Kérdés: Két erő létezik a természetben. Hívhatjuk őket szeretetnek és gyűlöletnek, jónak és gonosznak, plusznak és mínusznak, a vonzás és taszítás erőinek. A harmóniát a köztük lévő egyensúly teremti meg. Kijelenthetjük, hogy a szeretet tulajdonképpen a két erő közötti harmóniát jelenti?
Válasz: Kölcsönös kiegészítést jelent. Az embernek egyszerűen meg kell bizonyosodnia róla, hogy ha szeret valakit, azt adja neki, amit a másik akar, és ebből öröme lesz. S ez fordítva is igaz..
Kérdés: Gyakran használja a „kapcsolat” és „szeretet” szavakat, és úgy tűnik, nem is kíván ezen változtatni. Minden alkalommal egy kicsit mást ért a szavak alatt?
Válasz: Igen. Minden alkalommal új árnyalatok jelennek meg. Amikor kimondom a „szeretet” szót, mindig egy újfajta kitöltöttséget érzek.
Kérdés: Hogyan sajátíthatjuk ezt el?
Válasz: Kizárólag az érzéseken keresztül. Már említettem, hogy a szeretet és a gyűlölet érzékszervi kategóriák, amikkel nem él a Kabbala. Ez a tudomány tisztán fizikai meghatározásokat használ.
A szeretet a vonzás ereje, a gyűlölet a taszítás ereje. Mindkettőt mérni is tudjuk.
Kérdés: Lehetséges, hogy megjelenjen indokolatlan gyűlölet és abszolút szeretet az emberek között anélkül, hogy bármilyen fizikai érintkezés lenne közöttük. Miért?
Válasz: Tény, hogy szeretünk vagy gyűlölünk, mert mindenféle korlátozással rendelkezünk, az úgynevezett Reshimokkal (információs emlékpontok).
Arra tanítottak minket, hogy ez jó és ez rossz, szokásokat és ízlést tápláltak belénk, és ezen tényezők alapján vagy vonzzuk, vagy taszítjuk egymást. Ezért vannak ilyen félreértések közöttünk.
Kérdés: Sok ember, akivel a szeretetről beszélek, azonnal idegessé és ingerültté válik. Mennyit lehet erről beszélni?! A szeretet és az egység mantrák, és közben a világ egyre rosszabbá válik. Csak beszéd és semmi cselekedet.
Másrészt a Kabbala szerint a szeretet a törvény. De nem vagyok ideges, amikor érzem a gravitációs törvény hatását magamon. Igen, zavar, mivel repülni akarok, és nem tudok.
Hogyan lehet elmagyarázni vagy bebizonyítani, hogy a szeretet a törvény? Lehetséges valaha is ezt megtenni?
Válasz: Nem olyan nehéz bebizonyítani, hogy a szeretet a természet törvénye. Látjuk, hogy minden a szeretet által születik és létezik. De a szeretet nem lehet gyűlölet nélkül, mert valami más felett kell megnyilvánulnia; valami máshoz képest kell éreznünk. Ezért a természetben mindig két ellentétes fogalom létezik, amelyek kiegészítik és jelzik egymást.
Kérdés: Nem tulajdoníthatunk szeretetet a kövületi, növényi és állati szinteknek, mivel nincs szabad akaratuk. Ezeken a fejlettségi fokozatokon, az érintkezést az ösztönök, gének és különféle törvények határozzák meg. Csak szabad akarat esetén beszélhetünk szeretetről, csak abban az esetben, ahol adott a lehetőség, hogy valaki egoista természete fölé emelkedjen.
Amikor ego nélküli, isteni természetű, abszolút szeretetről beszélünk, akkor a szeretet adakozó minőségére gondolunk, és ez az a minőség, ami mindig jellemző kell, hogy legyen az emberre. Kijelenthetjük, hogy az adakozási minőség szeretete, maga a szeretet?
Válasz: Igen. Ugyanakkor olyan módon kell bánnod a másikkal, hogy semmilyen tőle érkező rossz hatás nem gátolhat meg abban, hogy továbbra is szeresd őt.
Kérdés: Az adakozás minősége benne van a másik emberben, vagy bennem?
Válasz: Benned. A másik embernek ehhez semmi köze.
Kérdés: Hogyan lehet eldönteni, hogy az ember altruista módon szeret, vagy tisztán önző okok vezetik?
Válasz: Ezt képtelenség eldönteni. Hogy biztonsággal választ adhassunk, tudnunk kéne, hogy a pénz miatt szeret vagy önzetlenül? Mivel kapcsolatosan önzetlen valójában?
A Kabbalában nincs a szeretetet részletező koncepció. A szeretet örömként van definiálva. Azt, amit a felebarát, a Teremtő vagy önmagunk szeretetének hívunk, akár egoista, akár altruista szeretetet takar, a saját magunk irányában felhasznált egoizmus mértéke határozza meg. Ezzel a másik érdekében hasznosított egoizmust állítjuk szembe. Látjuk tehát, hogy folyamatosan távolodunk a „szeretet” fogalmától.
Még amikor azt is mondjuk, hogy „Szeresd felebarátod, mint önmagad!”, ez annyit tesz, hogy amilyen egoista módon bánsz önmagaddal, pont ugyanilyen szellemben bánj másokkal is. Vagyis, amint kitöltöd önmagadat, ugyanilyen mértékben kell kitöltened másokat is.
Az Oxfordi Egyetem Híreiben jelent meg: „Az Oxfordi Egyetem antropológusai úgy gondolják, hogy hét univerzális erkölcsi szabály létezik.
Ezek a következők: Segítsd a családod!; Segítsd a közösséged!; Viszonozd a szívességeket!; Légy bátor!; Engedj a feletted állók akaratának!; Igazságosan oszd el az erőforrásokat!; és: Tartsd tiszteletben más tulajdonát!. Ezt az eredményt egy 60, a világ minden tájáról származó kultúrát összevető kutatás hozta ki.”
Dr. Oliver Scott Curry, a tanulmány vezető szerzője, a Kognitív és Evolúciós Antropológiai Intézet senior kutatója, így nyilatkozott: „Az erkölcsi univerzalisták és relativisták közötti vita évszázadok óta dúl, de mára már rendelkezünk egy-két biztosnak tűnő válasszal. Az emberek mindenhol hasonló társas problémákkal szembesülnek, és hasonló erkölcsi szabályokkal élnek, hogy megoldják ezeket a nehézségeket. Ahogy az várható volt, a fenti hét morális szabály egyetemes jelleggel bukkan fel a föld különféle tájain meghonosodott kultúrákban. Mindenki, mindenhol azonos erkölcsi értékrenddel bír. Mindenki egyetért abban, hogy a helyes irány az együttműködés és a közjó elősegítése.”
Kérdés: Hogyan vélekedik a Kabbala az erkölcsi értékrend kérdéséről?
Válasz: A Kabbala azt vallja, hogy minden előzőleg felsorolt szabály az egoista emberi interakció terméke. Természetesen be kell tartani ezeket, de semmi közük a Felső Törvényekhez.
A morális szabályok az állati szinten automatikusan betartásra kerülnek. S az embernek is ezt kellene tenniük, mivel egoisták, és az állatoknál sokkal inkább képesek a másikat megkárosítani, szüksége van van az embernek a fenti alapelvekre. Milyen szép is volna, ha ezek szerint működnénk.
Mindennek elősegítése azonban nem a Kabbala feladata, ez a bölcsesség nem a moralitás területére vonatkozik. A Kabbala más elvek szem előtt tartására hív. A fő elv a szeretet, ami szükségtelenné teszi, hogy megmondják azt nekünk, “ez a viselkedés megengedett, a másik pedig nem”.
A tárgyalt erkölcsi értékrend magától értetődő annak az embernek, akiben ott van a felebarát iránt érzett szeretet érzése. Nem is tudna másképp cselekedni. Nem írhatsz könyvet az anyák számára, ami annak törvényeit tartalmazza, hogyan bánjanak a csecsemőikkel. Nincs szükségük rá; ösztönös a felfogásuk és érzésviláguk, és mindent tisztán a gyermekük érdekében tesznek.
Kérdés: Elképzelhetőnek tartja, hogy olyan természeti erőt vonzzunk be, ami a csecsemőjét ellátó anyához hasonlóan, beindítja az emberben a szeretetalapú működést?
Válasz: Igen. Ez az, amit tennünk kell. S ha jól csináljuk, semmiféle morális kódrendszerre nem lesz szükség. Nem kell folyamatosan egy törvénykönyvre hivatkozni, hogy eldöntsük, egy tett helyes vagy helytelen, valamilyen cselekmény büntetést vagy ítéletet kell-e, hogy maga után vonjon.
Kérdés: Az emberek tetteit és azok motivációit tekintjük az erkölcsi nevelés előfeltételének. Mit gondol, van más erkölcsi kritérium is?
Válasz: Azt mondanám erre, hogy az erkölcsiség igazi kritériuma a Felső Erő jelenléte, és az ebben az Erőben rejlő, mindenki felé irányuló szeretet elve.
Kérdés: Számos Kabbalisztikus forrás beszél az adakozásról. Milyen adakozásról beszélünk, ha mi mint teremtmények nem tudunk adni?
Válasz: Nagyon egyszerű. Meg kell változtatni az emberekhez való hozzáállásod, közelinek, kedvesnek, szükségesnek kell tartanod őket. Akkor leszel képes adni nekik, mint a gyermekednek.
Kérdés: Vagyis ha természetesen, így bánok egy gyerekkel, akkor itt erőfeszítéseket kell tennem? Végül is teljesen természetellenes, ha egy abszolút idegent ugyanúgy kezeled, mint a gyermekedet, és ebből örömet kapsz.
Válasz: Igen. Ehhez azonban meg kell látnom az univerzum általános képét, át kell éreznem, hogy mindannyian összekapcsolódunk, és hogy, hogyan juthatok el barátaim révén egy magasabb, spirituális állapotba. Akkor elmegyek hozzájuk, és kapcsolódom velük. Kedvesek lesznek számomra, mert hirtelen rájövök, hogy a lelkem részei. Tehát tényleg odaadom nekik? Valójában nem adok nekik, hanem a lelkembe fektetek. Ez a szeretet.
Kérdés: Tehát a felebarát iránti szeretet, az egység, amelyet több ezer Kabbalista forrás ír le, addig lehetetlen, amíg az ember meg nem látja, hogy egy közös rendszer, egyetlen lélek része?
Válasz: Igen. Egyébként egyszerűen képtelen vagyok adakozni. Ehhez nincs szívem. Ez ellentétes a természet törvényével.
Ehhez látnunk kell, hogy mindannyian egy hatalmas globális rendszer részei vagyunk, és mindannyian teljes mértékben függünk egymástól oly módon, hogy azok, akik rajtam kívül vannak, meghatároznak engem. Ezért ha gondoskodom róluk, biztosítani fogom a jövőmet. Ha olyan állapotba kerülök, hogy csak rájuk gondolok, és nem magamra, akkor tökéletes jövőt fogok biztosítani magamnak.
Mindez akkor lehetséges, ha oly módon dolgozunk önmagunkon, hogy a folyamat végén más emberré váljunk. Más szóval, ha a többiek állapotába juttatjuk magunkat, mintha önmagunkra kopíroznánk az ő minőségeiket, akkor elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk olvasni vágyaikban és gondolataikban.
Ez azonban nem egyszerű feladat. Azt kívánja, hogy a saját vágyaink és gondolataink elé helyezzük másokét, miközben odaadóan szolgáljuk őket és lenullázódunk előttük. Ekkor az övékkel megegyezővé alakítjuk elménket, és megérezhetjük vágyaikat és gondolataikat.
Ez a következménye annak a folyamatnak, amelynek során növeljük a többiek nagyságát, odáig, míg azt nem érezzük, hogy az hatalmas jelentőséggel bír. Ha úgy viszonyulunk gondolataikhoz és vágyaikhoz, mint amik elsődlegességet élveznek, akkor egyszer csak azt érezzük, hogy egy teljességgel új és tágas világ nyílik meg előttünk. Ahelyett, hogy saját beszűkült egyéni érzékelésünket használnánk, a mások vágyain és gondolatain keresztül óriásira tágul ez a percepció. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor a sejt megérzi, hogy az a gazdatest, amihez tartozik, sokkal nagyobb, mint az ő egyéni dimenziói. Ebből pedig azt indítja be, hogy maximális erőbedobással tevékenykedjen a gazdaszervezet hasznáért, és csak annyit szerezzen meg tőle, amennyi szükséges ennek a cselekvésnek a fenntartásához.
Amikor felfedjük a minket egymással összekötő kapcsolat minőségét – amelynek része, hogy mindenki nála nagyobbként gondol a másikra, és fontosabb szerepet játszik, mint mi önmagunknak, akkor létrehozhatjuk azt a támogató, bátorító közeget, ahol mindent biztosíthatunk egymásnak, ami szükséges a kapcsolat fenntartásához. Újfajta harmóniára találunk, amely azokból az egységgé összeállt hajlandóságokból fakad, hogy segítő módon jelen legyünk egymás számára.
A természeti törvények, amelyek a szeretet, altruizmus és kapcsolódás törvényei, írják körül azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik a másik gondolatainak olvasását. A fő előfeltétel, hogy azzal az őszinte szándékkal közelítsünk meg másokat, hogy a hasznukra teszünk. Ha ehhez bármilyen minimális mértékű egoista vagy kizsákmányoló jellegű szándék társul, akkor megmarad a többiektől való mentális és érzelmi leválasztottságunk.
Ábrahám sikerrel terjesztette a Teremtőről szóló tudást, és ennek a sikernek a titka a kegyelem (Heszed) minőségében áll. Az ok: a szeretet nyitja meg az embert, az egész világ felé.
Ábrahám sikerrel magyarázta el a babilóniai embereknek, hogy mit szükséges tenni, amitől felemelkedhetünk a Teremtő szintjére. Akik hallották, követték őt, de Ábrahám mindenki megmentője akart lenni. Hasonlóképpen kell tennünk nekünk is ma: folytatnunk kell Ábrahám munkáját.
Ábrahámhoz hasonlóan, mindenki felé meg kell nyitnunk magunkat. Mindenkinek beszélnünk kell az élet és a Teremtés céljáról, az emberi korrekció szükségességéről. Ábrahám tette meg a kezdeti lépést azon az úton, aminek végén minden ember, az egész világ korrekciója található. Ugyanebben az irányban kell tovább haladnunk.
Beköszönt a kegyelem, hiszen mindenkinek elmondjuk, hogy létezik egy lehetőség, ami örök életet, a tökéletesség elérését, egészséget és tudást jelent; ami mindazt magában foglalja, amire az ember vágyakozhat, és olyan állapotot takar, ahol minden lehetséges áldás kitölt minket.
Mindenkinek rá kell találnia, mi célból létezünk, milyen formát kell utunk végén felöltenünk, és hogyan ültethetnénk mindezt át a gyakorlatba, hogy mindazok a csapások, amik most érnek, elkerüljenek minket a jövőben.
Amikor olyan emberekkel gyűlünk össze, akik szintén szeretnék legyőzni az egoista hajlamukat és pozitív hatást akarnak ezzel gyakorolni a világra, akkor felkészülünk a Tóra fogadására. Ezzel megalapozunk egy olyan társadalmat, amely képes a jelenlegi kaotikus irányt, pozitívra és kiegyensúlyozottra váltani.
Örülhetünk, hogyha felismerjük minden problémánk valódi okát – az egoista természetünket – és hogy rendelkezésünkre állnak eszközök arra, hogy ha a természetünket a kapcsolatainkat, a szeretet és az adakozás jó irányába irányíthatjuk. Ez máris jelentős lépés a kijavítás felé, amelyről a Tóra beszél.
Kérdés: Izrael népének több, mint 4000 éves fejlődéstörténete során több forrás is kitér rá, hogy ennek a nemzetnek az egység adja az alapját. Ha nincs egység, akkor ez egy másik törvényt, az antiszemitizmust hívja életre.
Például, a következőket találjuk a Fény és a Nap című könyvben: „Ahol szeretet, barátság és egység uralkodik Izraelben, ott nem történhet balszerencse, és a nemzet minden kínzatást és átkot távol tart magától.”
Miért írtak minderről bölcseink évezredeken keresztül, miközben mindvégig kudarcot vallottak a nép egységének létrehozásában?
Válasz: A bölcsek -mindig is- próbálkoztak ezzel. Generációról generációra, nem csupán megkísérelték közelebb hozni az embereket egymáshoz, de sikerrel is jártak, megtanítva hallgatóságukat, hogy csökkentsék az egymás közötti távolságot.
Azonban ezzel párhuzamosan az egoizmus folyamatosan növekedett bennünk. Ebben foglalható össze az emberiség története: az egoizmus állandóan duzzadt, és ez megosztotta az embereket. Ennek okán egy micvának (a ’civui’, azaz „tanítás” szóból) nevezett tanításban részesültünk, melynek lényege, hogy valósítsuk meg a nézeteltérések utáni újra-közeledést egészen addig, amíg el nem érjük az abszolút szeretetet és abszolút egységet úgy a gondolatok, mint az érzések terén.
A történelem során mindvégig ennek megvalósításával próbálkoztunk, de az egoizmus továbbra is fejlődik bennünk, és mindig erősebbnek bizonyul nálunk.
Komment: Az emberek valóban kísérletet tettek az egység létrehozására, de kudarcot vallottak.
Rav válasza: Így kellett történnie. A bölcsek azt írják, hogy a kezdet nem képzelhető el egyfajta spirituális felívelés nélkül, amelynek során a Kabbala feltárul Izrael népe előtt.
Ez a feltárulás végül a 16. században, Arin, a nagy Kabbalistán keresztül ment végbe. Ő volt az, aki felvázolta a Kabbalista módszert számunkra, és könyveiben leírta azt. Ezekből tanulunk. Arit követően, a többi Kabbalista, főleg Baal Shem Tov és tanítványai folytatták a megkezdett munkát.
Ari könyveit tanulmányozva megértjük hogyan épül fel a spirituális rendszer, és mi a mi szerepünk abban, hogy ezt a rendszert korrigált állapotba juttassuk. Különféle világok alkotta rendszerről van szó, lelkek rendszeréről. Ebben létezünk, noha nem érezzük.
Komment: Ari munkássága óta ötszáz év telt el, de továbbra sem következett be jelentős változás.
Rav válasza: A spirituális minőségek, törvényszerűségek, és erők fokozatosan ereszkednek alá a mi világunkba, és csak a mi időnkben lehetünk szemtanúi, ahogy mindezek elkezdenek megmutatkozni.
Manapság olyan világban élünk, ahol az egoizmus egyértelműen romboló erőként jelenik meg. Az emberek kezdik belátni, hogy óriási szakadék választja el őket egymástól, mindenki elutasítást él meg a másik részéről. Ez jelzi az egoizmus ismertetett minőségét, és most érkezett el az idő, hogy korrigáljuk ezt az erőt!
De az emberiség nem tudja, hogyan tegye ezt meg. Látunk magunk előtt egy gonosz sorsot, amely bármit tehet velünk, és amellyel szemben teljes mértékben tehetetlenek vagyunk. Ezen a ponton kerül feltárásra a Kabbala tudománya, amely nyíltan ezt mondja: „Ha figyeltek a szavamra, lehetőséget adok nektek a korrekcióra.”
[269526]
KabTV “Az izraeli nép fejlődésének szisztematikus elemzése” 19/12/09
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
