Dr. Michael Laitman

Szerző arhívuma: Péter Spronz

Család és házasság, kilencedik rész

Ki vezeti a családot?

Kérdés: Ki legyen felelős a család vezetéséért?

Válasz: Annak feladata a vezetés, aki férj és feleség között áll, és akit Teremtőnek hívnak. Férj és feleség, és közöttük a Teremtő, aki irányít.

Kérdés: És mielőtt Ő felbukkan, ki irányítson?

Válasz: Hogy lehet ezt meghatározni? Egyáltalán miért kell irányítani? A hangsúly a kapcsolaton, együttműködésen, egységre lépésen és kölcsönös egymásban foglaltatáson kell, hogy legyen.

El kell érnünk azt az állapotot, ahol szavak nélkül is megértünk mindent, ahol a támogatás és a kommunikáció gondolati úton történik. Egyáltalán nincs szükség rá, hogy beszéljünk. Nincs igaza a feleségnek, aki letorkollja férjét: „Soha nem beszélsz hozzám.” A férfi hallgatagabb, míg az asszony általában többet beszél.

De a legjobb állapot valójában az, amikor nem szorulnak rá a kommunikációra, még érintés útján sem. Egyetlen organizmusként élik meg egymást.

Ily módon érzem a páromat, a gyermekeimet és a családomat. Ezért mondja az idézet: „Az ember felesége olyan, mint a teste.” Akár ilyen mértékben is érezhetjük egymást.

Kérdés: Ezért van az, hogy ha ténylegesen szeretnénk felfedni a Teremtőt, az idegent a hozzánk legközelebb álló személyként kell érzékelnünk?

Válasz: Igen. Azaz kizárólag a család segítségével lehetetlen elérni a Teremtővel való kapcsolatot.

Kérdés: Vagyis lehetséges, viszont a kapcsolat minimális lesz.

Válasz: Olyannyira, hogy elképzelni sem tudom. A személynek szüksége van az egészséges egoizmusra, ami „kivezeti önmagából”. Ugyanarra a belső egoizmusra van szüksége, amikor családját vagy más személyt, mint hozzá közel álló embereket képzeli el. Így lesz különbség “azok” és “ezek”, “külső” és “belső” között. És ekkor lesz képes orientálódni, minden fajta kommunikációs modelleket felépíteni önmagában, amikor másokkal érintkezik. Csak így lehet haladni.

https://laitman.com/2019/12/family-and-marriage-part-9/

05 dec 2019

Család és házasság, nyolcadik rész

Mindenkit érezz közel önmagadhoz!

Kérdés: Kimondhatjuk azt, hogy a család csak azt a célt szolgálja, hogy megtanuljunk helyesen adni? Lehet, hogy ez az adás önző, de legalább látok példákat a megfelelő viselkedésre.

Válasz: Igen, valami ilyesmiről van szó. A család jól ábrázolja azt a helyzetet, hogy ha egy személy hozzá közel állónak érez egy másikat, akkor kész őt úgy kezelni, mint saját magát.

Tehát a feladat: mindenkit közel érezni magunkhoz. Ebben áll a kabbala módszere. Ezt a képességet a felső Fény hozza létre bennünk.

Megjegyzés: Azt állította, hogy öt féle vágy létezik bennünk. Azaz úgy működik ez, hogy saját vágyam darabjait önmagamon kívül érzékelem, és idegennek érzem, és más vágydarabokat pedig sajátomként látok, és ezek kitöltése természettől fogva fontos számomra.

Rav kommentje: Az egész világ, minden, amit észlelek az én vágyam. Belülről érzékelem önmagamat.

Kérdés: De egyes részeket kívül, másokat önmagamon belül észlelek.

Válasz: Így igaz. Csak azok a vágyak idegenek a számomra, amelyeket külsőkként érzékelek. Mégis, ezek a legfontosabbak.

Kérdés: Hol helyezkedik el a család mindebben?

Válasz: A család helye középen, az „én” és a külső világ határán van. Egy átmeneti kapocsként szolgál, abban segít, hogy képesek legyünk a külső világot önmagunkként tudatosítani.

https://laitman.com/2019/12/family-and-marriage-part-8/

04 dec 2019

Család és házasság, hetedik rész

Az ego keretein túl

Megjegyzés: Azt állította, hogy az ember ösztönösen tapasztalja meg az első szerelem érzését 12 évesen vagy még korábban. Ezt követően történik meg első ízben, hogy valaki szeretetet érez a gyermeke felé. Mindez azt a célt szolgálja, hogy érezzük a példát, annak módját, hogyan kell helyesen viszonyulni a felebaráthoz, az egész emberiséghez?

Rav kommentje: Igen, majd ezt követően a Teremtőhöz.

Kérdés: Hasonlóak egymáshoz ezek a kapcsolatok?

Válasz: Minden alkalommal más-más szinten nyilvánulnak meg.

Ha a gyerek vagy család felé irányuló szeretetre gondolunk, tudjuk, hogy ez olyan szeretetforma, amely mindenkiben kihajt, az embernek azonban nevelnie, táplálnia kell azt.

Ha az idegenekre irányuló szeretet a téma, akkor már ki kell lépnünk az egoizmusunk adta keretek közül. Egoizmusunk olyan, mintha valamilyen parcellára vonatkozna: „Ez az enyém, meg még ez és ez.” Minden, ami az én tulajdonom, azt szeretem, ahhoz vonzódom, azt becsben tartom. És semmit nem törődök azzal, ami túlmutat az egoizmusom horizontján. Sőt, odáig is elmegyünk, hogy azokat a dolgokat szükségtelennek ítéljük, és nem akarjuk őket a magunk közelében látni.                                                                                                                                       

Tehát érzékeljük, hogy itt megkerülhetetlen az önmagunkon végzett munka. Látnom kell, hogy mi helyezkedik el az egoizmusomon túl. És minden, ami azon kívül van, az gyakorlatilag a Teremtő. Ahogy elkezdek viszonyt kiépíteni mindazzal, ami túl van az egoizmuson, úgy építem ki a kapcsolatomat a Teremtővel.

Ebből következik, hogy meg kell határoznom a Teremtőhöz fűződő viszonyomat, és ebből kiindulva kell minden olyan dologhoz viszonyulnom, ami az egoizmusomon kívül létezik.

Kérdés: Vagyis úgy tűnik, hogy a nagy egóval rendelkező személy beszűkült keretek között éli az életét. Még a családját sem érzi sajátjának?

Válasz: Nem. De ez nem jelenti azt, hogy ez az illető képtelen meghaladni az egója határait. Talán épp azzal kap nagy lökést az élettől, hogy megadatik neki a gonosz felismerése.

Előre haladásunk lényegét a zsugorodás és kitágulás váltakozása adja: belégzés – kilégzés, kilégzés – belégzés. Ha valaki nagy egoizmussal rendelkezik, és önmagán kívül senki mást nem érzékel, lehet, hogy nem is tudatosodik számára, de éppen ez juttatja őt hozzá a Teremtő mélyebb szintű eléréséhez.

A legnagyobb kabbalisták, mielőtt elérésbe kerültek volna, óriási egoisták voltak.

https://laitman.com/2019/12/family-and-marriage-part-7/

03 dec 2019

Család és házasság, hatodik rész

A gyermekre fordított idő és szeretet

Kérdés: Helyesen értem? A természet a gyermekekre irányuló ösztönös szeretetet helyezett belénk, hogy megtanuljunk más embereket is hasonló módon kezelni.

Válasz: Igen és nem. Idővel a gyermekekre irányuló szeretet átalakuláson megy majd keresztül. Már most érzékelhető a változás. Manapság az emberek a korábbiaktól eltérő módon viszonyulnak a gyerekekhez.

A generációk egymásutánjában megfigyelhető volt egyfajta gyermekekre irányuló vonzalom, törődés és szeretet. De ezen a téren komoly változás megy végbe.

Mivel a vágyaink, a világ megértése, illetve a külső világgal való kommunikációs mód tekintetében is változás zajlik, ezért természetes, hogy a gyerekekhez történő hozzáállás – ami szintén a világunk részét alkotja – terén is átalakulások szemtanúi lehetünk.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-6/

02 dec 2019

Család és házasság, ötödik rész

Család – a tömegek spirituális fejlődésének alapzata

Megjegyzés: A kabbala beszél a környezet fontosságáról, ami erősíti azt a nézetet, hogy kizárólag a Teremtő feltárása képes motivációs alapot biztosítani a család létre hozásához.

Rav kommentje: Ez a környezet azonban nem lehet azonos azzal, amit egy kis faluban, kisvárosban vagy országban tapasztalunk, ahol a hiányos oktatásban részesült tömegek közvéleménye nyomást gyakorol a fiatalokra, és arra kényszeríti őket, hogy családot alapítsanak, és ilyen módon éljenek.                                                                                                                                                                                

Kérdés: Az oktatáshoz van ennek köze? A személy iskolás kortól magyarázatot kap a férfi és női minőségek különbségéről, a Teremtés céljáról, illetve arról, hogy mi is a Teremtő. Ha ez így van, nem vagyunk könnyű helyzetben.

Válasz: Valóban. Mindezek magyarázatra szorulnak. Ennek a neveltetésnek köszönhetően kell megint a család felé fordulnunk, de a korábbiaktól eltérő formában.

Látjuk, hogy fokozatosan hagyjuk el azt az állapotot, amikor az embernek család iránti igénye van. A múltban, a 16 és 18 év közötti fiatalok még gondoltak a családra, és létre is hozták azt. Ma már más a helyzet.

Kérdés: Valójában a család, mint az emberek közötti kapcsolat alapja, a személy spirituális fejlődési pályájának a kezdete?

Válasz: Arról, hogy valaki spirituálisan fejlődik, főleg a család tehet. A kabbalista csoport teljesen más kérdés. Ha a tömegeknél maradunk, akkor a család képezi az alapot.

Kérdés: A család egy modell, ahol pozitívan viszonyulok a házastársamhoz és a gyerekemhez, mivel ez az attitűd természettől fogva bennem van. Ez igaz?                                       

Válasz: Nem csak erről van szó. A család olyan modell, amelyben lehetséges a spirituális fejlődés. Ehhez még hozzá jönnek a férfi és női csoportok, ahol a nemek szeparált fejlődése folyik, és ahol a tagok inspirációt, emelkedettséget és spirituális energiát kapnak. Ezeket aztán a családban bontakoztatják ki.

Kérdés: Az elvek szintjén, ez a kétféle alapegység adja továbbra is a környezet két típusát?

Válasz: Igen. Férfi és női csoportok, illetve férfi és nő családi körben, gyermekeikkel. Tulajdonképpen így fog kinézni a társadalom struktúrája.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-5/

01 dec 2019

Család és házasság, negyedik rész

Változó idők – átalakuló család

Kérdés: Egyrészt az állandóan dagadó egoizmusunk pusztulásba viszi a családot. Másfelől, a házasság eltűnése ellentmond a természet törvényeinek. Végül is a természet nem azért teremtette a család alapegységét, hogy mint minimális környezet helyszínül szolgáljon az egyén fejlődéséhez?

Válasz: Korábban kizárólag egoista érdekek tartották életben a családot. Napjainkban természetünk a család pusztulását okozza.

Kérdés: A kabbala felől nézve, merre tartanak a dolgok?

Válasz: Oda, hogy biztosítsák a következő szintre emelkedésünket.

Kérdés: A jövőben a család, mint alapegység funkcionálni fog?

Válasz: A család teljesen át fog alakulni. A fő kérdés ez: „Hogyan emelkedünk spirituális értelemben?” Mert hogy semmi más indok nem elég, hogy ezt a súlyos terhet elvigyük, elviseljünk egy másik személyt magunk mellett, egyfolytában gondját viseljük neki vagy a gyerekeinknek.

Kész vagyok rá, hogy fizessek az „ifjúkori botlásaimért”, azaz azért, hogy „létre hoztam” egy-két gyereket, de ennyi. Ez így azonban nem család. Ha meg akarjuk menteni a családot, a gyerekeknél valami magasabb rendű értékre van szükségünk. Senki nem lesz hajlandó feláldozni magát a gyerekeiért. Még ha manapság léteznek is ilyen emberek, néhány generáció múlva mindez múlt idő lesz.

Kérdés: Kabbalista nyelven megfogalmazva: a Teremtő feltárásának célja nélkül nem lesz család? Az emberek nem lesznek motiváltak, hogy együtt éljenek? Ráadásul ott van a technológia is. A technológia fejlettségi szintje nem ölheti ki az emberből a család iránti igényt?

Válasz: Bárhonnan nézzük, bármilyen esetet vizsgálunk, oda jutunk, hogy a személy nem lesz rászorulva egy másik emberre, még fiziológiai szinten sem, mivel a nemek közötti uniformizálódás irányába haladunk. Mindent inkább, csak ne kelljen családot alapítani.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-4/

30 nov 2019

Család és házasság, harmadik rész

Mi menti meg a házasság intézményét?

Kérdés: A házasság intézményét manapság képtelenség erővel életben tartani, ezért szükséges, hogy kiegészítő célokat találjunk. Mik lehetnek ezek a célok?

Válasz: A mi időnkben a házasság vallási megszentelése nem tudja egyben tartani a családot. Nem csak kis közösségekben van ez így, hanem gyakorlatilag az egész világon. A fiatalokat nem érdekli, hogy életük helyszínein hogyan ítélik meg őket.

Szabályként elmondhatjuk, hogy nem függnek a szüleiktől, nem élnek velük, nem abban a közösségben működnek, mint ahol születtek és nevelkedtek. A fiatal párok általában nem függnek az előző generációtól, és attól a közösségtől, amelyben nevelkedtek.

Teljes mértékben elszakadnak a gyökereiktől, és új szinten alapítanak családot. A köztük lévő szükséges kapcsolatok új típusai tűnnek fel. És ha ezek a kapcsolatok nincsenek, akkor, amint látjuk, a házasság sem létezik.

Kérdés: A jövőben milyen célok tarthatják életben a házasság intézményét?

Válasz: Nem közös gyerekek és tulajdon, de valami, ami a mostani felett áll. Csakis olyan cél lehet, ami magasabb rendű az életnél. „Erre a személyre férjként vagy feleségként azért tartok igényt, azért szeretnék gyereket és egy adott életmódot, mert ezek segítségével teszek szert arra a térre, amin belül felkészíthetem magam a magasabb célra.” Ha ez a szempont nincs, a család sem fog fennmaradni.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-3/

29 nov 2019

Család és házasság, második rész

A család valóban az ellentétek kombinációjából épül fel?

Kérdés: Ha a család két ellentét kombinációja, akkor, ha kielégítő családot szeretnél, a jobb kapcsolat érdekében, önmagaddal ellentétes személyt kell találnod?

Válasz: Nem, nem feltétlenül. Attól a szinttől függ, amiről épp szó van.

Amennyiben az emberi, tehát állati, testi szintről van szó, akkor nem szükséges rögtönöznünk. Épp ellenkezőleg: a hasonlóság a kifizetődő, minél közelebb helyezkednek el a pár tagjai egymáshoz, annál jobb.

Viszont ha az állati (korporális) szinten nem létező fejlődésről beszélünk, akkor természetesen az ellentétesség szükséges.

A kabbala szemszögéből ez úgy néz ki, hogy ha két ember családot létre hozva kíván egységre lépni egymással, akkor életmódjukban, nyelvükben, sőt, minden másban is, amiben lehetséges, a minél nagyobb fokú hasonlóság a javasolt.

Kérdés: Ha egy adott nemzetet vagy az egész emberiséget családként tekintjük, akkor különböznünk kell egymástól?

Válasz: Igen. Ha mindenki összehozása a cél, egy családdá olvasztása, ahogy mondják, akkor ez már Adam HaRishon rendszere.  

Itt nagyobb mérvű sokféleség és kölcsönös távolság létezik, de ugyanakkor megegyezés van afelől, hogy olyan mértékben, amennyire a társadalom felemeli önmagát, muszáj az összes probléma és nézetkülönbség fölött egységet képezni.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-2/

28 nov 2019

Család és házasság, első rész

Az új megszületése két ellentétes minőségből

Kérdés: A kabbala szerint a házasság nem az ember művi kreálmánya. Természetes minőségeink alapján fejlődött ki. Miért hoz létre valami újat és eltérőt két ellentét kombinációja?

Válasz: Látjuk, hogy minél fejlettebb természeti elemekről van szó, annál nehezebb számukra az összeillés. De amikor egymással kombináljuk őket, maguknál egyedibb, fejlettebb és markánsabb minőségeket hoznak létre.

Ebből kiindulva, ha a kémiai elemek természetére gondolunk, az egy dolog, a biológiai elemek egy másik, a növények már a harmadik, és ha az állatok világáról beszélünk, ez már megint egy teljesen különböző dimenzió, az állati szinttel pedig nekünk is részleges kapcsolódásunk van.

Megjegyzés: Azt mondják, hogy primitív szinten az elemek nem különülnek el egymástól. Még az állatok között is vannak olyan fajok, ahol a férfi és női részek egymás mellett léteznek egyazon testben.

Rav kommentje: Sőt, mi több, van néhány olyan állatfaj, amely könnyedén változtatja a nemét, attól függően, hogy mi szükséges a szaporodáshoz. Tehát ez nagyon változó, rugalmas és cseppfolyós.

Azonban minél feljebb lépünk a természetben, annál nehezebb az utódnemzés. Mégis, az állatok világában nem találjuk meg a szellem, a moralitás és a szokások egyedi kombinációját, csak az embernél.

Az ősi, primitív, és védelmet nyújtó természeti közösségekben nem beszélhetünk az egyének közötti elkülönülésről. Egészen az utóbbi időkig nem jelentett problémát, hogy az azonos faluban élő férfi és nő összeállva párt alkosson, mivel mindenki ismerte a másikat, tisztában voltak önmagukkal, mindenben, így életstílusukban is megegyezőek voltak. Minden, még az emberek karaktere is hasonlóságot mutatott.

Aztán a 19. századtól egy nagyon komoly elkülönülés jelent meg az emberek között, amelynek alapját a státusz és egyéb szempontok alkották. Így vált problémává a férfi és nő közötti párosodás.

https://laitman.com/2019/11/family-and-marriage-part-1/

27 nov 2019

A mindent magában foglaló társadalmi egység

Kérdés: Milyen viszonyt alakítsanak ki a felek az integrális módon felépülő családban?

Válasz: A családi kapcsolatokat a magunk elé tűzött cél határozza meg. A múltban létesülő házasságok célja a közös háztartás és a fizikai szeretet voltak. Ezzel szemben, az integrális társadalomban a partnerek elsősorban a minőségeik közötti hasonlóságokat keresik: “Tényleg illünk egymáshoz annyira, hogy egymással szövetségre lépve létre hozzuk a legideálisabb egységet, a családot?”

Biztos vagyok benne, hogy az emberek ilyen szemmel fognak egymásra nézni, és a fiziológiai aspektusok kisebb szerepet játszanak. A fizikai tulajdonságokat szintén számításba veszik, hiszen a mi világunk nem szűnik meg. De a család kialakításának alapját pontosan a belső egység létre hozásának lehetősége fogja adni.

Persze továbbra is szükség lesz rá, hogy gondoljunk a lehetséges problémákra, a partnerek fizikai/genetikai összeillőségére. Mindez igen komoly munka, hiszen a család a társadalom azon legkisebb és legáhítottabb egysége, amely mindent, a materiális és spirituális világokat is magában foglalja.

https://laitman.com/2013/10/a-social-unit-which-focuses-on-everything/

26 nov 2019

75 queries in 0,605 seconds.