Kérdés: Mit jelent az arra irányuló félelem, ami abból a tényből fakad, hogy a Teremtő hatalmas és uralkodik mindenek felett?
Válasz: Ez a félelem a hatalom előtt, amely minden világot magában foglal és mindent irányít. Sőt, az irányítása nem függ sem időtől, sem helytől, sem mozgástól. Áthatol a távolságokon és az akadályokon. Ez a Teremtő hatalma.
Kérdés: Amíg nem fedem fel a Teremtőt, addig a tanítómat és a barátaimat csodálom. Ez ugyanaz a dolog?
Válasz: Általában igen. Ha ilyen kapcsolatod van a barátaiddal, akkor lesz kapcsolatod velem, majd a Teremtővel.
A Napi Kabbala leckéből 8/14/24, Rabash írásai „Bárki, akiben benne van a Mennyek félelme - 1”
Kérdés: Azt mondta, hogy a Teremtő elégedetlen velünk, és ennek következtében Önnel is. A Teremtő minket, az Ön tanítványait is értékel a gyermekeink sikere alapján, vagyis azok alapján, akik felé terjesztjük a tanításokat, és azok alapján, akiket gondozunk?
Válasz: A Teremtő az alapján értékel benneteket, hogy ki-ki mennyire képes önmagát lenullázni, hogy egy csoportként egyesüljön. Az Ő értékelése ebből ered.
Mindaddig, amíg az embert a saját magával kapcsolatos aggodalmak foglalkoztatják, addig alkalmatlan arra, hogy elkezdje a “Szeresd barátodat, mint önmagadat” Mitzva betartását.
A spirituális szerkezet tökéletes. Nem lehet, hogy az egyik része működik, a másik meg nem, mert mindenkinek a mindenkiben való integráltsága határozza meg azokat a feltételeket, amelyek szükségesek és elégségesek ahhoz, hogy mindenki teljesen korrigálódjon. Ez azt jelenti, hogy minden embernek éreznie kell, hogy abszolút mindenkiben benne van és mindenki benne van.
A Malchut kis részecskéjén kívül, ami bennem van, minden más mindenki mástól származik. A Malchutnak csak egy részecskéje van bennem, ami az enyém. Ezért csak úgy tud működni, hogy mindenkit magamban egyesítsek. A te Malchut pontod csak arra hivatott, hogy mindenkit egyesítsen benned. És így tovább.
Az integrál rendszer a részeinek egyszerű kombinációját feltételezi, ahol minden egyes rész csak egyetlen pontból áll, amely lenullázza önmagát, és teljes egészében az adakozás érdekében működik. És mit ad ez? Azt, amit a Teremtőtől befogad. És kinek adja? Azoknak a pontoknak adja, amelyek benne vannak, az összes többi részből. Ez mind egyszerű.
Elvileg egyetlen embernek sincs semmije, kivéve azt, amit a Teremtőtől kap, és amit másoknak ad. És kik ők? Egyetlen egy senki, egy nulla. De ők maguk is ilyenné teszik magukat; az egyik oldalon mindent kapnak a Teremtőtől, a másikon pedig mindent odaadnak másoknak, miközben ők maguk a Teremtőtől a többiek felé vezető csatornát jelentik. Ez az integrál rendszer minden egyes elemének a munkája. Ezt kell elérnünk.
És akkor nincs mitől félni, gondolkodni vagy vitatkozni. Egyszerűen csak átmeneti elemnek kell lennünk az egyiktől a többihez – a Teremtőtől a teremtményekhez és a teremtményektől a Teremtőhöz. Ez a legjobb állapot, ahol mindenki szabad és tökéletes!
Ebben az állapotban minden megtalálható az egész teremtésből – az ember eléri a Teremtő, az egész világ és az összes lélek teljes érzékelését önmagában. Egyrészt egyet jelent Ádámmal, a kollektív lélekkel, másrészt ennek a léleknek a kitöltésén belül van. Így mindenki magában foglalja a teremtést és a Teremtőt is önmagában, még akkor is, ha mi mind csupán egy pont vagyunk.
[330981] A Napi Kabbala leckéből 2020.02.18., "Az Arvut [Kölcsönös garancia]"
Kérdés: A Kabbala szerint a Teremtő minden emberbe, mindannyiunkba beleöltözteti magát. Például, amikor beszélsz valakivel, úgy érzékeled, hogy az illető emberen keresztül a Teremtő beszél?
Válasz: Attól függ, hogy mire összpontosítok és mire van szükségem az interakciótól. Ha valakinek az ő szintjén kell válaszolnom, hogy megértsen engem, akkor inkább ezen a szinten kapcsolódom hozzá, mint a benne lévő Teremtővel.
Ebben az esetben az embert nem egyénnek, hanem természetnek tekintem. Ők nem egy-egy egyénként jelennek meg számomra, hanem a természet részeként, amelyen keresztül a Teremtő megnyilvánul velem kapcsolatban. Tehát nem látom magam előtt az embert. A természet, az emberiség tömegét látom, amelyen keresztül a Teremtőt, az Ő cselekedeteit és a hozzám való viszonyulását figyelem.
Amikor azonban látni akarom az embert és az egyéniségét, akkor a Teremtőt kell észlelnem, amint leszáll annak az embernek a szintjére, fel akarja emelni és formálni akarja őt, és Ő szólít meg engem.
Ezután közvetlenül szólítom meg azt az embert, miközben figyelembe veszem a Teremtő rá gyakorolt hatását és az én befolyásomat arra az emberre, hogy a mi hatásaink – az enyém és a Teremtőé – összehangolódjanak benne, és lehetővé tegyék számára a felemelkedést.
Kérdés: Ez egy ilyen bonyolult séma? Két áramlatba választjátok szét az embereket?
Válasz: Természetesen! Ha egy olyan emberről van szó, akinek a szívében van egy pont, akinek előre kell lépnie, ha a tanítványomról van szó, akivel ilyen módon kell kapcsolatba lépnem, akkor úgy viszonyulok hozzá, ahogy a Teremtő teszi – mint egy egyedi, különálló spirituális egyéniséghez, és nem csak mint egy tömeghez.
Ez a megközelítés csak azokra a szívben egy ponttal rendelkező emberekre vonatkozik, akik dolgoznak önmagukon, és elérik azt a szintet, ahol spirituális egyéniséget képviselnek. Nem sok ilyen ember van. De nem is kellene, hogy sokan legyenek.
[330141] A KabTV "Kaptam egy hívást. A Teremtő az emberben…" 2020.10.03.
Kérdés: Hogyan juthatok el a kétségbeesésig, hogy erőtlen vagyok és nem tudok másokkal kapcsolatba lépni, hogy felfedjem a köztünk lévő adakozás minőségét, amit „a Teremtőnek” nevezünk?
Válasz: Nem kell a kétségbeesésre törekedned. Ha a kétségbeesés felé tartok, akkor már kétségbe vagyok esve! Nincs hová mennem. A győzelemre kell törekednem!
A győzelmem az lesz, ha saját erőmből érem el a kétségbeesést, de amikor saját erőmből érem el a kétségbeesést, akkor pontosan azon a ponton találom meg a lehetőséget, hogy a Teremtőhöz forduljak.
[330424] A Napi Kabbala leckéből 2020.02.17, „Felkészülés a kongresszusra"
Kérlek mondd meg, mi a Teremtő neve? Amikor kérek Tőle valamit, akkor úgy tűnik, hogy szükséges a nevén szólítanom Őt. Elvégre, ha valakitől kérek valamit, akkor a nevén szólítom. Akkor hogyan kellene megszólítanom a Teremtőt?
Az én válaszom: Abba.
Kérdés: Úgy érted, hogy “Atyám”?
Válasz: Atyám.
Kérdés: Így kell Őt látnunk?
Válasz: Igen.
Kérdés: Mit értesz azon, amikor azt mondod, hogy “Abba”, “Atya”?
Válasz: Azt, hogy Ő a gyökerem; belőle növekedem.
Kérdés: Elmondhatunk Neki abszolút mindent, vagy vannak tiltások?
Válasz: Nem, nincsenek tilalmak. Avinu, a mi Atyánk.
Kérdés: Amikor azt mondja, hogy “Mi Atyánk a mennyekben”, az mit jelent?
Válasz: Azt, hogy Ő felettünk van, és meghatározza minden utunkat.
Kérdés: Ezt jelenti a “mennyben”?
Válasz: Igen.
[329468] A KabTV "Hírek Dr. Michael Laitmannal" című műsorából 2024.04.01.
Kérdés: A spirituális halál minden szakaszban elkerülhetetlen, vagy el tudjuk kerülni?
Válasz: A spirituális felemelkedés minden szakaszában az embernek pillanatnyilag meg kell tapasztalnia a halál állapotát. Ekkor megnyílik az ember előtt a következő fokozat, és belép abba. Ez szükséges a fejlődésünkhöz.
Kérdés: Mit jelent „a halál állapotában” a hitnek az értelem feletti munkáját magunkra venni? Hogyan történik ez?
Válasz: A halál állapotában nem találjuk magunkat. De amit az úttól, a Teremtőtől való elszakadásnak tekintünk, azt mondjuk, hogy a halálhoz hasonló. Hozzá kell szoknunk az ilyen állapotokhoz, és fel kell ismernünk, hogy a spirituális életünk ennél sokkal magasabb rendű.
[329270] A Napi Kabbala leckéből 5/11/24, Rabash írásai „Hit az értelem felett”
Kérdés: Valamikor az egész emberiség spirituális elérésben volt?
Válasz: Nem, nem volt. Csak Ábrahám csoportja, akik elhagyták Babilont, volt egy rövid ideig spirituális elérésben; Egyiptomból való kilépéskor mindannyian felemelkedtek egy új szintre, majd később az Első Templom építése során. Természetesen ez nem egy kőből és fából épített épületről szólt, hanem a lélek belső építéséről, először az Első Templom felállításával, majd a Második Templom felépítésével, majd a 2000 évvel ezelőtti spirituális szintről való lezuhanással. De együtt, egységes népként ez a csoport csak nagyon rövid ideig létezett.
Ami az egész emberiséget illeti, soha nem volt spirituális elérésben, mert amíg Babilonban volt, nem akarta elsajátítani a Teremtő kinyilatkoztatásának, az egységnek és az Ő szintjére való felemelkedésnek a módszertanát, ami a természetben az adakozás és a szeretet legmagasabb szintje. Ezért Ábrahámnak el kellett hagynia azt a helyet.
Kérdés: Úgy tűnik tehát, hogy az embereknek hamarosan el kell jutniuk erre az érzésre. Mennyire reális, hogy mindenki érezni fogja a spirituális rendszert?
Válasz: „Igen: Teljesen reális! Abszolút mindenki és a teremtés egész rendszere. Ez mindannyiunkban benne van. Mindannyian együtt, kollektív összetartozásban vagyunk egymással egy egységes lélekben, amit Ádámnak, „a végtelen világ Malchutjának” neveznek. Nevezd, ahogy akarod; sokféle definíció létezik erre az állapotra.
Kérdés: Mire kell összpontosítani a gondolatainkat, hogy eljussunk a Tóra tanulmányozására, ahogy írva van: „éjjel-nappal”?
Válasz: „Azokra a dolgokra, amikre az embernek szüksége van: Ehhez meg kell értenünk, hogy minden, ami bennünk történik, ami a gondolatainkban és a vágyainkban felmerül, a Teremtőtől származik, és nekünk csak helyesen kell reagálnunk rá.”
Kérdés: Ha minden gondolat és szándék a Teremtőtől származik, akkor a nekem adatott ima is Tőle származik. Minden ponton összekapcsolódom Vele. Hogyan tudnék túljárni az eszén és rávenni Őt, hogy kinyilatkoztassa magát?
Válasz: Könyörögve, ne győzködve vagy valahogyan megtévesztve! Csak kérd! Pontosan ebben rejlik a szabad akaratod.
[324524] A Napi Kabbala leckéből 24/01/19, Baal HaSulam írásai „A gondolat a vágyak eredménye”
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
