Az egész világ egy erő és nem anyag. Tehát a gondolatok erejének és a barátokhoz való hozzáállásodnak adsz jelentőséget. Másokhoz való hozzáállásod által korrigálod és változtatod meg a világot. Senki sem állhat ennek az erőnek az útjába. Ha egész nap és éjjel arra gondolsz és azon aggódsz, hogy milyen a kapcsolatod a barátaiddal, és hogy ennek számunkra, a világnak és a Teremtőnek jót kell hoznia, akkor te egy nagyon erőteljes tettet viszel véghez, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani.
A gondolat ereje, a vágy ereje a legfontosabb dolog. Ha ezt a teremtés céljának megfelelően aktiválod, akkor sokkal erőteljesebben befolyásolod a dolgokat, mint egy átlagos ember.
Kérdés: Lehet ezt bizonyítani?
Válasz: A lényeg, hogy nem akarom magamnak bizonyítani. A bizonyíték egoisztikus magabiztosságot adna nekem, míg én az ellenkezőjét akarom, adakozni akarok a barátoknak, ezen erők használatával, úgy, hogy nem láthatom az eredményt. Segíteni akarok, kapcsolódni, szeretni, de nem azért, hogy jutalmat kapjak.
Végül is valami másra van szükségem: készen állok, hogy a barátokhoz való hozzáállásommal fizessek, hogy felfedezzem az egyetlen dolgot – kinek a parancsát teljesítem? Fel akarom fedni a Teremtőt és elégedettséget adni Neki ezáltal.
Aztán, el kell rejtenem az eredményt, így a jutalom nem veszteget meg engem. Így elérem azt a pontot, ahol az adakozás kezdődik.
Kérdés: Miért nem vonz ez engem?
Válasz: Mert ez az igazság ellentétes velünk.
Kérdés: Tehát hogyan haladhatok?
Válasz: Apró hazugságokkal az út minden lépésénél. Elrejted az igazságot magad elől és úgy teszel, mintha az vonzó lenne számodra és valamilyen jutalmat adna neked.
Kérdés: Mi vesz rá engem, hogy egész nap a barátokra gondoljak?
Válasz: A fontosságuk felismerése: “Ebből hasznot húzhatok, elérhetem a spiritualitást; egyébként az egész életem teljesen fölösleges. Valamit el kell érnem az életben.” Azt mondja: “Érezd és lásd, hogy Isten jó.” “Hát hol van Ő? Hogyan érezhetem őt? Sikerülnie kell délutánig, nem számít mi történik…”
Azt mondták nektek: “Ha aggódsz a barátokért, ha meghajtod fejed előttük, ha csatlakozol hozzájuk, akkor felfedezed a spiritualitást.” Te készen állsz erre; képzeld el az ízlésednek megfelelő jutalmat, amint azt mondják: “Egy gyermeket a saját útjának megfelelően nevelj.” Képzeld el a spiritualitást, mint egy vonzó, nagyszerű teret, ami lebeg a térben, erőket, és ezek magukhoz húznak.
Mindenki a saját képét festi meg. Kérj meg egy barátot, hogy magyarázza el a célt és annak fontosságát neked. Éreznünk kell a szeretet érzését: kérd azt.
2o12.12.18, Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”
FG
Kérdés: Láthatunk példákat az igaz szeretetre bárhol, hogy megértsük a megvalósítás lehetőségeit?
