Szerző arhívuma: yanive

Volt egyszer két barát

Szerző: yanive | Kategória: adakozás, gyűlölet

A spiritualitás útján én magamra hívom a változást, úgy hogy én megpróbálok összekapcsolódni a csoporttal, lenullázom magam, hogy összeolvadjak a barátokkal.

Az összes változást a belső vágy durvaságában, a megszerzési vágyban érezzük, ahol az érzékelés történik azaz ahogy érzem magamban, hogy mennyire ellenállok a kapcsolatnak.

A kapcsolat mindig két ember között kezdődik, majd kiterjed a csoportra. De ha két ember együtt ül a leckén, az még nem előrehaladás, és az sem ha a bárban együtt ülnek, egy sör mellett és elszívnak egy cigit.

De amikor mi a valójában elkezdünk összekapcsolódni, felfedezzük az ellenállást, amikor nem csakúgy közeledünk egymás felé, mint barátok egy önző közös érdekkel, mint pl. egy focicsapatnak a rajongói. Hanem ha a célunk az, hogy elérjük a Teremtőt a köztünk lévő kapcsolatban, ez csak azon keresztül történhet, ha lenullázzuk magunkat nem pedig azon, ha egymás egóját növeljük, és boldogok vagyunk ettől. Hanem csak is azt akarjuk hogy feltáruljon köztünk a a harmadik összetevő, a Teremtő. A barátommal abban a mértékben kezdünk el eltávolodni egymástól, amilyen mértékben felfedezzük, hogy nem tudunk összekapcsolódni.

Mondjuk, hogy van nekem egy szívbeli barátom, együtt nézzük a focit, együtt megyünk a bárba, és együtt utazunk, külföldön is együtt voltunk és napról napra együtt vagyunk: minden este én meglátogatom őt, vagy ő engem. Mi történik most velünk, amikor nekünk dolgozni kell, hogy elérjük a spiritualitást, és el kell érnünk hogy felfedezzük a Teremtőt?

Akkor elkezdjük felfedezni a gyűlöletet. Miért? Azért mert a Teremtő közöttünk van. Ott van az a pont, hogy irányt kell váltanunk, nem szabad arra felé mennünk, hogy örömet kapjuk egymástól, hanem a Teremtő felé kell együtt indulnunk.

Többé nem dolgozhatunk a önző vágyainkkal, egy mozdulattal el kell töröljük ezt. Nem számít ha jó nekem a barátommal, nem számít hogy együtt dolgozunk a munkahelyünkön, és az sem ha mi együtt megyünk a bárba esténként. Le kell mondanom az összes élvezetről, amelyeket tőle kaptam. El kell kezdenem egy teljesen más módon kapcsolódni vele egy olyan ponton, ahol a kapcsolat vele csak azért van, hogy adományozzunk a Teremtőnek, és ne vegyek el semmit magamnak. De ha nem kapok a barátomtól semmit, akkor miért van szükségem rá, mint barátra? Mire kellene nekem ő? Sok ilyen “barátot” találok az utcán, akikkel ez a helyzet. Nem! Mert most a Kabbalista csoportban más módon hívom barátnak őt: mi barátok vagyunk, mert ő és én a Teremtő “rajongói” vagyunk és már nem a foci rajongói, hanem az adományozás erejét keressük. Tehát feltárul, hogy minden ami ezelőtt volt, annak vége szakad, és az ember elér egy teljesen más szintjére a fejlődésnek, egy teljesen más kapcsolati szintre emelkedik.

Tovább >0

12 Júl 2011

A mi nehézségeink a mi ébresztőóránk

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, szabad akarat

Kérdés:

Amikor feltárul előttünk a gonosz hajlam akkor, magunkra kell vonjuk Fényt a korrekció érdekében. Hogyan lehet ezt megtenni? Melyek a folyamat lépései? Mit mondhatok én ebben a helyzetben magamnak?

Válasz:

Nem kell mondj magadnak semmit. Csak meg kell értsd, hogy a Fényt mi a csoportban vonzzuk magunkra akkor, amikor mi együtt tanulunk egy célért azért, hogy eljöjjön a Fény, összekapcsoljon minket a kölcsönös adakozásban, a kölcsönös összeköttetésben, és a kölcsönös szeretetben. Így valósítjuk meg az adakozás vágyát. Ahogy meg akarjuk szerezni a közös összeolvadásunkat, ahogy meg akarjuk javítani a közös vágyat, az edényt.

Ha mi már kijavítottuk az edényünket és van egy összeköttetés közöttünk, akkor azt akarjuk, hogy ez az edény megkapja az adakozás formáját. Más szóval, gondoskodunk, hogy a Teremtő tulajdonsága belénk öltözzön. Így a Fény bele öltözik a teremtménybe.

A gonosz felismerése arról szól, hogy feltárja előttünk a Teremtőtől ellentétes vágyakat, hogy megmutassa nekem milyen távol vagyok. Ha képes vagyok összekapcsolódni a csoporttal és ezáltal megszerezzem ott a spirituális világot, akkor gyönyörű világ tárul elém. Érthető, hogy ez még nem a teljes spirituális valóság. A spirituális teljességem, azaz az én végső korrekcióm az lesz, amikor világ összes lakója, az összes kövületi, növényi és élő összekapcsolódik bennem , mint az én testem részei, és megértem, hogy az én vakságom volt az oka, hogy ezt eddig nem láttam.

A teljes megvalósitásom ebben a kapcsolatban, a köztünk levő Kölcsönös Garancia. Pontosan erről beszélnek Baal HaSulam cikkei: a Tóra Adása, a Kölcsönös Garancia, a Szabadság cikk, a Béke a Világban cikkek.Amikben Baal HaSulam elmagyarázza, hogy a teljes megvalósítás csak a kapcsolatban állhat fenn, és azért “Szeresd a felebarátodat, mint magadat”, mert ha magad barát nem akarsz lenni, és ezért erőfeszítéseket nem teszel magadra maradsz, s magányodban kővé dermedsz, magad korrekciója nem mozdul előre, addig amíg ez nem változik.

Ne fuss el az egyetlen helytől sem bármekkora a nyomás, amelyben megvalósíthatod a spirituális vágyat. Ez a hely a kölcsönös összeköttetésben áll köztünk. Egyikünk sem érezheti a spiritualitást egyedül önmagában. Az én szívbeli belső vágyam irányítva van a köztünk levő kapcsolat felé. És a megvalósitása attól függ, hogy hogyan tudom közeliteni magam, belém húzni az összes barátokat és az egész világot. Ilyenformán felépitem az én edényemet a Fény befogadására. Csak szeretet és közös kapcsolat által tudjuk megszerezni a spiritualitást.

A Kölcsönös Garancia az egyetlen helyes definíció az összekapcsolódásra. A Kölcsönös Garancia azt jelenti hogy amennyire én gondoskodom rólad, te ugyanolyan módon gondoskodsz rólam, minden különbség nélkül mind egy teljességben kapcsolódunk össze.

Az összes problémánk abból adódik, hogy nem akarunk ehhez elérni. Ez az úgynevezett Izrael Terhe, és ebből ered a világ összes gyűlölete és az összes nehézséget ez vonja maga után.

Ezek nem fejeződnek még be, egyelőre időt kaptunk amivel megkapjuk a lehetőséget arra, hogy felébredjünk és megértsük, hogy a Kölcsönös Garancia az nem fizikai cselekedet, hanem egy eszköz a spirituális megvalósítására. Meg kell hogy szerezzük a Kölcsönös Garanciát önmagunk számára, és ezt egyfajta példamutatásként kell felhasználnunk a világ többi részének javára.

Ezért elmondatott: “Papok Királysága lesztek nekem és a Szent nemzet”. Ezen az úton valósulhat meg az hogy mi szabadok leszünk a saját országunkban, de csakis ilyen módon és nem másképp. Szabadnak lenni, azt jelenti hogy spirituális szűrők tulajdonosa vagy a saját világodban azaz a vágyaidban.

Tovább >0

12 Júl 2011

Nem lehet kettőt szeretni

Szerző: yanive | Kategória: szeretet

Kérdés:

Lehetséges összekeverni a kéréseket a Teremtőhőz, vagyis kérni két dolgot párhuzamosan?

Válasz:

Ha én két dolgot kérek párhuzamosan, az annak a jele, hogy nincsen valódi vágy. A vágy teljes kell legyen. A Felső Fény meg tud tölteni ezernyi vágyat. De hogyan tehet Ő részleges megtöltéseket egy vágyban? Ebben az esetben ez nem nevezhető vágynak.

Te vagy a vágy. Ez a vágy akar valamit? – Igen. Az amit ő akar, azt kap. A személy nem akarhat két megtöltést, mert ő egy vágy, egy edény (Kli). És ha te akarsz egy pár dolgot, az annak a jele, hogy a te vágyad nem kapta meg a helyes formáját.

Nem lehet egyszerre kettőt szeretni. Te összeakarsz kapcsolodni azzal amit szeretsz. Nem számit, hogy a vágy éppen mit akar: kaja, szex, család, tisztelet, hatalom vagy tudás. Mindenesetre a lényeg az, ő teljes kell hogy legyen: “Én akarok!”.

Tovább >0

11 Júl 2011

Utolsó csalódás a vidám találkozás előtt

Szerző: yanive | Kategória: adakozás, Teremtő

Amikor a Teremtő küld nekünk szenvedéseket, ez arra szolgál, hogy ne legyen élvezetünk közvetlen módon. Mivel a teremtés célja az volt, hogy a személy hasonló legyen a Teremtőhőz – teljesen olan mint Ő! És ne kapjon csak úgy szimplán. Csak úgy szimplán, az élet erejét kapják tőle azok, aki a kövületi, növényi és állati szintekhez tartoznak. De az ember szint az, jelenti “hasonló a Teremtőhőz (“Domé le Boré”). Ezért az összes kövületi, növényi és állati szintek békében élik az életüket, bár néha szenvedéseket kapnak, amelyek az ember hibájából fakadnak, azért mert az ember nem tölti be a kijelölt feladatát.

De ezzel szemben az ember állandóan szenved…ő nem képes megtölteni magát és az egész fejlődése az állandóan növekvő élvezetek iránti vágya, mely egyre nagyobbá és szelektivebbé válik, kényszeriti az embert állandóan új megtöltések után szaladni. Ő állandóan reméli, hogy most kapja meg, de minden alkalommal semmi nélkül marad. Ő véglegesen kétségbeesik és egyből rájön, hogy igy nem folytathatja tovább! Ő már nem hiszi, hogy ebben az életben az ő őnző magatartásával és a végtelen futással az élvezetek után lehetséges hogy elérjen valamit is.

Minden el van rendezve már kezdetben, azzal a szándékkal, hogyan forgassa az embert és az elkezdjen keresni, nem azért hogy megtöltse a vágyat, hanem hogyan szerezze meg a fény formáját, a házigazda formáját, azaz nem hogy megkapja magát a fényt, hanem annak tulajdonságát – a Teremtő tulajdonságát akarja. De a hazigazda formája, az adakozás formája, bele kell öltözzön a teremtménybe. Ezért a sóvárgás az adakozásra, az adakozás formája iránt beleöltözik az élvezet vágyába, ami jelenti “Szürő”(“Maszach’), és a “Visszverő Fény” (“Or Hozer”) kombinációját. Ez egy új magatartás, nem önző, amely nem viszi oda az embert, hogy végül is kétségbe essen, azért mert nem tudja kitölteni magát egoista módon.

Ezért ő meg kell változtassa az összes élettel való attitűdjét, és ahelyett hogy szaladjon az élvezetek után – kezdjen el szaladni a Teremtő hasonlatossága után, hogy az a hasonló forma beleöltözzön az emberbe. Ebben az esetben az élvezet vágya, amely megszoritotta az önzőségét, felszerelve szürővel és Visszaverő Fénnyel, megszerzi ugyanazt a formát mint a Teremtőé, azaz az adakozás vágyat. És akkor a Felső Fény beleöltözik az adakozás formájában és az ember részéről – vissza a Teremtőhőz egy kölcsönös örökkévaló módon.

Ott, az élvezet iránti vágyban, az emberen belül, megvalósul a találkozás az ember és a Teremtő között. Azért a Teremtő igy van elnevezve – “gyere és lásd” (Bo Re), mivel te felfedezed a Teremtőt saját magadban és nem más helyen.

Tovább >0

10 Júl 2011

Nem könnyű a “Szabad hely”-ként létezni

Szerző: yanive | Kategória: más

Mit jelent szabad helynek lenni?

“Szabad az a hely amely, készen van befogadni a korrekciót és a teljességet”

A vágy a spiritualitásban “hely”-nek van nevezve. A vágy lehet “szabad” – készen van a korrekcióra, vagy nincsen készen a korrekcióra, azaz vagy lehetséges vagy nem lehetséges a beteljesülése. Hogyan lehet megvizsgálni ha a vágy készen van a megtöltésre? Nem elég a szimpla kezdeti vágy – el kell készitsed magadat a korrekcióra és a megtöltésre! Mivel az egyszerű vágy az nem “hely”. A készen álló vágy az jelenti a “hely”-et.

Báál HaSulám példát ad erre: ha az ember gyomra üres és van benne egy pár szelet kenyér, ez nem mondja azt, hogy van “hely”. Mivel, hogyha a szellemi állapota rossz vagy van valami problémája, akkor ő nem érzi az éhséget. Más aggodalmak teljesen meghóditják őt. Azért a “szabad hely” nem jelent egyszerűen ürességet, hanem azt, hogy készen van a korrekcióra és a megtöltésre. Azaz kell legyen egy bizonyos fejlődés az élvezet iránti vágyban, azért hogy ő elérjen ahoz az állapothoz, amelyet nevezünk “hely”, a négy szint szerint. Csak akkor van a vágy kifejlődve a negyedik szintig, amely az útolsó szint, amikor már ő maga választani tud, ha ő tudatosan akarja a megtöltést, és pontosan tudja milyen javitásra és megtöltésre van szüksége. Akkor válik egy szabad hellyé.

A tény az, hogy a Teremtő ezen a “hely”-en fedezzük fel és nem valahol kívül, hasonlóan az elvont formával, amely nem öltözik bele az anyagban. Azért a Teremtőt is “hely” –nek nevezzük. Mivel a Fény is a vágynak a megjelenése, az forma amely beleöltözik az anyagba, a vágyba, amely alkalmassá vált arra. És e nélkül a hely nélkül nincsem miről beszéljünk. Tehát amikor beszélünk a személy tevékenységéről a hellyel szemben, arról a vágyról beszélünk, amely magkapta a helyes formáját. Ugyanahhoz a helyes helyhez fordulunk és ő számunkra a Teremtőt jelenti, szóval “gyere és lásd”.

A “szabad hely, az az a hely, amely készen van fogadni a korrekciót és a teljességet”. És minden más egy “üres gyomor”, és nem képes megemészteni az ételt, mivel a személy el van mélyedve egyébb aggodalmakban. Csak ezt a már korrekt formát kapott helyet, vágyat nevezzük az “szabad hely” –nek. A “szabad” definiciojába az egy javitott hely, egy olyan formában, hogy hasonlit az adakozás tulajdonságához, amit Teremtő-nek nevezünk, -“gyere és lásd”( Bo vé Ré).

Tovább >0

10 Júl 2011

Az Emberiség a kihalás kockázatánál

Szerző: yanive | Kategória: válság, világ

Vélemény: Nick Bostrom (professor, Oxfordi egyetem, Filozófia szak) Létezési kockázatok: (Exsistential risks) A technológiai folyamatok felgyorsulása miatt az emberi faj nagyon gyorsan fejlődésének kritikus fázisba érhet.

Manapság a Földön olyasmit csinálunk, amit eddig még soha. A természeti erőknek nem sikerült tönkretenni az emberi fajt az elmúlt évszázadok és évezredek során, de ezek az erők kiirthatnak bennünket az elkövetkező évszázadban.

A paradoxon abban rejlik, hogy technológiai fejlettség nélkül az esélyeink hogy kivédjünk egy globális rizikót a nullával voltak egyenlőek, most, amikor fejlett technológiával rendelkezünk, a kipusztulási kockázat kivédésére nagyobb esélyünk van, de a technológiai fejlődés az, ami önmagában tartalmazza a kipusztulás kockázatát. A legfőbb ok, ami ide vezethet, hogy különbség mutatkozik az ember erkölcsének és viselkedésének érettségében és az általa létrehozott technológia erejében és hatalmában.

Hogy lecsökkentsük a technológiai fejlettségből eredő katasztrófa kockázatát, a következőket kell tennünk:

Fel kell vetnünk a létezés kockázatára vonatkozó kérdéseket
Fel kell állítani egy nemzetközi együttműködési struktúrát és szabályzatot
Szabályozni a technológiai fejlődés ütemét
Olyan programokat létrehozni, amelyek szem előtt tartják létezésünket kockáztató tényezők minimizálását.

Véleményem: A technológiák amelyeket létrehoztunk az embertársaink és természeti környezetünkhöz való önző hozzáállásunk (és természetünk) egyenes következményei. Csak a természettel való egyensúly hozhatja el számunkra a technológiák bölcs alkalmazását. Hogy elérjük ezt, az ember természetét kell először átformálni. De ez kizárólag az az erő által történhet meg, amely létrehozott bennünket: „Én teremtettem a gonosz hajlamot és a módszert a kijavítására.”

Tovább >0

10 Júl 2011

Az én célom, hogy akarjak

Szerző: yanive | Kategória: érzékelés

Kérdés:

Mit jelent az, hogy emlékezzünk a Teremtőre napközken? Hogyan tesszük a Teremtőt oda minden egyes pillanatban?

Válasz:

Mi a Fényben, a Malchut de Ein Szofban vagyunk, amely teljesen megtelt Fényel. De ebben a végtelen állapotaban és teljességében, mi csak azokat a tulajdonságokat érezzük, látjuk, amelyek lefestik nekünk ezt a világot az Ein Szof világa helyett. Ha mi erre akarjuk irányozni magunkat, arra a célra, hogy elkezdjük érezni az Ein Szof világát, akkor nekünk Arvutra van szükségünk, kölcsönös garanciára, a környezet által. A barátok kell adjanak hozzá erőt, vágyat, támogatást, kitartást, és a cél fontosságának a felismerését.

Az én részemről a cél csak egy hiány, vágy, semmi más. Én állandóan hiányt kell étezzek, azért kell, hogy aggódjak és keressek, hogy képes legyek elegédettséget adakozni a házigazdának, mint ahogy ő adakozik nekem. Én nem tudom hogy, mit adakozik ő nekem? Ha, ez az élet amit most érzek az amit tőle kapok, akkor lehetséges azt mondani, sokkal jobb lenne ha Ő nem adna nekem semmit, mert én szenvedek az életemben. Azonban nyilvánvaló, hogy “Aki hibáztat, az csakis a saját hibáin keresztül hibáztat”. ( Se kol a poszel bemomo poszel). Tehát az én viszonyomat a Teremtőhőz, csak igy lehet meghatározni:- én azt az állapotot akarom elérni, amelyben én adakozhatok.

Ez az eredmény annak köszönhető, hogy a Fény befolyásol engem, egyre nagyobb benyomást tesz rám, és hirtelen annak az illuminációi megépitik bennem a vágyat. Mi nem tudjuk mi az :”Lisma”, a felülről való felébresztés. De amikor elérkezik, akkor az ember mondhatja: “Most már én tudom, most már én értem”. Erőfeszitéseket kell befektetni, hasonló a kis gyerekhez, és ebből az erőfeszitésekből jelenik meg az érzés, és nem előtte.

Tovább >0

08 Júl 2011

Az ajándék a Megtört Sziv számára

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, Lishma (az Ő nevében), michva

Az ember nem képes megérteni mit jelent a szándék az adakozásban (Lisma), mert nekünk teljesen egy ellentétes természetünk van, ellentétes az adakozással – az élvezetek iránti vágyban. És a mi világunkban az adakozás, az csak egy formája az egónak, amely úgy teszi magát mintha adakozna, azért, hogy még többet kapjon közvetett módon, azoktól akik adtak neki.

Ezért nem világos nekünk az a szó “Lisma” – ez szintiszta adakozás, és semmi ön haszon nélkül. Báál HáSulám elmondja a “Sámáti” könyvében, “Lismá, a fentről való felébresztés. És miért kell az alulról való felébresztés?”, “Mert ez nincsen az emberiség értelmében, hogy megértse, hogy egy ilyen dolog létezhet a világban”. Ha az ember valóban dolgozik, és el akakarja érni “Lisma” állapotát, akkor ő elkezdi megérteni, hogy ez mennyire nem realisztikus. Hogyan lehessen az, hogy ő ne gondoljon és dolgozzon a saját maga érdekéban és hogyan lehet bármilyen vágy, cselekedet vagy gondolat ami “rajta kivül” létezne, anélkül hogy ön haszna vagy jutalma ne lenne benne?

” Ez azért van, mert az embernek, csak az van megengedve, hogy csak azt ragadja meg, hogyha ő elkötelezi magát a Torával és Mitzvával, akkor neki abból haszna származzon maga számára, mert másképpen ő nem képes tenni semmit. Ez a ragyogás, amely felülről érkezik, és csak aki már megizleli (azaz fentről kapja), az értheti és tudhatja…” hogy ő most kapott. De előtte lehetetlen számára, hogy akár a megértésnek és az érzésnek egy csúcsára érjen, anélkül, hogy tudja mi is az adakozás a “Lisma” formájában. Irva van :“Hogy izleld meg előszőr és akkor látod”. Azaz előszőr meg kell “izlelni” (Litom), azutan megszerezni az érzést, és csak azután a megértést.

Akkor miért kell a személynek az, hogy annyi erőfeszitések és trükköket befektessen? Ha nem segit semmi, hogy a Teremtő más természetet adjon? Ha meg kell várnia amig megadja? “A válasz erre: az ember megbizást kapott, hogy adjon felébresztést aluról, amely az ima. Mert az ima, az jelenti a hiányt, és hiány nélkül nincs beteljesülés”. Nekünk meg kell szerezzük a vágyat annak érdekében, hogy legyen képességünk befogadni az adakozás tulajdonságát.

De én hogyan vagyok képes olyat kérni amiről én nem tudom, hogy mi az, olyat amit még soha nem izleltem meg és soha nem volt szükségem ? “Végül is, az ember úgy kell dolgozzon, hogy megkapja a Teremtőtől a teljességet, de ehhez először a hiányt, az edényt kell megszereznie, és nincsen senki a világon aki segithetné, csakis a Teremtő maga”. Azaz mindent bele kell fektessen amije csak van, a teljes erőfeszitését, hogy csak a Teremtő segitheti őt. “ És akkor a Teremtő meghallja az ő imáját”.

A személynek tudnia kell, hogy azért tesz erőfeszítést, hogy elérje a “Lismát”, azt hogy teljesen az adakozásban akar dolgozni. Én megszerzem és felfogom jobban és jobban, hogy én nem vagyok képes erre, és nem is akarom azt! Így megyünk én át lépésről lépésre, mélyebben behatolva a szivünkbe, amig elérkezünk a valódi imához.

ford: B S

Sz I

Tovább >0

08 Júl 2011

Minden Út az a Keresés

Szerző: yanive | Kategória: belső munka

Kérdés:

Le tudná irni az összes állapotokat, a mi jelenlegi állapotunktól addig a amikor valódi követeléssel állunk elő”Lismá”- ért?

Válasz:

Ezek nem pontos fokozatok, dinamikusak, el kell érni őket. Ezek az állapotok változnak, jönnek mennek. De nyilvanvaló, már kezdettől, hogy amikor a személy elérkezik a bölcsességhez, úgy tünik neki, hogy képes mindent maga által megszerezni, egyedül, és nem függ senkitől, nem a tanártol, és nem a csoporttól. Ő úgy gondolja, hogy a könyvek elegendők számára, és haladhat előre. Akkor jön a kijózanodás, hogy ez nem így van. Az egyetlen kérdés az, hogy mennyi ideig fog tartani. Lehetséges, hogy az egoizmusa lezárja olyan erősen a füleit és a szemeit, hogy ő nem lát semmit, és igy sok évek eltelhetnek. De néha kevesebb időbe telhet.

De az összes fokozatok amelyeken mi át kell menjünk, ezek fokozatok az “Én nem vagyok képes, mert én függök” – “függök a tanártól”, “függök a könyvektől”, “függök a közösségtől”, függök az erőfeszitéstől. De mi emelkedünk fokozat fokozat után, ameddig el nem erjük a Teremtőtől való függőséghez, hogy a Teremtő nevű erő ez összegyüjti az összes elöző okozatokat, részleteket: amelyeket én nem tudtam összerakni, sem a tanár, sem a csoport, sem a könyvek nélkül, és akkor minden összeáll.

És most én felfedezem, hogy minden egyben van, minden ebben a kifejezésben, amelyet úgy hívunk, mint a” Teremtő”, minden egy. És akkor én valóban látom, hogy minden ami körülőttem van, Rajta kivül nincs több semmi más. És akkor megértem, hogy én nem vagyok képes és nem tudok, de mindezek ellenére, állandoan keresve, mint éjszaka a sötétben az ágyamon feküdve, amikor semmilyen intelektulom nincsen, semmilyen érzésem nincs, amikor a fej és a láb egy szinten van a sötétben, mintha aludnák, és én mégis keresem a lélek társamat.

Tovább >0

08 Júl 2011

A probléma az kiről feledkezünk meg

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, reggeli lecke

A probléma az, hogy állandóan megfeledkezünk a Teremtőtől! Az nyilvánvaló hogy a csoportban dolgozunk. Végül is írva van, hogy minden azon múlik, és csak ott (a csoportban) van szabad választásunk. Csak a csoporton belül vagyok képes azt elvégezni ami rajtam múlik.

A Kabbala terjesztése a másik út. Mi megértjük azt, hogy amennyiben széles körben terjesztünk, mi magunkba szívjuk mindenki más aspirációját, és vágyakat adunk át egymásnak. De a tanulás, csoport és terjesztés mindezen cselekedetei mögött elfelejtjük, hogy azokat kizárólag azért tesszük, hogy örömöt okozzunk a Teremtőnek. Mi állandóan elveszítjük ezt a éényeget. Mi nem érzékeljük Őt, és ennél fogva mintha Ő nem is léteznek számunkra.

Néha eszünkbe jut a Teremtő, és azt gondoljuk: “Ok, majd ide is eljutok később”. De mindez nem helyes, mivel a továbbiakban nem irányulok a helyes célra mint egy nyílvessző! Még a legkisebb személyes erőfeszítésnek is egy megfelelő szándékkal kell történnie, amikor a “végeredmény benne van az eredeti gondolatban”. Mindent kizárólag azért teszek, hogy elégedettséget okozzak a Teremtőnek, még akkor is ha sem nem tudom ki is Ő, és először nem is érzem Őt.

De ahogy a a zsoltárokban írva van, én állandóan “Az ágyamnál vagyok éjjel”, amely azt jelenti, hogy hanyatt fekszem abban az állapotban, amikor a “fejem” és a “lábam” (az összes Szfira) ugyanazon a szinten van, és nem létezik semmi, sem értelem, sem érzékelés, teljes sötétségben vagyok. és mégis, én “keresem azt akit lelkem szeret”.

És bár nem tudom hol keressek, és hogy mi is az, én művileg ráhangolom magamat erre a keresésre, újra és újra, és fokozatosan elkezdek valamilyen fajta menyomást kapni. Mindaz elkezd működni.

Nekünk magunkra kell vonzzuk a Körbevevő Fényt, különösképpen azáltal, hogy összes cselekedetünket arra irányozzuk, hogy elégedettséget adakozzunk a Teremtőnek. Egyébként úgy lesz tekintve, hogy mi elkezdtük a cselekedetet, de nem fejeztük be azt. és akkor az nem hozza el számunkra a szükséges eredményt.

Tovább >0

08 Júl 2011