Kérdés: A tízesben mindannyian különbözünk egymástól. Vannak akik igénylik, hogy nyomást gyakoroljanak rájuk, mert így tudnak haladni. Mások ezzel szemben azt vallják, hogy a spiritualitásban nincs erőszak. Hogyan tudjuk ezt a nyomást helyesen alkalmazni a tízesben? Mi a megfelelő módszer?
Válasz: Nem kell félni a nyomástól. Csupán helyesen kell viselkedni a tízesben, amennyire csak lehet, letisztult módon, és akkor minden problémát maga a Teremtő fog megoldani, nem pedig mi. Csak megfelelően kell viszonyulnunk azokhoz az állapotokhoz, amelyekben vagyunk.
Végül is mindent a Teremtő cselekszik meg, és kérnünk kell Őt, hogy korrigálja azt a köztünk fellépő egyensúlytalanságot, amely meghatározza életünk minden negatív eseményét.
[319526]
Részlet a 2023.10.14-i Napi Kabbala Lecke „Harc a gonosz hajlam ellen” című előadásának első részéből
Kérdés: Mit tegyünk, ha óráról órára igyekszünk szeretni a barátainkat, de a barátunk szíve nem ébred fel? Ez azt jelenti, hogy nem teszek elég erőfeszítést, vagy maga az erőfeszítés helytelen?
Válasz: Ha az erőfeszítésekkel nem tudunk helyesen cselekedni? Ebben az erőfeszítésben nincs Teremtő. A Teremtőnek veled kell lennie abban a törekvésedben, hogy közelebb kerülj a barátod szívéhez. Ne feledkezz meg a Teremtőről semmilyen cselekedetedben. Csak akkor lehet ez sikeres.
Kérdés: Van egy olyan vágyam, hogy az önmagam iránti „gyűlöletet” és a barátok szeretetének vágyát egyetlen egésszé ötvözzem. Hogyan tudom összekapcsolni ezt a két állapotot?
Válasz: Ezt meg lehet tenni, de fokozatosan. Próbáld ki egyszer, majd egy másik alkalommal, és lassan hozzá fogsz szokni.
[319105]
Részlet a 2023.09.30-i „A szívek megnyitása” elnevezésű Nemzetközi Kabbala Kongresszus „Egy emberként, egy szívvel kapcsolódni” című, második leckéjének második feléből
Komment: Az emberek életének nagy részét az étkezés témája tölti ki, minden a táplálkozás körül forog. Miért úgy épült fel a rendszer, hogy a fogyasztás folyamata gyakorlatilag az egész életünket kitölti?
Rav [Tanító] válasza: Mi mást lehetne csinálni?
Ha a világunkat helyesen, a felső spirituális gyökerekkel összhangban szerveznénk meg, akkor normális esetben az étkezés ügye maximum két órát venne igénybe, amennyit a racionális önfenntartás igényel. A többi időt spirituális fejlődésünkre és kitöltésünkre szentelnénk.
Ehelyett szükségtelen dolgok előállítására fecséreljük az időt, ezeket eladjuk egymásnak, majd nagyon gyorsan az enyészeté lesznek, majd újakat gyártunk.
Az alvás, táplálkozás és a spirituális munka azok, amelyekre az embernek szüksége van, hogy elkezdje megérezni az új, kvantum spirituális világot, és belépjen a tökéletes örökkévalóságba.
Mi másra van még szükségünk? Miért kellene itt, ezen az útponton maradnunk?
[310077]
A KabTV „Hívást kaptam. Az étel az élet értelme” 2012.09.27
Kérdés: A spiritualitással foglalkozó ember az állapotokat tudatosan vagy a mi világunkhoz hasonlóan, öntudatlanul tapasztalja meg?
Válasz: Tudatosan kívánjuk megtapasztalni őket, mert minden elmozdulásunk és létezésünk ezektől függ. A spiritualitásban semmi öntudatlan nincs. Ha bármilyen elmozdulást végeztél, az annyit jelent, hogy előtte átgondoltad, és úgy döntöttél, hogy cselekszel.
Kérdés: A mi világunk úgy tünteti fel, mintha minden fizikai, biológiai és egyéb folyamatot mi mozgatnánk, igaz?
Válasz: Igen, mert nem tudatosodnak előttünk, nem érjük el a tudatosodás szintjét.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy még mindig valamiféle méhen belüli fejlődés állapotában vagyunk? Az emberről még pszichológiai síkon sem mondható el, hogy sok minden tudatosodna benne. Egyfajta belső, automatikus program működteti.
Válasz: A mindennapi ember nem tudja, hol él, miként él, miért él, és mik lehetnek élete céljai.
Kérdés: És ez miért van így?
Válasz: Ezek az érzések fokozatosan összeadódnak, és oda vezetnek, hogy az ember elégedetlen az életével, és fejest ugrik a forrásba, így közelíti meg a Teremtőt.
Komment: Ez több millió évbe is beletelik!
Dr. Michael Laitman válasza: Nem számít. A természetnek van ideje.
[309376]
A KabTV „ Tíz Szfíra Tanulmánya (TES) ” című műsorából, 2023.02.12.
„Az egység és szeretet lényege a vágy, amikor mindenki jót tesz a barátjával; nem beszélhetünk a vágyak különbözőségéről az ő körükben, mindannyian egyetlen vágyban találkoznak, és ezáltal benne foglaltatnak a felső erőben, ami az egység célja.” (Breszlavi Nachman Rabbi: Likutei Halachot (Válogatott szabályok))
Pontosan egymás kitöltése és az egymás vágyaiban való benne foglaltatás az, amelynek segítségével fokozatosan elérjük a Teremtőt, és benne foglaltatunk az Ő vágyában, az Ő egylényegűségében.
Nincs más út, hogy eljussunk ebbe az állapotba. Minden másnak hátat kell fordítanunk, és másodlagos fontosságúnak tekintenünk. Csak ezeket a tetteket kell végrehajtanunk. Bele kell vetni magunkat a cselekvésbe, és sikerrel fogunk járni.
Kérdés: Azt mondta, hogy olyan tisztán imádkozzunk a barátainkért amennyire csak lehetséges. Ez valójában azt jelenti, hogy meghívjuk a Teremtőt a szívünkbe és elménkbe, hogy közelebb érezzük magunkhoz a barátokat?
Válasz: Azt akarom, hogy a Teremtő cselekedjen a szívemben, fejemben, elmémben, az egész testemben, hogy Ő irányítsa lépéseimet, gondolataimat, a szívemet, hogy velem legyen mindenben, minden tervemben és cselekvésemben!
Valójában pontosan ezt teszi a Teremtő, de ezt felszínre is kell hoznunk. Éppen azt akarjuk, hogy átjárja egész lényünket, a szívünket és az elménket egyaránt. Arra vágyunk, hogy Ő irányítson és határozzon meg mindent.
Aszerint haladok, amit a Teremtő kigondolt számomra. Csakis Neki adom meg magam, azaz megszorítom önzésemet és átadom neki a cselekvést, hogy azt tegyen velem, amit akar.
Kérdés: Ellenőrizhetem magam, hogy teljesítem-e a kölcsönös garanciát? Vagy csak a barátaim képesek erre?
Válasz: A csoport felmérheti, hogy teljesíted-e a kölcsönös garanciát vagy sem. Ezt nem teheted meg magad. Csak a csoporton belüli kapcsolatod teszi lehetővé, hogy érezd, mennyire vagy a kölcsönös garanciában.
Kérdés: Hogyan lehetek biztos abban, hogy a kölcsönös garancia hajója jó irányba halad?
Válasz: Abból, amit a barátaidban érzel. Ha úgy érzed, hogy felvidíthatod, összekapcsolhatod, a cél felé irányíthatod, inspirálhatod őket, akkor ez alapján vonsz le következtetéseket.
Ha meglátod tetteid eredményét a barátaidon, akkor biztosan jelezni fogja ez neked, hogy helyesen cselekszel-e, és milyen mértékben.
Hozzászólás: Csodát akarok! Tényleg akarok egy csodát. A jobb időkben új év előtt mindig jellemző volt, hogy mindenki várt valamilyen csodaszámba menő dolgot, amit az új esztendő hoz. Nem csak a gyerekek csinálják, de a felnőttkor sajátja is, hogy csodavárásban vagyunk. Manapság is várjuk a csodát, miszerint minden megváltozik, új, jobb és kedvezőbb világot hoz a holnap. Csak nézzen a világra! Mindenki erre a csodára vár!
Dr. Michael Laitman válasza: Ha a világ csodát vár, akkor még mindig nem nőtt ki a gyerekkorból. Milyen csoda fordulhat elő? Csak az, amit mi hozunk létre.
Kérdés: Vagyis Ön hisz a csodákban?
Válasz: Azokban, amiket mi magunk csinálunk, ha ténylegesen megcsináljuk. Az egész életem ennek bizonysága. Semmi értelme csodára számítani. Abból semmi jó nem származik.
Minden jobbra fordul, ha teszünk érte. Ha elszalasztjuk a cselekvést, rosszabb lesz a helyzet, mint most.
Kérdés: Ennyire gyakorlatiasan áll az élethez?
Válasz: Teljes mértékben.
Hozzászólás: Beköszöntött az új év, és mindenki arra számít, hogy a dolgok visszatérnek a régi medrükbe. Az emberek várják a csodát, ami elhozza a pozitív változást. Látja, ez még mindig ott él az emberben.
Azt állítja, hogy nem hisz a csodákban. Abban a csodában hisz, amit mi végzünk el.
Dr. Michael Laitman válasza: Igen. Amikor világos számomra, hogy mire számítok, és mit kell tennem azért, hogy ez bekövetkezzen, mindent megteszek, amit csak tudok. Ha ez csak részben is sikerrel jár, már csodáról beszélhetünk.
Kérdés: Akkor mondja meg nekem, hogy milyen csodát művelhet az ember saját két kezével, ami tényleg jobb jövőt hoz, és diadalmas útra téríti az emberiséget?
Válasz: Ehhez az embernek magát kell megváltoztatnia, mert semmi más felett nincs kontrollja. Tényleg képes megváltoztatni magát az ember, ha tudja hogy a természetének megfelelőek a cselekedetei. Ha eze a módon halad előre, akkor képes lesz magát megújítani.
Kérdés: Csodaszámba megy, ha ráébred az ember, hogy természete egoista, hogy természete magában hordozza a gonosz hajlamot? Ez már a csoda kezdetének számít?
Válasz: Enélkül nem következhet be pozitív változás. Ezt az igazságot mindenkinek tudnia kell.
Kérdés: Ha az ember nem kezd el odafigyelni magára, nem vág bele az önkorrekció folyamatába, akkor ne is várjon semmilyen csodát. Ezt állítja?
Válasz: Így igaz. A csodák megbízhatatlanok. Valójában nem is léteznek.
Kérdés: A Kabbalában léteznek nagyon fontos szimbólumok, mint a kezek, a száj, valamint a távolság. Manapság, a világjárvány idején, elengedhetetlen a kézmosás. A kezek a Kabbala szerint a megszerzési vágyat jelképezik. Muszáj maszkot viselni, hogy a beszéddel ne terjesszük a különféle egymásnak mondott csúfságokat. Persze a távolság nem más, mint megszorítás. Van a felsoroltak között bármilyen kapcsolat?
Válasz: Nincs. Egyelőre csak mindenféle kellemetlen állapoton megyünk keresztül, önkéntelen módon kezdjük korrigálni az egymás iránti viszonyulásunkat. Ez lassan és módszeresen tanít minket a helyes egymás felé fordulásra.
Remélem, hogy az emberiség fokozatosan eljut ehhez a végkimenetelhez. S remélem, nem sorscsapások, háborúk és más katasztrófák segítenek minket eljutni ide, ebbe a korrigált állapotba. Mindez nem lehetetlen.
Bízzunk benne, hogy nem csak a vírus, hanem a természet egésze fog megtanítani minket a helyes kapcsolódásra, és arra, hogyan alkothatunk egyetlen egészet eltérő személyiségeink ellenében, fittyet hányva azokra a minőségeinkre, amik egoista taszítást eredményeznek az emberek között.
Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy ezek a jelek a természet tanító munkájának lenyomatai? Meg kell mosni a kezemet, azaz nem kapok többet saját magam számára a közösségtől, mint amennyit kellene. Tilos rágalmakkal illetnem bárkit, ezért maszkot hordunk, amelyben nehéz levegőt venni és beszélni. S ami a legfontosabb, mindenkinek megfelelő távolságot kell tartania. Ezek nem a kezdődő korrekció jelei?
Válasz: Nem, ezek a természet cselekedetei, így nem lehet őket korrekciónak nevezni. A korrekció egoizmusunk feltárásával veszi kezdetét.
Még nem kezdtük el dolgozni az egoizmusunkon. Remélem, hogy a közeli jövőben mindezt el tudjuk magyarázni az embereknek, akik megértik, hogy a probléma kizárólag egoizmusunkban keresendő.
A kézmosást és a maszkviselést az ember csak magáért teszi. Amikor egoizmusod felett, a többiekért teszed ugyanezt, maszkot viselsz, hogy ne fertőzz meg másokat – ez lesz a valódi korrekció kezdete.
Kérdés: Honnan tudhatjuk, mi a jó? Milyen cselekedetek vezetnek jóhoz és melyek a rosszhoz?
Válasz: Minden, ami az embereket egységre, és az egyre nagyobb egységre vezeti, nem valami részlegesre, hanem határtalan egységre, az a jó felé vezető út.
Kérdés: A jó szándék nagyon gyakran rossz következményekkel jár. Ki lehet védeni a rossz következményeket?
Válasz: Képzeld el, hogy az egész emberiségnek egyetlen családdá kell válnia. Ha erre törekszel, akkor jó lesz. Nincs más jó.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem