Dr. Michael Laitman

A jövő rendszere, második rész

Kérdés:

Sok oldalunk van már, ami információt továbbit rólunk. Nemrég azt említetted, hogy most egy teljesen új állapotba jutunk, aminél a potenciális Internet felhasználó nemcsak információt kap, hanem szintén „felszívja” az atmoszférát, ami jelen van a szervezetünkben.

Válaszom:

A mi célunk, hogy a természetről szóló tanulmányainkat egy játékká alakítsuk át, valami olyanná, ami a Tamagochihoz hasonló. Az emberek megőrültek azért a játékért! Azon aggódtak, hogy nem „etetik meg” időben a „kisállatukat”, vagy hogy nem „fektetik le” azt. Az emberek zavartak voltak, és megvadultak. Ez az „egoista” (Tamagochi) egyre többet és többet „követelt” tőlük.

Ugyanilyen játékot kell kitalálnunk, ami a környezetemet a saját fájdalmammá alakítja át, és az „én kisbabámmá” változtatja. Függenem kell tőle, szeretnem és törődnöm vele, mert ez a legfontosabb dolog a világon a számomra. Mint egy gyermek az anya számára. Senki nem létezik ezen a világon az anya számára a gyermekén kívül. Így teremtette őt a természet. A mi feladatunk hogy hasonló állapotot érjünk el egyedül.

Viszont egyedül képetlenek vagyunk ezt a szintet elérni. Egy olyan állapotba kell jutnunk, ahol el akarjuk érni ezt a szintet, de felismerjük, hogy képtelenek vagyunk ezt egyedül megtenni. Ez szükségessé teszi a Felső Fény magunkra vonását, ami cserébe korrigálni fog minket.

Úgy kellene elérnünk egy ilyen szintet, hogy játékot játszunk, ami önmagában nem igazán vonja magára a Felső Fényt. A Felső Fényt a vágyunk vonja magára. A kapcsolat közöttünk egy játék „formájára” kell hogy hasonlítson, ami inspirál minket és a spiritualitás fontosságának érzetét adja nekünk. Más embereknek, akik részt vesznek a játékban figyelmeztetnie, vonzania és felhúznia kellene minket; féltékenységet, mérgességet, és irigységet kellene tapasztalnunk arra való tekintettel, hogy számunkra még mindig hiányzik, ami más számára megvan (a Felső Szint felé történő elkötelezettség).

Egy hagyományos rendszert kellene létrehoznunk, aminek nincs köze a spiritualitáshoz. Egyfajta „logikus, pszichológiai szerkezetnek” kellene lennie, a Tamagochihoz hasonlóan, vagy más egyéb játékhoz hasonlóan, amit közösségi hálózatokon meg lehet találni. Természetesen egy intelligens rendszernek kellene lennie, ami tudja szabályozni önmagát, kutatni a felhasználóit, és tudni, hogy kik ők. Kötelező ezen dolgoznunk.

Általánosságban ez egy modell a társadalom jövőjére vonatkozólag, amiről már lehetséges kommunikálnunk. De van egy nagy probléma. Hogyan vonzunk be és tartunk meg embereket ebben a rendszerben? A világcsoport emberei extrém módon elfoglaltak. Dolgoznak, éjjel tanulnak és nem alszanak eleget. Hogyan lesz idejük ezen az oldalon lógni? Mikor teremtjük meg az integrált és harmonikus jövőbeli közösséget? Honnan lesz időnk dolgozni rajta? Egy hétköznapi embernek elég ideje lesz rá, hogy meglátogassa az oldalt? Vagy kötelezzük rá őket, hogy naponta pár percre meglátogassák azt? Elégséges lesz ez és hasznos?

Nincs elég időnk ezzel foglalkozni. Talán a reggeli leckéket is bele kell foglalni (a kötünk lévő kommunikáció magját) ebbe a rendszerbe? Vagy valahogyan „szűrjük” a munkánkat, az életünket, és a kapcsolatot közöttünk ebben a rendszerben? Eddig ez nem világos, hogyan tudjuk elérni ezt a célt, mivel túl elfoglaltak vagyunk.

A csoportjainkon kívül álló embereknek (az általános populációnak) van esélye használni ezt a rendszert. De akkor is, amikor nem-Bnéj Baruch tagokról van szó, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy hogyan vonjunk be mindenkit a kommunikációnk rendszerébe. Ez a kérdés: Hogyan?

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.