Kérdés: Mi adja az embernek a legnagyobb örömérzetet: múltbeli, jelenbeli vagy jövőbeli örömök?
Válasz: A lényeg az, hogy múltbéli élvezetek – bármik is legyenek azok – mindig korlátozottak mivel a múltban történtek. Ezeket az érzéseket összegyűjtjük, visszatekintünk rájuk és különleges érzéseket érzünk velük kapcsolatban.
A jelenben az érzések nagyon örömteliek lehetnek, de mivel az ember pillanatnyilag kapja el azokat, még nem tudja helyesen felmérni őket, ránehezednek, irányítják.
Míg a jövőbeni örömök gyakorlatilag végtelenül megtapasztalhatók. Csodálatos lenne, ha az ember a jövő örömteli állapotai felé vonzaná magát.
Kérdés: Tehát az öröm legélesebb érzése a jövőbeli öröm vagy elégedettség állapotából származik?
Válasz: Igen. Mert a jövőben van, és semmi sem korlátozza.
Kérdés: A gonosz megteremtésével a Teremtő létrehozott egy játékot a számunkra, és mellékelt hozzá szabályokat is, amik mentén játszanunk kell. Hol van itt a szabad akarat? Mi az, ami tőlem függ?
Válasz: A szabad akarat nem a Teremtő játékszabályainak követésében van, hanem abban, hogy elfogadjuk ezeket a szabályokat, és ezek alapján játszunk.
Vissza is utasíthatjuk őket, de akkor kitesszük magunkat a sorscsapások kényszerítő erejének. Senki sem állította, hogy szabadok vagyunk.
A Teremtés tervének megvalósításához, a Teremtőhöz való közelebb kerüléshez, az Ő feltárásához és, hogy együtt legyünk Vele kölcsönös egyetértésben, örömben és kapcsolatban, a Teremtésnek több cselekedeten kell átmennie.
Az első az a felismerés, hogy az egyszerű egoizmusban való lét, amikor a Teremtőtől csak valami apróságot és földi dolgot kapunk, korlátoz minket. Ezek az étel, a szex, a család, a gazdagság, a hírnév, a tudás apró örömei. És ennyi.
Az emberi és társadalmi evolúció eredményeként olyan állapotba kerülünk, hogy ezek a töltelékek már nem felelnek meg nekünk. És ezután elkezdünk vágyakozni valami más iránt, a vágy, hogy megvalósítsuk, amire meg lettünk teremtve.
Amikor már nem tudjuk kitölteni magunkat és élvezni a földi egoista örömöket, akkor azt kezdjük kérdezni, hogy „mi az életem értelme? Miért létezem?” Manapság sokan teszik fel ezeket a kérdéseket. Ezért olyan gyakori a depresszió.
De elvileg ez arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk az élet valódi értelmén, és megértsük, hogy ez nem csupán az életünk keretein belüli élvezetből áll. Ennél többről van szó.
Ez a valami iránti vágy akkor merül fel bennünk, miután átéltük világunk minden fejlődési periódusát és végére értünk földi fejlődésünknek.
Kérdés: Mi az oka, hogy a feminizmus uralta a világot az elmúlt két évszázadban?
Válasz: A feminizmus annak eredménye, hogy a nők is szükségét érezték a fejlődésnek, és hogy részt vegyenek a világ dolgaiban. El is jutottak arra a szintre, hogy nincsenek elmaradva férfiak mögött. Minden kihívással képesek megbirkózni, még jobban is, mint a férfiak.
A nemek közötti verseny teljességgel szükségtelen. Otthon egyikünk sem száll ringbe, hogy kiderüljön, ki a legjobb az élet és minden más menedzselésében. Világos, hogy a nő messze felülmúlja a férfit: olyan feladatokat végez el fél óra leforgása alatt, amit a férfi egy nap alatt sem, – vagy ha igen, akkor sincs sok hála a munkájában. Így vagyunk megalkotva.
Éppen ezért, tudnunk kell, milyen módon egészíthetjük ki egymást megfelelően, és eszerint kell kölcsönkapcsolatainkat kiépítenünk. Különösen igaz ez napjainkra, amikor kezdjük magunk mögött hagyni a teljességgel szükségtelen és felesleges munkavégzést, ami eddig kitöltötte az időnket. A jövőben meg fogunk szabadulni mindentől, ami nem szükséges, hogy csak az elengedhetetlen munka maradjon meg.
Ha ez bekövetkezik, a teljes lakosság kb. 20 %-a fogja működtetni az egész emberiséget kiszolgáló rendszert. A maradék időben a belső szükségleteink kielégítésével leszünk elfoglalva. Megértjük, hogyan egységesüljünk, hogyan érjük el a Felső Világ megvalósulását saját magunkban. Azt gondolom, hogy mindez igen vonzó és különleges lesz a jövő generációi számára.
Kérdés: A pszichológusok szerint, amikor az ember hosszabb ideig el van szigetelve a többiektől, 29%-kal nő a halálozás kockázata. Az ok feltehetőleg abban keresendő, hogy a társas érintkezés enyhíti a stressz által generált negatív hatásokat. Az online kapcsolat jobb a semminél, de nem helyettesítheti az élő találkozást.
Mit gondol, a fizikai kapcsolatfelvételt teljes egészében, káros egészségügyi következmények nélkül felválthatja a virtuális kapcsolódás?
Válasz: Még is úgy gondolom, hogy az ember társas lény. Muszáj, hogy kommunikáljon másokkal. Szükséges, hogy egy csoport, társaság, család vagy közösség részének tekintse magát.
Kérdés: A másik nehézség, hogy nem látogathatunk koncerteket vagy sporteseményeket, nem élhetjük át a közösségi izgalmat, nem részesülhetünk a különféle csoportélményekben. Mi helyettesítheti a csoport adta élményeket, amiket majdnem egy éve kénytelenek vagyunk nélkülözni?
Válasz: Azt hiszem, hogy a természet célja mindezzel az, hogy altruista és nem egoista szempontból értékeljük újra a szociális érintkezések jelentette közelséget. Arra akar rávenni minket, hogy azért menjünk eseményekre, hogy örömben részesítsünk másokat, és ebben találjuk meg saját örömünket.
A csoportos rendezvények vissza fognak térni, nem tűnnek el végérvényesen. Csak az a szándék változik meg, amivel kilátogatunk egy focimeccsre: az váltja ki a boldogságunkat, ha másoknak örömet okozunk. A játékosok is azért rúgják a labdát, hogy a közönséget jókedvre hangolják.
A Teremtőnek van egy nagy problémája – Ő tökéletes. Hogyan hozhat létre valamit önmagán kívül, ami szintén tökéletes? Sőt, ha tökéletes, akkor hogyan lehet más, mint Ő? És ha van valami, és annak feltétlenül hasonlítania kell a Teremtőre, akkor mi van az Ő tökéletességével? Ez egy dilemmát vet fel.
A mi szempontunkból úgy tűnik, hogy a Teremtő lényege felfoghatatlan, de akkor mi történik általánosságban? Mihez kezdjen a Teremtéssel?
Kiderült az, hogy ahhoz, hogy a Teremtés tökéletes legyen, a Teremtővel ellentéteset kell létrehozni, hogy ez az ellentét az Ő hasonlatosságában valósuljon meg. Bár kezdetben a Teremtés ellentétes, azaz abszolút tökéletlen, átalakulása következtében hasonlóvá válik a Teremtőhöz.
A teremtésnek át kell vennie a Teremtőtől a tökéletességét, és be kell öltöznie abba. Akkor mindkettőjük egyenlő lesz a külső kifejeződésben, és ez elvezeti őket a teljes összetapadáshoz, hasonlósághoz, a teljes szeretethez és viszonossághoz.
De a Teremtés belsejében még mindig marad egy pont, amely teljesen ellentétes a Teremtővel, vagyis azt a vágyat jelenti, hogy csak önmagának szerezzen örömet, önmagáról gondolkodjon és önmagára vigyázzon. Így a Teremtés különbözni fog a Teremtőtől.
Ezért a Teremtő tökéletessége az Adakozás és a Szeretet-természetében rejlik. A Teremtés tökéletessége akkor nyilvánul meg, amikor hasonlóvá válik a Teremtőhöz.
Válasz: Igen, ez a szívben lévő pont megmutatkozása, amely a személy vagy csoport életének valamely fázisában következik be.
Kérdés: Mi a különbség Mózes és Ábrahám között?
Válasz: Ugyanaz a Teremtő iránti törekvés jellemzi őket, de eltérő szinteken.
A szívben lévő pont az egoizmus növekedésének képében kezdi meg fejlődését. Mindenféle egoista minőséget és formát vesz magára. Anélkül, hogy elmerülnénk az egoizmusban, lehetetlen a Teremtő felé végzett cselekedetek megkezdése. Így hát Mózesnek jó alaposan alá kell merülnie az egóban – nem véletlen, hogy Batia, a fáraó lánya nevelte fel a fáraó palotájában. Ezután készen áll küldetése beteljesítésére.
De hogy a küldetést véghezvigye, muszáj elszakadnia nevelőanyjától és örökbefogadó nagyapjától. Aztán pedig jön az állapot, amikor annak dacára, hogy Egyiptom hercege, még is rákényszerül, hogy elmeneküljön Egyiptomból.
Miután külföldre szökik, találkozik jövendőbeli feleségével, Jetró lányával, Cipórával. Két gyermekük születik. De egy idő után visszatér Egyiptomba, hátrahagyva feleségét és gyermekeit.
Kérdés: Amikor erről beszél, nem jelennek meg ezek az emberek a képzeletében, miközben mennek valahova, megérkeznek valamilyen helyszínre, vagy gyermekeknek adnak életet?
Válasz: Nem, persze, hogy nem. De a könnyebb befogadás miatt ilyen formában lett leírva.
Kérdés: Ha a tízes szempontjából vizsgáljuk az eseményeket, hova menekülök a tízesből? Mi megy végbe a tízesben?
Válasz: Nem szöksz el a tízesből. Amikor a tagok belátják, hogy képtelenek elérni a Teremtőt, akkor helyes fogalmat alkotnak lényegiségükről és spirituális gyökerükről.
Még inkább megerősödik az egységre törekvés a tagokban. Elérik a szívben lévő pontot, amit Mózesnek hívnak, és elkezdenek dolgozni vele. Végül azt találják, hogy ez a pont a fáraó, azaz egoizmusuk uralma alatt áll, emiatt nincs rá remény, hogy fölé kerekedjenek, addig a pontig, amíg mechanikusan vagy mesterségesen akár, de teljesen le tudják vetni magukról annak igáját.
Kérdés: Mi a jelentése ezeknek a folyamatoknak? Mózes elmenekül, és 40 évig a sivatagban él?
Válasz: Elszakad egoizmusától, nem akarja használni. Ez még nem a kivonulás Egyiptomból, de egyfajta elszakadás.
Mózes (a szívben lévő pont) úgy létezik, mintha elkülöníthető, független lenne az egoizmustól. Ezért amikor visszatér Egyiptomba, teljes mértékben a fáraó ellentéte. Nem a nagyapjaként tekint rá. Ő már egy vadonatúj ember, aki eljön, és azt követeli, hogy „Engedd szabadon a népem!”
Ebben a világban, a kicsiny egoizmusunkban csak azt érezzük, amit képesek vagyunk megragadni. A Kabbala bölcsessége és különösen a Zohar könyve azt mondja, hogy az ember mindent magán belül érzékel, de valójában nincs semmi körülöttünk. Minden, amit látunk, belső állapotunk tükröződése.
Például most előtted vagyok, kamerával filmeznek, és különböző emberek is vannak itt. Valójában fizikailag egyik sem áll előttem, minden bennem van.
A Kabbala beszél a valóság érzékelésének rejtélyéről. A világot, amely látszólag rajtunk kívül is létezik, egy mesterkélt, fantasztikus világnak nevezzük, amelyet belső tulajdonságaim alapján képzelek el. És az a tény, hogy egyre több új tárgy és jelenség megjelenését látom, azért fordul elő, mert magamban fejlődök és így állítólag kívülről látok mindent.
Az a tény, hogy az ember mindent magában lát, vagyis csak önmagát érzékeli, tudományosan bizonyítható. A pszichológia és a filozófia sokat beszél erről.
Rajtunk kívül csak a Teremtő fehér fénye van, és Ő abszolút egyenlő mértékben viszonyul hozzánk. És mindazok a tulajdonságok, amelyeket magunkon kívül látunk, amelyeket mindenféle tárgynak, erőnek, mozdulatnak képzelünk, ezek a belső tulajdonságaink és jelenségeink.
Minden, amit magunkban tapasztalunk, állítólag előttünk, rajtunk kívül tükröződik. Olyan vagyok, mint egy vetítőgép, amely saját, többnyire fekete egoista tulajdonságait vetíti a fehér fénybe. És így látom a világot. Ezért azt mondják, hogy azt a világot látod, amelyet létrehoztál.
Ha kedves világot akarsz látni, akkor önmagadnak is kedvesnek kell lenned. Te rajzolod meg a világot. Rajzold a legjobbra, rajtad múlik. Boldog akarsz lenni? Legyél.
Megjegyzés: A nemzetközi tolerancia-napot november 16-án ünnepeltük egy olyan világban, amelyben gyakorlatilag nincs jelen a tolerancia. Elfogyott a türelmünk.
Hívhatjuk a jelenséget bárhogy, de Amerikában, Európában és Ázsiában hiánycikk a tolerancia. Csak nézzük meg, mi folyik Etiópiában, Fehéroroszországban, vagy bárhol, ahova csak pillantunk.
Dr. Michael Laitman válasza: A világ éppen egy igen komoly csúcs felé tart, és belép a zuhanás állapotába.
Kérdés: Mit jelent Önnek a ’tolerancia’ kifejezés?
Válasz: A tolerancia nagyon hasznos szó, egy nagyon jó módszer, ha tudjuk, hogyan kell alkalmazni, ha rendelkezünk a helyes egymás iránti viszonyulással. Ez utóbbi lényege, hogy a világ mindenkiért egyenlően, egyenlő mértékben létezik, így senkit sem juttatunk előnyökhöz másokkal szemben. Ezt meg kell tanulnunk, mivel a születés nem hozza magával ezt a tudást.
A Teremtő mindenkit különbözőnek alkotott meg. És ezzel együtt egyenlőséget kell kialakítanunk önmagunk között. Ebből következik, hogy a természetünk és a Teremtő ellenében kell haladnunk. Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy mit is okozunk magunknak.
Hozzászólás: Azt mondja, hogy a Teremtő ellenében kell haladnunk. A Teremtő úgy alkotott meg minket, hogy híján vagyunk a türelemnek, toleranciának, de Ön azt állítja, hogy mindennek ellen kell állnunk, és kijelenti: „Türelmesek akarunk lenni.”
Dr. Michael Laitman válasza: Természetesen! Maga a Teremtő mondja: „Megteremtettem a gonosz hajlamot. És nektek kell azt korrigálnotok.”
Kérdés: És ezt hogy tegyük?
Válasz: Kérnünk kell a Teremtőtől egy másik erőt, a tolerancia erejét, az egység és kapcsolat, a türelem és mások megértésének erejét. Azt, hogy ez az erő önmagunk integrális részeként jelenjen meg.
Kérdés: Pontosan mikor kell ezt kérnem?
Válasz: Amikor látom, hogy az egó mindent, önmagamat is beleértve, lerombol, és erre nemet mondok! Amikor valaki megérti, hogy bármi is történik a világgal, a legegyszerűbb megoldás hátat fordítani neki, hagyni, hogy elpusztuljon, és a romok magát az embert is maga alá temessék.
Ennél sokkal nehezebb valóban élni, korrigálni önmagad és a világot minden egyes nap.
Hozzászólás: Olyan munkát akar az emberiség nyakába sózni, amit az nem akar felvállalni.
Dr. Michael Laitman válasza: Erről szól az oktatás – mi az, amit fel kell kínálnunk annak, aki rábólint önmaga elpusztítására. „Nyomd meg a gombot, és egy pillanat múlva minden megszűnik.” Ez így túl egyszerű.
Nem, gondolnom kell rá, hogyan húzok ki minden embert az értéktelenség, jelentéktelenség és intolerancia mocsarából. Mindenkit ki kell húznom, hogy aztán felemeljék a fejüket, kinyissák a szemüket, és újfajta módon tekintsenek a világra.
Kérdés: Tisztában vagyok vele, hogy hova viszem őket?
Válasz: Hogyne.
Kérdés: Milyen ez a jobb világ?
Válasz: Pozitív gondolataink vannak egymásról. Semmi egyéb. Ezzel azonnal magunkhoz vonzzuk a természet jótékony erejét, egy olyan erőt, amit korábban sose éreztünk. A manapság is uralkodó gonosz erő helyett egy más, jóságos erőt fogunk érezni.
Csak akarnunk kell, hogy ez az erő uralkodjon felettünk.
Hozzászólás: Melyik az a pillanat, amikor akarom, hogy ez az erő uralkodjon felettem, és a dolgok elkezdjenek megváltozni? Ha a természetemből kifolyólag minden, a gonosz hajlamom, akkor ez a hajlam vissza fog térni, hogy tovább kísértsen.
Mondjuk rosszat teszek valakivel, negatív gondolatokat küldök az irányába, és ez tízszeres erővel jön vissza hozzám. Ebben az esetben érteném Önt. Akkor azt gondolnám: „Rosszat feltételeztem róla, és az egész visszafelé sült el.” Ezt érteném, ha a Teremtő úgy intézte volna, hogy tízszeres erővel csapódik vissza, mint a bumeráng.
Dr. Michael Laitman válasza: Ez esetben állati szinten volnál. Semmi helytelent nem tennél, de nem volna szabad akaratod, ami pontosan a jó és rossz cselekvések között helyezkedik el.
Kérdés: Igen, a “bottól” való félelmem irányítaná a működésemet. Ha a “botl” rám suhint, megtanulnám, hogyan kerüljem el. Ez helytelen?
Válasz: Ha így tennél, az emberi lényt robottá változtatnád, ami teljességgel ellentétes a Teremtő szándékával.
Kérdés: Viszont ha nem üt vissza, mint a bumeráng, ha a többiek elnyomásával egyre gazdagabbá válok, ahogy ez gyakran meg is történik, akkor hogyan merül fel ez a gondolat?
Válasz: A körülmények hatására.
Kérdés: A szenvedésre gondol?
Válasz: Igen. A jó gondolatokat nem a jó élet eredményezi.
Kérdés: Hol van az Ön által állandóan emlegetett oktatás?
Válasz: Sehol.
Kérdés: Ki fogja elsőként felmutatni?
Válasz: Úgy gondolom, hogy erre csak a Kabbalisták képesek. Nekik kell megmutatni a világnak a helyes forrásokat. És a világ lassan befogadóvá válik erre.
Kérdés: Úgy gondolja, hogy az emberek előbb-utóbb eljönnek a Kabbalistákhoz, és megkérik őket, hogy adják át a tudásukat?
Válasz: Igen, megkérik őket, hogy tanítsák meg nekik a módszert.
Kérdés: Tehát mindazon kísérletek után, hogy a világunkban a törvények segítségével teremtsünk rendet, az emberiség megérti, hogy ez lehetetlen, és hogy másmilyen szabályok szükségesek?
Válasz: Igen. Remélem, egy kicsivel előbb kerül rá sor, mint hogy az emberek megnyomják a piros gombot.
Kérdés: Milyen cselekedet irányába kell valakiek elköteleződnie, ahhoz hogy ön soha többé ne akarjon ennek az embernek a közelében lenni?
Válasz: Nem hiszem, hogy ilyen lehetséges. Mindig eljuthatsz valamiféle megértésre, és valamilyen megoldásra, hogy mindent helyrehozz. Nincsenek korrigálhatatlan dolgok a világon.
Kérdés: Még az árulás sem?
Válasz: Nincs ilyen dolog! Minden kijavítható. Ahogy elmodatott: „A halál angyala az élet angyalává válik”, az örök életé.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
