Kérdés: Úgy fogalmazott, hogy az elérés nem más, mint az ellentétesség érzékelésének képessége. Ez a fogalom helyes meghatározása?
Válasz: Igen. Az elérés csak az ellentétes minőség észleléséből látszódik. Máskülönben nem volna semmi.
A Teremtő nem ismeri az elérés jelenségét. Az abszolútum világában, ha valahogy beszélhetünk az Ő rajtunk kívüli létezéséről, minden kívül helyezkedik el azon, ahogy meghatározunk valamely dolgot a hiánya, illetve valamely minőséget az ellentéte, tehát a sötétség-fény ellentétpár logikája alapján. Ez a mechanizmus kizárólag bennünk létezik.
Éppen ezért sok sötétség-fény jellegű érzékelést kell felhalmoznunk magunkban, és ebből kell megalkotnunk saját magunk és a világ képét.
Kérdés: A guruk, például indiai jógik esetében mit jelent az elérés?
Válasz: Ez a világunk pszichológiája. Eljön majd az idő, amikor az emberek felülemelkednek rajta.
Látni fogják az emberek, hogy hol van a Kabbala nevű elérés tudománya, és hol vannak az ember hiedelmei és személyes benyomásai, amelyeket valahogyan a mi világunkban szereztek, és amelyek főként rituálékon alapulnak: hogyan kell öltözködni, táncolni, leülni, felállni, és így tovább. Mindez az anyagi életéhez, a fizikai testéhez, néhány cselekedetéhez, szavához és minden máshoz kapcsolódik.
Itt azonban semmi nincs ebből. Ami annyit jelent, hogy amennyiben az emberben felébred a spiritualitás iránti kezdeti vágy, akkor az ezt fejlesztő módszer egyáltalában nem vonatkoztatható a mi világunkra.
[310149]
A KabTV „Hívást kaptam. Mi az Elérés?” 20212.09.15
Megjegyzés: A nemzetközi tolerancia-napot november 16-án ünnepeltük egy olyan világban, amelyben gyakorlatilag nincs jelen a tolerancia. Elfogyott a türelmünk.
Hívhatjuk a jelenséget bárhogy, de Amerikában, Európában és Ázsiában hiánycikk a tolerancia. Csak nézzük meg, mi folyik Etiópiában, Fehéroroszországban, vagy bárhol, ahova csak pillantunk.
Dr. Michael Laitman válasza: A világ éppen egy igen komoly csúcs felé tart, és belép a zuhanás állapotába.
Kérdés: Mit jelent Önnek a ’tolerancia’ kifejezés?
Válasz: A tolerancia nagyon hasznos szó, egy nagyon jó módszer, ha tudjuk, hogyan kell alkalmazni, ha rendelkezünk a helyes egymás iránti viszonyulással. Ez utóbbi lényege, hogy a világ mindenkiért egyenlően, egyenlő mértékben létezik, így senkit sem juttatunk előnyökhöz másokkal szemben. Ezt meg kell tanulnunk, mivel a születés nem hozza magával ezt a tudást.
A Teremtő mindenkit különbözőnek alkotott meg. És ezzel együtt egyenlőséget kell kialakítanunk önmagunk között. Ebből következik, hogy a természetünk és a Teremtő ellenében kell haladnunk. Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy mit is okozunk magunknak.
Hozzászólás: Azt mondja, hogy a Teremtő ellenében kell haladnunk. A Teremtő úgy alkotott meg minket, hogy híján vagyunk a türelemnek, toleranciának, de Ön azt állítja, hogy mindennek ellen kell állnunk, és kijelenti: „Türelmesek akarunk lenni.”
Dr. Michael Laitman válasza: Természetesen! Maga a Teremtő mondja: „Megteremtettem a gonosz hajlamot. És nektek kell azt korrigálnotok.”
Kérdés: És ezt hogy tegyük?
Válasz: Kérnünk kell a Teremtőtől egy másik erőt, a tolerancia erejét, az egység és kapcsolat, a türelem és mások megértésének erejét. Azt, hogy ez az erő önmagunk integrális részeként jelenjen meg.
Kérdés: Pontosan mikor kell ezt kérnem?
Válasz: Amikor látom, hogy az egó mindent, önmagamat is beleértve, lerombol, és erre nemet mondok! Amikor valaki megérti, hogy bármi is történik a világgal, a legegyszerűbb megoldás hátat fordítani neki, hagyni, hogy elpusztuljon, és a romok magát az embert is maga alá temessék.
Ennél sokkal nehezebb valóban élni, korrigálni önmagad és a világot minden egyes nap.
Hozzászólás: Olyan munkát akar az emberiség nyakába sózni, amit az nem akar felvállalni.
Dr. Michael Laitman válasza: Erről szól az oktatás – mi az, amit fel kell kínálnunk annak, aki rábólint önmaga elpusztítására. „Nyomd meg a gombot, és egy pillanat múlva minden megszűnik.” Ez így túl egyszerű.
Nem, gondolnom kell rá, hogyan húzok ki minden embert az értéktelenség, jelentéktelenség és intolerancia mocsarából. Mindenkit ki kell húznom, hogy aztán felemeljék a fejüket, kinyissák a szemüket, és újfajta módon tekintsenek a világra.
Kérdés: Tisztában vagyok vele, hogy hova viszem őket?
Válasz: Hogyne.
Kérdés: Milyen ez a jobb világ?
Válasz: Pozitív gondolataink vannak egymásról. Semmi egyéb. Ezzel azonnal magunkhoz vonzzuk a természet jótékony erejét, egy olyan erőt, amit korábban sose éreztünk. A manapság is uralkodó gonosz erő helyett egy más, jóságos erőt fogunk érezni.
Csak akarnunk kell, hogy ez az erő uralkodjon felettünk.
Hozzászólás: Melyik az a pillanat, amikor akarom, hogy ez az erő uralkodjon felettem, és a dolgok elkezdjenek megváltozni? Ha a természetemből kifolyólag minden, a gonosz hajlamom, akkor ez a hajlam vissza fog térni, hogy tovább kísértsen.
Mondjuk rosszat teszek valakivel, negatív gondolatokat küldök az irányába, és ez tízszeres erővel jön vissza hozzám. Ebben az esetben érteném Önt. Akkor azt gondolnám: „Rosszat feltételeztem róla, és az egész visszafelé sült el.” Ezt érteném, ha a Teremtő úgy intézte volna, hogy tízszeres erővel csapódik vissza, mint a bumeráng.
Dr. Michael Laitman válasza: Ez esetben állati szinten volnál. Semmi helytelent nem tennél, de nem volna szabad akaratod, ami pontosan a jó és rossz cselekvések között helyezkedik el.
Kérdés: Igen, a “bottól” való félelmem irányítaná a működésemet. Ha a “botl” rám suhint, megtanulnám, hogyan kerüljem el. Ez helytelen?
Válasz: Ha így tennél, az emberi lényt robottá változtatnád, ami teljességgel ellentétes a Teremtő szándékával.
Kérdés: Viszont ha nem üt vissza, mint a bumeráng, ha a többiek elnyomásával egyre gazdagabbá válok, ahogy ez gyakran meg is történik, akkor hogyan merül fel ez a gondolat?
Válasz: A körülmények hatására.
Kérdés: A szenvedésre gondol?
Válasz: Igen. A jó gondolatokat nem a jó élet eredményezi.
Kérdés: Hol van az Ön által állandóan emlegetett oktatás?
Válasz: Sehol.
Kérdés: Ki fogja elsőként felmutatni?
Válasz: Úgy gondolom, hogy erre csak a Kabbalisták képesek. Nekik kell megmutatni a világnak a helyes forrásokat. És a világ lassan befogadóvá válik erre.
Kérdés: Úgy gondolja, hogy az emberek előbb-utóbb eljönnek a Kabbalistákhoz, és megkérik őket, hogy adják át a tudásukat?
Válasz: Igen, megkérik őket, hogy tanítsák meg nekik a módszert.
Kérdés: Tehát mindazon kísérletek után, hogy a világunkban a törvények segítségével teremtsünk rendet, az emberiség megérti, hogy ez lehetetlen, és hogy másmilyen szabályok szükségesek?
Válasz: Igen. Remélem, egy kicsivel előbb kerül rá sor, mint hogy az emberek megnyomják a piros gombot.
Hogyan érhetnénk el, hogy ez az új év más legyen, mint az összes többi? Hogyan tehetnénk egy nagy lépést a spirituális szint meghódítása felé? Itt nem akármilyen spirituális szintre gondolok, hanem arra, amelyik összhangban van az utolsó generációval.
Nagy a különbség ezen célkitűzés, és a múltbeli eredmények között, amiket néhány kiválasztott Kabbalista ért el. Ez egy teljességgel eltérő érzés, egy eltérő feltárulás – ez a Teremtő igaz feltárulása a teremtményei előtt.
Ez az új év abban különbözik az előzőektől, hogy a Teremtő egyetlen egységként kezd viszonyulni a világhoz. Nekünk is ugyanilyen módon kell viszonyulnunk Hozzá. Úgy kell Hozzá fordulnunk, hogy Ő az egész világ, és ez az a Teremtő által meghatározott cél, ami felé az egész világot húznunk kell.
Ez az új év a valóság egy új állapotát fedi fel számunkra. Csak most, az emberi fejlődés sok ezer éve után vált képessé az emberiség arra, hogy teljes egészében felemelkedjen a spiritualitás első szintjére. A folyamat már megkezdődött: az első tízesek nyitják az ajtót, belépnek, és az egész világot húzzák maguk után. Készen kell állnunk erre, éreznünk kell az erőt, az önbizalmat, a kölcsönös garanciát és a felelősségünket.
Olyan világban élünk, amely a szemünk láttára változik. Az életünk két állapotra osztható, a koronavírus előtti és utáni szakaszokra.
Az élet bizonyos rutin mentén folyt, és a vírus hirtelen drámai változást okozott, az emberiséget egy új állapotba vitte, amit még ma is, globális válságnak érzékelünk.
A válság nő, és mélyül és nem világos hova fog vezetni minket, de az biztos, hogy egy új világ felé haladunk, amely még ismeretlen számunkra. Ez a válság olyan, mint egy újjá születés. A héber „válság” szó (Mashber) annak a kőnek a nevéből származik, amelyen a nők az ősi időben életet adtak a gyermeknek. Más szóval, a válság, egy új születésnek a kiinduló pontja, és a pillanatnyi helyzetünk, amit válságnak nevezünk, egy új világ születése.
Sok, különböző válság volt a történelem során eddig, és egyik sem változtatta meg a világot drámaian. Voltak a társadalomban változások, a saját formáin belül. A mai válság azonban az első igazán komoly krízis, bár első látásra nem tűnt komolynak, mivel nem járt eddig háborúval, meteor esővel vagy tömeges rombolással.
Mégis válságnak nevezhetjük, mivel egy új világ születése bontakozik ki a szemünk előtt. Hamarosan látni fogjuk, hogy az emberi közösségek, mi magunk, a családunk és a világhoz való hozzáállásunk durván megváltozik. Az ember belső világa, a valóság érzékelése, meg fog változni és ezért egy új világot látunk magunk előtt.
Ezt még nem látjuk, pont úgy, mint egy, még az anyja méhében lévő kisgyerek sem lát semmit, csak majd a születése után. Majd pedig kifejlődik a látása és a hallása és elkezd válaszolni külső hatásokra, és ahogy növekszik egyre jobban megbarátkozik a világgal.
Pontosan ez az, amire szükségünk van nekünk felnőtteknek is az újjászületéshez, a valóság érzékelésünk és az új világ megváltoztatásához. Ez hamarosan meg fog történni.
A gyermek születése hatalmas, semmivel nem összehasonlítható fájdalom, olyan érzés, mintha az egész test készen állna a felrobbanásra. Egyfelől ez egy nagyon komoly, kritikus, életveszélyes állapot. Azonban másfelől, azt is látjuk, nincs választás, a természet kényszerít bennünket, hogy keresztül menjünk ezen.
Azonban a gyermek születése a nő, egy természetes vágyán alapul, amikor gyermeket akar. Ráadásul a közvélemény támogatja a nőt, hogy ne is egy gyermeknek adjon életet. A természet sok erőt ad egy nőnek, hogy a szülési fájdalmat legyőzze, ez egy felelős és veszélyes állapot.
Az egész emberiség szenved a koronavírus válságtól, nők és férfiak egyaránt. A nők mindig azt hányják a férfiak szemére, hogy nem ismerik a szülési fájdalmakat. Rendben, a nők most elégedettek lehetnek mert a férfiak is egy valódi, összetett szülési fájdalmon mennek keresztül. Úgy fogják érezni, hogy válság kényszeríti őket, nincs lehetőségük ellenállásra, minden szakadás belül jelenik meg, és nem tehetnek semmit.
Azonban még mindig képesek vagyunk az imánkon keresztül megszületni és erőfeszítést tenni az egység felé. Ez azonban egy nehéz és különleges születés lesz, mivel önmagunkat kell egy új világ születésébe vinni. Átlépjük a spirituális világ határát és új formában születünk meg.
Egyfelől a koronavírus rámutatott az emberi élet legmagasabb szintű értékeire, másfelől arra, hogy mennyire egyszerű valódi csapást mérni rá. Hogy lehet ezt a két ellentmondó irányt összeegyeztetni egymással?
Válasz
Ez az, ami állandóan történik az életünkben. Egyfelől felbecsülhetetlen értékű, másrészt értéktelen. Ezt a paradoxont nem tudjuk feloldani, mivel nem értjük az élet igazi értékét.
Ez az érték azonban nem az állati szinten, hanem a spirituális szinten érhető el, ami a fizikai valóság felett áll, mivel ahhoz képest tökéletes és végtelen. Csak ott tudjuk összehasonlítani, hasonlóságot kiértékelni, és az életünkben a súlyát megbecsülni és sóvárogni rá.
Nem igazán tudunk bármit a földi életünkről. Nem tudjuk, mi a cselekedeteink értelme vagy a viselkedésünk lényege és értelme. Nem igazán tudjuk mi is történik velünk valójában. Láthatólag élünk, felkelünk, megyünk dolgozni, van hobbink, és gyermekeket nevelünk. Mit tudunk az életünkről? Semmit.
Csak, amikor komolyan meg akarjuk érteni az életünk értelmét és elkezdjük ez alapján felépíteni életünket, akkor ezzel formaegyezésben mondhatjuk, hogy valóban létezünk.
[267173] Kab TV program „A Kabbala alapjai” 20/5/17
Manapság az emberiség nagyon különleges helyzetben találja magát. Egyrészről a koronavírus hatalmas réseket ütött az életünkben, így nagyon sok minden hiányzik ahhoz, hogy azt tökéletesnek tekintsük. Másrészről, soha nem álltunk még ilyen közel a tökéletességhez, mintha csak egy nagyon vékony fal választana el minket tőle, mint egy papírból készült membrán.
Úgy érezzük, hogy a spirituális valóság közvetlenül előttünk áll a vékony fal mögött. Már majdnem a spirituális világban vagyunk, és ez a “majdnem” a szívünkben van. Hogyha összekapcsolódnánk a tízesben, azonnal a spirituális világban találnánk magunkat.
Úgy tűnik nekem, hogy a spirituális világ messze van, de valójában itt van közvetlenül előttem – pontosan ott, ahol a tízesem van. Hogyha én bezuhanok a barátaim karjai közé és teljesen átadom magam nekik, akkor belépek a spiritualitásba. A Teremtő ilyen feltételeket teremtett ebben a világban. Ma mindezt a koronavírus fertőzésen keresztül láthatjuk, mely betol minket a spiritualitásba. Mi félünk attól, hogy a vírus esetleg meg akar ölni minket, de ugyanakkor közvetlenül elénk helyezi a spirituális valóságot.
Úgy tűnik, mintha a vírus távol tartana minket egymástól, arra kényszerítve, hogy távolságot tartsunk, de ez nem igaz. A távolság az az önzésünk következménye, és az a vágy, hogy képesek legyünk adakozni egymás felé, közelebb visz majd minket egymáshoz. Ha képesek lennénk összekapcsolódni az adakozás érdekében, hogy gondoskodjunk egymásról, semmilyen vírus nem okozhatna kárt nekünk.
Mi nem fedeztünk volna fel semmilyen káros vírust, éppen ellenkezőleg, maga a vírus tett volna minket egészségesebbé, az által, hogy minden betegséget meggyógyítana. A Koronavírus felfedte az önzésünkben rejlő gonoszságot, mely mindig is létezett a világban, csak számunkra ez most tárult fel nyilvánvaló módon, hogy megérthessük azt, milyen korrekciókat kell végrehajtanunk.
Minden a szándékunkon múlik. Hogyha összegyűlünk és eközben gyűlöljük egymást, akkor egy atombomba tárul fel közöttünk. Ellenben, ha, össze akarunk kapcsolódni, minden különbségünk fölött, akkor többé nem egy nukleáris bombát találunk magunk között, hanem egy nukleáris erőművet, mely nem robban fel, hanem jó és hasznos energiát termel számunkra. Minden azon múlik, hogyan használjuk ezt a belső energiát, a megszerzés iránti vágyunkból, amely eredendő természetünk. Az egónknak léteznie kell, hiszen nem lenne önérzékelésünk egó hiányában. Azonban, a különbség abban rejlik, milyen módon kapcsolódunk össze egymással.
Ez olyan, mint egy nukleáris reaktor, melyben radioaktív nyersanyag található, és a grafit rudak, melyek megakadályozzák a láncreakciót, és amelyek nem engedik, hogy a nukleáris elemek összeütközzenek egymással. Ilyen módon egy szűrőt helyezünk, a nukleáris részecskék közé, annak érdekében, hogy visszavert fény jelenjen meg, ami azt jelzi, hogy a helyes kapcsolat létrejött. Ennek eredményeképpen “jó energiát” kapunk, melyet felhasználhatunk, és ez az, ahogy ez történik az egész Természetben.
Az emberiség olyan mértékben halad előre, hogy szüksége van részletes magyarázatokra az életről. Lesz olyan feladata minden embernek, amelyet saját magának kell elvégeznie, és lesz olyan rész, ahol tanulni kell annak érdekében, hogy legyen elképzelésünk az egész rendszer működéséről.
Izrael a közös lélek fejéhez tartozik, ennélfogva felelős azért, hogy a Teremtőtől lehozza a fényt minden nemzethez, akik a lélek testéhez tartoznak, és ott kapják meg a fényt. Azonban minden egyes nemzetnek meg kell értenie ezen működés alapelvét, mint egy autó vezetője aki tudja hogyan vezesse az autót. Van ugyan egy alapvető általános tudása arról, hogy az hogyan működik, de önmaga nem lenne képes megtervezni és felépíteni újat.
Az egész emberiség olyan mint egy atomerőmű, és a Bnei Baruch csoport pedig az abban lévő grafit rudacska. Hogyha elvégezzük a feladatunkat, akkor képesek leszünk megakadályozni a nukleáris robbanást, mely már beindult, és amely a világot közelebb hozhatja egy harmadik, akár negyedik világháborúhoz. Reménykedjünk abban, hogy képesek leszünk megakadályozni ezt a robbanást.
[266571]
Napi Kabbala Lecke 1# Rész 20/06/19 Baal HaSulam, Shamati 33 “A Yom Kippurim veszteségek és Haman“
Kérdés: Ha egy ember, aki a Kabbala bölcsességét tanulmányozza, és hétköznapi emberekhez integrálódik, segít-e ez, az ő szívben lévő pontjának felébresztésében?
Dr. Laitman: Igen, felébreszti a szívben lévő pontját a Kabbalát tanulmányozó embernek, de minderről, a hétköznapi emberek nem szereznek tudomást. Sőt, a saját szívben lévő pontjának felébresztéséhez, nem is kell integrálódnia velük.
Mert a Kabbalát tanuló ember, csak azok közé, a barátok közé tud beintegrálódni, akik osztják az ő látásmódját, és akik körül egy speciális spirituális mezõt teremtenek, amely vonzza a hétköznapi embereket is, anélkül, hogy értenék miért. Ők hirtelen úgy érzik rátaláltak valamire. S akkor az ő szívben lévő pontjuk is felébredhet.
Ez a mező hullámokban terjed az emberek között, akik a Kabbala bölcsességét tanulmányozzák, ezáltal mások is közelebb kerülhetnek hozzájuk.
Amikor a Kabbalista workshopban tízen összekapcsolódtok a szeretetben, akkor mindegyikőtöknek úgy kell látnia önmagát, hogy ő a legkevesebb, ő a Fény nélküli vágy, a Malchut. A többi kilenc, pedig a szentség kilenc szírfája. Ha mind a tízen képesek vagytok így látni magatokat és a barátaitokat, akkor megteremtitek egymásban a tíz szfírát, és az összekapcsolt Malchutok pedig a tökéletes kölcsönkapcsolatot, amelyben megnyilvánulhat a Teremtő.
Amikor a világban százával működnek egy időben, a Kabbalista workshop körök, akkor olyan mértékű és erejű kapcsolat jöhet létre, amely modellezi a spirituális világok szerkezetét, és akkor a formaegyezés mértékével megegyezően eléritek a spirituális világokat.
Részlet a New Jersey Kabbala Kongresszus leckéjéből
A spirituális fejlődés érzelmi, mivel a teremtés anyaga az élvezet vágya. Mi az elmét, csak azzal a feltétellel használjuk, ha segít nekünk kijavítani a vágyat. Ellenkező esetben árthat nekünk.
Mivel mondva van: “Senki nem lehet bölcsebb, mint a tapasztalat”. Azaz, először át kell menjünk különböző érzelmeken, és átéléseken a megszerzési vágyunkban, majd ennek eredményeként bölcsességet szerzünk. Mi nem dolgozhatunk az elméből, azzal, amit még nem éreztünk a megszerzési vágyunkban, mert ez filozófálást jelentene, amelynek nincs alapja a valóságban, mivel minden a vágy anyagára épül.
A helyzet állandóan változik, ha a helyzet nem változna, akkor az idő sem haladna. A helyzet változik, mert először is lenullázuk magunkat a Fény hatására. Minden munkát a Fény teszi, a Fény az első, Ő teremtette a vágyat, befolyásolja és megváltoztatja. Nekünk csak igazolnunk kell a Fényt, engedjük meg belépni, beleegyezzünk, kérjünk, imát emeljünk, meggyőzük Őt, hogy elvégezze a munkáját.
Minden az állapotunkon múlik, mi követelünk, mint a kis gyerekek, és kérünk mint a felnőttek. Rengeteg kommunikációs módok léteznek az ember a Fény között, vagy pontosabban a Fény és a vágy között, azért, hogy a Fény hasson a vágyra és valamilyen műveletet végezzen rajta.
Akkor miért van szükség arra, hogy a vágy a Fényhez forduljon, és kérje Tőle a cselekvést? Azért, mert ezáltal a vágy megérti, hogy a Fénynek mi a szándéka, és egyetért Vele. Ilyen módon, ő megszerzi az elmét, a fejet (a Rosh), így ő maga is hasonlóvá válik a Fényhez. A vágy nem képes végrehajtani magától a cselekedeteket, mert a cselekedet jelenti a “Teremtő munka”-ját. De ennek eredményeként a vágy egyre nagyobbá válik, amíg eléri a formaazonosságot a Fénnyel. A célom az, hogy vonzzam a Fényt minden műveletre, amit akarom hogy tegyenek rajtam, és a Fény végrehajtsa.
Egy ilyen kérelem által, a vágy elkezdi lenullázni magát. Akarom, hogy változásokat tegyenek bennem, de egyelőre nem tudom melyek azok. Mert ez egy új állapot lesz, és én nem tudom azonosítani előzetesen. Nem tudok beszélni valamiről, ami még nincs az én elérésemben, ezért szükség van a lenullázásra és arra, hogy kérjem a Felsőt, hogy működjön rajtam, mentsen meg.
Nem tudom, mit csinál, és hogyan fog átváltoztatni még egy pillanat után. Megváltoztatja bennem a fejet és a testet, azaz, a gondolatot és a cselekvést, minden azért van, hogy ne ismerjem fel magam olyannak amilyen voltam egy pillanattal azelőtt, annyira, hogy ez egy teljesen új teremtés legyen. Nem számít mi leszek, a legfontosabb hogy átadjam magam a Fénynek, és Ő végzi el a munkáját.
Én készen kell, hogy legyek erre és jobban kell, hogy akarjam, mint bármi dolgot a világon, le kell, hogy váljak a múltról, azért, hogy ne maradjon semmi az előző élet szakaszomból, és ne azonosítsam magam semmivel a régi tulajdonságokból. Még akkor is ha nem lesz semmi átmenet a múlt, jelen és jövő között. Ez jelenti azt, hogy kész vagyok a Fény hatásának befogadására.
Ez a cselekvés nem abból a vágyból ered, hogy elmeneküljek az előző állapotból. Én nem azért kérem a változást, mert rossz nekem, nem kérem, hogy megmentsen a bajoktól, mert ez egy önző kérés lenne, és nem léptet elő az új spirituális szintre. Egy dolgot kérek – segítsen azonosulni a Fénnyel, hasonlítsak Hozzá, adakozzak valakinek.
Mindezt letisztázhatom a csoporton belül, a barátokkal, az emberiséggel szemben. Szóval így készítem fel magam az igazi imára. Én keresem őt, mert nem tudom, milyen legyen ez az érzés. Ezért, keresésben vagyok, dolgozom, tanulok, terjesztek, mindent megteszek mindent, ami a lehetőségemben áll. Érzékenynek kell lenni arra, amit adnak neked, hogy előrevigyen a helyes ima kitörésére, amely elhozza fentről a “választ az imára”.
Ezáltal eléred a magad lenullázását az öröm érzésében, az azonosulást, a hűséget a Fényhez, amely az úgynevezett “a lélek odaadása”. Tudom, hogy amit tesz nekem, az lesz a helyes. És nem azért, mert elakarok szökni bajoktól, mert nincs más választásom, hanem éppen ellenkezőleg, nem hiányzik semmi. Csak egy dolog hiányzik, hogy alávessem magam a Fénynek, integrálódjak az adakozás tulajdonságában, hogy Ő irányít engem, és lehetővé teszi, hogy ne gondoljak magamra, hanem hogy alávessem magam ennek a tulajdonságának.
Ez az úgynevezett ima, vagy a helyes kérelem, azért, hogy a Fény elvégezze az első műveletet, amely a spirituális embrió kezdete. Miután az ember elkezdi érezni a kapcsolatát a Fénnyel,úgy kezdi el érezni magát, mint a spirituális spermacsepp, akinek le kell nullázza magát az adakozás irányába.
Ez által kezdődik el az hosszú folyamat, amely a spirituális embrió kialakulása, állandó lenullázásban a Fény előtt, azért, hogy minden alkalommal átadjon a magzatnak több-több adakozási tulajdonságot. Az egész spirituális út, az egész létra fokozata:”Ibur”(Megtermékenyülés), “Jenika”(Csecsszopó) és a “Mohin” (Agyak), ezek mind az adakozás tulajdonságának a megszerzése, hozzáadva az előző állapotokhoz. Így növekszik a lélek.
Tudva van, hogy a szülés előtt az embrió átfordul fejjel lefelé. Mit szimbolizál ez a spirituális születés a csoport felé történő előrehaladás folyamatában?
Válasz:
Az embrió születésekor valóban megfordul fejjel lefelé, mint ahogy le van irva a “Tiz Szfira Tanulmánya” – ban. Általánosságban beszélve, ez azt jelenti, hogy ő kicseréli a fejét, az értelmét. Az összes értékeit az “értelem alatt “, “értelem fölött”, minden átfordul benne, és ő látja az úgynevezett “én fejjel lefelé a világot láttam”, ő forditott értékeket látott. Az adakozás vágya fontosabbá válik számára, mint a megszerzés iránti vágy, ez az átfordulás történik benne.
A szülés után, ismét felemeli a fejét felfelé. Csak szüléskor található ebben az állapotban. Nem képes ebből a világből úgy kijönni, hogy ne engedne mindent el ami a fejében van. Ez, ami szimbolizálja “fejjel lefelé”, azaz, megfordul fejjel lefelé.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
