A vágy, és a kitöltés határán
Kérdés: Természetünk lényege az egoizmus. Az emberiség fejlődésének során vágyunk, azaz egoizmusunk, folyamatosan nőtt.
Elég felidézni Puskin aranyhalról szóló tündérmeséjét – ami „A halász és a felesége” című Grimm mese rokona – ami a vágyak növekedését illusztrálja, és hogy a vágyak kitöltés után azonnal kiürülnek. Mi az oka, hogy a természet állandóan ebbe az állapotba juttat minket?
Válasz: Azt a célt szolgálja, hogy ki akarjuk fogni az aranyhalat, és ezer százalékig hasznot húzzunk belőle, mivel ez az a mód, ahogy az egoizmus fejlődik bennünk.
A természet rejtett ereje, az egoizmust, az ásványi, növényi, állati, de főleg az emberi szinteket a maximális kitöltés irányába hajtja. Amit elvileg persze lehetetlen elérni.
Kérdés: Tehát a kitöltés, és a vágyak, ezután bekövetkező kiürülése okozza vágyaink növekedését? Van a vágyaknak valamilyen felső korlátja?
Válasz: A vágyak határtalanok. Miért rendelkeznének korláttal? Ha valamilyen örömből tíz grammnyit akarok, és megkapom, a korlátlanság és végtelenség állapotába jutok.
Kérdés: A sok erőfeszítést igénylő vágyak kitöltése mindössze rövid ideig tart, utána eltűnnek. Főként, ha az alapvető igényekre (például: étel, szex vagy család) gondolunk. Mi a jelenség oka?
Válasz: Azt célozza, hogy tovább menjünk, és még többet érjünk el. Vágyaink megállás nélkül fejlődnek. Itt nem csak ugyanazon vágyak ismétléséről van szó. Egy kicsit mindig átalakulnak. Mindig nagyobb és nagyobb vágyat érzünk, aztán nagyobb ürességet. Ezt egy még masszívabb öröm iránti vágy, majd egy még intenzívebb ürességérzet követi.
Kérdés: Annál tovább tart ki az öröm, minél minőségibb a természete. Mondjuk egy étkezés öröme viszonylag rövid ideig tart. A hírnév okozta öröm, amit egy verseny megnyerése vagy egy koncertfellépés okoz, már akár több hétig is eltarthat. Milyen kifutása lehet ennek a növekvő tendenciának?
Válasz: Az, hogy sokat akarunk, majd végül belátjuk, hogy a vágy önmagában nem hoz kitöltöttséget, mivel a vágyat betöltő örömérzet azonnal távozik, és ürességet hagy maga után.
Kérdés: Mégis, egy jó beszélgetés a barátokkal komolyabb kitöltést eredményez, mint egy jó étkezés, vagy vásárlás. Másfelől, rengeteg magányos embert látni manapság. Miért nem ülnek le az emberek egymással, hogy csoportban beszélgessenek?
Válasz: Ugyanaz a kitöltöttség, nem okozhat mindig örömet. Nem. Az öröm természetét kizárólag a vágy, és a kitöltöttségkor fellépő érzet közötti különbség határozza meg.
Ebből az következik, hogy a vágyat, muszáj folyamatosan megújítani, és ennek megfelelően lesz a kitöltése is újszerű. Csak akkor érzünk örömöt, hogy ha a vágy, a kitöltöttség, illetve -állandóan egymást kiegészítő természetük is- dinamikus fejlődésen megy keresztül.
Mind a vágy, mind pedig a kitöltése puszta mechanikus információ. Igazából a változásukban, amikor az ember a határán van annak amit akar, és amilyen kitöltést kap, ez adja meg az öröm érzetét.
Kérdés: Tehát olyan a felépítésünk, hogy mindössze néhány pillanat erejéig örülünk bárminek?
Válasz: Egyetlen pillanat erejéig!
[265686]
KabTV’s “Korona vírus után” 20/04/23Forrás linkje: https://laitman.com/2020/06/on-the-border-between-desired-and-fulfilled/
