Dr. Michael Laitman

határvonal

Egy optimális létezés felé

Kérdés

Gyakran mondjuk, hogy a felesleges túltermelés felemészti a természetes erőforrásokat és lerombolja a világot. A világ kicsit megtisztult a járvány alatt. Állandóan halljuk, hogy a velencei csatornák vize soha nem volt ennyire tiszta, mint most. Újra megjelentek bennük a delfinek, ami sok éve nem fordult elő. 

A túltermelés kérdését nagyon gyakorlatias módon lehetne megoldani. Természetesen az embereket rá kell nevelni és megtanítani nekik az integrál világ alapjait, hogy az mennyire fontos, de mindenkinek kell ennie, innia, és valakinek az élelmiszert is elő kell állítania. Mit tehetünk?

Dr. Laitman

Nincs kétségem azzal kapcsolatban, hogy az élet fenntartásához szükséges áruk – étel, ruha, gépek, amelyek ezeket előállítják – abszolút nélkülözhetetlenek, de csak a a szükséges mértékben.

Az általános természet, amelyben létezünk, nem hagyja, hogy a normál élethez elegendő mennyiségnél több dolgot állítsunk elő. Előre – hátra mozogva feszegetjük a határokat, de az élet válságok formájában mindig visszanyom minket az optimális létezés irányában.

Semmi szükségünk nincs ékszer üzletekre, gyémánt piacokra, luxus butikokra. Nem is fog fennmaradni egyik sem. Látni fogjuk, ahogy fokozatosan bezárnak. Az embereknek nem lesz sem pénzük, sem igényük ezekre. Ehelyett mindenki azon fog töprengeni, hogy fog holnap megélni, és hogy lehet eljutni, egy optimális és normál jövőhöz.

[267916]
KabTV „”A mai általános helyzet” 20/06/18     
Angol blog: https://laitman.com/2020/07/toward-an-optimal-existence/

16 aug 2020

Hol van az ajtó?

Hol van az ajtó

Baal HaSulam, 26-os levél: Írva van: “Arany csengők, festett gránátalmák között, körben végig a köpeny szegélye mentén…és hallható a csengők hangja, amikor a Főpap belép a szentélybe”.

Ezek az előrehaladás szakaszai a nagy Kohen (Főpap) szintjének elérése során. A Főpap  az, az ember aki az abszolút adakozásban van, és akinek nincsen semmije ami a sajátja, és minden amije van, csak arra szolgál, hogy a Szentség  elé járuljon. Annak érdekében, hogy belépjen a Szentélybe, egy szent edénnyé kell, hogy váljon, amely egy korrigált edényt jelent, ami által megszenteli a megszerzési vágyát, egy olyan formában, hogy semmit nem birtokol önmaga számára, hanem mindent az adakozás érdekében használ fel.

Az “Ephod” (efód a Főpap köpenye), az “Ei Po Delet” (hol van az ajtó) kifejezésből származik, amely a Delet (ajtó) az a hely, amin keresztül be lehet lépni valahova, ami eddig zárva volt”.

A mi világunkban, amikor egy zárt ajtót látunk, és kinyitjuk, akkor belépünk egy másik szobába, a következő új állapotba. De a spiritualitásban ez másképp van, ott az ajtó, az ajtómegnyitása és a megnyitást végrehajtó ember eggyé válik. Ez azért van így, mert minden bennem zajlik, mert abban a pillanatban, amikor változom, azonnal felfedezem az ajtót. Majd ajtó megnyitáskor eltűnik, és egy bejárattá válik, amelyen keresztül beléphetek.

Ezt mind, nem, mint külsőséget látom. Abban a pillanatban, ahogy közeledek, a következő szinthez a minőségeimnek megfelelően a belső edényem azonnal megváltozik, egy ajtóvá, bejárattá válik és én beléphetek a következő szintre.

“A fizikai világban, az ajtót és a bejáratot egyszerre láthatjuk, azonban a spiritualitásban, már csak a bejáratot láthatjuk az ajtó után. Azonban nem lehet látni a bejáratot a tiszta hit teljessége nélkül. “
Ez azt jelenti, hogy valaki eléri az adakozást. Ha az ember kijavítja a vágyait, amelyek feltárulnak benne az adakozás érdekében, akkor tisztán látja az ajtót, és abban a pillanatban feltárul egy bejárat, mert Ő és az Ő neve “Egy”.  Az edényem, és az összes szükséges feltétel, beleértve a Fényt, és a következő szintet, egyesülnek, és teljesen eggyé válnak, mert Ő és az Ő neve “Egy”.  

Az egész nagyon egyszerű. Abban a pillanatban, amikor az edényünk hasonlóvá válik a Fénnyel, vagy olyan lesz, mint a következő szint, azaz, olyanná válunk, mint a Felső Szint, és ez azt jelenti, hogy közeledünk az ajtóhoz, a bejárathoz, a következő szinthez. Akkor Ő, és az Ő neve egy lesz számunkra.

Ő a Fény, és az “Ő neve” az “edény”. Amikor az edény minősége azonos a Fény minőségével, akkor eggyé válik vele. Szóval, ahogy közelebb kerülünk a Felső tulajdonságához és belépünk abba, az azt jelenti, hogy “elértem a Szentséghez”. Egy Főpappá válok, olyan megkülönböztetéssé a lelkemben, amely már megszabadult attól, hogy a megszerzési vágyat a megszerzés érdekében használja, és belépek ezáltal, a teljeségnek abba az állapotába, ahol megszerezhetem a hit teljességét. A belépés csak akkor lehetséges, ha mi a dolgokat a hit teljességén keresztül látjuk. A hit teljessége azt jelenti, hogy a Hassadim Fényem, azaz az adakozási vágyam, olyan nagy, hogy én nem csak a GE-ban (Galgalta Ve Enayim) dolgozom, adakozással, hanem még az AHP -ban, a megszerzési vágyban is.

Ha én csak a GE vágyában vagyok, ami az adakozás az adakozás érdekében, azt hitnek nevezzük. Ha dolgozom az AHP-pal is, az edényekkel, amelyben megszerzek az adakozás érdekében, ami azt jelenti, hogy használom az egómat mások érdekében, ezt nevezzük úgy, hogy a hit teljessége. A hit az a Bina, az adakozás edénye. Ez a hit átváltozik az egyszerű hitből, amit az jellemez, hogy “Ne tedd azt felebarátoddal, amit magadnak sem kívánnál”, arra a hit teljességére, amit az jellemez, hogy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”.

2013.12.13, Baal HaSulam, 26-os levél

ford: B.S

lekt: KN

forrás: Where Is The Door?

Posted on December 18th, 2013 at 10:24 am

היכן כאן הדלת?

פורסם: 15.12.13, 14:12

14 jan 2014

Friss víz egy közös kútból

Friss víz egy közös kútból

Kérdés:

Hogyan építjük fel bennünk a megfelelő szándékot?

Válasz:

A szándék a személy munkájának az eredménye, a Fény, amely befolyásolja őt, mint egy reakció a helyes erőfeszítésének a csoporton belül, a szándékkal az adakozás érdekében. Csak a Fény adja meg neki ez a szándékot, az erőt.

Amikor a Fény beragyog a csoport a központjába, mindenki kapcsolódik a központhoz, mint élő vízzel teli kúthoz, akkor mindenki és mindenkivel együtt megkapja a Reformáló Fényt. Ily módon, a szándéknak köszönhetően korrigáljuk a vágyát a szándék ellenőrzése alatt. Ezt nevezik “meghódítjuk a földet” az Izrael nemzete által, vagyis a szándék erejével.

Ez a csoport munkája és a közös tanulás, ahol mindenkinek az a szándéka, hogy magunkra vonzzuk a Reformáló Fényt. Ez munka folyamatos, azért hogy vonzzuk a Fényt a csoport központjába a köztünk levő kapcsolaton keresztül, a készenlétet, a hajlandóságot hogy eggyé váljunk. A Fény  kiterjeszti a mi megszerzési edényeinket “620” – szor. A korrekció által minden egyes lépéssel, minden kis vággyal, a szándékkal az “adakozás érdekében”, megépítünk egy hatalmas vágyat a belső elismeréssel. Minden rész “megduzzad” 620″ – szor.

A csoport központjában a Shechina, a mi kapcsolatunk, mint “egy ember egy szívvel”. Ez nem a mi “őrületünk”, hanem feltétele a spirituális tervnek, amely megköveteli tőlünk az ilyen típusú kapcsolatot, hogy megfeleljen a Fénynek. Tehát, az erőfeszítés mértékének megfelelően, amelyet befektetünk, Fény hat ránk, és segít abban, hogy valóban összekapcsolódjunk.

Abban a pillanatban, hogy elértük az első minimális összekötődést, kezdjük felfedezni bennünk a Fényt. Ezt nevezzük “Machsom” átlépésének (a határ a Felső világban), megszületés a spirituális világba, vagyis, az abszolút adományozás állapota mindenkinek és mindannyian a Teremtőhöz.

A korrekciót működteti a Fény, amíg a mi feladatunk az, hogy erőfeszítést tegyünk.

2013.04.15, Báál HáSzulám irásaiból, “A föld öröklése” cimű cikkéből

BS

21 ápr 2013

A lelki háromszög

A lelki háromszög

Kérdés:

Hogyan tudunk elérni egy szabad akaratot az egoizmusunktól a mi emberek közti kapcsolatunkkal? Hogyan tudok öntudatosan szabad lenni és szabadon fejlődni, és nem pedig egy bottal lökve a boldogság felé miközben egy cukorka csalogat engem ugyanahhoz a boldogsághoz?

Akarok tudatában lenni, érteni, és észre venni magamat és a szabad akaratomat, függetlenül ezektől az indítékoktól. Ez hogyan lehetséges implementálni a csoportban és milyen körülmények között? Hiszen ez a probléma létezik még a Machsom után is amikor már tudok és értek mindent.

Válasz:

Egy ember eléri a függetlenséget a Teremtőtől amikor megkéri a Teremtőt a csoportért és megkéri a csoportot a Teremtőért. Hogyha szemtől szembe csak a csoportra koncentrál vagy a Teremtőre akkor ez nem lesz megvalósítva. Ez egy háromszög.

2o12 November 5, Geogiai kongresszus 1 lecke

DH

19 nov 2012

Minden visszaút le van zárva

Minden visszatérő út le van blokkolva

Kérdés:

Hogyan tudunk túljutni, az elnehezülés és a fáradság állapotán, amiben találjuk magunkat, és amely később azt okozza, hogy elalszunk a leckék során? Hogyan tudjuk felébreszteni egymást, és hogyan tudunk kikerülni ebből az állapotból, mint egy egységes világcsoport támogatva egymást?

Válasz:

Ez az Egyiptomból való kivonulás (Exodus) pontja, amiről már annyit beszéltem. A Tóra megkapásának pontja, ez a fordulópont, a születés ideje. Tudjuk, hogy a szülést a vajúdás fájdalmai kísérik, és ez egy veszélyes állapot. A születés pillanatában megérezzük magának a „kígyónak a harapását”, felfedezzük a kőszívet, mivel nincs más mód arra, hogy megszülessünk.

Az Egyiptomból való kivonulást (Exodust) nevezzük a „spirituális” születésnek. Ez idő alatt fel kell, hogy  táruljon a „gonosz hajlam”. Ez egy nagyon veszélyes állapot, nagy nyomás alatt tartanak minket, de ez elkerülhetetlen, mert különben nem lennénk képesek elmenekülni Egyiptomból.

Az emberben ezek az állapotok még nem annyira világosak. Képzeld el, hogy ez a legjobb állapot, amelyből be tudsz törni a spirituális világba, a Felső Világba. Ebből az állapotból emelkedünk fel, és születünk meg a Machsom-on (a határvonal a jelenlegi (anyagi) világunk és a spirituális világ között) túli Felső Világba. Ez egy nagyon feszült, zaklatott helyzet, a legveszélyesebb állapot az ember életében. Ez az „EMBER” születésének pillanata.

Mi mindig úgy tekintünk a születésre, mint egy csodára. De az utolsó pillanatig nem vagyunk biztosak abban, hogy simán, zökkenőmentesen fog lezajlani, annak ellenére sem, hogy ismerjük a folyamatot, és megvannak a modern orvosi felszereléseink hozzá. Tehát mindennek dacára sosem tudhatjuk, hogy mi is fog történni, ez mindig egy nagyon kritiku pont az életben.

A különlegessége a születésnek, ennek a pontnak az, hogy az ember rettenetes nyomás alatt van, és rettenetesen fél. Mert minden korábbi élete véget ért, vagy hamarosan véget fog érni. A jövőbeni életet még nem látja, nem érti még, nem világos számára mit jelképez, hiszen annak érdekében, hogy megérkezzen, létre kell hoznia egy kijáratot az új világhoz.

Az ember nem érti a létezését, ő a kezdetek óta „kinyitja ami zárva van, és bezárja ami nyitva van”, pont úgy ahogy a testi születésnél történik.

Ha vágyunk a spirituális születésre, akkor el kell képzelnünk ezt az állapotot egy nagyon realisztikus módon, amennyire csak lehetséges a legközelebb kell hoznunk a megértésünkhöz és az érzésünkhöz. Amilyen mértékben (nagyságban, terjedelemben) vagyunk képesek elképzelni ezt az állapotot, olyan mértékben vagyunk készek megközelíteni, és felkészülni rá.

Minél jobban felkészülünk rá, annál inkább haladunk az irányába. Ez azt jelenti, hogy nekünk erősnek kell lennünk fejben és testben egyaránt, és jól meg kell szervezni a működésünket. Hogy mindez lehetővé tegye számunkra, hogy átmenjünk életünk legnehezebb helyzetén, ami egyáltalán csak lehetséges.. Minden visszaút zárva van, és nem tudunk tovább menni előre. Akárcsak az Egyiptomból való kimeneküléskor, amikor előttünk a Vörös-tenger zárja el az utat, hátulról pedig a Fáraó serege, és nincs hová elmenekülni.

A spirituális születés állapotáról találhatunk mindenféle allegorikus leírást, ezek mind felfokozott, éles, nehéz és fenyegető állapotokat mutatnak be. Mi magunknak kell ezek felé haladni, és nem azt várni, hogy valaki vagy valami nyomjon vagy húzzon ebben az irányba. Egyébként mi elkényelmesedünk, és csak azt keressük, hogyan lehet a legjobban megbirkózni az elakadás állapotával.  De nekünk magunkat kell elvinni ezekhez a látszólag veszélyes állapotokhoz.

De ha megértem, és tudatában vagyok annak hogy mit kell tennem, akkor megértem hogy a veszély, csak az ego számára létezik. Ha felidézzük, és  tudatosan közelítjük meg ezt a feszült és kellemetlen állapotot, és magunktól hívjuk a vajúdás, szenvedéssel teli érzését, akkor jön el majd a fordulópont, amikor rájövünk, hogy ez egy másik fajta fájdalom, ez egy édes fájdalom.

2o12 október 19, Reggeli lecke, Rabash írásaiból

ford: BT

KA

22 okt 2012

Hagyd az egódat a Machszom túl oldalán

Hagyd az egódat a Machszom túl oldalán

A személy a Kabbalához egy nagyon személyes kérdéssel érkezik élete értelméről gondolkodva. Meg akarja ismerni saját magát, azt hogy miért is él, mi történik a világban körülötte, és mit kell tennie annak érdekében, hogy megérthesse mi is történik és, hogy saját sorsát kezébe vehesse. Nagyon nehéz a személynek ezekre a kérdésekre érkező válaszokat, melyek annyira személyesek, intimek, melyek legbelsőbb pontjából származnak, összekötnie másokkal.

Úgy tűnik számára, hogy a két dolog összeütközésben van egymással: Egyrészt létezik egy belső pont melyben fel akarom fedezni az életem titkát, másrészt pedig itt van körülöttem egy különleges környezet és azon túl az egész emberiség.

Én azt az ötletet képes vagyok elfogadni hogy össze kell kapcsolódnom a természettel, de azt a tényt nagyon nehéz elfogadnom, annak érdekében, hogy ez lehetséges legyen, nekem emberek csoportjával kell összekapcsolódnom,  erősen össze kell kapcsolódnom velük, egy olyan kapcsolatban ami számomra elviselhetetlen, hogy úgy érezzem, hogy ők a legdrágábbak, legközelebb állók, legszeretettebb emberek számomra az egész világból.

Nekem az érzéseim és értelmem felett kell ezzel az ötlettel dolgoznom, összes korábbi mintám, és képem felett. Természetesen ez nagyon távolinak  tűnik számomra, de meg kell hogy értsem, hogy pontosan ennek köszönhetően lesz a spirituális világhoz vezető bejárat felfedve számomra – pontosan azon a mások szeretetén keresztül mely annyira távolinak, gyűlöltnek és ellentétesnek tűnik számomra, szemben mindazzal, amit én magam akarok.

Számomra semmi kellemetlenebb és visszataszítóbb nem létezik mint annak szüksége, hogy másokkal saját vágyam felett összekapcsolódjak, hogy őket szolgáljam, és ugyanakkor tudjam azt, hogy a jutalom mindezért ugyancsak hozzájuk kerül majd és nem magam számára, hogy ők azok akik mindent megkapnak. És még a szívem is velük lesz! Itt, ahol most vagyok, csak üres egóm marad meg.

Nagyon nehéz mindezt megérteni, de azáltal, hogy tanulunk, és magunkon dolgozunk, fokozatosan elkezdjük megérteni, érzékelni ezt az alapelvet. Létezik egy belső logika, mely el van rejtve abban a dologban, ami a leggyűlöltebb, legtávolibb, és legértelmetlenebb számunkra ebben a világban, de ugyanakkor ez reprezentálja számunkra a spirituális világot. Ezen keresztül, azon a nyíláson keresztül mely hirtelen a falon megjelenik, képesek vagyunk áthaladni a Machszom-on (határon) mely a spirituális világot ettől a világtól elválasztja.

2o12 október 11., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásaiból

(HZS)

13 okt 2012

Önmagunk lenullázása a megszületés érdekében

Önmagunk lenullázása a megszületés érdekében

Kérdés:

Márciusban ön azt mondta, hogy a nyár végére minden bizonnyal betörünk a spiritualitásba. A nyárnak vége. Ön azt mondja bajban van a koordinátákkal. Akkor mi a következő prognózisa?

Válasz:

Azt hiszem, hogy az a pont amit mostanra elértünk egy nagyon kedvező nyomást ad nekünk ahhoz hogy lenullázzuk magunkat. Végül is a probléma pontosan itt található. Amennyiben én képes vagyok valamit tenni, akkor már a Machszom felett vagyok. Azt hiszem hogy az érzés amit a kongresszuson megkaptunk megadja nekünk ehhez az alapokat. Most úgy tűnik számomra, hogy az egyetlen dolog amit tennünk kell az hogy még egy két lökést adjunk.

Arról szólva, hogy mindez mikor történik meg, reménykedem abban, hogy egy ilyen állapot bármelyik pillanatban elérkezhet, akár a reggeli lecke során is. De ezeknek a lökéseknek kritikus formában kell érkezniük, szükség van a szülési fájdalmakra. Ez az ami egyenlőre hiányzik. Egyenlőre a szülés leállt.

2012 szeptember 23., Virtuális lecke a Kabbala Alapjairól

(HZS)

05 okt 2012

72 queries in 0,212 seconds.