Megjegyzés: A Kabbala szerint nagyon fontos, hogy egy csoportban ne legyünk nagyobbak másoknál.
Az én válaszom: Csak annyiban érezheted magad másoknál magasabb helyzetben, amennyit a barátaidnak adhatsz. Egy kicsi nem adakozhat egy nagynak. Úgy kell éreznetek, hogy képesek vagytok megadni egymásnak a kölcsönös garancia érzését, hogy kezeskedtek egymásért, hogy megvan bennetek az erő, a hatalom és a képesség, hogy teljes felelősséget vállaljatok az egoista törekvésekért, és a végsőkig, a végsőkig elfojtjátok azokat.
Olyan ez, mint egy anya, aki ilyen érzést ad a gyermekének, különben a baba aggódni, sírni kezd, ideges lesz, és valamiféle hiányt érez. Az árvaházban élő gyerekeknek pontosan ez hiányzik; a bőrükön érzik, hogy nincs senki, aki mindig mindent megadna nekik.
Valójában egy csecsemőnek nincs szüksége sok mindenre, 50 gramm tej például elég. Csak arra az érzésre van szüksége, hogy az édesanyja, aki minden szükségletét teljes mértékben fedezi, a közelben van.
Ez ugyanaz az anyaméh (az a hely, ahol korábban élt az ember), csak most egy kicsit nagyobb formában. Immár nagyobb lett a világ, és a gyermek elkezdett többet érzékelni benne. De ennek a világnak ugyanúgy kell bánnia vele, mint korábban, amikor az anyja méhében volt.
Így kell növekednünk, és fokozatosan ilyen állapotot kell kapnunk az egész világtól. Képzeljük el, hogyan kellene az egész világnak bánnia velem, és hogyan fogok én így bánni vele. Ez az az állapot, amelyre a Kabbala felszólít.
A születés a kölcsönös garancia, a kölcsönös adakozás és a kölcsönös szeretet még nagyobb érzete.
Az ideális állapot az, amikor csak ebbe az irányba fejlődünk, amikor ez az anyai méh a végtelenségig fejlődik, és magába foglal mindent, amit a mi világunkban és az összes világban látunk és érzünk. Végül is ez a Bina tulajdonsága; ez a felső anya, ez az, amit anyatermészetnek neveznek.
[311369] A KabTV „Van egy hívásom. Anyai gondoskodás” című adásából; 2012.12.31.
Kérdés: A felnőtt fiam és köztem negatív kapcsolat van. Mit tegyek, ha kapcsolatba akarok lépni vele, és ő nem ért meg engem? Hogyan segíthetek a fiamnak és magamnak a Kabbala bölcsessége révén?
Válasz: Ez egy probléma! A fiad nem akar kapcsolatba lépni veled, mert úgy érzi, hogy elnyomod őt, miközben te meg úgy érzed, hogy gondoskodnod kell róla, és neki el kell fogadnia a gondoskodásodat és cserébe ugyanezt adni.
Ellenben az anya és a gyermek közötti viszony olyan, hogy az anya nem ad okot arra, hogy a gyermek azt gondolja, hogy az anyja korlátozza őt.
A fiatal generációnak szüksége van az előző generációval szembeni szabadságára. Szükségük van a szülőkre, hogy biztosítsák számukra az összes szükséges dolgot, s aztán álljanak félre.
A tanárom Rabas szokta volt mondani: „Minden, amire a gyerekeknek szükségük van tőlünk, hogy zárjuk be a szánkat, és nyissuk ki a zsebünket.”
Ez az amire szükségük van. Szeretnél jó kapcsolatot ápolni velük? Ezután csukd be a szád, és nyissd ki a zsebed.
Természetesen ez némileg eltúlzott, de azt tanácsolom, hogy tartsd őt a gondolataidban (mert ezek befolyásolják a fiadat), és mutasd ki neki, hogy semmit sem követelsz tőle: ami az életében változást idézne elő. Lehetőség szerint csak hozzá szeretnél adni, az életéhez valahová, bárhová, ahová csak ő akarja.
Ezt tanuljuk a Felső gondviseléstől, amely így kezeli az alsó rendszert.
Minden Felső Szféra csak azt teszi hozzá, ami az alsónak szükséges ahhoz, hogy beteljesedjen, növekedjen és elérje a Felsőt. Semmilyen módon nem gondol magára.
A Teremtő pontosan így viselkedik velünk: nem tartozunk felé semmivel, Ő tartozik kizárólag felénk..
Megjegyzés: Azt mondják, hogy kötelesek vagyunk betartani a parancsolatokat …
Válasz: Ezt azért teszed, hogy kijavítsd magad, és nem a Teremtő érdekében teszed mindezt! A Teremtő tökéletes. Nem adhatsz neki semmit, és nem is adsz neki semmit. Abszolút semmit! Végül is, ha tökéletes tulajdonságról beszélünk, akkor az nem nyer vagy veszít semmit, függetlenül attól, hogy hogyan viselkedik. Minden csak a te érdekedben történik, és semmi másért.
Egy anya szíve az egész univerzum központi pontján helyezkedik el, mind a korporális, mind a spirituális. Végül is ettől a ponttól kezdődik a spirituális és testi születés. Nincs erősebb, mint egy anya szíve; ez az egész valóság legérzékenyebb, legfontosabb pontja. A Teremtő létrehozott egy vágyat, amely az anya szívének alapja.
Ezért, ha a nők legalább egy kicsit gondolkodni kezdenek az egységről, akkor már megérintik az egész világegyetemnek ezt a központi pontját, ahonnan az egész emberiség, a közös lélek születése megkezdődött. A világ csak egy nő által jut el a korrekcióra.
Egy nőnek hatalmas ereje van, amely életet ad, fejlődik és szervez. Illetve fordítva, ha egy nő nem vesz részt ebben a korrekcióban, akkor a viták okává, az elidegenedés és a gonosz helyévé válik. Ezért nagyon remélem, hogy a nők egyesülnek, és békét, nyugalmat és egységet hoznak az emberiségnek.
[270082]
A Női leckéből 20/08/29, “Bnei Baruch Szabályait az Emberiségnek át kell adni”
Olyan világban élünk, amely a szemünk láttára változik. Az életünk két állapotra osztható, a koronavírus előtti és utáni szakaszokra.
Az élet bizonyos rutin mentén folyt, és a vírus hirtelen drámai változást okozott, az emberiséget egy új állapotba vitte, amit még ma is, globális válságnak érzékelünk.
A válság nő, és mélyül és nem világos hova fog vezetni minket, de az biztos, hogy egy új világ felé haladunk, amely még ismeretlen számunkra. Ez a válság olyan, mint egy újjá születés. A héber „válság” szó (Mashber) annak a kőnek a nevéből származik, amelyen a nők az ősi időben életet adtak a gyermeknek. Más szóval, a válság, egy új születésnek a kiinduló pontja, és a pillanatnyi helyzetünk, amit válságnak nevezünk, egy új világ születése.
Sok, különböző válság volt a történelem során eddig, és egyik sem változtatta meg a világot drámaian. Voltak a társadalomban változások, a saját formáin belül. A mai válság azonban az első igazán komoly krízis, bár első látásra nem tűnt komolynak, mivel nem járt eddig háborúval, meteor esővel vagy tömeges rombolással.
Mégis válságnak nevezhetjük, mivel egy új világ születése bontakozik ki a szemünk előtt. Hamarosan látni fogjuk, hogy az emberi közösségek, mi magunk, a családunk és a világhoz való hozzáállásunk durván megváltozik. Az ember belső világa, a valóság érzékelése, meg fog változni és ezért egy új világot látunk magunk előtt.
Ezt még nem látjuk, pont úgy, mint egy, még az anyja méhében lévő kisgyerek sem lát semmit, csak majd a születése után. Majd pedig kifejlődik a látása és a hallása és elkezd válaszolni külső hatásokra, és ahogy növekszik egyre jobban megbarátkozik a világgal.
Pontosan ez az, amire szükségünk van nekünk felnőtteknek is az újjászületéshez, a valóság érzékelésünk és az új világ megváltoztatásához. Ez hamarosan meg fog történni.
A gyermek születése hatalmas, semmivel nem összehasonlítható fájdalom, olyan érzés, mintha az egész test készen állna a felrobbanásra. Egyfelől ez egy nagyon komoly, kritikus, életveszélyes állapot. Azonban másfelől, azt is látjuk, nincs választás, a természet kényszerít bennünket, hogy keresztül menjünk ezen.
Azonban a gyermek születése a nő, egy természetes vágyán alapul, amikor gyermeket akar. Ráadásul a közvélemény támogatja a nőt, hogy ne is egy gyermeknek adjon életet. A természet sok erőt ad egy nőnek, hogy a szülési fájdalmat legyőzze, ez egy felelős és veszélyes állapot.
Az egész emberiség szenved a koronavírus válságtól, nők és férfiak egyaránt. A nők mindig azt hányják a férfiak szemére, hogy nem ismerik a szülési fájdalmakat. Rendben, a nők most elégedettek lehetnek mert a férfiak is egy valódi, összetett szülési fájdalmon mennek keresztül. Úgy fogják érezni, hogy válság kényszeríti őket, nincs lehetőségük ellenállásra, minden szakadás belül jelenik meg, és nem tehetnek semmit.
Azonban még mindig képesek vagyunk az imánkon keresztül megszületni és erőfeszítést tenni az egység felé. Ez azonban egy nehéz és különleges születés lesz, mivel önmagunkat kell egy új világ születésébe vinni. Átlépjük a spirituális világ határát és új formában születünk meg.
Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz.
Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.
Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban. Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.
Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.
Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.
Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.
Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.
Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.
Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.
Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.
Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.
Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.
Új élet 1243 – Az emberiség helye az ökológiai egyensúlyban
Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levivel
Az emberiségnek úgy kell irányítania a természet egészét, mint egy bölcs, jószívű anya. Lehetőségünk szerint mi vagyunk a legmagasabb rendű teremtmények, de a mai világ minden rossz jelensége az emberi egó következménye. A természetben minden jelenség, legyen az jó vagy rossz, az emberek gondolatainak, és hozzáállásának eredménye. A gonosz akkor jelenik meg, amikor többet veszünk el magunk számára, mint amire szükségünk van,és ezt annak érdekében tesszük hogy uralkodhassunk mindenki felett. Ha megtanulnánk, hogy jól viszonyuljunk más emberekhez, akkor a természet mozdulatlan, növényi és állati szintje is kiegyensúlyozott lenne.
Az embereknek meg kell érteniük, hogy a természet globális, és integrált, és meg van az erejük ahhoz,hogy mindent eljuttassanak a korrekcióhoz. Az egyensúly azt jelenti, hogy a természetből csak azt vesszük el, amire testünknek szüksége van az élethez, és a spirituális fejlődés felé fordulunk. A spirituális élet azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretettel, és egymásra való odafigyeléssel összekapcsolódnunk, egészen olyan szintig, ahol mindannyian egyetlen emberré olvadunk össze, egy szívvel. Ez az örök, és tökéletes élet tudatosságához vezet minket a globális, végtelen és Szent Természet szintjén.
[265251]
KabTV “Új Élet 1243 – Az emberiség helye az ökológiai eggyensúlyban” 20/05/20
Válasz: Természetünk az egoista kapni-akaró vágy, amely állandóan örömöket akar szerezni, önmagába bezárva, és mindig önmaga számára.
Ez ellentétes természet, azzal amit nem érzünk, az adakozás, másokról való gondoskodás, mások iránti szeretet. Nem érezzük ezt, de ezt valamelyest elképzelhetjük annak példájából, ahogy egy anya bánik a gyermekével, bár ezek szintén egoista megnyilvánulások. Világunkban nem lehet valódi adakozó kapcsolat az egyik teremtmény és a másik között.
De a Kabbala tanulmányozásával meglátjuk, hogy ez még is lehetséges. Ott van a Felső Fény – egy különleges anyag, amely befolyásolhat és megváltoztathat bennünket. S megváltozunk.
A szeretet azt jelenti, amikor én a másikat akarom beteljesíteni, szolgálni saját magam helyet. Mint ahogy az édesanya, csak a gyermekét akarja szolgálni, beteljesíteni, ahogy egy barát mindent barátjának akar adni, ahogy a Teremtő csak minket akar beteljesíteni, hogyha mi helyesen haladunk előre, akkor mi pedig csak a Teremtőt akarjuk majd beteljesíteni.
A szeretet az a vágy, hogy egy másikat teljesítsünk be.
A koronavírus járvány megmutatta nekünk, hogy mennyire fontos az otthon és a család, amelyek életünk középpontjában állnak, és a nőnek a szerepe, akiken az egészen nyugszik. A koronavírus egyesített minket.
Egyrészt kiszabadította az ellentmondásokat, amelyek a modern világban köztünk húzódnak. Végső soron, megmutatta a férfiaknak, hogy a “nő” az életünk középpontja, ezért meg kell próbálnunk a női rész, a Malchut köré építeni a koronavírus utáni korszak új valóságát.
Baal HaSulam az Ohr Bahir című könyvben írja:
Az Ima [anya] az Omenet [gondoskodás] és a nevelés szóból származik, mivel a megtermékenyítő csepp az apától származik, az anya pedig ápolja és gondozza ezt a cseppet, és felosztja részekre, húsra és bőrre. Mindez a munka és a sokszorozódás csak az anyától származik, mert az apa csak egy kicsiny cseppet adott neki, és az anya egy teljes emberi lénnyé alakította azt. Ez egy, mestermunka, amit úgy neveznek, “anya”.
Az anyának valóban egyedülálló küldetése van. Valójában, az az egy csepp sperma a Teremtőtől származik, és nem igényel sok munkát az apától. Az anya megosztja és elosztja szervekre, és addig növeli, amíg ebből a cseppből kifejlődik egy olyan ember, aki az anya teste munkájának eredménye.
Ez az, ahogy működik a fizikai testekben. De a lélek építésében, ahol az apa és az anya együtt vesznek részt, a munka nagy része az anya feladata. Minden az apai cseppből származik, de az anyai munkának köszönhető.
A terhesség az apa spermájának cseppjével kezdődik, de az anya növeli a magzatot, szül, majd táplálja, gondozza, és addig gondoskodik, amíg eléri azt a kort, hogy önállóan éljen.
Ez az oka annak, hogy minden anya, – a világ minden nője- a ma zajló folyamatot az emberiség számára egy új spirituális szinten magzatként való megszületés lehetőségeként kell tekintse. Ha minden nő egyesül, akkor a szülési fájdalmakon keresztül, képesek lesznek az emberiséget felemelni. Ez nehéz munka, de a nők képesek lesznek életet adni az új emberiségnek, és irányítani azt, hogy beteljesítse küldetését.
Az emberiség teljes fejlődése két szakaszra oszlik. A mai napig a férfiak uralták a világot, és ez volt a háborúk, problémák, konfliktusok, a pénz és az erőszak ideje. A nők szinte láthatatlanok voltak az emberiség egész története során, az erőszak és a háborúk útján.
De most eljön az az idő, amikor az anyának, a nőnek kell a világ oktatója szerepet magára venni, a világ jövőbeli formájában. Ez a nők kora, és ezért tudnia kell nőknek, hogy egyesüljenek más nőkkel, a világ kijavítása érdekében. Lehet, hogy nehéz, de nincs más kiút. Ezt meg kell tenni!
Minden nő, -a teljes Malchut- köteles egyesülni, és ennek köszönhetően életet adnak az új emberiségnek. De ez csak akkor lehetséges, ha a nők vonakodásuk ellenére egyesülnek, ekkor léphetnek az egoizmusuk fölé, és emelkedhetnek fölé az értelem feletti hit által. A nők megkövetelik a férfiaktól és az egész világtól, hogy egyesüljenek, hogy mindenki között létrejöjjenek a megfelelő kapcsolatok, és ezáltal korrigálják a világot.
A korporális szinten a nő nevel fel egy új generációt. És a spirituális rendszerben is csak egy nő képes megerősíteni, megszülni és felnevelni egy új emberiséget.
Senki más, csak egy nő képes, ellátni ezt a szerepet. Mint, ahogy az anya fejleszti a magzatot, szül, felnevel, oktat és formál egy jövőbeli embert, így a nőknek, egyesülve, teljesíteniük kell az egész emberiség anyjaként betöltött szerepüket.
Az egyesült nő képének a világ központi erejévé kell válni. Ily módon megmenthetjük az emberiséget, és új formában adhatunk neki életet. Miután a nők egyesülnek és egy közös, erős véleményre jutnak, képesek lesznek mindent megkövetelni a férfiaktól, és a Teremtő az ő oldalukon lesz. Így a nők képesek lesznek mindenkit legyőzni, és megteremteni az emberi fejlődés helyes rendjét.
De ez csak az egyesülés után lehetséges. A teljes probléma az, hogy a nők között nincs egység, ezért senki sem tekint rájuk komoly erőként és nem fogadja el követeléseiket. A spirituális haladás követelése, csak akkor lehetséges, ha spirituális erővel rendelkeztek, és a spirituális erő az egységben van.
Egyesüljetek legalább egy kis mértékben, és nézzétek meg az erőtöket. Akkor bármit követeltek, megkapjátok, amire vágytok. A Teremtő meg fogja tenni. Nincsenek akadályok az utatokon: amint ti, nők elkezdtek egyesülni, a Teremtő vigyáz rátok.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
