsolatot.
Az ember csak annyit tehet, hogy kér, és semmi mást! Minden másban csak állat vagyok, és csak egy apró szál köt össze a Teremtővel. E vékony szál megragadásával mászhatok fel az állat szintjéről az ember szintjéig.
Ez a felfedezés évekbe telhet, mire az ember megérti és elkezd kérni. Csak egyet kér: az adakozás erejét. Adakozni akarok a barátaimnak, a Teremtőnek; Nem állat akarok maradni, hanem emberré akarok válni.
És itt felmerül egy kérdés. Miért van szükségem az ember szintjére? Mi a szándékom? Kellemetlen számomra az állati szint, vagy adakozni akarok? Talán remélem, hogy spirituális szinten jobb lesz nekem, az én egoizmusomnak? Ezt még tisztázni kell annak érdekében, hogy átlépjük a határt a testi és a spirituális világ között.
[279302]
Reggeli Kabbala lecke 20/03/05 “Mindet az IMA ereje által lehet megkapni”
Kérdés: Ha az ember megérti, hogy az élet értelme nélkül létezik, de még nincs szüksége az elérésére, hogyan tehet egy lépést, és hogyan akarhatja megtalálni ezt az értelmet, szó szerint hogyan irányíthatja sorsát? Hogyan mozog az egyik állapotból a másikba?
Válasz: Ez csak a megfelelő környezet révén lehetséges. Nincs más út.
A Kabbala tudományában elmagyarázzák, hogy ha valaki az emberek egy különleges csoportjába tartozik, akiket az élet értelmének átfogó megértése érdekel, felemelkedve a legmagasabb szintre, e világ fölé, életünk irányítási rendszerébe, akkor ő felfedheti ezt és még élete során azzá válik, aki megérti a Felső Világot.
Kérdés: Az állatoknál minden a magamutogatásra: agyarak, izmok, szarvak, erőteljes farok és paták. Az egyes fajokon belül ezeket a fegyvereket korlátozott mértékben ösztönösen használják. Harcolhatnak a területért, de nem pusztítják csak úgy el egymást. Így a természet maga is fenntartja az egyensúlyt az állatvilágban.
Az embereknél ennek az ellenkezője igaz. Egy csúnya külsejű ember, ha fegyver van a zsebében, bármely pillanatban használhatja azt. Hogyan képesek visszatartani az erkölcsi normák az önpusztítástól?
Válasz: Nem képesek. Csak a természet akadályozhat meg minket ebben. Ez nem teszi lehetővé a teljes önpusztítást, mert van egy bizonyos terve.
Kérdés: Nincs ilyen visszatartó mechanizmus magukban az emberekben?
Válasz: Nincs. Nem korlátozhatjuk magunkat. Gyűlöletünkben eljutunk oda, hogy el akarjuk pusztítani egymást.
Kabbala bölcsessége fokozatosan tárul fel az emberiség előtt. Az első Kabbalista, aki 5579 évvel ezelőtt élt, Ádám volt. Ám ez egyértelműbben, Ábrahámon keresztül tárult fel, körülbelül 3600 évvel ezelőtt.
Ma a Kabbala Bölcsessége nagyon érdekes szakaszon megy keresztül, hogy közelebb kerüljön az emberiséghez.
A múltban csak néhány Kabbalista ismerte a Kabbalát, akik elzárkóztak és elkülönültek a társadalom többi részétől, de ma kezd fokozatosan terjedni az egész világon. Ez az oka annak, hogy mi is részt veszünk és tanúi vagyunk annak az egyedülálló jelenségnek, amelyben a világ lényegisége feltárul, illetve az amelyben élünk, létünk oka és következménye, valamint az emberi evolúció terve is fokozatosan feltárul az emberiség előtt.
Az embereket öt szintre osztjuk (csakúgy, mint az általános kapniakaró vágyakat) fejlettségük és az életben való részvétel szintje szerint.
Van, akit más nem érdekel, csak önmaga. Van, akit érdekel a családja, a társadalom, amelyben él, stb. A következő szinten a Föld, a bolygók és az űr foglal helyet. Ugyanakkor nem érdekli őket a világ kereteinek áttörése. Vannak, akik szeretnék felfedni és megtudni, mi történt a múltban és mi fog történni a jövőben.
Vannak azonban olyan emberek, akiket érdekel a Teremtés általános rendszere, az, hogy milyen mértékben veszünk részt benne, és az a mérték, amennyire a Teremtés önmagában létezik, honnan ered, mi történik vele és hogyan. Ezek az emberek arra törekednek, hogy megértsék a Teremtés minden része közötti kölcsönös együttműködés általános képét.
Mindenek előtt az egész Természet globális, integrál kapcsolatának elve az, amelyet a legérdekesebbnek találnak. Szeretnék tudni, hogyan kapcsolódik minden, miért, milyen célból, és az egyik komponens hogyan reagál és irányítja a másikat, és hogyan hat az összes többi részre. Olyan nagy vágyuk van erre, hogy megismerjék és elérjék az általános rendszert, az általános sémát, az általános struktúráját mindannak, ami létezik, nemcsak a mi világunkban, hanem ezen a világon túl is, hogy nem találnak békét a hétköznapi életben, azzal, hogy megpróbálnak hasonlítani másokra, megpróbálnak mindenféle fizikai problémát megoldani, de ez nem tart sokáig.
Az első lehetőségre amit a sors biztosít számukra, azonnal elszállnak valahova, ami azt jelenti, hogy nem tudnak a napi problémákkal foglalkozni.
Inkább olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek nem is kozmikus léptékűek, hanem meghaladják ezeket (ami azt jelenti, hogy a problémákba a „minden” szó is beletartozik). Nem az űr, nem a világunk, hanem valami teljesebb. Azok az emberek, akik nem elégednek meg egy általános gondolattal – aggasztónak találják, hogy mindez belülről rágja őket – és eljutnak a Kabbala Bölcselletéhez.
Ez a kérdés nem feltétlenül éri el maximális szintjét mindegyikükben, de mégis valamivel magasabb, mint a mi világunk. Vannak alacsonyabb rendű kérdések, amikor az embereket érdekli, hogy mi határozza meg az olyan dolgokat, mint az egészségük és a sorsuk. Kedvelik a misztikát, vagy elkezdik gyakorolni a népi gyógyászatot stb.
Így a Kabbala bölcsessége körül forogunk alulról, a legalacsonyabb vadállati szinttől kezdve egészen a legmagasabb szintig, amelyben az ember úgy érzi, hogy kezdi megérezni, hogy szüksége lenne a teljes Teremtés elérésére és érzékelésére, azaz a teljes rendszerre és annak az irányítási módjára
A vágyak különböző fejlettségűek, ezért sokan eljutnak a Kabbala Bölcsességéhez, de miután meghallják, hogy ez a legmagasabb szintről szól, megértik, hogy nem nekik való, mert jobban érdekli őket a gyakorlati alkalmazása mind, az emberekkel kapcsolatosan és a Kabbala Bölcsességével kapcsolatosan is. Felhalmoznak némi tudást és a saját szintjükre továbblépnek.
Tulajdonképpen ennek így kell lennie. Ez az oka annak, hogy soha nem kényszerítünk senkit sem maradásra, sem az érkezőket, sem azokat, akik elmennek, mivel ez az ő magánügyük. Mindenkinek meg kell találnia az egyensúlyát ebben a rendszerben, a Teremtés megvalósításának minden szintjén és a lelke igényének megfelelően, ami belső, eredeti, személyes vágyat jelent.
Kérdés: Az embernek van valamilyen célja az életben, különben nem élne. Van-e spirituális gyökere, olyan jelenségeknek, mint az élet értelmének a kutatása?
Válasz: Egész életünkben fokozatosan merülnek fel bennünk az élettelen (kövületi) szintű vágyak, majd a növényi vágyak, az állati, és végül, az emberi szint vágyai. Így fejlődünk, amíg el nem érjük a személyes legmagasabb szintünket, majd már az öregedés és a halál felé tendálunk. Ez minden ember életében, egyéni.
Ugyanez történik párhuzamosan a társadalom életével. Az emberi fejlődés minden szakaszában azt látjuk, hogy az ásványi, a növényi, és az állati szint szakaszain is túljutott, s most az emberi élet tudatának szintjén áll, az élet értelmével kapcsolatban.
Általános szabály, hogy állatokként létezünk, szeretnénk egy saját kőrakást vagy odut, szeretnénk szaporodni, egészségesek és boldogok akarunk lenni az élet utolsó napjaihoz közeledve, és békésen meghalni. Az ilyen létezést, amikor a szervezet csak önmagáról gondoskodik, állati szintnek nevezzük, mert az ember csak a hasára gondol, anyagilag pedig önmagára.
De az utóbbi időben az emberiség elkezdett felemelkedni egy másik szintre. Az állati szintről felemelkedtünk a következő szintre, az emberi szintre. Ennek a szintnek nincs földi kifejezése.
Ha a kövületi, növényi és állati szintek a természetben léteznek külső, anyagi megnyilvánulásukban, akkor az ember csak annyiban tér el az állattól, hogy megvan a maga magasabb, mélyebb értelme az életének, és ennek megértése felé fejlődik. Más szavakkal, azt, ami az állati szintünkön kívül esik, emberi szintnek nevezzük.
Kérdés: Hány ember foglalkozik ma az élet értelmének keresésével?
Válasz: Úgy gondolom, hogy ez az egész emberiséghez képest nagyon kevés, azaz pusztán százezrek, semmi több.
Kérdés: Manapság igen népszerűek az internet tömören megfogalmazott gyereknevelési tippjei. Milyen tanáccsal tud szolgálni a témában?
Válasz: A legfőbb dolog, hogy úgy szervezzük meg a gyerek életét, hogy ne szuszakoljuk be abba a szűk keretbe, amit a mai iskolai és óvodai rendszer jelent. Inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy jó kapcsolatot építsenek ki egymás irányában, a szülőktől kapott helyes példából kiindulva.
A gyerekek mindent a szüleinktől sajátítanak el. Ha az élet minden területén megmutatjuk számukra az emberek közötti megfelelő kapcsolódást, akkor ők is így fognak egymáshoz és a természethez kötődni.
Kérdés: Online fórumokon gyakran találkozom a következő, némileg fura kérdéssel: szükséges egyáltalán nevelni a gyerekeket?
Válasz: Mindenki neveli az utódját, az állatok is, nem beszélve az emberről. Ez kötelességünk. Ha nem kap nevelést, az ember az állati szint alá süllyed.
Kérdés: Különböző konfliktusok vannak a természetben, különösen az állatvilágban. Miért kellene emberi szinten meghaladni a viszályt? Éljünk a természetnek megfelelően!
Válasz: Az állatvilág leszármazottai vagyunk, akik az Ember (Ádám) szintjére emelkedtek. Még az egoizmusunk sem azonos az állatokéval. Nekik ösztönösen megvan, a természet adta nekik, és nem képesek megváltoztatni. Mindent a saját hasznukra kell hogy tegyenek.
Ezért az állati szint nem lehet példa számunkra. Az ember “társas állat”. Ahhoz, hogy társadalmilag hasznos legyen, ki kell javítania magát. Itt nem tehetünk semmit. Ezt meg kell tennünk; különben nem lesz jövőnk.
Megjegyzés: De a természet részei vagyunk …
Válaszom: A természetnek csak állati testünk szerint vagyunk részei, de nem az egoizmusunk szerint. Ne keverjük össze bennünk ezt a két szintet.
Kérdés: Azt állította, hogy a jövőben a világ lakosságának 20-30 százaléka fog dolgozni, és 70 százalék tölti az idejét tanulással. Mit fognak ezek az emberek tanulmányozni?
Válasz: Ha kiszámolja, hogy a lakosság mekkora hányadára van a munkában szükség, beleértve a tudósokat, programozókat és más specialistákat, hogy biztosítsák az embereknek mindazt, ami szükséges a létezésükhöz, és mindemellett felhagyunk a szükségtelen többletek előállításával, akkor azt gondolom, hogy a válasz: 20 százalék.
Mindenki tanulni fog, ösztöndíj segítségével, és nem munkanélküli segély lesz a jellemző, mint manapság, amikor az emberek csak otthon ülnek, és nem csinálnak semmit.
Tanulnak az integrál világról, és a helyes kölcsönkapcsolatról, ami azt a célt szolgálja, hogy a kövületi, növényi vagy állati természet helyett elérjék, az ember szintjét.
A megfelelő kölcsönkapcsolatokkal biztosítják a világ kölcsönös és integrál jellegű függőségi rendszerét. Ebben a dimenzióban mindenki a mi világunk egoizmusa fölött, a tökéletesség és örökkévalóság szférájában érzi majd magát.
Az egész emberiség oktatása kell hozzá, hogy elérjük ezt az állapotot. Ha a szükséges, kényelmes és normális szinten lévő élelmezést célozzuk meg, csak 20 százalék munkája kell. Itt nem valami rabszolga osztályra gondolok, hiszen idejüknek csupán 20 százalékát szánják a javak megtermelésére és előállítására.
Nem számít, milyen mérvű az ellenállásunk, a természet elvezet minket ebbe az állapotba. Tovább nem tarthatunk ellen, tovább nem folytathatjuk az egoista fejlődést, a pénz minden fölötti uralmát. Ezektől semmi jót nem várhatunk.
Mi a különbség a mi korszakunk és az előző korszakok között a fejlődés tekintetében, melyeken átment az emberiség? Mindig próbáltuk fejleszteni létezési feltételeinket, hogy ezzel kényszerítsük a természetet, hogy számunkra kedvező módon változzon, igazodjon az igényeinkhez. Nem akartunk mi magunk változni, hanem a világtól vártunk változást és úgy tekintettünk magunkra, hogy a természet urai, mesterei vagyunk.
Ezen a módon vált az emberiség felnőtté, ehhez fejlesztettük ki a tudományainkat, technológiáinkat annak érdeklében, hogy megváltoztassuk ez által, a világot körülöttünk a lehető leggyorsabban elérhető nyereség realizálása érdekében, és hogy nekünk ne kelljen változni. Ma azonban egy teljesen új állapot kényszeréhez érkeztünk. A természet azt várja el, hogy mi változzunk, mégpedig az általa elvárt módon ahelyett, hogy a saját kényelmünknek áldoznánk fel mindent.
A természet azonban nem várja el tőlünk a változást, mielőtt nem alkalmazkodunk a természet beállított feltételeihez, az állatokhoz hasonlóan. Ez az, ahogy az ásványi, növényi és állatvilág léteznek, előnyt biztosítva a környezetükben mindennek, hogy majd ők kényelmesebb létezési feltételeket biztosítsanak nekik ezért.
Azonban mindennek vége, ez a múlt, mert beléptünk egy új korszakba. Az emberiség még nem ismerte ezt fel, azonban a Kabbala tudománya megadja számunkra ennek az érzékelési lehetőségét, hogy elkezdjük meglátni mindezt. Ezáltal egyértelművé válik, hogy a természet, Felső Erő, azt követeli az embertől, kezdjen el megváltozni. A gyermekek felnövéséhez hasonlóan, ahol a szülők nem kezdenek el mindent azonnal megkövetelni tőlük, csak a fizikai fejlődésükre kell elsősorban koncentrálniuk, és a környezetük helyes elrendezésére.
Amikor aztán fokozatosan elkezdünk egyre többet követelni a gyerekektől annak érdekében, hogy megértse, mi is történik vele, hogy kell a környezetével helyes, integrál kölcsönkapcsolatot kiépíteni. Azaz, az embernek először végig kell gondolnia, a természet jelenlegi állapotát. A természet ugyanis elsősorban a helyes fejlődést követeli meg és az állandóan növekvő kölcsönösséget a teremtés többi elemével. Remélhetőleg végül képesek leszünk megérteni ezt, és ennek megfelelően változni.
Az új korszak első kongresszusa az utolsó generáció szellemiségének szenteltük, amely a természet új állapota. A természet tehát nem csak arra nyom bennünket, hogy alkalmazkodjunk az új feltételeknek, hanem komoly belső változásokat vár el tőlünk és nem technikai vagy technológiai okok miatt.
A belső természetünket kell korrigálnunk. Ez pedig az egységen keresztül lehetséges és ez az, ami megkülönbözteti az embert az ásványoktól, növényektől, állatoktól.
Az ember csak akkor a természet integrál része, ha korrigálja az egoizmusát.
Az ásványok, növények, állatok a természeti ösztönükkel összhangban fejlődnek. Azonban az embereknek tanulmányozniuk kell saját vágyaikat, hogy a boldogságra törekvésük harmóniába kerülhessen a természettel, és megszerzésből adakozásba válthassák át a vágy irányultságát. Csak miután ezt elértük, azaz elértük a helyes kapcsolatot a természet összes szintjével.
Ez a sajátossága az emberiség új korszakának, amelybe most beléptünk. Ez az, amiért minden kísérletünk az előző életmódunkhoz sikertelen lesz. Ellenkezőleg, minden pillanatban, amikor visszarendeződés felé akarunk elindulni, csapásokat mér majd ránk a természet, ezekkel mutatva kivezető utat a kudarcokból. Ezek a csapások megtanítanak minket az integrál kapcsolat elérésére, és ez az egyetlen lehetőség a jó állapot elérésére.
Különben semmi nem fog segíteni. Reménykedünk, hogy a korona vírus cunami szerű ránk szabadulása után, a vihar lenyugszik, mi pedig visszatérhetünk az előző életünkhöz. Azonban nem így lesz. Éppen ellenkezőleg. Egyik hullám követi majd a másikat, amint úgy tűnik számunkra, hogy visszatérhetünk megszokott életünkhöz, azonnal elborít minket a következő hullám, ami miatt elgondolkozunk, de nem a múltunkon, hanem a jövőnkön. Az egység lesz az egyetlen jövőbe mutató út.
A gyermekkor, amikor a természet nevelgetett bennünket egy gyengéd módon, mint a kis gyermekeket, véget ért. A gyermek felnőtt, és eljött az ideje, hogy maga találja ki, hogyan tovább. Csak a szívek közötti és nem eszközökön keresztüli kapcsolatokon keresztül kerülhetünk helyes viszonyba a természettel, érezhetjük az élet megújhodását, ebben az új kapcsolatban. Ez egy valódi forradalom, mind spirituálisan, mind fizikai létezésünkben.
Napi Kabbala Lecke 20/08/05 „Utolsó Generáció a régi világból az új világba”
Kommentár: Az emberek hajlamosak a jó érzelmeket és az altruista szeretetet használni.
Dr. Michael Laitman: Valóban az emberek rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Nyilvánvaló, hogy mindenkit maguknak akarnak felhasználni. De ez nem azt jelenti, hogy ugyanezt kellene tennünk.
Ha fel akarok emelkedni az állati élet fölé, és nem csak azon évek alatt létezni, amelyeket nekem adtak ebben az állati testben, ha most azelőtt szeretném elérni az örökkévalóság, a tökéletesség, a természet egészének észlelési szintjét, mielőtt a testem megszűnik létezni, meg kell változtatnom a világ felé való hozzáállásomat.
Még tisztán egoista okokból is meg kellene tennem.
Kérdés: Hány évbe telik, amíg egy ember megváltoztatja egoizmusát altruizmussá?
Válasz: Ez függ a embertől és az időtől, amelyben él. Korunkban ez elég gyors lehet, 5-15 év – így is évekig eltart!
Mit akarsz? Mire adták ezt nekünk? Képzeld el, hogy életed a végéhez közeledik. Miért éltél? Minden jó, és rossz érzésért? És akkor mi van? – Valójában senkivel, és senkiért éltél.
Tehát az éveket arra kell használnod, hogy pontosan elérd azt a célt, amellyel továbblépsz.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
