Dr. Michael Laitman

Lélegző élet a rendszerben

Kérdés:

Annak érdekében, hogy valaki ne veszítse el a spirituális cél irányultságát, kell valami, amit maga előtt tarthat; jelekre van szüksége, „kenyérmorzsákra” az út mentén. Mihez kell odatapadnunk?

Válasz:

Vegyük ezt a példát: Mindenki úgy érzi magát, mint egy kiolvadt biztosíték az elektromos rendszerben. Ez az, amit az élete reprezentál. Azt gondolja, érzi a többieket, de valójában csak a kiégettségét érzi, a növényi és az állati minőségeit önmagának.

De amikor elkezdjük korrigálni a rendszert, a személy elkezdi megtapasztalni a programot, a teremtés erejét, az áramot, ami a korrigált rendszerben folyik. Most, ennek az összetevői összekötnek bennünket, és helyesen működnek, a teremtés tervének megfelelően, amely tényszerűen maga a Teremtő. A személy elkezdi megtapasztalni a saját életét, ebben a rendszerben, és mindezt egyetlen egésznek látja.

Valójában, ha nem kapcsolódom a többiekhez, elszigetelve érzem magam a rendszertől, és ha én csak „önmagamon belül létezem,” akkor az érzékelésem behatárolt ebben a világban, amely nem más, mint az én projekcióm a belső ernyőn, az agyam hátsó részén, ahogyan azt Baal HaSulam leírja. Ez töröttnek. tűnik a számomra, romlottnak, és az irányába mutatott hozzáállásomtól függőnek. Csak én vagyok képes felépíteni a kapcsolatot a többiekkel.

Ha azonban kilépek önmagamból, és látom a külső világot, elmozdulok az igaz realitás felé. Akkor nem úgy látom a többieket, mint testeket, hanem mint az adakozás minőségeit. Mindegyikük lényegében korrigált, azonban annak érdekében, hogy összehozzam őket egybe, nekem van szükségem a kapcsolatra, az adakozás minőségére, és akkor minden elkezd helyesen működni.

Más szavakkal, az általános rendszer már telítve van korrigált kapcsolatokkal, és én vagyok az erő forrása, a töltő elem a rendszerben. Az energiám nélkül, az egész rendszer leáll. Az én feladatom, hogy az energia forrása legyek, és akkor minden elkezd működni megint.

Mindenkinek folyamatosan hordoznia kell, ezt a képet önmagában, mintha minden pontosan ezen a módon történne. Mindenki fokozatosan hozzászokik ezekhez, és akkor hirtelen a rendszer határvonalai felderengenek előttünk. Valójában, ez a szokás, másodlagos természetté válik, amely biztosítja a személynek, hogy megtapasztalja, amit még csak nem is halott ezt megelőzően.

kn

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,710 seconds.