Dr. Michael Laitman

Az engesztelés napja az öröm napja

Yom Kippur, az Engesztelés Napja, egy állapot, amikor a korrekció szükségességére irányuló Kli (vágy) felfedésre kerül. Rabash több cikkében írja, hogy a személy az Engesztelés Napjához a belső állapotának megfelelően érkezik, amely olyan módon is feltárulhat, ami nem kapcsolódik a naptárban szereplő ünnep kezdetéhez.

Valamennyien keresztül megyünk ezeken a fejlődési állapotainkon, beleértve a felemelkedést, amit a Rosh HaShana (az Új Év)jelképez, a Yom Kippur (az Engesztelés Napja) és a többiek. Yom Kippur egy nagyon emelkedett állapot. A nagyszerű Fénynek kell befolyásolnia bennünket annak érdekében, hogy felfedezzük ezt a fokozatot önmagunkban, és a teljes sorozatát a megkívánt cselekedeteknek. A személynek hatalmas erőfeszítések árán kell igyekezetet kifejtenie a csoporton belül az egyesülésünkre ugyanott, ahol a törés valamikor megjelent. A törés helye adott a számunkra, tehát képesek vagyunk korrigálni. Akkor meg fogjuk érteni, mit hívnak korrekciónak, hogy néz ki ennek a helynek a struktúrája, és milyen módon teremtette a Felső Erő azt, és támogatja azóta is folyamatosan. Ennek eredményekképpen felfedezzük a Teremtőt.

Annak érdekében, hogy ezt elérjük, erőfeszítéseket teszünk a Tóra központi törvényeivel összhangban: „Szeresd felebarátodat, mint önmagad.” Mint kabbalisták kapjuk ezt a tanácsot, majd sokkal inkább megvalósítjuk ezt először egy, vagy több kisebb csoportban, mint az egész emberiségen, mivel ez lehetetlen is lenne. Azonban a közöttünk, a kabbala eljárásának megfelelő módon felépített egység megvalósításra való törekvés által, elindulunk a teremtett lények szeretete irányából, a Teremtő szeretete irányába és felfedezzük, hogy ami kiterjedt, nem mi vagyunk, a szeretet és az adakozás minőségében.

Nem az ebben a világban zajló életről beszélünk, és nem arról, mennyire érezzük jól, vagy rosszul magunkat. Nem osztjuk fel és ítéljük meg a jót és a gonoszt ennek megfelelően, és nem érkezünk meg az Engesztelés Napjához ezen a módon. Csak a csoporthoz tartozás által törekszünk előre a köztünk létrejövő kapcsolat irányába, és a Reformáló Fény felébresztése után, megláthatom, mennyire használom ki a gyűlölet és a visszautasításon át a barátaimat, akik megpróbálnak kapcsolódni a Teremtő felfedezése érdekében a csoporton belül.

Felfedezem az elválasztás és a törés erejét magamon belül, és csak ezzel az erővel kapcsolatban mondhatom, hogy felfedeztem a gonoszt. Akkor ezzel a gonoszsággal, el tudok jönni a Teremtő elé, és kérhetem a korrekcióját. Az Engesztelés Napja akkor az öröm napjává, válik, mert felfedem az egoizmus gyengeségét, a saját természetem, amit korrigálnom kell. Felfedem a a feltételét, hogy „Én teremtettem az egoizmusom”, és most ezért kérhetem a Teremtőtől a Tórát, amely az erő, amely képes korrigálni.  Írva van: „Én teremtettem az egoizmust, és én teremtettem a Tórát a korrekciójára, mert a benne foglalt Fény visszatér belőle a Forráshoz.” (a Teremtőhöz).

Először keményen kell dolgoznunk, a közöttünk szükséges egységen, és akkor a Felső Fény ragyogni fog ránk, az ELUL szintjéről (amely mozaikszó a következő mondatból képződik: “Én vagyok a szeretteimért, és ők vannak Értem”). Akkor elérjük a Rosh HaShana szintjét, az állapotot, ahol egy új kezdetre vágyunk, új váltásra az utunkon, az egységre közöttünk, egy új rendszer, vagy egy új ember születésére bennünk (Adam). Csak miután mind ezeken át megyünk, érjük el azt az állapotot, ahol mind a tíz minőségünket meg tudjuk különböztetni.  Az Új Év utáni tízedik napon, amely az új utat jelzi, érkezünk el az Engesztelés Napjához.

Ezen a ponton egyik oldalról tényleg a teljes kétségbeesés és az erő hiányának állapotában vagyunk, másik oldalról hatalmas örömet tapasztalunk meg, amikor végső kiáltással fordulunk a Teremtő felé, és teljes bizalommal kérjük a segítségét. Rendelkezünk ezzel a bizalommal, mert már ellenőrizzük önmagunkat, és elértük annak a felismerését, hogy valamennyien csak gonoszságban létezünk, és ezzel semmit nem tudunk kezdeni. Azonban most, a köztünk levő kapcsolat által, bízhatunk abban, hogy a Teremtő segít nekünk, és csak várnunk kell ezt a nagy pillanatot.

Baal HaSulam írja, hogy “Nincs boldogabb pillanat az ember életében, mint amikor felfedezi, mennyire erőtlen, amikor elveszíti a hitét a saját erejében mivel minden erőfeszítést megtett, amit csak tudott, de semmit nem ért el”. Ezért pontosan ez az a pillanat, ez az állapot, amikor a személy készen áll a tiszta és teljes imára a Teremtő irányába!”  Ezt a pillanatot hívjuk az Engesztelés Napjának. Ettől a pillanattól kezdve,  a személy biztos lehet benn, hogy eléri a korrekció Fénye.

kn

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 queries in 0,543 seconds.