egészség

Kérdés: A koronavírus miatt elkezdtünk félni egymás közelségétől. Nem vezet ez az emberek közötti nagyobb fokú elkülönüléshez?

Válasz: A vírus nem nagyobb távolságot eredményez közöttünk. Inkább segít megvalósítani annak helyes módját, hogy miként kerüljünk közelebb egymáshoz.

Az utóbbi időkig csak azért kerestük fel egymást, hogy saját előnyünkre használjuk a másikat. Ebből kifolyólag, a vírus eltaszít minket egymástól. A nem túl távoli jövőben a járvány megtanítja majd, hogy hogyan tegyünk szert a helyes szándékra, hogyan végezzünk belső mozgásokat a másik irányába, hogy így a másik károsítása nélkül kerüljünk közel hozzá. Hamarosan látni fogod ezt.

A koronavírus összetett, és több szintű jelenség. Nem pusztán egy vírus, hanem egy igen bölcs program a természet részéről, ami megjelenik bennünk, és újraprogramozza kapcsolatainkat.

Kérdés: Miért most, és miért nem mondjuk egy évvel ezelőtt bukkant fel a vírus?

Válasz: Ezt a kérdést mindennel kapcsolatban fel lehet tenni. Nem tudom, hogy válaszoljak rá. Arról van szó, hogy a természetre gyakorolt hatásunk elér egy küszöböt. Ez az a pont, ahol negatív hatást hozunk a saját fejünkre. A lényeg, hogy nem negatív. Ellenkezőleg. Korrigál bennünket, és tovább mozdít az úton.

https://laitman.com/2020/05/what-the-coronavirus-will-teach-us/

Kérdés: Lehet negatív utóhatása a vírusnak? Hogyan reagáljon az emberiség, hogy a következmény ne legyen negatív?

Válasz: Nem lesz semmi rossz a vírus után. Remélem, hogy meggyógyít minket.

Sőt, ahogy Rabash írja, inkább gyógyszer semmint betegség lesz. A vírus kigyógyít minket egoizmusunkból, kissé felemel, megtisztít, és lehetővé teszi, hogy új szemmel nézzünk egymásra, így kevésbé leszünk durvák és egoisták egymással.

Vagyis a vírus utáni élet jóval könnyebb, jóval fejlettebb lesz. Azt hiszem, ezt hamarosan tapasztalhatjuk is. De nem a következő néhány hónapon belül. Ennyire azért nem gyors a folyamat.

https://laitman.com/2020/05/can-the-virus-leave-a-negative-aftereffect/

Kérdés: Mit gondol, a jelenlegi világjárvány meg fogja változtatni az emberek értékrendjét? Vagy egy kis idő eltelik, és minden a feledés homályába vész?

Válasz: Azt gondolom, hogy ami most van, nem fog eltűnni két hét vagy két hónap alatt, de hosszú ideig kitart majd. Nézetem szerint legalább hat hónapig vagy akár egy évig is elhúzódhat. A föld kimerül, az emberek is kimerülnek, és ennek következtében az emberi kapcsolatok fokozatosan amortizálódnak. Az élet elválaszt minket múltbeli, egoista interakcióinktól.

Ügyelnünk kell rá, hogy a korábbi viszonyokat valami jóval és szívből jövővel helyettesítsük. Máskülönben az emberek összezavarodnak, és nem fogják tudni, hogyan létesítsenek kapcsolatot egymással.

A múltban önző nyereségünk szempontjából értettük meg, hogy az adott személy megközelíthető, vagy éppen nem, illetve szükség van-e esetleg valami konkrét cselekvésmódra a megközelítésnél. És most, ha az emberek nem folytatják tovább az akár helyesnek megítélt egoista kommunikáció formáit, igen kellemetlen dolgok történhetnek.

Mint a gyerek, aki odamegy valakihez, kikap a kezéből valamit, és nem is tudatosítja, hogy miért és hogy teszi ezt, csak az akaratát, ösztöneit követi – könnyen így kezelhetjük egymást, ha még a kapcsolódás egoista normáinál is mélyebbre süllyedünk.

Őszintén szólva, nagyon tartok az ilyen állapotoktól. Rosszabbak, mint a háborúk, mert mellőzik a kommunikációt. Ha megszűnünk érteni egymást, akkor többé nem figyelünk oda cselekedeteinkre, sem ezeknek más emberekre gyakorolt hatásaira. Ez a gondolat nagyon megrémiszt.

Kérdés: Nem lehet, hogy ellentétben azzal, amit állít, a mostani helyzet egyesíti az embereket? Amikor rossz időket élünk, az emberek tudják, hogyan alkossanak egy csapatot. Ezért kaptuk fentről a jelenlegi szituációt: meg kell, hogy értsük, hogy milyen lényeges, hogy ott legyünk egymásnak. Vagy ön úgy véli, hogy a helyzet éppen hogy megoszt majd bennünket, és a háborúnál is rosszabb állapotot eredményez?

Válasz: Szerintem minden nemzet saját karakterrel, ember- és világképpel rendelkezik. Az oroszokat jól ismerem, és érzem mélyről fakadó vonzalmukat egymás iránt. De az igazság az, hogy ez az egész csak az egoista érzékelés elhanyagolhatóan csekély szintjén működik.

Ha a körülmények rettenetesek, gondoljunk például a koncentrációs táborokra vagy Leningrád ostromára, ez nem mindig működik. Ezért nem reménykedem hasonló kimenetelben.

Hiszek annak szükségességében, hogy minden lehetséges módon magunkra vonjuk a természet pozitív erejét. Létező erőről van szó, noha el van rejtve. A természetben két ellentétes erő különíthető el. A manapság leginkább aktív negatív erővel szembe kell állítani a pozitívat. Csak így biztosíthatunk élhető jövőt önmagunk, gyermekeink és unokáink számára.

https://laitman.com/2020/05/what-is-the-danger-of-not-knowing-the-correct-relationship/  

Megjegyzés: Állandóan belsőleg szeparált állapotban vagyunk egymáshoz képest, senki nincs tekintettel a másikra, stb. Most mindezt külső manifesztáció formájában mutatja be nekünk a természet, és arra kényszerít minket, hogy otthon maradjunk.

Rav kommentje: Mintha ezt mondaná a természet: „Ha nem vagytok képesek megfelelő módon kapcsolódni, akkor inkább maradjatok távol egymástól, mindenki vonuljon vissza.”

Azt gondolom, hogy egy nagy ajándékot kaptunk a természettől. Korábban az erőfeszítéseink nyolcvan százalékát arra fordítottuk, hogy leigázzuk a természetet, folyamatosan rontsunk az emberek, az országok és társadalmak sorsán. Egyfolytában folyt a fegyvergyártás, a természeti erőforrások pusztítása. Így most átérezzük, micsoda örömteli következményei vannak, ha az emberek nem tesznek mást, csak otthon maradnak.

Megjegyzés: Erre még nem gondoltam, de szinte mindenhol szünetelnek a katonai konfliktusok. Nincsenek pontos adataim, de szerintem, valóban ez a helyzet.

Rav kommentje: Mi van, amiért érdemes harcolni? Képzeld el, hogy elfoglaltál egy másik országot. Most mihez kezdesz? Ezek mind csak játszadozások, amikkel egy kicsit melegen tartjuk az emberi egoizmust.

https://laitman.com/2020/05/gift-from-nature/