Kabbala a művészetek vonatkozásában
Kérdés: Tudom, hogy a művészet voltaképpen az egó megnyilvánulása. De olyan személyként, aki nagy örömét leli a zenében és költészetben, muszáj megkérdeznem: Mi a költészet spirituális gyökere? Tudok-e én (olyan személyként, aki nem rendelkezik spirituális Klivel, és a Machsom határát sem lépte át) verset vagy dalt írni, amelynek témája a kabbala és a Teremtő? Végül is a lelkem nem részesül a Fényből. Ezzel együtt, érdemes kísérletet tennem?
Válasz: A művészet gyökere nem más, mint a hatalom és az ambíció. Nem számít, kit akarok a hatalmam alá hajtani – ez akár én magam is lehetek. Kövesd a nagy kabbalista, Dávid király példáját: az ő Zsoltárait mind a mai napig az egész világ idézi. Kövesd az ő útmutatását!
Kérdés: A kabbala harcol az egoizmus ellen. Önök ugyanakkor elutasítják a filozófiát, történettudományt és a művészeteket. Mi ennek az oka?
Válasz: Nem utasítok el semmit. Csak mindent a fontosságához mérten kezelek. Mivel a kabbala témája az ember korrekciója, a kapcsolódás és egységre lépés a Teremtővel, valamint az örök létezés és a szenvedés örömre váltása – ezért összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint bármi más az életünkben. Mert mi hasonlítható a kabbalához, ha elfogadjuk, hogy annak célja, – és ezt a célt képes is beteljesíteni – hogy az embert boldogsághoz, méghozzá egy örökérvényű és tökéletes létezésben megélt boldogsághoz, juttassa ebben a világban?
https://laitman.com/2008/11/kabbalah-compared-to-the-arts/
