Miért történnek velem rossz dolgok?
A fájdalom kényszerít minket arra, hogy haladjuk előre. Akár depressziósnak, akár üresnek vagy összezavartnak érzed magad, minden rossz csak azért történik, hogy belegondolj abba, hogy mi is lehet az oka, milyen célja is lehet mindennek számodra.
Csak a külső “burkát” látjuk a valóságnak. Nem látjuk azt, ami a természet mögött rejtőzik, nem látunk a társadalom, a személy vagy kozmosz mögé, így nem is tudjuk irányítani azt.
Csakúgy, mint egy hímzés esetén, fonalak és cérnaszállak sokasága alkotja meg a képet, melyet mi csak akkor látunk egészként, ha a másik oldalról szemléjük azt. Hasonlóképpen van ez a saját életünkben is, nem látunk kapcsolatot a velünk történő események között, csak azt vesszük észre, hogy “valami hírtelen történik, valamilyen bizonytalan ok miatt”.
Honnan tudhatnám, hogy milyen következményei vannak tetteimnek? Legtöbbször csak egy hírtelen ütést érzek, egy lökést kapok a “sorstól”, majd nem értem, hogy miért történt, honnan jött is ez a csapás. “Mi rosszat követtem el?” “Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” “Mi értelme ennek az egésznek?” kérdezem ilyenkor magamtól.
Bárki képes azonban értelmezni a saját fájdalmának okait és mások fájdalmát is, még akkor is, ha ő maga rendben érzi magát. De az tudnunk kell, hogy a fájdalom taszít minket előre afelé, hogy gondoljunk a fájdalom keletkezésének céljára és annak forrására – mellyel a Kabbala foglalkozik -, de végtére is ez a kettő egy és ugyanaz.
A Kabbala bölcselete kimondja, hogy minden szenvedés oka az, hogy keressük annak jelentését, és nekünk képesnek kell lennünk arra, hogy mindezt felhasználjuk annak érdekében, hogy felemelkedjünk alantas földi létezésünkből egy magasabb szintre, ahol már nem csak az okokat találjuk meg, hanem a célokat is.
A Kabbala bölcselete adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy felfedezzük az élet forrását – a Felső Fényt, a Teremtőt – és hozzátapadhassunk ehhez a forráshoz. Azaz a fájdalom, a szenvedés céljának, és az élet értelmének megismerését kapjuk meg általa.
SzL
KA
