Dr. Michael Laitman

Milyen lenne egy tökéletes világban élni?

Senkinek sincs fogalma, hogy mi történik a gazdasággal akár egy másodperc múlva. Szakértők a legkomplikáltabb modelleket építik fel, hogy megpróbálják megjósolni a jövőt múltbeli tapasztalatokra építve, de a legpontosabb statisztika is csak minimális előrelépés a bizonytalanságtól, ami jelenleg nyomaszt minket. A vezető gazdasági szakértők   egyre inkább ezzel a véleménnyel fejezik be cikkeiket: ameddig a globális piacok bizonytalanok, nem érdemes megjósolni a jövőt.

Mi a valódi probléma? Miért nem tudjuk mi történik majd azzal a rendszerrel amit magunk építettünk? A szakértők azt mondják : “a problémát több különálló tényező összejátszása okozza”. Azonban van ennél világosabb magyarázat is. A rendszer nem képes tovább a régi rendszerek alapján működni. Manapság a turbósított globalizáció korában, még tüsszenteni sem tudunk anélkül, hogy az egész rendszer ne remegjen bele. Alan Greenspan a US Federal Reserve System vezetője azt mondta: “A történtek legfőbb oka az emberi természet, amely nem alkalmazkodik a gazdasági tervekhez.” Ezt még 2oo7 szeptemberében mondta. Azt is mondta, hogy a válságok kezelésére különböző merev szabályokat alkalmazni soha sem volt sikeres.

A probléma nem az, hogy kiszámíthatatlan emberi természetünk arra hajt minket, hogy sekélyes önérdekből cselekszünk. Ez történt a múltban is, de mára a helyzet gyökeresen megváltozott: mindannyian egy összefüggő rendszer részeivé váltunk, egy egésszé álltunk össze. Ezért van az, hogy a régebbi módszerek nem működnek többé.

Az élet azt követeli, hogy egyensúlyba hozzuk magunkat az új valósággal. Ahelyett, hogy a régebbi hibákat megismételjük, használjunk sikeres időtálló modelleket, mint példákat. Nagyon sok gyönyörű és sikeres példája van az integrált, és kölcsönös rendszernek

Például vegyük az emberi testet. Az teljesen a sejtek altruisztikus működésétől függ. Minden sejt a teljes test javáért dolgozik, csak annyit tartva meg maguknak, ami a funkciójának betöltéséhez szükséges. Igazából egy nagyon pontos hasonlóságról szólunk: minden természetes rendszer részeinek tökéletes együttműködésétől függ. Amint egyetlen sejt is elkezdi az élőlényt károsítani, ahelyett, hogy azt szolgálná, a többi sejt összefog, hogy az élőlényt segítse, és azt visszatérítse az előzetes egyensúlyhoz.

És mi sem vagyunk kivételek. Bál Haszulam – az előző század nagy kabbalistája – írta, hogy óvatosan kell hogy kezeljük a természet törvényeit: “minden személy, aki megtöri a természet törvényeit, eltér attól a céltól, melyet a természet kitűzött számára, és ezért a természet meg fogja őt büntetni.” Ez a rövid leírás, mely a modern válságra is tökéletesen illik, egy fél évszázaddal ezelőtt íródott.

Nincsenek fellebbezések a természet bíróságán. És mi nagyon messze vagyunk attól, hogy ezeket a törvényeket betartsuk. Mi az alapján a mottó alapján élünk, hogy: “Legyél gazdag, legyél bátor, nem érdekes, hogy kinek a kárára teszed azt.” Ez az amit a fejünkben levő suttogó hang javasol, és mi boldogan szót fogadunk neki.

Itt található a probléma. Képzeljük el mi történik, amikor egy sejt úgy dönt, hogy mostantól csak magával törődik. Az orvosoknak egyszerű kifejezése van rá: rákos betegség. Így a jelenlegi válság csak egy szimptómája egy betegségnek, mely kezelésre szorul.

Amint az emberiség egy egységes rendszerré állt össze, azonnal az ennek megfelelő törvények hatása alá került. Többé nem kapunk felmentést azok alól a dolgok alól, melyek régebben nem vontak büntetést maguk után. Amennyiben továbbra is a régi módon élünk, az ugyanolyan, mintha leugranánk a toronyház tetejéről, és azt hisszük, minden rendben lesz. A játékszabályok megváltoztak, ahelyett, hogy kihasználjuk egymást, mostantól törődnünk kell a másikkal. Ameddig nem vagyunk képesek ezt megtenni, a válság tovább fogja keseríteni az életünket.

Van egy hatásos módszer, amely segíthet abban, hogy könnyebbé tegyük a változás átmeneti időszakát: a társadalmi vélemény. Minden egyszerűbbé válik, ha a kommunikációs csatornák, a sajtó, a tömegtájékoztatás és az internet elmagyarázza az embereknek, hogy mindannyian ugyanannak az összefüggő rendszernek a részei vagyunk, ahol az egyén vesztesége a kollektív vesztesége, és mindenki nyeresége az egyén nyeresége is.

Ahogyan a dollármilliókat a gazdaságba pumpáljuk, ebben a pillanatban azzal egyezik meg,  mint amikor a beteg emberbe nyomják a fájdalomcsillapítót. Ehelyett alapvetően kell megváltoztassuk az alapállásunkat, és a jelenlegi világunkban előtérbe helyezett “Én javam” helyett a “Társadalom javát” kell fontossá tegyük. Azonban ez a társadalom nem egy a különálló részek által bugyborékoló massza lesz, hanem egy nagy család.

Csak próbáljuk elképzelni, hogy körülöttünk mindenki a legközelebbi hozzátartozónk. Mindenkinek őszintén azt kívánjuk, hogy boldog legyen, és segítjük is őket, hogy ezt elérhessék, és ők mindannyian ugyanazt érzik velünk és a többiekkel kapcsolatban, és ők is segítenek minket. És mind emellett a pénzügyi intézményektől is megkapjuk a segítséget, hogy életünket megfelelő minőségben folytathassuk. Ily módon egyensúlyt érünk el magunk és a természet között. Ez azért van, mivel a boldog családon belül működő törvények ugyanazok mint amelyeket most megtörünk, egy egybefüggő, integrált, és tökéletes rendszer törvényei.

KA

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

64 queries in 0,928 seconds.