Kérdés: A mi világunkban érdekes lehetőség mosolyogni egy emberre, és úgy tenni, mintha kedvelném, miközben belül gyűlölhetem. Ezért azt sem tudja, mit érzek. Ez nem így van Kabbalában?
Válasz: Ha pusztán spirituális folyamatokról beszélünk, azok nem járnak külső, zavaró és titkos jelekkel.
Kérdés: A szeretet azt jelenti, hogy beteljesíted a másikat, az ő vágyai szerint élsz. Mit ad ez az embernek? Végül is ez ellentétes a természetünkkel.
Válasz: Ez ellentétes a természetünkkel, de ha képes vagy felülemelkedni a természeteden és ebben az állapotban maradni, akkor egyre közelebb kerülsz a másikhoz. Annak ellenére, hogy elutasítod őt, beteljesíted. Akkor az adakozás cselekedetét úgy hajtod végre, hogy altruista módon közelebb kerülsz a másikhoz.
Kérdés: Mit ad ez az embernek? Miért kellene így cselekednie? Emellett azt mondod, hogy a természet erre késztet minket.
Válasz: Ellenkező esetben nem leszünk képesek közelebb kerülni másokhoz. Mindig felül kell emelkednem az elutasításomon, gyűlöletemen vagy valami kellemetlen dolgon, ami egy másik embertől származik, és közelebb kell kerülnöm hozzá.
Kérdés: A régi időkben az immorális emberek számára zárva volt a tudomány világa. Manapság semmiféle kapcsolat nincs az adott ember morális elvei és a hivatása között. Hogyan lehetne ezen a helyzeten javítani?
Válasz: Muszáj felhoznunk az emberek erkölcsi szintjét, különben lemondhatunk a jövőnkről, mivel el fogjuk pusztítani a bolygónkat.
Létezik egy egyezmény, amely megtiltja a toxikus anyagok előállítását. Ezt persze senki nem tartja be. Nem korlátozhatnak minket olyan előírások, amiket mi magunk foganatosítunk.
Olyan neveltetésben kell részesítenünk az egyént, hogy belássa: a világunkban előforduló ilyen és ehhez hasonló dolgokkal saját magának árt. Az a társadalom, amely mérgező anyagokat állít elő, a saját sírját ássa. Az ilyen társadalomnak nincs jövője.
Hozzászólás: Azoknál, akik társaiknál fejlettebbek az erkölcsi meggyőződéseik terén, tipikusan jelen van az alázat erénye is. Egyszerűen nem akarják a másikat kioktatni.
Rav válasza: Ez nem helyénvaló, mivel ez nem más, mint egoizmusuk megnyilvánulása. Le kell győzniük önmagukat, és népszerűsíteniük kell filozófiai elveiket, meggyőződéseiket, gondolataikat, mivel ezek a társadalmi közjót szolgálják. Mindezek mellett nem fontos, hogy ez jó vagy rossz érzésekkel tölti el az illetőt, hogy közben szégyelli-e magát vagy sem. Kötelessége, hogy felvilágosítsa környezetét!
Kérdés: Az American Corporation SpaceX vezetője, Elon Musk elmondta, hogy 2050-ig egymillió embert tervez, a Földről a Marsra vinni. Gondolja, hogy gyarmatosítani tudjuk a Marsot, és van-e ennek bármilyen értelme?
Válasz: Ennek határozottan nincs értelme. Olyan életet kell létrehoznunk a Földön, hogy ne is gondoljunk más bolygókra. Amennyire egykor engem is lekötött az űr felfedezése és meghódítása, most úgy nem látom, hogy ebbe egyáltalán érdemes lenne erőt, tudás befektetni, vagy erre bármit alapozni.
Az embernek, a Föld fölé kell emelkednie a belső szellemével. Ezzel mindent, ami körülöttünk van, megérthetünk, értékelhetünk és érezhetünk anélkül, hogy kirepülnénk néhány száz mérföldnyire, egy „dobozban”. Ez nem fog változtatni semmin.
Komment: Néhány közgazdász szerint a fogyasztói társadalom a végéhez közeledik. Az elsődleges ok a bizalomhiány, ami komolyan hátráltatja a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat.
Dr. Michael Laitman válasza: De ezen lehetséges felülemelkedni.
Komment: A második ok a környezetszennyezés. Nem áll rendelkezésünkre megfelelő technológia, hogy feldolgozzuk mindazt a hulladékot, amit előállítunk.
Dr. Michael Laitman válasza: És ki törődik vele? Ha meglesz a megfelelő technológia, majd még többet lehet termelni.
Komment: A harmadik ok a korlátozott természeti erőforrások
Dr. Michael Laitman válasza: Ez sem érdekel senkit. Majd találunk. Elrepülünk a Holdra, és onnan hozunk majd.
Komment: A negyedik ok a gazdagok és szegények közötti növekvő egyenlőtlenség. Még a koronavírust követő időszakban is látni, hogy a gazdagok folyamatosan még tehetősebbé válnak. Ráadásul mindenkinek óriási az egója, ezért az emberek ezt nehezen tolerálják.
Dr. Michael Laitman válasza: Persze, nem is fogják tolerálni. A vagyonosoknak, oda kell adniuk bevételük egy bizonyos százalékát, hogy enyhítsék a szegények elégedetlenségét.
Komment: Az ötödik ok a bizonytalanság. Azt mondják, létezik egy olyan kifejezés, hogy „vagyoni hatás”. Még azok is, akiknek pénze van, félnek költeni, mivel tartanak attól, hogy a fogyasztói társadalomnak vége szakad.
Dr. Michael Laitman válasza: Nincs mire költeni! Ha felajánlanának nekik valamit, amit előállíthatnak, abból csinálhatnának pénzt.
Komment: Azért félnek a pénzköltéstől, mert nem tudják, mit hoz a holnap a foglalkoztatottság szempontjából. Senki nem bízik a jövőben.
Dr. Michael Laitman válasza: Akkor ezek az emberek nem igazán gazdagok. A gazdag embert az jellemzi, hogy tulajdonképpen korlátlan lehetőségei vannak, hogy fedezze azokat a szükségleteit, amik jóval többek, mint az élet fenntartásához szükségesek.
Komment: A hatodik ok a technológiai fejlődés, ami tovább fogja tágítani a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és így munkanélküliséghez vezet.
Dr. Michael Laitman válasza: Hogyne, hiszen akkor nincs fogyasztás. Ezért következnek be időről időre a nagy háborúk. De manapság ezek már igen sokba kerülnek, és senki nem tudja, hogyan fognak végződni.
Valamikor a háborúk oldották meg a problémákat, de manapság már nem így van, mivel megszűntek a határok: odamehetsz, ahova akarsz, ott élhetsz, ahol kedved tartja. Bármilyen útleveled lehet, ha eleget fizetsz érte. Ennél fogva, nincs objektív oka a háborúnak. Csak vallási, ideológiai háborúk fordulnak elő.
Kérdés: A hetedik ok az ember belső szükségleteiben bekövetkező változás. Mit gondol, ez a fő ok?
Dr. Michael Laitman válasza: Igen, ez minden mást felülír. Ez jelenti a fogyasztói társadalom végét.
A vírus manapság leszállásra kényszeríti az iparnak azt az óriási repülőgépét, aminek a hajtóerejét a turizmus és utazás biztosították. Hotelek világszerte, repülőgépek, óceánjárók, idegenvezetők és mindenféle ehhez kapcsolt áruk óriás tömege – mind ehhez az iparághoz kötődnek, és mindezek megszűnőben vannak, és a jövőben nem fognak létezni. Az emberek nem akarnak nézelődni a világon. Nincs, ami vonzerőt gyakorolna rájuk.
Valamit tenni kell majd a fölöslegessé vált repülőgépek ezreivel. Talán a sivatagban kötnek ki. Azt mondják, ott viszonylag rendben lehet tartani őket. És mi lesz ott? Egy letűnt kor múzeuma? Muszáj, hogy szembenézzünk vele. Vége! Meg kell értenünk, hogy régi eszközökkel nem építhetünk új világot.
Világunkban az egó uralmának fejlődése a végére ért. Az emberi evolúció új szakaszához érkezett, a spirituális fejlődés elkerülhetetlen. A kapni akarás minden határon túli terjeszkedése látható módon kataszttrófába taszítja a világot, amely egyre nagyobb sötétség formájában ma már minden ember számára érzékelhető. A Kabbala Mesterei azonban meghagyták nekünk a módszert, amelynek segítségével feltárulhatnak az emberi lelkek közötti kapcsolatok, és a kapcsolaton keresztül pedig a spirituális evolúció következő fázisa érhető el, amely az emberi teremtőképességet egy felfoghatatlan módon elkezdi kiterjeszteni. Erre az útra hívunk minden embert, ez a mi csodálatos örökségünk, amely az igazság és a Fény útja.
A megszerzés vágya fokozatosan fejlődik ki. Minden fokozat megmarad, és felette épül ki a következő szint. Ezért ez nem úgy történik, mint a mi világunkban, az egónk fejlődése során, hogy a vágyakban érezzük az éhséget, és ha kapunk egy kevés Fényt ezekre a vágyakra, akkor ki tudjuk azokat tölteni. A kitöltés ugyanarra a helyre érkezik, amely korábban üres volt.
A spiritualitásban állandóan fejlesztjük a vágyakat az adakozás irányába. A megszerzési vágy előző szintjei megmaradnak, és azoknak tetején, még nagyobb, üres edények jelennek meg, még rosszabbak és távolibbak a Teremtőtől. Több és több bizonytalanság fedeződik fel, zuhanások érzése és a kitöltés hiánya jelentkezik.
Ha mi ezek fölé tudunk emelkedni, és az adakozásra vágyunk, pontosan ez jelenti, a spirituálisban való növekedésünket. Így megtelünk a Hassadim (Kegyelem) Fényével, pontosan ugyanabban az üres edényben, amelyben űrt éreztük ezt megelőzően. Majd teljességet érzünk, mivel, nem csak, hogy képesek vagyunk lenyugtatni magunkat és kitölteni a vágyakat, hanem sóvárogunk arra, hogy adakozhassunk a többiek számára.
Ennél fogva az utunkat a Kicsinység állapotából kezdjük, egy pontból. S ha képesek vagyunk, hogy felülemelkedjünk ezen a ponton, és ne akarjunk többet, mint ezt a pontot, akkor különböző lehetőségeket kapunk arra, hogy kitöltsük azt. A pont elkezd kiterjedni, és egyre nagyobb Fények jelennek meg körülötte. Nem kell, hogy biztosítsuk a beteljesülést, vagy az egoista vágyak lenyugvását, amelyek kifejlődnek bennünk, hanem elégedettséget találhatunk azokban a negatív érzésekben, amelyek feltárulnak bennünk. Mindezek felett, a többiekhez és a Teremtőhöz akarunk tapadni.
Bár nem értjük meg, hogy ez hogyan működik. De amikor felismerjük, hogy ez, pontosan az, aminek történnie kell, akkor elkezdünk sóvárogni a Reformáló Fényre. Nem azért, hogy nyugalomba kerüljünk, vagy kényelmes állapotba, illetve kielégülést vagy beteljesülést érezzünk, vagy bizalmat, vagy valami elérést, hanem arra lesz hatalmas szándékunk, hogy kielégítsük a többiek vágyát, és többé már nem törekszünk a saját vágyunk kielégülésére.
Ebben az állapotban, nem akarok semmit kapni cserébe, azért, hogy kitöltöm a többiek vágyait. Olyannyira nem, hogy ez okból feltárul a gyűlölet bennem a többiek iránt és elutasítást érzek. Olyan lesz számomra a másik, mint ha az ellenségem lenne, aki fenyeget engem, mint egy gyűlölt személy jelenik meg számomra. Akkor elkezdek aggódni, azért amit érzek a többiek iránt, és azért, hogy ez az érzés mikor fog végre elmúlni a szívemből, s ez az aggodalom valamit elkezd felépíteni mindezek felett. A taszítás, a gyűlölet megmarad, nem törölhetem el! De ha ennek fölé emelkedek, akkor felfedezem magamban azt, hogy “Aki a másikat hibáztatja, az a saját hibáin keresztül látja a másikat”. Azaz a saját hibáimon keresztül, (mint egy törött szemüvegen keresztül) látom a barátomat. Mert a valóság az, az, hogy nem ő, hanem a Teremtő mutatja az én tükörképemet a barátomon, s másokon keresztül.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem