Kérdés: Azt állította, hogy a jövőben a világ lakosságának 20-30 százaléka fog dolgozni, és 70 százalék tölti az idejét tanulással. Mit fognak ezek az emberek tanulmányozni?
Válasz: Ha kiszámolja, hogy a lakosság mekkora hányadára van a munkában szükség, beleértve a tudósokat, programozókat és más specialistákat, hogy biztosítsák az embereknek mindazt, ami szükséges a létezésükhöz, és mindemellett felhagyunk a szükségtelen többletek előállításával, akkor azt gondolom, hogy a válasz: 20 százalék.
Mindenki tanulni fog, ösztöndíj segítségével, és nem munkanélküli segély lesz a jellemző, mint manapság, amikor az emberek csak otthon ülnek, és nem csinálnak semmit.
Tanulnak az integrál világról, és a helyes kölcsönkapcsolatról, ami azt a célt szolgálja, hogy a kövületi, növényi vagy állati természet helyett elérjék, az ember szintjét.
A megfelelő kölcsönkapcsolatokkal biztosítják a világ kölcsönös és integrál jellegű függőségi rendszerét. Ebben a dimenzióban mindenki a mi világunk egoizmusa fölött, a tökéletesség és örökkévalóság szférájában érzi majd magát.
Az egész emberiség oktatása kell hozzá, hogy elérjük ezt az állapotot. Ha a szükséges, kényelmes és normális szinten lévő élelmezést célozzuk meg, csak 20 százalék munkája kell. Itt nem valami rabszolga osztályra gondolok, hiszen idejüknek csupán 20 százalékát szánják a javak megtermelésére és előállítására.
Nem számít, milyen mérvű az ellenállásunk, a természet elvezet minket ebbe az állapotba. Tovább nem tarthatunk ellen, tovább nem folytathatjuk az egoista fejlődést, a pénz minden fölötti uralmát. Ezektől semmi jót nem várhatunk.
Mi a különbség a mi korszakunk és az előző korszakok között a fejlődés tekintetében, melyeken átment az emberiség? Mindig próbáltuk fejleszteni létezési feltételeinket, hogy ezzel kényszerítsük a természetet, hogy számunkra kedvező módon változzon, igazodjon az igényeinkhez. Nem akartunk mi magunk változni, hanem a világtól vártunk változást és úgy tekintettünk magunkra, hogy a természet urai, mesterei vagyunk.
Ezen a módon vált az emberiség felnőtté, ehhez fejlesztettük ki a tudományainkat, technológiáinkat annak érdeklében, hogy megváltoztassuk ez által, a világot körülöttünk a lehető leggyorsabban elérhető nyereség realizálása érdekében, és hogy nekünk ne kelljen változni. Ma azonban egy teljesen új állapot kényszeréhez érkeztünk. A természet azt várja el, hogy mi változzunk, mégpedig az általa elvárt módon ahelyett, hogy a saját kényelmünknek áldoznánk fel mindent.
A természet azonban nem várja el tőlünk a változást, mielőtt nem alkalmazkodunk a természet beállított feltételeihez, az állatokhoz hasonlóan. Ez az, ahogy az ásványi, növényi és állatvilág léteznek, előnyt biztosítva a környezetükben mindennek, hogy majd ők kényelmesebb létezési feltételeket biztosítsanak nekik ezért.
Azonban mindennek vége, ez a múlt, mert beléptünk egy új korszakba. Az emberiség még nem ismerte ezt fel, azonban a Kabbala tudománya megadja számunkra ennek az érzékelési lehetőségét, hogy elkezdjük meglátni mindezt. Ezáltal egyértelművé válik, hogy a természet, Felső Erő, azt követeli az embertől, kezdjen el megváltozni. A gyermekek felnövéséhez hasonlóan, ahol a szülők nem kezdenek el mindent azonnal megkövetelni tőlük, csak a fizikai fejlődésükre kell elsősorban koncentrálniuk, és a környezetük helyes elrendezésére.
Amikor aztán fokozatosan elkezdünk egyre többet követelni a gyerekektől annak érdekében, hogy megértse, mi is történik vele, hogy kell a környezetével helyes, integrál kölcsönkapcsolatot kiépíteni. Azaz, az embernek először végig kell gondolnia, a természet jelenlegi állapotát. A természet ugyanis elsősorban a helyes fejlődést követeli meg és az állandóan növekvő kölcsönösséget a teremtés többi elemével. Remélhetőleg végül képesek leszünk megérteni ezt, és ennek megfelelően változni.
Az új korszak első kongresszusa az utolsó generáció szellemiségének szenteltük, amely a természet új állapota. A természet tehát nem csak arra nyom bennünket, hogy alkalmazkodjunk az új feltételeknek, hanem komoly belső változásokat vár el tőlünk és nem technikai vagy technológiai okok miatt.
A belső természetünket kell korrigálnunk. Ez pedig az egységen keresztül lehetséges és ez az, ami megkülönbözteti az embert az ásványoktól, növényektől, állatoktól.
Az ember csak akkor a természet integrál része, ha korrigálja az egoizmusát.
Az ásványok, növények, állatok a természeti ösztönükkel összhangban fejlődnek. Azonban az embereknek tanulmányozniuk kell saját vágyaikat, hogy a boldogságra törekvésük harmóniába kerülhessen a természettel, és megszerzésből adakozásba válthassák át a vágy irányultságát. Csak miután ezt elértük, azaz elértük a helyes kapcsolatot a természet összes szintjével.
Ez a sajátossága az emberiség új korszakának, amelybe most beléptünk. Ez az, amiért minden kísérletünk az előző életmódunkhoz sikertelen lesz. Ellenkezőleg, minden pillanatban, amikor visszarendeződés felé akarunk elindulni, csapásokat mér majd ránk a természet, ezekkel mutatva kivezető utat a kudarcokból. Ezek a csapások megtanítanak minket az integrál kapcsolat elérésére, és ez az egyetlen lehetőség a jó állapot elérésére.
Különben semmi nem fog segíteni. Reménykedünk, hogy a korona vírus cunami szerű ránk szabadulása után, a vihar lenyugszik, mi pedig visszatérhetünk az előző életünkhöz. Azonban nem így lesz. Éppen ellenkezőleg. Egyik hullám követi majd a másikat, amint úgy tűnik számunkra, hogy visszatérhetünk megszokott életünkhöz, azonnal elborít minket a következő hullám, ami miatt elgondolkozunk, de nem a múltunkon, hanem a jövőnkön. Az egység lesz az egyetlen jövőbe mutató út.
A gyermekkor, amikor a természet nevelgetett bennünket egy gyengéd módon, mint a kis gyermekeket, véget ért. A gyermek felnőtt, és eljött az ideje, hogy maga találja ki, hogyan tovább. Csak a szívek közötti és nem eszközökön keresztüli kapcsolatokon keresztül kerülhetünk helyes viszonyba a természettel, érezhetjük az élet megújhodását, ebben az új kapcsolatban. Ez egy valódi forradalom, mind spirituálisan, mind fizikai létezésünkben.
Napi Kabbala Lecke 20/08/05 „Utolsó Generáció a régi világból az új világba”
Kommentár: Az emberek hajlamosak a jó érzelmeket és az altruista szeretetet használni.
Dr. Michael Laitman: Valóban az emberek rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Nyilvánvaló, hogy mindenkit maguknak akarnak felhasználni. De ez nem azt jelenti, hogy ugyanezt kellene tennünk.
Ha fel akarok emelkedni az állati élet fölé, és nem csak azon évek alatt létezni, amelyeket nekem adtak ebben az állati testben, ha most azelőtt szeretném elérni az örökkévalóság, a tökéletesség, a természet egészének észlelési szintjét, mielőtt a testem megszűnik létezni, meg kell változtatnom a világ felé való hozzáállásomat.
Még tisztán egoista okokból is meg kellene tennem.
Kérdés: Hány évbe telik, amíg egy ember megváltoztatja egoizmusát altruizmussá?
Válasz: Ez függ a embertől és az időtől, amelyben él. Korunkban ez elég gyors lehet, 5-15 év – így is évekig eltart!
Mit akarsz? Mire adták ezt nekünk? Képzeld el, hogy életed a végéhez közeledik. Miért éltél? Minden jó, és rossz érzésért? És akkor mi van? – Valójában senkivel, és senkiért éltél.
Tehát az éveket arra kell használnod, hogy pontosan elérd azt a célt, amellyel továbblépsz.
Új élet 1243 – Az emberiség helye az ökológiai egyensúlyban
Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levivel
Az emberiségnek úgy kell irányítania a természet egészét, mint egy bölcs, jószívű anya. Lehetőségünk szerint mi vagyunk a legmagasabb rendű teremtmények, de a mai világ minden rossz jelensége az emberi egó következménye. A természetben minden jelenség, legyen az jó vagy rossz, az emberek gondolatainak, és hozzáállásának eredménye. A gonosz akkor jelenik meg, amikor többet veszünk el magunk számára, mint amire szükségünk van,és ezt annak érdekében tesszük hogy uralkodhassunk mindenki felett. Ha megtanulnánk, hogy jól viszonyuljunk más emberekhez, akkor a természet mozdulatlan, növényi és állati szintje is kiegyensúlyozott lenne.
Az embereknek meg kell érteniük, hogy a természet globális, és integrált, és meg van az erejük ahhoz,hogy mindent eljuttassanak a korrekcióhoz. Az egyensúly azt jelenti, hogy a természetből csak azt vesszük el, amire testünknek szüksége van az élethez, és a spirituális fejlődés felé fordulunk. A spirituális élet azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretettel, és egymásra való odafigyeléssel összekapcsolódnunk, egészen olyan szintig, ahol mindannyian egyetlen emberré olvadunk össze, egy szívvel. Ez az örök, és tökéletes élet tudatosságához vezet minket a globális, végtelen és Szent Természet szintjén.
[265251]
KabTV “Új Élet 1243 – Az emberiség helye az ökológiai eggyensúlyban” 20/05/20
Baal HaSulam, „Bevezetés a Zohár Könyvéhez” című cikkében azt írja, „Nem kell latolgatnunk az emberen kívüli teremtmények állapotát, mivel az ember a teremtés központja, ahogy az a 39.-es pontban írva van. Minden más teremtmény önmagában a teremtés szempontjából nem hordoz értéket, csak amilyen mértékben hozzájárulnak az ember teljességbe való kiterjedéséhez. Ezért ők együtt emelkednek, vagy buknak az emberrel anélkül, hogy ennek tudatában lennének.
Kérdés
Ha a zuhanás és válság az ásványi, növényi és állati szinteken nyilvánul meg, akkor ezek a természeti szintek együtt zuhannak az emberrel? Hol van az ember szerepe ebben? Vagy az ember egyszerűen csak ezeknek a szinteknek a környezetében él, és élvezi azok előnyeit?
Válasz
Az ember ebben a környezetben, mint ennek a bukásnak a szervezője van jelen. A természet önmagában integrál. Az ásványi, növényi és állati szintjei kölcsönkapcsolatban és tökéletes harmóniában vannak egymással.
Az ember azonban megsérti ezt a harmóniát az egoizmusával. Ő az, akinek korrigálnia kell önmagát és utána a természet minden szintjével ugyanabban az általános, integrál hálózatban kell kapcsolódnia, mint amiben azok egymással össze vannak kapcsolódva. Ki kell egészítenie ezeket a szinteket békében és harmóniában kell kerülnie velük, a természet erői ebbe az irányba nyomják.
Ha gyorsan megértjük ezt, és megteszünk mindent, ami szükséges, akkor nem lesznek vírus támadások és egyéb problémák. Ha tovább nyomulunk, terjeszkedünk és mélyebbre merülünk az egoizmusunkba, akkor a természet életre kelt mindenféle problémákat, melyek élesen fognak reagálni az irányunkban.
Ezek a problémák világosan rámutatnak, hogy le kell nulláznunk magunkat és egyesülnünk kell egymással, abba hagyni a természet bántalmazását, amely bennünket sújt egyensúlytalansággal, amit aztán a természet, nyomások és válságok sorozatával korrigál.
Reméljük, hogy az emberiség végezetül meghallja, hogy a Kabbala Bölcsessége mit mond minderről. Akkor valóban minden kiegyenesedik.
Kérdés: Ha egy közösségben elérjük a kölcsönös garancia szintjét, és formaegyezésre lépünk a Teremtővel, az adott közösségben, akkor nem veszítjük el a szabadságunkat egyénként egy ilyen fajta társadalomban?
Válasz: Nem veszítünk el semmit, mivel a folyamat során látni fogjuk, hogy egyáltalán nem vagyunk szabadok. Anélkül ural minket az egoizmusunk, hogy bármit kérdezne tőlünk, és erővel rávesz bennünket, hogy bármely pillanatban akaratának megfelelően cselekedjünk.
De ha belátjuk, hogy egoizmusunk az úr, és fölé emelkedünk, átvehetjük a kontrollt, és ezzel a kontrollal visszakaphatjuk magunkat, és kezünkbe vehetjük sorsunkat.
Ami a legfontosabb, elkezdjük érezni, hogy nem egy egoista, állati testben élünk, hanem felette, és így azt érzékeljük, hogy örökké létezünk a tökéletes térben. Még ebben a világban el kell jutnunk ehhez a tapasztalathoz. Ahogy az idézet szól: „Lásd meg a valódi világot, még az életed ideje alatt!”
A Kabbala szerepe ebben áll – hogy megadja az embernek, annak lehetőségét, hogy állati természete fölé emelkedve elérje az emberi szintet. Az ember pedig olyasvalaki, aki időn kívül, az örökkévalóságban él. Az idő kizárólag az ásványi, növényi és állati organizmusok esetében van jelen, de Ádám szintjén már nem létezik. Ott már, ahhoz hasonlóan, ahogy Einstein is megállapította, minden egy másik dimenzióba tart.
Kérdés: Mindig azt mondja, hogy nem is kell, és nem tudjuk semlegesíteni, kiegyenlíteni egoizmusunkat. Elegendő azt egyensúlyba hozni a természet bizonyos pozitív erejével. Mi ez a pozitív erő? Honnan származik?
Válasz: Ez a spirituális erő.
Világunkban mi az ásványi, növényi és állati természet szintjein vagyunk. Az ember olyan itt, mint egy állat. Ha bármilyen antiszociális cselekedete van, akkor ezeket csak akkor lehet kiegyensúlyozni, ha a következő szintre, a spirituális együttműködés, a „szeresd felebarátod” szintjére vezetjük őt.
Akkor fogjuk látni, a természet és önmagunk helyes integrál képét. Az emberiség meg fogja érteni, hogy problémák, és akár még a halál nélkül is létezhet.
Kérdés: Hogyan lehet kiváltani az erőt, amely semlegesíti az egoizmust és kiegyensúlyozza azt?
Válasz: A természetben, az egoizmus mellett egy jóindulatú, altruista erő is létezik, amely képes adni, adakozni és nem önmagára, hanem csak másokra gondolni. Mi hiányában vagyunk ennek az erőnek, amely ellentétes az egosita erőnkkel, amely semmiképpen sem veszi figyelembe mások vágyait, épp ellenkezőleg. Minél inkább ellenkezik mások vágyaival, annál jobban élvezi azt és kitöltődik. Egyensúlyba kell hoznunk ezt a két erőt.
Kérdés: Úgy érti, hogy a jó erő kiegyensúlyozását néhány jó cselekedet okozza és az a tény, hogy erről beszélünk?
Válasz: Igen. Ezt ki kell fejleszteni, amikor a megfelelő környezetben, a megfelelő csoportban vagy. Ezt mind a gondolatok, mind a tettek okozzák, mert a cselekedeteket gondolatok követik.
Baal HaSulam, A béke című cikkéből: „Életbevágóan fontos, hogy megvizsgáljuk a természet törvényeit, hogy tisztán lássuk, mit követel meg tőlünk, és így elkerüljük, hogy könyörtelen büntetést rójon ránk. Már említettük, hogy a természet kötelezi az emberiséget a társas létforma követésére. Ezt könnyű belátni. De szükséges megvizsgálnunk azokat a törvényeket is, amelyek betartására a természet kötelez bennünket ebben, azaz a szociális élet kérdésében.
Ha általános vizsgálatot folytatunk, azt találjuk, hogy a közösség tekintetében mindössze két törvény létezik. Az egyiket megszerzésnek, a másikat adakozásnak hívjuk. Ez annyit tesz, hogy minden egyes ember természetszerűleg meg kell, hogy kapja szükségletei kielégítését a közösségtől, illetve haszonban kell részesítenie társadalmi közegét azáltal, hogy munkát fejt ki annak jólétéért. Ha valaki megszegi ennek a két törvénynek valamelyikét, könyörtelen büntetésben lesz része.
Kérdés: Hogyan képes az ember felépíteni ezt az egyensúlyt önmagában?
Válasz: Meg kell vizsgálnunk azokat a dolgokat, amik a természetben zajlanak.
A természet egy integrál, globális és zárt rendszert alkot. Egyfelől mi a legtetején helyezkedünk el. Másrészt mi vagyunk a legbölcsebb tagjai, akiknél megjelenik a szabad akarat.
Nem csupán állatok vagyunk, hanem az állatok feletti teremtmények is. Mindezt figyelembe kell vennünk, és oly módon szükséges cselekednünk, hogy az nekünk és gyermekeinknek egyaránt jó legyen.
Kérdés: A természet, befolyásolja a vágyainkat a szenvedésen és az örömön keresztül?
Válasz: Igen. A természet, a szenvedésen és az örömön keresztül irányat bennünket. Mi nem reagálunk semmi másra. Az igazság és hazugság, nagyon csekély változtatási erővel bír az emberen belül. A jutalom és büntetés, öröm és fájdalom, azonban komoly ösztönzők.
Kérdés: A vágyaink intenzitásának növekedésével, mi is sebezhetőbbé válunk?
Válasz: Természetesen. Amikor valaki sebezhetőbb, érzékenyebb, könnyebb őt befolyásolni.
Kérdés: Ha megnézzük a száz évvel ezelőtt élt őseink szenvedéseit, azt látjuk, hogy sokkal komolyabb problémákkal kellett szembe nézniük, mint nekünk. Akkoriban például a járványok emberek százmillióival végeztek. Manapság egy apró nehézség, akár még az otthonmaradás kötelezettsége is katasztrófának tűnik.
Mi az oka, hogy a természet egyre sebezhetőbb lényekké fejleszt minket?
Válasz: Az oka az, hogy érzékenyebbé váljunk, világosabban megértsük ami történik, és a természet finom útmutatásait is megérezzük.
Kérdés: Mit gondol arról, hogy az emberek különböző módszereket dolgoztak ki, hogy semlegesíteni tudják vágyaikat, aminek következtében az emberek kevesebbet szenvednek. Ha a keleti iskolákat nézzük, azt találjuk, hogy az összes erre az elvre épül. Valóban segítenek, mert a kisebb vágy, kevesebb szenvedést eredményez.
Válasz: Viszont, ezekkel a technikákkal lefokozod magad az állati, növényi, sőt akár kövületi szintre.
Az összes munka, arról szól, hogy fel kell emelkedni az értelem szintjéről az értelem feletti hitbe. Ehhez nekünk napról-napra, vagy inkább éjszakáról-éjszakára, az értelembe kell zuhannunk, amely “éjszakát” jelent a számunkra, majd pedig fel kell emelkednünk a hit magasságába, a értelem felett amit nappalnak nevezünk. Valójában a hit, a Teremtő Fénye .
Az összes Kabbalista írt a tudásról, az értelem feletti hitbe való átmenetről . Minden alkalommal csak erről írtak: hogy, hogyan lehet továbblépni, az ember szintjéről, a Teremtő szintjére, más szóval az állati szintről, a beszélő szintjére.
Egy ember számára, nehéz megvalósítani ezt az átmenetet. Meg kell érteni, hogy a Teremtő semmi mást nem teremtett, csak az egoizmust, melyben bele vagyunk fogaltatva, és ezt az állapotot az „értelem állapotának” nevezzük. S ebből a szintből kell erőfeszítéseinken, kéréseinken, és a Teremtőhöz intézett imáinkon keresztül felemelkedni az értelem feletti hit szintjére.
Amit követnünk kell, az, hogy először fel kell mérnünk, milyen mélyen vagyunk az értelembe beágyazva, majd, hogy mennyivel magasabb szinten van az értelem felett a hit, s hogy mekkora lehet az értelemből a hitbe való átmenethez szükséges frekvencia különbség. A Kabbalisták szerint öt perc alatt 400 ilyen állapotváltozás történik, az értelem és az értelem feletti hit állapotai között. Ezek a változások formálják bennünk a spirituális valóságérzékelést bennünk, mivel a Teremtő, az értelmet és a hitet egymással ellentétesnek teremtette meg.
Mint egy kisbaba, aki ebben a világban született, addig nem fogja fel a szülei mibenlétét, amíg, kizárólag fizikailag érzékeli őket, s amíg meg nem szokja, hogy a szülei jók és jót cselekvők vele. Tehát fokozatosan feltárul a hit az értelem felett, a Teremtő abszolút jósága, Aki az összes utat megszervezi, amin végig kell haladnunk, életünk teljes történetét, múltat és jövőt. Ezáltal az ember, fokozatosan megérti, hogy ellentétes minőségű a Teremtővel.
A legfontosabb dolog, hogy minden állapotunkban megjelenjen a képzeletünkben, hogy az állapot maga egy magasabb hatalomtól érkezik, amelyen kívül nem is létezik semmi más. Kizárólag a Teremtő az Aki megszervezi az egész életem, gondolataimat, vágyaimat, s még az Őhozzá való a hozzáállásomat is Ő teremti meg, függetlenül attól, hogy nekem úgy tűnik, hogy ezt magam döntöm el. Tehát helyesen dolgozzuk fel az összes állapotot a Teremtő által adott értelmen belül, annak érdekében, hogy erőfeszítéseinkkel és az imáinkkal az értelem feletti hitbe kerülhessünk.
Csak effelől érdemes beszélni és aggódni, és ezzel az összes problémát megoldhatjuk. Nincs nagyobb bűn, mint az értelmen belül ragadni. A Teremtő hajított bele az értelembe bennünket, amely egy “halálos szorítás” de csak ez által juthatunk el ahhoz a döntéshez, hogy az értelem fölé akarunk emelkedni.
Ezt kell megpróbálnunk ezt, minden pillanatban. Nem számít, hogy még nem érezzük, hogy a Teremtő, milyen módon rendezi el az életünket, ezek a mi erőfeszítéseink, amik nagyon kedvesek a Teremtőnek, úgy mint egy szülőnek, Akinek a kisbaba mosolya sokkal inkább elégedettséget ad, mint a már felnőtt gyermeké.
Ezért, amíg újszülött állapotban vagyunk, aki még csak most kezdett el reagálni a Teremtőre, viszonyulni hozzá, kérni Tőle, de máris több örömet adtunk a Teremtőnek ezzel, mint amit a jövőben fogunk adni. Ez tehát így van elrendezve a spiritualitásban, ahol fordított sorrend van a Fények és az edények (Kelimek) között.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
