Dr. Michael Laitman

terrorizmus

Vissza az iskolába és az iskolai terrorizálásba

Az osztálytermekben történő egymás terrorizálása az iskola falain kívül kezdődik.

Ahogy megkezdődik a tanév ezzel együtt feltépődnek a fájó sebek, amit az iskolai terrorizálás jelensége okoz. Igen, ez mindenütt megtörténik, és sok gyerek társadalmi elszigeteltségben él, és akár hónapok, vagy évek óta szenved a zaklatásoktól és a sértegetésektől. Ezeket, a belső hegeket sok-sok évig magukkal fogják cipelni a jövőbe. A szülők, ha tudják is mi folyik, tehetetlenek egy olyan rendszerrel szemben, amely gyakran elhallgatja a kérdéseket, a jó hírnév fenntartása érdekében.

Az igazság az, hogy az iskolai terrorizálás mindig is létezett, az én gyerekkoromban is, ám manapság ez a jelenség rendkívül aggaszóvá vált. Az álladó zaklatás áttör az osztályterem falain, és kísérti a zaklatott gyereket az osztályteremtől egészen a mobiltelefonjáig. Tehát nincs hova menekülnie, ahol békét és vigaszt találna.

Az egész általában egy gyerektől kezdődik, a támadás vezetőjétől; egy gyerektől, aki mindenkit uralni szeretne, akit népszerűnek tartanak a társai. Miért csinálja ezt? Mivel élvezi, és megelégedettséggel tölti el annak az érzése, hogy a másik felé kerekedhet. Tehát megaláz egy másik gyermeket, és megszervezi a másik gyerek ellen az egész osztályt. Azonban, ez a saját belső ösztöneit követi, valamit, azokat a példákat, amiket minden irányból elnyel, legyen szó akár valóság show-król, youtube videókról vagy akár olyan felnőttekről, akikre felnéz.

Mivel az életünket elárasztották a büszkeség és az irányítás hatalmi játékaival, ezért ne csodálkozzunk azon, hogy a gyerekeink ennek megfelelően viselkednek. Nem alakítottunk ki számukra elég jó környezetet, nem fordítottunk kellő figyelmet vagy nem adtunk megfelelő oktatást nekik, az egészséges és pozitív kapcsolatok ápolásáról, és most visszaköszönnek a keserű eredmények, hogy belénk csípjenek – elsősorban az egymás terrorizálásában.

Szóval, hogyan tudjuk kezelni ezeket a zaklatásokat? Mindenekelőtt beszélni kell a zaklatás vezetőjével, és el kell neki magyarázni milyen szörnyű igazságtalanságot, okoz másoknak és magának. Ugyanolyan fontos beszélnünk az őt követőkkel, hogy ne adjanak több hatalmat, és ne adjanak tovább több muníciót a „vezető” gyerek kezébe. Több gyerek hatalmát kell egybe szervezni, hogy ellensúlyozni tudjuk a vezető hatalmával. Miért kell ezt tenni? Mert a kisgyerekek ösztönösen érzik, azt hogy „mi jó nekem, vagy mi rossz nekem”. És az a gyerek, aki megpróbál támadást kezdeményezni, és azt látja nem sikerül, vagy nem úgy alakul, ahogy ő azt szeretné, vagy éppen az ő kárára történik, magától abba fogja hagyni a próbálkozást.

Idősebb gyerekkel el lehet beszélgetni erről. Meg kell nekik mutatni, hogy ők is maradhatnak egyedül, ha tovább folytatják a zaklatás útját. És ha szeretne maga köré vonzani másokat, akkor pozitív vezetőnek kell lennie, akit mindenki követ és követni akar.

Ahelyett hogy az iskolában keresnénk a zaklatás elleni küzdelem módját, sokkal jobb a betegséget a gyökerénél kezelni, még mielőtt elterjed. A gyerekek számára már korai életkorban meg kell teremteni az egészséges társadalmi környezetet. Az oktatási programokban a pozitív társadalmi kapcsolatoknak kell figyelem középpontjába kerülnie, nem pedig az individualista sikereknek. És minél gyorsabban megcsináljuk ezt, annál kevesebb zaklatást fogunk látni és tapasztalni.

05 Sze 2019

69 queries in 0,174 seconds.