Korunk sajátos jelenségei
Kérdés: Az ember fejlődésének története egyet jelent a vágyaink fejlődési történetével. Körülbelül 3500 évvel ezelőtt, az alapvető állati vágyak elkezdték magukba foglalni az étel, család és szex iránti vágyakat.
4000 évig, tehát mintegy az időszámításunk szerinti ötödik századig, a vagyon iránti vágy dominálta az emberiséget. Az ötödik és tizenötödik század között a hataloméhség lépett a helyébe, aztán ezt váltotta fel (a tizenötödik századtól a huszadik századig) a tudásvágy. A huszadik század vége óta, ami immár átnyúlik a huszonegyedikbe is, a fő mozgatóerő az élet értelmének feltárása, illetve az önmegvalósítás, a felállított értékhierarchia mentén.
Milyen sajátosságok jellemzik korunkat? Mit jelent önmagunk megvalósítása a végső szinten, a spirituálisban?
Válasz: Az az igazság, hogy vágyaink speciális törvények szerint, fokozatosan fejlődnek. A legmagasabb szint az, amiben ma vagyunk. Ez valóban a legmagasabb rendű fokozat: az egoizmus a Teremtőhöz való hasonlóság, a Teremtővel való formaegyezés felé löki az embert.
Másfelől persze feltárul bennünk annak teljes lehetetlensége, hogy mindezt elérjük. Ezen a ponton vonjuk le a következtetést, hogy a Teremtőhöz való hasonlatosságot nem lehet direkt módon, „frontálisan” elintézni, hanem más jellegű fejlődés kell, hogy megelőzze, és ezt követően másmilyen módon megy végbe.
Mindenki jogosult rá, hogy megkapja a természettől azokat az erőket, amik segítenek neki megváltoztatni magát, hogy megépítse önmaga felett az Ember (Ádám) nevű struktúrát. A héber ’Adam’ szó a Teremtőhöz való hasonlatosság (Adameh) kifejezésből származik. Ha meggondoljuk, minden hétköznapi tevékenységünk csak állati szinten mozog.
Hol bujkál bennünk a kifejlődésre váró ember? Nagyon mélyen. Csak egy apró vágy formájában, ami évszázadok óta alakul bennünk, és amit manapság elkezdtünk megérezni. Megvalósítása valóban érdekes módon történik. Nem eredendő egoista természetünk fejlesztése szükséges, hanem az, hogy ellenkezőjére, tehát altruista minőségűre cseréljük azt. Ez jelenti a formaegyezést a Teremtővel.
Ha emberré akarunk válni, „ki kell fordulnunk önmagunkból” le kell mondanunk állati létezésünkről, és minden jelenlegi értékünkről, azaz vagyonról, hírnévről és tudásról. Mindezek ellenében a Teremtőt kell preferálnunk, az Ő tanulmányozását kell sürgetnünk, hogy elérjük a formaazonosságot Vele.
[269068]
KabTV “Vezetői képességek” 20/06/25
Forrás: https://laitman.com/2020/08/peculiarities-of-our-time/
