„Az egység és szeretet lényege a vágy, amikor mindenki jót tesz a barátjával; nem beszélhetünk a vágyak különbözőségéről az ő körükben, mindannyian egyetlen vágyban találkoznak, és ezáltal benne foglaltatnak a felső erőben, ami az egység célja.” (Breszlavi Nachman Rabbi: Likutei Halachot (Válogatott szabályok))
Pontosan egymás kitöltése és az egymás vágyaiban való benne foglaltatás az, amelynek segítségével fokozatosan elérjük a Teremtőt, és benne foglaltatunk az Ő vágyában, az Ő egylényegűségében.
Nincs más út, hogy eljussunk ebbe az állapotba. Minden másnak hátat kell fordítanunk, és másodlagos fontosságúnak tekintenünk. Csak ezeket a tetteket kell végrehajtanunk. Bele kell vetni magunkat a cselekvésbe, és sikerrel fogunk járni.
Kérdés: Azt mondta, hogy olyan tisztán imádkozzunk a barátainkért amennyire csak lehetséges. Ez valójában azt jelenti, hogy meghívjuk a Teremtőt a szívünkbe és elménkbe, hogy közelebb érezzük magunkhoz a barátokat?
Válasz: Azt akarom, hogy a Teremtő cselekedjen a szívemben, fejemben, elmémben, az egész testemben, hogy Ő irányítsa lépéseimet, gondolataimat, a szívemet, hogy velem legyen mindenben, minden tervemben és cselekvésemben!
Valójában pontosan ezt teszi a Teremtő, de ezt felszínre is kell hoznunk. Éppen azt akarjuk, hogy átjárja egész lényünket, a szívünket és az elménket egyaránt. Arra vágyunk, hogy Ő irányítson és határozzon meg mindent.
Aszerint haladok, amit a Teremtő kigondolt számomra. Csakis Neki adom meg magam, azaz megszorítom önzésemet és átadom neki a cselekvést, hogy azt tegyen velem, amit akar.
Kérdés: Ellenőrizhetem magam, hogy teljesítem-e a kölcsönös garanciát? Vagy csak a barátaim képesek erre?
Válasz: A csoport felmérheti, hogy teljesíted-e a kölcsönös garanciát vagy sem. Ezt nem teheted meg magad. Csak a csoporton belüli kapcsolatod teszi lehetővé, hogy érezd, mennyire vagy a kölcsönös garanciában.
Kérdés: Hogyan lehetek biztos abban, hogy a kölcsönös garancia hajója jó irányba halad?
Válasz: Abból, amit a barátaidban érzel. Ha úgy érzed, hogy felvidíthatod, összekapcsolhatod, a cél felé irányíthatod, inspirálhatod őket, akkor ez alapján vonsz le következtetéseket.
Ha meglátod tetteid eredményét a barátaidon, akkor biztosan jelezni fogja ez neked, hogy helyesen cselekszel-e, és milyen mértékben.
Hozzászólás: Csodát akarok! Tényleg akarok egy csodát. A jobb időkben új év előtt mindig jellemző volt, hogy mindenki várt valamilyen csodaszámba menő dolgot, amit az új esztendő hoz. Nem csak a gyerekek csinálják, de a felnőttkor sajátja is, hogy csodavárásban vagyunk. Manapság is várjuk a csodát, miszerint minden megváltozik, új, jobb és kedvezőbb világot hoz a holnap. Csak nézzen a világra! Mindenki erre a csodára vár!
Dr. Michael Laitman válasza: Ha a világ csodát vár, akkor még mindig nem nőtt ki a gyerekkorból. Milyen csoda fordulhat elő? Csak az, amit mi hozunk létre.
Kérdés: Vagyis Ön hisz a csodákban?
Válasz: Azokban, amiket mi magunk csinálunk, ha ténylegesen megcsináljuk. Az egész életem ennek bizonysága. Semmi értelme csodára számítani. Abból semmi jó nem származik.
Minden jobbra fordul, ha teszünk érte. Ha elszalasztjuk a cselekvést, rosszabb lesz a helyzet, mint most.
Kérdés: Ennyire gyakorlatiasan áll az élethez?
Válasz: Teljes mértékben.
Hozzászólás: Beköszöntött az új év, és mindenki arra számít, hogy a dolgok visszatérnek a régi medrükbe. Az emberek várják a csodát, ami elhozza a pozitív változást. Látja, ez még mindig ott él az emberben.
Azt állítja, hogy nem hisz a csodákban. Abban a csodában hisz, amit mi végzünk el.
Dr. Michael Laitman válasza: Igen. Amikor világos számomra, hogy mire számítok, és mit kell tennem azért, hogy ez bekövetkezzen, mindent megteszek, amit csak tudok. Ha ez csak részben is sikerrel jár, már csodáról beszélhetünk.
Kérdés: Akkor mondja meg nekem, hogy milyen csodát művelhet az ember saját két kezével, ami tényleg jobb jövőt hoz, és diadalmas útra téríti az emberiséget?
Válasz: Ehhez az embernek magát kell megváltoztatnia, mert semmi más felett nincs kontrollja. Tényleg képes megváltoztatni magát az ember, ha tudja hogy a természetének megfelelőek a cselekedetei. Ha eze a módon halad előre, akkor képes lesz magát megújítani.
Kérdés: Csodaszámba megy, ha ráébred az ember, hogy természete egoista, hogy természete magában hordozza a gonosz hajlamot? Ez már a csoda kezdetének számít?
Válasz: Enélkül nem következhet be pozitív változás. Ezt az igazságot mindenkinek tudnia kell.
Kérdés: Ha az ember nem kezd el odafigyelni magára, nem vág bele az önkorrekció folyamatába, akkor ne is várjon semmilyen csodát. Ezt állítja?
Válasz: Így igaz. A csodák megbízhatatlanok. Valójában nem is léteznek.
Kérdés: A Kabbalában léteznek nagyon fontos szimbólumok, mint a kezek, a száj, valamint a távolság. Manapság, a világjárvány idején, elengedhetetlen a kézmosás. A kezek a Kabbala szerint a megszerzési vágyat jelképezik. Muszáj maszkot viselni, hogy a beszéddel ne terjesszük a különféle egymásnak mondott csúfságokat. Persze a távolság nem más, mint megszorítás. Van a felsoroltak között bármilyen kapcsolat?
Válasz: Nincs. Egyelőre csak mindenféle kellemetlen állapoton megyünk keresztül, önkéntelen módon kezdjük korrigálni az egymás iránti viszonyulásunkat. Ez lassan és módszeresen tanít minket a helyes egymás felé fordulásra.
Remélem, hogy az emberiség fokozatosan eljut ehhez a végkimenetelhez. S remélem, nem sorscsapások, háborúk és más katasztrófák segítenek minket eljutni ide, ebbe a korrigált állapotba. Mindez nem lehetetlen.
Bízzunk benne, hogy nem csak a vírus, hanem a természet egésze fog megtanítani minket a helyes kapcsolódásra, és arra, hogyan alkothatunk egyetlen egészet eltérő személyiségeink ellenében, fittyet hányva azokra a minőségeinkre, amik egoista taszítást eredményeznek az emberek között.
Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy ezek a jelek a természet tanító munkájának lenyomatai? Meg kell mosni a kezemet, azaz nem kapok többet saját magam számára a közösségtől, mint amennyit kellene. Tilos rágalmakkal illetnem bárkit, ezért maszkot hordunk, amelyben nehéz levegőt venni és beszélni. S ami a legfontosabb, mindenkinek megfelelő távolságot kell tartania. Ezek nem a kezdődő korrekció jelei?
Válasz: Nem, ezek a természet cselekedetei, így nem lehet őket korrekciónak nevezni. A korrekció egoizmusunk feltárásával veszi kezdetét.
Még nem kezdtük el dolgozni az egoizmusunkon. Remélem, hogy a közeli jövőben mindezt el tudjuk magyarázni az embereknek, akik megértik, hogy a probléma kizárólag egoizmusunkban keresendő.
A kézmosást és a maszkviselést az ember csak magáért teszi. Amikor egoizmusod felett, a többiekért teszed ugyanezt, maszkot viselsz, hogy ne fertőzz meg másokat – ez lesz a valódi korrekció kezdete.
Kérdés: Honnan tudhatjuk, mi a jó? Milyen cselekedetek vezetnek jóhoz és melyek a rosszhoz?
Válasz: Minden, ami az embereket egységre, és az egyre nagyobb egységre vezeti, nem valami részlegesre, hanem határtalan egységre, az a jó felé vezető út.
Kérdés: A jó szándék nagyon gyakran rossz következményekkel jár. Ki lehet védeni a rossz következményeket?
Válasz: Képzeld el, hogy az egész emberiségnek egyetlen családdá kell válnia. Ha erre törekszel, akkor jó lesz. Nincs más jó.
Kérdés: Mit gondol arról, hogy a különböző nemzetiségű és bőrszínű embereknek külön kéne élniük egymástól?
Válasz: Úgy vélem, hogy fokozatosan a köztünk lévő különbségek minden formáját meg kell szüntetnünk. Nem érezhetjük azt sem, hogy különböző országok lakói vagyunk. Együtt létezünk.
Kérdés: Mivel ezeket a kapcsolatokat évezredek óta nem vagyunk képesek rendezni, talán jobb is, hogy elkülönültünk egymástól.
Válasz: Nem, inkább tanulnunk kell. Nincs más, ami a segítségünkre lesz. Ahogy fejlődünk, a keveredés mértéke nő, aztán már a „határ a csillagos ég”, ugyanúgy, ahogy a kölcsönös gyűlölet területén is. Ezt látjuk Amerikában és Európában is.
Azokon a helyeken, ahol a keveredés spontán módon bekövetkezik, senki sem szabályozza az együttélést. Sok jel enged arra következtetni, hogy az embereknek milyen nehéz egymás mellett létezni. Fokozatosan fel kell számolnunk a köztünk lévő gátakat – csak így van lehetőségünk a helyes együttélésre.
Megjegyzés: Több társadalmi viselkedési modell létezik, amelyeket már több ezer éve lejegyeztek. Néhány társadalom például az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, tiéd” törvénye alapján működik. Ez sajátosan igaz az amerikai álom koncepciójára is.
Dr. Michael Laitman kommentje: Ez a lehető legrosszabb jellemző, az úgy nevezett szodomita szabály. Ennél tényleg nincs lejjebb.
Ez az út gonosz, és ellene megy a Teremtőnek (természetnek), aki mindig el is pusztítja az efajta irányulást. Ha az amerikaiak az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, tiéd” szintjén maradnak, akkor egész egyszerűen zsákutcába navigálják bele magukat.
Ennél még az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, az enyém” állapot, a bűnözői hozzáállás is sokkal jobb, mivel nem szünteti meg az emberek közötti kommunikációt: én elveszek tőled, te elveszel tőlem. Még így is megmarad valami féle kapcsolat.
Aztán ott van az „ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az is a tiéd” felállás, ami a teljes adakozás törvényét írja le. Ez az abszolút igaz ember állapota, aki mindent a többiekért tesz. Készen áll rá, hogy egy jóságos és helyénvaló társadalmi berendezkedés tagja legyen, és helyes példát mutat a többieknek.
Erre a szintre kell, hogy az emberi társadalmak eljussanak a jövőben.
Megjegyzés: A kör egyik szabálya az, hogy kerüljük a sablonokat és a közhelyeket, és megpróbálunk őszintén beszélni. A kör csak akkor működik, ha a résztvevők a lehető legnyitottabbak egymással.
Megjegyzésem: A körökben való részvétel előtt, az embereknek helyes elképzelésekkel kell rendelkezniük a kerekasztal módszertanáról, mert csak az összes szabály betartásával tudnak megfelelő döntést hozni, ami mindenki számára nagyon fontos.
Komoly felkészülés után is, valahányszor megbeszélést kezdenek a problémák és konfliktusok megoldásának megtalálásáért, akkor is előbb workshoppot kell tartaniuk.
Kérdés: Van-e különbség abban, hogy mire kell alapozni a vitát? Például egy szakasz olvasása vagy filmnézés.
Válasz: Attól függ, hogy hova akarunk eljutni. Tegyük fel, hogy közös megoldásra akarunk eljutni. Itt meg kell határozni mik a kérdések, mik a problémák? Azok milyen szinten vannak? Ezt előre meg kell határozni.
Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.
Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.
Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.
Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk.
Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.
Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
