Kérdés: Tulajdonképpen mi az ima lényege? Hogyan hozhat létre a tízes egy közös imát, amivel örömet okoz a Teremtőnek?
Válasz: Az ima egy kérés a szívben, az, amikor valóban az igazi kérést intézem a Teremtőhöz. Mint a kisgyerek, aki sír az anyjának, noha nem is tudja, hogy kihez fordul. De a gyerek egy test volt az anyával, kapcsolódik hozzá, és az anyát keresi könnyeivel. Az anya pedig meghallja őt.
Ugyanez a helyzet velünk is. A Teremtőhöz kell fordulnunk, mivel Ő hozott minket létre. Leestünk a Bina minőségéről a Malchut szintjére, most pedig megint fel akarunk emelkedni a Bina magasságába. Ezt az emelkedést tudatosan kívánjuk megtenni.
Az egyre magasabb szintre emelkedés spirituális folyamat, hiszen egoista vágyunk(Malchut) fölé kell emelkednünk, egészen a Teremtő minőségéig (Bina). Ez az, amit meg kell cselekednünk, és amire kéréseinknek irányulnia kell.
Kérdés: Ha úgy kell sírnunk a Teremtőnek, mint a kisbabák, akkor soha nem fogunk felnőni? Mindig gyerekek maradunk?
Válasz: Természetesen. Mindig teremtmények maradunk, és sosem mi leszünk a Teremtő. De szeretnénk felemelkedni a Teremtő szintjére. Ez fejlődésünk végső célja. Tegyünk rá kísérletet! A Teremtő is azt akarja, hogy sikerrel járjunk.
Kérdés: Azt mondta, hogy olyan tisztán imádkozzunk a barátainkért amennyire csak lehetséges. Ez valójában azt jelenti, hogy meghívjuk a Teremtőt a szívünkbe és elménkbe, hogy közelebb érezzük magunkhoz a barátokat?
Válasz: Azt akarom, hogy a Teremtő cselekedjen a szívemben, fejemben, elmémben, az egész testemben, hogy Ő irányítsa lépéseimet, gondolataimat, a szívemet, hogy velem legyen mindenben, minden tervemben és cselekvésemben!
Valójában pontosan ezt teszi a Teremtő, de ezt felszínre is kell hoznunk. Éppen azt akarjuk, hogy átjárja egész lényünket, a szívünket és az elménket egyaránt. Arra vágyunk, hogy Ő irányítson és határozzon meg mindent.
Aszerint haladok, amit a Teremtő kigondolt számomra. Csakis Neki adom meg magam, azaz megszorítom önzésemet és átadom neki a cselekvést, hogy azt tegyen velem, amit akar.
Az Oroszország és Ukrajna közötti háború zavarba ejt, nyugtalanít, és főleg aggódom, nagyon aggódom. Sok tanulóm van mindkét országban, és mindegyikük iránt mélységi aggodalmat érzek.
Ez a két nemzet, oly sokáig élt egymás mellett, oly sok közös van bennük. Sok mindenen mentek keresztül, de nem gondoltam volna, hogy egy tomboló háborúba torkollnak. Bármennyire is megvalósíthatatlannak tűnik ma, az egyetlen megoldás még mindig az, hogy felülemelkedünk az egónkon és egyesülünk, hiszen végül is csak az ego adja meg a táptalajt ebben a konfliktusban.
Hacsak mi, az emberek – de nem csak az érintett országokban élők – nem emelkedünk az egónk fölé, a háború átterjed más országokra is, és szörnyű következményekkel járhat. Ahogy Richard Sherriff, a NATO korábbi főparancsnok-helyettese mondta, a helyzet “katasztrofális háborúvá fajulhat… olyan méretűvé, amilyenre 1945 óta nem volt példa Európában”.
Pontosan azért, mert két olyan nemzet, amelyekben oly sok a közös – vallás, összefonódó házasságok és egyebek – még is azt hangsúlyozza, ami elválasztja őket, a helyzetet az egész világra nézve baljóslatúnak látom. Olyan falat építenek maguk közé a szívükben, amelyet később nagyon nehéz lesz lebontani.
De a most kirobbanó gyűlölet ellenére végül nem lesz más választásunk, mint felülemelkedni és egyesülni. A gyötrelem és a kirobbanó düh ellenére a háború fel fogja gyorsítani a felismerést, hogy a boldogságra egyetlen esélyünk van, és az nem a mások elpusztítása.
A negativitás soha nem hozott pozitív eredményeket. Ezért van az, hogy végül minden fél megadja magát a kimerültségnek és a kétségbeesésnek, és megegyeznek abban, hogy megpróbálják a kölcsönös megfontolás – sőt – a kölcsönös törődés útját. Remélem, és imádkozom, hogy ez hamarosan bekövetkezik, és a lehető legkevesebb áldozattal.
Amikor tanárom, RABASH elhunyt, sok jegyzetet hagyott hátra, amelyekben leírta gondolatait. Néhány év elteltével ezeket “Válogatott jegyzetek” címmel adtam ki. Van egy, amely ma különösen aktuálisnak tűnik, és amelynek a “Mások szeretete” címet adtam: Ránézek egy apró pontsorra, amelynek a címe “mások szeretete”, és elgondolkodom rajta. Mit tehetek, hogy segítsek az embereken? Ahogy a társadalomra nézek, látom az emberek szenvedését, betegségeit, fájdalmait, és az egyének szenvedését, amelyet a kollektíva, vagyis a nemzetek közötti háborúk okoznak. S az imán kívül nincs mit adnom.
Kérdés: Min alapul a helyes MAN (ima)? Hogyan érezhetjük a lényegét?
Válasz: Nagyon egyszerű, MAN-t nem emelhetsz önmagad számára. Emelhetsz egy barátért, és még jobb ha az egész csoportért. “A vágyam helyett elfogadom a vágyadat, és elkezdek érted kérni.” Ez minden.
Jó dolog, ha az egész csoport ezt teszi. Azt mondják, hogy az ember nem szabadíthatja ki magát a börtönből, hanem csak a barátai szabadíthatják ki. Ez mindannyiunk számára egyformán igaz, mivel mindegyikünk mindenki mást szabadít ki a börtönből. Csak akkor szabadulhatunk meg az egoista börtöntől, ha a barátok értünk imádkoznak.
Az imádkozás azt jelenti, hogy kérem a Teremtőt, hogy korrigálja a barátomat, és ezt mindenkinek meg kell tennie. Ha kilenc barátért kérek a tízesben, akkor szükségszerűen én leszek a tizedik. Nem kell magamért kérnem, mert a kilenc Szfíra mindent meghatároz, a Malchut (én) pedig belőlük származik.
Mindaz, ami meg lett adva az embernek, nem azért lett megadva, mert kérte azt, hanem azért hogy ne kelljen kérnie. Ezt nevezzük „önmagunk fölé emelkedésnek”, önmagunk korlátozásának (tzimtzum). Ehelyett el kell fogadnom az első kilenc Szfírát, vagyis társaim minden vágyát. Ha így építem újjá magam, létrehozok egy részt magamból, amely a Teremtőhöz fordulhat. Ezt hívják Partzuf-nak..
Nincs fontosabb cselekedet, mint a kölcsönös garancia gyakorlati kivitelezése. Ebből a szempontból kiindulva szükséges, hogy átgondoljuk az összes állapotot, az egész folyamatot, amin keresztül megyünk, a végső célállapottal együtt. Az élet minden pillanata egyetlen cél felé kell, hogy irányuljon: egyre inkább szükséges megközelítenünk a kölcsönös garancia koncepcióját.
Ha rendszerünket helyesen alakítjuk ki, azonnal látni fogjuk, hogy egész életünk teljesen más alakot ölt, minden egyes problémánk köddé válik, beleértve a koronavírus okozta krízist. Ha belegondolunk, a problémák csakis azzal a céllal köszöntenek be, hogy ráébresszenek minket a kölcsönös garancia szükségességére.
Mindebből következik, hogy mindenfajta összeomlást, legyen az kicsi vagy komolyabb, egyetlen módon lehet orvosolni: a köztünk lévő kölcsönös garancia megerősítésével. Minden nap ekörül kell, hogy gondolataink forogjanak, főként a legutóbbi kongresszust követően, ahol megkezdtük ennek a kölcsönös garanciának a kiépítését tagjaink és a világ összes lakója között, és ezen az úton fogunk tovább haladni.
A Teremtő csak akkor fog létezni, ha egységünkön és kölcsönös garanciánkon keresztül létre hozzuk Őt. A kkor felfedjük ezt az Erőt, és elkezd létezni köztünk.
A Teremtő alakít ki egységet köztünk. Ha a csoportot egyetlen egészként kezelem, ahol nincs különbség a résztvevők között, akkor ez lesz az a keret, amin belül elkezdhetem megérezni a Teremtőt. A Teremtő az egység létrehozásának ereje, amit akkor hívhatunk életre, ha egységre és egymás támogatására törekszünk. A Teremtőt létre kell hozni, csak így létezhet. Ez a hajtóerő az, amit egységünkkel szeretnénk megcélozni.
Már előre tudható, hogy létezik az az állapot, amelyben kölcsönös garancia alapján, egy emberként hozzuk létre az egységet. Imával fordulunk ehhez az állapothoz, hogy erőt gyűjtsünk belőle. Ez az állapot már létezik és él, mivel örökkévaló. Annyi csupán a dolgunk, hogy feltárjuk a gyakorlatban is.
Ez a különbség a még fejlődő és a közöttünk folyamatosan változó kölcsönös garancia, illetve azon forma között, amit teljes mértékű egységünk eredményeként kívánunk elérni.
A kölcsönös garancia a közöttünk lévő helyes kapcsolat általános törvénye. A Teremtő akkor mutatkozik meg, amikor valóban egy emberként csatlakozunk egymáshoz. Ha ez megtörténik, ebben az egységben megértjük a Teremtőnek nevezett, komplett és tökéletes egység ideális állapotát.
Nem érhetjük el egyetlen ugrással ezt a teljes kapcsolódást, 125 lépcső vezet el hozzá. A 125 szintet a Felső Fény alkotta meg, amikor fentről lefelé kiterjedt. Lehetőségünk van, hogy minden egyes lépcsőfoknál növeljük a kölcsönös garanciát közöttünk, és ennek az állapotnak a kiterjesztéseként, a Teremtővel is ennek megfelelően alakítsunk ki viszonyt.
Csak az Edényen belül lehetséges megítélni a Teremtőt, ami azt jelenti, hogy csakis a kölcsönös garancia keretein belül: a csoport a Teremtővel történő garancia elérésének helyszíne. Ez annyit tesz, hogy minden munka köztünk megy végbe.
A bizonyosság az élet folyásának feltétele a közönséges testben, ahol anyagcsere van, erők, fények, vágyak – az élet feltétele. Így hát nincs értelme kis vagy nagy méretű garanciáról beszélni.
A Természet egésze az univerzális kölcsönös garancia törvényének megfelelően működik, máskülönben nem volna képes létezni. Ehhez azonban tudattalan lépés vezet, amire a természetes ösztön kötelez. Az embernek azonban, akik a kövületi, növényi és állati szintek felett állnak, másképp kell megfelelnie a kölcsönös garancia törvényének. Az emberi szinten a választás, az erőfeszítés, ima és kölcsönös segítség eszközeivel szükséges élni.
Kérdés: Mit tegyünk abban az esetben, ha a lehető leggyorsabban MAN-t (imát) szeretnénk emelni a barátokért?
Válasz: Nem kell a megfelelő pillanatra várni. Folyamatosan érezheted, hogy egy csoporthoz tartozol, még akkor is, ha fizikailag nem vagytok együtt, és minden gondolatodat kitölti, hogyan növelheted a kapcsolatot a barátok között. Ez minden.
Tegyél erőfeszítést, hogy mindig izgalommal töltsön el ez a vágy. Ezpedig, magával ragad minden pillanatban, és érezni fogod, hogy tenned kell valamit, addig amíg elkezded érezni a kapcsolati hálót, önmagad és a barátok között, teljes egységben.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
