Kérdés: Kicsit több mint egy éve tanulmányozom a Kabbala Bölcsességét. A Moszkvai Kabbala Akadémián végeztem. Újabban felfigyeltem fel rá, hogy a pozícióm és a munkám és a pénzügyi helyzetem kevésbé értékesek számomra. Kérem, segítsen megérteni, hogy mi történik velem!
Válasz: Komolyan kell viszonyulnod magadhoz, és ebbe beletartozik a munkád, a családod és minden más. De elég, ha ez a viszonyulás mechanikus természetű. Az energiád fennmaradó részét a spiritualitásba kell fektetned. Viszont a két terület nem zavarhatja meg egymást. Korporális lényegiségedet egyfajta precizitással szükséges önmagad, a családod, stb. szolgálatába állítanod, miközben a lelkeddel velünk kell, hogy legyél.
Mindez szándékosan lett ilyen módon kitalálva. A mi világunk nem a spirituális fejlődés ellenében született meg. Ellenkezőleg, a korporalitás szükséges, hogy az ember mindkét dimenzióban megfelelően fejlődjön, mivel csak ilyen módon érheti el célját.
Kérdés: Nagy a vágyam, hogy hozzáférjek a Kabbala Bölcsességéhez, viszont semmi kedvem olyan emberekkel kapcsolódni, akik materiális értékrend szerint élnek. Ha a világra gondolok, elönt az ilyesfajta tevékenységek értelmetlensége. Ez áll az ellenállásom hátterében. Hogy építsem ki a bal vonalat?
Válasz: Miért kéne kapcsolódnod azokhoz az emberekhez, akiknek esze ágában sincs elérni a Felső Világot? Kapcsolódj hozzájuk a munka vagy a család által megszabott hétköznapi keretrendszeren belül! Ha a feleséged például nem akar Kabbalát tanulni, semmi gond, tartsd fenn vele a megszokott napi kapcsolati módot!
Spirituális munka csak a csoporton belüli barátok közegében végezhető. Csak az ő körükben találkozhat lélek a lélekkel. Ezért hát ne próbálj meg a mindennapi „világi” közösségekben társat találni a spirituális úthoz! Ne aggódj, ha ezekben a körökben nem találsz partnerekre!
Csoportra kell lelned, és a szívetek érintkezésében kell megérezned a Teremtőt. Ha így teszel, csodálatos mennybéli minőséget tapasztalhatsz meg!
Kérdés: A maximalizmus jellemzően három formát ölthet: az ember vagy a maga számára követeli meg, vagy mindentől és mindenkitől a környezetében, illetve olyan módon jelenik meg, hogy érzi a társadalom nyomását, amely elvárja tőle a tökéletességet. A szakértők megjegyzik, hogy a karantén jelentette különleges körülmények hatására, az ember szinte állandó jelleggel hibákat vét, és a perfekcionizmus, vagy az arra való törekvés igen káros lehet, a szó szoros értelmében akár még idegösszeomláshoz is vezethet.
Jó vagy rossz manapság perfekcionistának lenni?
Válasz: Úgy vélem, hogy az ember nem korlátozhatja be magát. Ha vágya van valamire, akkor azt meg kell valósítania. Nem érdemes megpróbálkozni azzal, hogy „lebutítjuk” magunkat, azt gondolva, hogy így feltehetőleg jobb lesz. Nem fog megtörténni.
Találd meg a kedvenc elfoglaltságod, vesd bele magad, végezd nagyobb fokú érdeklődéssel a munkád, merülj el a dolgokban, és meglátod, hogy az életed színesebbé válik. Egy eddig ismeretlen minőség jelenhet meg az életedben. Mindez csak rajtad áll.
Vedd figyelembe a világjárványt! Valami teljesen új felé terel, és rá kell, hogy jöjjél, mi is az. Mintha a Teremtő, a természet, találós kérdést adna neked, amire helyesen kell megfelelned.
Ha sikerül, látni fogod, hogy a világban nem létezhet semmilyen rossz. Minden fokozatosan a fejlődés, nevelés és oktatás irányába mutat. Így fog minden előre felé haladni. Az eddigiekkel szemben, minden olyan esetben, amit a Természet elénk tár, valami újnak a lehetőségét kell meglátnunk.
Kérdés: Jó, ha minden pillanatban a maximumot akarom?
Válasz: Miért ne? Ez különbözteti meg az emberi vágyat az állatitól. Ütközésig akarom nyomni a pedált, és az sem számít, hogy éppen világjárvány van, vagy sem. Bármilyen feltételeket ad a Természet, meg akarom valósítani magam, amennyire csak lehet. Nincs más lehetőségem, és a jövőben sem lesz.
Megjegyzés: Két tényező áll a motiváció hátterében. Egyrészt az, hogy az ember hogyan értékeli a siker lehetőségét, másrészt pedig a cél fontosságának mértéke. Amennyiben valaki nem látja a siker lehetőségét, akkor nem veszi a fáradságot, hogy elvégezze a munkát.
Dr. Michael Laitman kommentje: Három típusú motivációval kell számot vetnünk: ezeknek a szándék, a megszerzés és a kielégülés adják az alapját. Mindebből kiindulva, az embernek nem elég tisztában lennie a jövővel, de tisztán és részletekbe menően is kell látnia azt, képesnek kell lennie, hogy elemezze, összetevőkre bontsa és újra összeillessze a részeket. Meg kell értenie, milyen módon jut el az ilyesfajta jövő állapotába.
A motiváció mindössze egy szó. De amint elkezded képletek, grafikonok, táblázatok és projektek segítségével formába önteni, máris kezdetét vette a komoly munka.
Kérdés: Vagyis ha az ember a jövőt vizsgálja, kell, hogy lássa az adott cselekvésből származó hasznot?
Válasz: Ez szükségszerű, hiszen ez biztosítja a motivációt. Olyan a természetünk, hogy képtelenek vagyunk energiát fektetni olyasvalamibe, aminek nem látjuk a minket szolgáló hasznát.
Kérdés: Miért alakította úgy a Természet, hogy léteznek motiváció nélküli emberek? Még az élethez szükséges motivációnak is híján vannak. Mi ennek az oka?
Válasz: Az ok a lélek gyökerénél keresendő. Itt nincs mit mondani. Vannak olyan emberek, akik élni akarnak, és olyanok, akik kezdettől fogva elutasítják az életet. Mindez annak függvénye, hogy az illető milyen mértékben látja jövőjét, illetve saját magát ebben a jövőben.
Kérdés: Ön képes volna megadni az élethez szükséges motivációt olyan embernek, aki nem rendelkezik ezzel?
Válasz: Én senkinek sem tudok adni semmit. Csak abban tudok segíteni, hogy az ember kifejlessze motivációját.
Kérdés: Lehetséges, hogy az ember ezt a motivációt saját bensőjében fejlessze ki?
Válasz: Igen, ha apránként teszi. Képtelenség azt mondani neki: „Gyerünk! Állj neki!” mivel nincs az önálló fejlődéshez elégséges ereje. De ha lépésenként halad, szert tehet rá. Ez főleg attól a környezettől függ, amelyben él.
Kérdés: Néha előfordul, hogy a motiváció egyszer csak eltűnik, majd ugyanolyan hirtelenséggel megint felbukkan. Képes lehet ezen a hullámzáson úrrá lenni az ember?
Válasz: A környezeted bármikor igénybe veheted. Gondolok itt könyvekre, emberekre, mindenre, amiből energiát tudsz meríteni.
Megjegyzés: Amikor körben beszélünk, az elutasítás nagyon gyakori, különösen, ha valaki olyan dolgokat mond, amelyek ellentétesek a véleményünkkel.
Kommentárom: Boldognak kell lennünk, amikor ellentétes véleményeket fedezünk fel, mert azok fölé emelkedve elérhetjük a problémamegoldás következő szintjét.
Bármennyire is azt gondoljuk, hogy a probléma megoldhatatlan, bármennyire is úgy érezzük, hogy a hatalmas ellentmondások miatt nem vagyunk képesek fölé emelkedni az ellentéteknek, még is meg kell értenünk, hogy ennek a problémának különleges a küldetése – és különleges értéke van.
Ha nem tudunk közös megegyezésre jutni, akkor folytatnunk kell a munkát a probléma tiszteletben tartása mellett, mert a végén teljesen más megoldások, különböző állapotok – következő szintjére emelkedhetünk.
Kérdés: Sokan úgy vélik, hogy a fizetés jelenti a munka mögött meghúzódó motivációt, néhányan a karrier lehetőségét, mások a kellemes munkahelyi légkört emelik ki.
Egy kis tanmesében a sivatagon átkelő utazó összetalálkozik egy emberrel, aki egy nehéz követ görget maga előtt. Az utazó kérdezi tőle: „Mit művelsz?” Mire a másik: „Dolgozom. Szenvedek.” Ezután az utazó találkozik egy másik emberrel, aki ugyanezt csinálja. Kérdésére ezt a feleletet kapja: „Azért teszem, hogy eltartsam a családom.” Míg a harmadik így válaszol: „Templomot építek.”
A tevékenységük megegyezik, a motiváció azonban mindhárom esetben más. Mi lehet az ember számára a legmagasabb rendű motiváció? Hogyan motiválná, mondjuk, a beosztottait?
Válasz: Kizárólag oktatáson keresztül. Tisztán kell látniuk, hogy az övék a világ legfontosabb munkája. Minden pillanatban komoly erőfeszítést végeznek, hogy jobbá tegyék a világot, és az egész világegyetemet a létezés következő szintjére emeljék.
Nincs olyan munka, amely efölött helyezkedne el, mivel segít a világot eljuttatni egy olyan integrál állapotba, ahol minden egyes rész összedolgozik az összes többi résszel, és ezáltal egyetlen nagy egészet alkotnak. A világ egyre inkább kezd egyetlen organizmus módjára felépülni. Helyes fejlődésünkhöz szükség van rá, hogy pontosan tisztában legyünk vele, mit csinálunk.
Kérdés: Az emberi munkavégzés eredménye valamilyen termék, szolgáltatás vagy információ. Mielőtt a termék eljutna a felhasználóhoz, tucatnyi, sőt sokszor milliónyi kézen megy keresztül. Ahhoz például, hogy igyak egy csésze kávét, feltehetőleg emberek millióinak erőfeszítése kellett – a kávészemek összegyűjtésében és feldolgozásában. Tud ez minket valamilyen módon egybe kapcsolni?
Válasz: Nagyra becsüljük egymást, ha megértjük, mennyire a kapcsolatunk határozza meg, hogy egy többé-kevésbé normális, tolerálható, sőt, élvezetes létezésben legyen része mindenkinek. S ezt mindenki felé demonstrálni kell.
Kérdés: Korábban az emberek szerves egységben éltek a természettel birtokaikon, és azt fogyasztották, ami megtermett kertjeikben. Nem sokat érintkeztek másokkal.
Manapság, ha végigtekintjük a háztartási cikkeket, az az érzésem, hogy a világ minden része, részt vett az előállításában. Van ennek valamilyen mélyebb jelentése?
Válasz: Ezen a példán is látjuk, hogy jobban kommunikálunk egymással, így hát könnyebben képesek vagyunk ellátni magunkat. A világ bizonyos régióiban előnyös a termelés, más helyeken az előállítás, egy harmadik helyszínen a feldolgozás, és így tovább. Vagyis minden a természetes feltételek függvénye.
Ahogy a Tórában írva van: „Menjetek, és szerezzetek egymás segítségével!”
Kérdés: Jó, ha egy vezető is megmutatja a gyengeségeit? Hiszen ő is ember, nem pedig szuper-robot.
Válasz: Nem, ez nem elvárás a vezető felé. Neki a magasabb rendű célokat kell megmutatnia.
A menedzsernek, vezetőnek, vagy bármilyen főnöknek bizonyítania kell, hogy tudja, hogyan lehet kezelni az adott helyzetet, hogy el tud látni bizonyos feladatokat, és ugyanakkor kompenzálnia kell beosztottait az elvégzett munka fejében.
Kérdés: Szükséges, hogy az emberek kövessék a vezetőt? Vagy elérhetetlen magasságban kell neki lennie?
Válasz: Általában inkább az utóbbi, a távolból, saját Olümposzának magasából kell inspirálnia az embereket.
Kérdés: Az emberek munkához vonzása három módszerre osztható. Az első a kényszermunka (rabszolgaság, jobbágyság). A második a gazdaságilag kényszerített munka a megélhetés megszerzéséhez. A harmadik pedig az önkéntes munka, tetszés szerint, amikor az embernek talán nincs szüksége semmilyen eszközre a létezéshez.
Az ENSZ által elfogadott törvény szerint az embernek joga van a kötelező munkára. Vannak olyan országok, ahol az embereket még élősködés miatt is bíróság elé állították. Ön szerint ez helyes? Ha egy ember nem dolgozik, kötelezheti-e az állam erre?
Válasz: Attól függ, melyik államban és melyik időpontban. De elvileg az ember köteles dolgozni; különben a társadalomnak kell fenntartania őt, és gondoskodnia kell róla.
A parazitát nem dobják ki, hogy meghaljon egy erdőben, vagy hogy a vadállatok falják fel. A társadalomban kell élnie, ami azt jelenti, hogy az gondoskodni fog róla. Ha sok ilyen ember-parazita van, akkor meg kell küzdenünk velük. Végül is nem engedjük, hogy bárki uralkodjon felettünk. Miért élvezhetik ezek az emberek a munkánk gyümölcsét?
Kérdés: Vagyis az élősködést a törvény büntesse?
Válasz: Én azt kérem, hogy a társadalomban minden ember állandó oktatási és nevelési rendszeren menjen át, egy életen keresztül. Nevelési eredményei alapján őt magát is vonzaná, hogy a társadalom hasznos elemévé váljon.
Kérdés: Az ENSZ emberi jogi nyilatkozata kimondja, hogy mindenkinek joga van dolgozni és munkahelyet választani. Kinek kell választania az állást: magának az embernek vagy a társadalomnak?
Válasz: A társadalomnak oktatnia kell az embert, hogy lássa, hol lehet a társadalom számára a leghasznosabb. Ezenkívül a társadalom fennhatósága alatt kell állnia, és ennek megfelelően kell cselekednie. Vagyis a társadalom elsődleges, az ember pedig másodlagos.
Kérdés: A koronavírus elleni küzdelemben egyértelmű, hogy egy Globális elmét értünk el: az információk és a tapasztalatok minden országban szétterjednek..
Hogyan érhetjük el a globális szívet? Hogyan érezzünk másokat? És milyen érzésekről beszélsz? Az orvosok, akik napi 16 órás munkával mentenek életeket, nem érzésből teszik? Végül is sok ember dönthet úgy, hogy nem dolgozik.
Válasz: Nem hiszem, hogy az orvosok dönthetnek úgy, hogy dolgoznak-e vagy sem. Nem hiszem, hogy ők maguk úgy döntenek, hogy otthon maradnak. Alapvetően szakmájuk és a körülmények nem zárják ki az önfeláldozást.
De az a tény, hogy eljött az idő, hogy megértsük, hogy kapcsolatban állunk egymással, és egyik ország sem képes külön-külön vigyázni magára, mert a vírusnak gyakorlatilag nincs határa.
Hogyan terjed és, hogy hogyan bukkan fel valahol, még mindig nem tudjuk. Ezért abszolút mindenki részt vesz az ellene való küzdelemben. Eddig ez a legjobb eredmény, amelyet a világjárvány hozott nekünk.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
