A szeretettől a gyűlöletbe és vissza a szeretethez
A Teremtő egyetlen vágyat teremtett, egy edényt, amely egyszerű és teljes egységben van továbbra is a Fénnyel, mint egyetlen egység, minden felosztás, vagy megkülönböztetés nélkül. Ez volt a Fény terve, amely megteremtette a vágyat, azonban ez a vágy nem fejez ki még semmilyen személyes reakciót. Ezért, csak egyetlen lélek van, egy teremtmény, amelyet a Végtelen Világ Malchutjának tekintünk.
Minden más, csak ennek a Malchutnak, a tapasztalataiban létezik. Ez a Malchut érzi, hogy a felső Fény, amely kitölti, szeretetet és adakozást hoz, miközben ő maga, ellentétes a Fénnyel. Szégyent érez, megszorítja magát, annak érdekében, hogy ne érezze a Fényt önmagán belül, ne érezze, hogy megszerző. A Fény, a Malchut kívánságára, láthatólag visszavonul, egy üres teret hoz létre, a teremtés egy központja körül, és a Malchut üres maradhat. De mindez csak az érzékelésen belül játszódik le, miközben a valódi állapot nem változik.
Ezek után remélve, hogy ha megkapja a Fényt annak érdekében, hogy majd adakozni tud, amikor a Malchutot Fény árasztja el, amitől eltörik. Más szavakkal, a saját változására való mohóság, hogy adakozni tudjon a Fénynek, ugyanúgy, ahogy Az teszi,a Végtelen Világban: végtelen mennyiségűt adakozni Neki! Azonban elbukik. Mekkora csalódás és fájdalom! Aztán a Malchut egy másik módozatot vesz fel: elveti a Fénnyel való azonosság elképzelését.
Volt egy óriási, szenvedélyes vágya mindent a Fénynek adni, egészen a végső pontig! Azonban amikor megkísérelte ezt, és elbukott, a Malchut elvesztett mindent. Elvesztette az adakozás erejét, eltört, a megszerzés ereje felé mozdult el, az önző lett. Most, ahelyett, hogy megszerezne az adakozás érdekében, vagy arra vágyik, hogy adakozhasson, amiből megszerezhet, vagy megszerezzen, egoista módon.
Ez teljesen ellentétes azzal, amit használt ezt megelőzően a valóságban. Azonban ez az egész dráma, csak a Malchuton belül zajlik le, a benne zajló érzékelésben. Ez az, ahogy a Malchut különböző kapcsolati formákat vesz fel a Fénnyel, amely formákat az ABYA (Atzilut, Beria, Yetzira, Assiya) világainak nevezünk, ameddig a végén, egy új szándék nem bukkan fel a Malchut felszínén, amikor újra elkezd adakozásban gondolkodni.
Ehhez a ponthoz a fejlődést biztosító gének láncolata által jut el (Reshimot, emlék pontok) amelyek által vezérelt állapotokon, a töréstől, fokozatosan keresztülment. Annyira szerencsétlennek, lezuhantnak, és üresnek érzi magát, hogy a Fénnyel való kapcsolata elkezd benne derengeni újra. Tehát a Malchut elkezd azon tevékenykedni, hogy túllépjen a szeparáció ezen érzésén, és felébressze a szégyent önmagában készakarva, mert érezni akarja, mennyire ellentétes a Fénnyel: mennyire adakozó a Fény, és ezzel szemben mennyire megszerző ő.
Teljesen töröttnek érzi magát, kicsiny részekre törve, minden töredékében különbözőnek, elválasztottnak, és egymással szemben gyűlölködőnek. Azonban ez pontosan az, ami biztosítja a saját helyreállítását, kijavított kapcsolatokkal a részek között, és hogy ugyan olyan módon kezelhesse ezeket a részeit, mint ahogy a Fény tenné. Így megszerzi a Fény minőségét, és ezekben a fokozatokban elkezdi érezni a szeretetet és a Fény felé való adakozást.
Amikor az ember, aki a Malchut egy része, amely elválasztottnak tapasztalta meg önmagát, elérkezik a csoporthoz, elkezdi kijavítani a kapcsolatát az összes, többi részével a Malchutnak. Ha helyesen dolgozik, elkezdi megérteni, mi a megszerzés minősége, és mi az adakozás, mi a visszautasítás, megvetés, és egyéb hasonló megnyilvánulás.
Kiderül, hogy a megszerzés helyett, mindezek az eszközök közvetlenül a Fény által lesznek átadva, a Malchut felfedezi ezeket önmaga, és szervezi újra a kapcsolatait ez alapján, minden más törött résszel. Más szavakkal, a Malchut használja a törés erejét,és a gyűlöletet annak érdekében, hogy megértse a szeretetet, és az adakozást. Ezáltal dolgozik az egységen, megkapva a segítséget „ennek ellenében.”
Akarva az egységet, minden más résszel, visszavezeti magát a kezdeti kapcsolatrendszerbe a Fénnyel, vagyis a képességbe, hogy szeresse a Fényt, és adakozni tudjon feléje. Ezért megszorítja magát, és úgy vesz részt ebben a folyamatban, ahogy az elkezdődött az, a Végtelen Világban.
KN
