Kérdés: Miként valósítható meg a „Szeresd felebarátod, mint önmagad!” elve, ha önző szeretettel vagyok felebarátom iránt, noha altruista módon kell szeretnem?
Válasz: Valóban, ez a szeretet két különböző fajtája. De önmagadnál jobban szerethetsz egy másik embert, ha belátod, hogy a másik szeretete ugyanaz a szeretet, csak egy következő, globális, integrál, örök-érvényű és tökéletes szinten. Önmagad szeretete csupán az állati szintet képviseli.
Ebből az következik, hogy lehetetlen összehasonlítani a külső, önző, valamint a belső, integrál szeretetet. Mikor valakiben mind a két fajta szeretet felbukkan, az illető jobban kedveli a világot, az öröklétet és a tökéletességet, mint az állati testet.
A szeretet azt jelenti, amikor én a másikat akarom beteljesíteni, szolgálni saját magam helyet. Mint ahogy az édesanya, csak a gyermekét akarja szolgálni, beteljesíteni, ahogy egy barát mindent barátjának akar adni, ahogy a Teremtő csak minket akar beteljesíteni, hogyha mi helyesen haladunk előre, akkor mi pedig csak a Teremtőt akarjuk majd beteljesíteni.
A szeretet az a vágy, hogy egy másikat teljesítsünk be.
Megjegyzés: Ha jól értem, függetlenségem annak önkéntes elismerésében áll, hogy teljes mértékben függök a társadalmi közegemtől. Ez azonban lehetetlen, mivel senkitől nem akarok függeni.
Válasz: Az a tény, hogy teljes mértékben függsz attól a hatalmas, univerzális, örök vágytól, amit a Teremtő alkotott, örökéletűvé, tökéletessé és függetlenné tesz. Nem vetkőzheted le azt az adottságodat, hogy teremtett lény vagy. Ezért ha elfogadod, hogy teremtett lény vagy, ezzel egyben lehetőséget adsz magadnak, hogy az Ő szintjére kerülj, összetapadást és formaazonosságot érj el Vele.
Kérdés: Így sem értem, hogy egy átlagember milyen módon függetlenedhet a többiektől?
Válasz: Úgy, hogy elkezdi szeretni őket. Akkor meglátja, hogy az irányukban érzett szeretete, a többiek fölé emeli, és függetleníti másoktól, noha sokat járnak az eszében, és jókívánságokkal halmozza el őket. Ez az egyetlen lehetséges út.
Nem válhatsz ki, ebből az integrált rendszerből. Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy a rendszeren belül emelkedsz. Az emelkedés pedig, gondoskodást jelent.
A Kabbalában az életnek van egy definíciója, „ha azért élsz ma, mert tegnap is éltél, akkor valójában halott vagy.”
Dr. Laitman
Nem, a definíció azt tartalmazza, hogy “mivel tegnap is éltem”, hanem azt “ahogy tegnap is éltem”. Ha nincs bennünk változás, akkor halottak vagyunk. Ezért az embernek, minden nap meg kell újulnia, újjá kell születnie, mintha valóban egy új ember lenne.
Komment
A Kabbala azt állítja, az ember minden pillanatban újra teremtődik.
Dr. Laitman
Igen, az ember minden pillanatban megújul. De csak akkor, ha ezt érzi is.
Kérdés
Mit jelent, hogy az ember minden pillanatban újjászületik?
Dr Laitman
Egy Reshimo, amely az emberen belül, egy belső adat, felülíródik. Azonban az ember adaptálja ezeket az életéhez? Megnyilvánítja ezeket önmagán belül? Érzi az így létrejött belső megújulást?
Kérdés
Hogy érezhetem ezt?
Dr. Laitman
Azáltal, hogy sokkal érzékenyebbé válunk arra, mi történik bennünk. Éreznünk kell, hallanunk kell, hogy a Teremtő minden másodpercben változásokat okoz bennem, annak megfelelően, amit el akar érni.
Kérdés
Mi változik egy emberben??
Dr. Laitman
A hozzáállás a világhoz és a Teremtőhöz.
Kérdés
Ez jobbá válik, vagy rosszabbá?
Dr. Laitman
Közelebbivé.
Kérdés
De hogyan ismerheti fel egy ember ezt, és kezdhet el cselekedni?
Dr. Laitman
A bensőségesség érzésén keresztül. A világ és a Teremtő az adakozás minőségét igényli egy embertől és részvételt a dolgokban. Ez az, ahogy az ember ellenőrzés alá vonja önmagát, azaz egyre jobban birtokolja az adakozás tulajdonságát.
Kérdés
Hogyan képes egy hétköznapi ember felismerni ezeket az új vágyait, melyek közelebb vezetik a világhoz és a Teremtőhöz?
Dr. Laitman
Adakozás és Szeretet. Meg kell tanulni ezeket.
[265945] From KabTV’s “News with Michael Laitman,” 2/4/20
Kérdés: Félnünk kell attól, hogy elveszítjük a szeretet érzését vagy a szeretet tárgyát?
Válasz: A valóságban a szeretetünknek nincs tárgya. Ez egy bizonytalan állapot. A szeretet nem azt jelenti, hogy az ember szereti valaki haját, fizikai vagy más tulajdonságait, hanem valójában ez az anyagtól független. Ez a természetben létező általános vonzás tulajdonságából fakad, és a Teremtő része. A másik szeretete a Teremtő ajándéka.
A Tóra annyi különböző eseményt ír le. Lehet, hogy mindez csak a teremtett lények iránti szeretet elérése érdekében van, azért, hogy közelebb kerüljünk más emberekhez, és gyűlöletünket szeretetre cseréljük? A Tórának ezek az írásai, hogyan adnak nekünk instrukciókat, a Felső Erő által? Nem értjük ezt.
Valójában nem világos, hogy lehetséges az, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenki hajlandó gyönyörű szavakat mondani, minden vallás kedvességre és szeretetre hív fel, és ennek eredményeként az egész emberiség történetét, mégis kölcsönös gyűlölet és háborúk kísérik. Ezért annyira fontos megérteni, amit a Tóra mond. Mert nem hallottuk meg amit a Tóra mond. Az egyetlen dolog, amely még nem történt meg a történelemben.
Baal HaSulam azt írja, hogy a Tóra kizárólag egy dologról szól: hogy “szeresd felebarátodat mint önmagadat”, vagyis az emberek szeretetéről. Szeretni kell őket úgy, mintha ezen kívül más lehetőség nem lenne: szeretni kell az egész emberiséget és minden embert (egyesek szeretik az emberiséget, de nem szeretik az embereket). Az embernek mindent meg kell tennie a szeretet érdekében, és csak ezért érdemes élni ebben a világban.
Az ember létezésének egyetlen célja, ebben a világban az, hogy minden ember számára jót hozzon. A Tóra leírja az adományozás 613 cselekedetét, amelyeket az embernek végre kell hajtania, és mindegyik cselekedetet a másik felé kell irányozni, felebarátként viszonyulva hozzájuk. Csak akkor mondhatjuk, hogy az ember megtartotta a tórát, azaz korrigálta a lelkét.
Rabbi Akiva, a legnagyobb bölcs a második templom idején, azt mondta, hogy „Úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ez a Tóra legnagyobb szabálya, és annak teljes lényegét magába foglalja” A Tóra célja az emberek iránti szeretet elérése.
Mit tegyünk, hogy megkapjuk a Tórát? Akarnunk kell, azt megkapni! Végül is, miért van rá szükségünk? A Tóra tanulmányozása azt jelenti, hogy meg kell tanulni, hogyan lehet szeretni a felebarátodat. Készen állsz erre, valóban ezt akarod?
Apránként megértjük, hogy a Teremtő nagyságának elérése, kinyilatkoztatása és a felebarát iránti szeretet elérése ugyanaz. A barátok és az emberek szeretete nem lehet kevesebb, mint a Teremtő szeretete, mivel az egyik a másikba öltözött.
Ez a parancsolat, amely arról szól, hogy a felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat a, minden parancsolatot magába foglal, azaz az összes korrekciót, amit az embernek végre kell hajtania az egoista vágyain, annak érdekében, hogy azokat adakozóvá tegye, és ezzel teljesen Igaz emberré váljon. S ebben, az emberek felé irányuló szeretetben, fogja elérni az ember, a Teremtő iránti szeretetét.
Minden parancsolat egy egoista vágy kijavítása. Egy emberben 613 vágy van, és mindegyik egoista, és ezeket át kell átfordítanunk adakozásba.
Mi a spiritualitás lényege? A spiritualitás az egoista emberi
természetünkkel ellentétes, adakozó minőség.
Minden gondolatunk, vágyunk és cselekedetünk mögött az emberi ego, azaz az
élvezetre irányuló vágy húzódik meg.
Ebből az következik, hogy észlelésünket az ego alakítja, attól függően,
hogy az adott tárgyat élvezeti forrásnak, vagy az élvezetet veszélyeztető
tényezőnek ítéli.
Ezért, ha bepillantást akarunk nyerni a spiritualitásba – tehát tudomást akarunk
szerezni a minket körülvevő, egoista percepciónk által érzékelhetetlen
valóságról –, új alapokra kell helyeznünk saját magunkat. És ebben a
folyamatban a környezetnek kiemelkedő szerep jut.
Vagyis, mivel az altruizmus láthatatlan számunkra, és ellentétes az
egoizmussal, a környezetünk segítségére szorulunk. A környezet motiválása,
inspirációja vagy éppen kitartó piszkálása hatására jön meg a vágyunk, hogy
elérjük az egoizmussal ellentétes minőséget.
Amikor átlépünk a korporalitásból a spiritualitásba, egoizmusból az altruizmusba,
egy új világ nyílik meg számunkra, ami mindig is körbe vett minket, de
képtelenek voltunk érzékelni.
A kabbala ezt az új világot „spirituális” vagy „felső” világnak hívja.
Jelenlegi nézeteink a világról olyan észleletek, amiket az ego alapoz meg,
hogy különféle módokon megvédjen és kényelmet biztosítson a számunkra.
Ilyen esetben az „igazság” nem más, mint az, ami egybeesik az ego-alapú nézeteinkkel.
Keressük, mivel támaszthatjuk alá nézeteinket, és mindent elvetünk, ami
ellentmond nekik. Így végül nem születik meg bennünk a vágy, hogy
megváltoztassuk önmagunkat.
Akkor hogyan érhetjük el a változásra irányuló vágyat, hogy felfedezhessük
a spiritualitást?
Ha önmagunktól, azaz pozitív eszközök segítségével nem megy, akkor belép
életünkbe a szenvedés. Több és több teret nyer, hogy megmutassa: a tisztán
egoista irány, amelyet választottunk, problémákat eredményez, ezért változásra
van szükség.
Azonban a szenvedés önmagában nem eredményez változást, legfeljebb változást
akaró vágyat. Ennek hatására keresünk jelenlegi életünktől eltérő közeget és
befolyást. Így fejlődhetünk spirituális értelemben.
Megjegyzés: A spirituális világban egyetlen érzés sem tűnik el. Éppen ellenkezőleg, a szeretet és a gyűlölet két ellentétes érzése mindig együtt van.
Válaszom: Kölcsönösen kiegészítik egymást, ezért nem tűnnek el.
Kommentár: És a világunkban mindig egy állapotban vagyunk, akár szeretetben, akár gyűlöletben.
Válaszom: Természetesen, mert ha együtt vannak, megsemmisítik és kölcsönösen kizárják egymást.
Kérdés: Hogyan létezhet kölcsönösen a szeretet és a gyűlölet a spirituális világban?
Válasz: Nagyon egyszerű. Gyűlölet van a vágyam iránt, hogy magam számára kapjak élvezetet, és szeretet az iránt, hogy most adakozni akarok valakinek.
A helyzet az, hogy a spirituális Kli (edény) a vágyra, megszorításra és a szűrő megformálására épül, vagyis nem a saját magamra irányuló szándékra, hanem annak a kitöltésére, akit szeretsz.
Az edény mind az öt szakaszt tartalmazza, amelyeknek egy organizmusnak kell lenni, és ezért abszolút, végtelen, korlátlan, folyamatosan növekvő örömét képes érezni.
1954-ben a Legfelsőbb Bíróság Earl Warren vezetősége alatt egyhangúlag
visszavonta a szegregáció alkotmányosságát. Azonban a bírósági döntések nem
hoznak változást a szívekben. Az emberi lélek mélységeiben lakozó gyűlölet,
amely megteremtette a szegregációt, ma is él és virul, és fűti azoknak a
tiltakozó megmozdulásoknak a hőfokát, amelyeknek szemtanúi vagyunk. Nincs más
megoldása az amerikai etnikai feszültségeknek, mint az, hogy megtaláljuk a
módját – bármilyen irreálisnak is hangzik –, hogy az összes csoport szeresse
egymást. Feketék, fehérek, sárgák és vörösek egyaránt. Mint ahogy az égi
szivárvány az Isten és Noé közötti szövetség szimbólumává vált, úgy szükséges,
hogy az emberi színekből összeálló szivárvány az összes faji csoport közötti
szövetség jelképe legyen.
Mi az oka, hogy a sokféleséget kedveljük a természetben, viszont megvetjük,
ha saját magunkról van szó? Mi történne, ha a zebrák oroszlánok, az oroszlánok
pedig elefántok akarnának lenni? Pontosan a sokféleség az, ami a természetnek
erőt és szépséget kölcsönöz. Meddig húznánk, ha a szív hirtelen úgy döntene,
hogy inkább a máj szerepét töltené be?
Létezésünk alapja, hogy a különféle elemek tetszetős és életbevágó
jelentőségű harmóniát alakítanak ki egymás között. A létrejövő ökoszisztéma
minden részére szükség van a túléléshez.
A természet bármely elemeire gondolunk, nem fogunk köztük gyűlöletet
találni. Éppen ellenkezőleg. A kapcsolatot a kölcsönösség és a harmónia
jellemzi. Amennyiben Amerika nem ezt a mintát honosítja meg társadalmi szinten,
a táborok elpusztítják egymást. Ma világosabban látjuk ezt, mint valaha.
A jelenlegi körülmények között azonban lehetetlen célkitűzés a harmónia
elérése. Az embereket teljesen beburkolja saját haragjuk, így nem tudják
tisztelni egymást. A tisztelet, egymás figyelembe vétele és más etikus
magatartásmódok tehát nem kivitelezhető megoldások, mivel a bebetonozott
gyűlölet használhatatlanná teszi őket. Éppen emiatt a feleknek magát a
gyűlöletet kell „feje tetejére állítaniuk”, és belátni, hogy nem létezhetnek
egymás nélkül, ezért elengedhetetlen, hogy megtanulják szeretni egymást.
Kevesebbel nem érhetik be. Minden ember egyazon rendszer része, mindenki az
emberi társadalom egyetlen nagy organizmusához tartozik. Ha egy kis résznek
kárt okozol, az egész emberiséget károsítod meg. Ha az emberek szeretnék
egymást, megszűnne a gyanakvás, az erőszak, egymás megalázása és diszkriminálása.
De először tudatosítanunk kell ennek szükségességét, és kemény munkát tenni
bele, csak így érhetjük el az áhított állapotot. Amerika válaszút elé érkezett:
vagy a szeretet fed le mindenkit, vagy a gyűlölet. Az ország jövője az
alternatívák közötti választáson múlik.
Azt mondják, hogy a Teremtő közel van azokhoz, akiknek törött a szíve, és az én szívem darabokra törik, mikor megértem, hogy nem törhetem el. Rengeteget kell dolgoznom, hogy belássam: a szívem valóban olyan kemény, mint a kő, és csak a Teremtő képes megtörni, és csakis a barátok, a tizes segítségével.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
