Az öröm megerősítést ad az úton
A mi világunkban a „színlelés” úgy hangzik, mint valami nem tiszta dolog. Megfeddjük az embereket ezért. Azt mondjuk, miért vagyunk ennyire természetellenesek? Miért színlelünk és hazudunk?
Azonban a mi esetünkben a játék és a színlelés a legtermészetesebb és eredetibb cselekedet, mivel segít felülemelkedni az anyagi világon. Ahogy „eljátszom” a spirituális állapotokat, és elképzelem magam ezekben, és felemelem magam hozzájuk.
Én nem csak szórakoztatni akarok másokat, az öröm eljuttatásával hozzájuk. Az öröm nem egyszerűen nevetés, hanem beteljesedés az önbizalom, valamint az út és a cél helyességébe vetett hitem által. Ez az öröm pedig erőt ad.
Ez ugyanaz a beteljesedés, amely mindannyiunkban uralkodik az egységünk értéke által, azaz az igai, helyreállított állapot, a Végtelen Világban. Ennek az eljátszásával, erőfeszítéseket teszek a közös vágyunk beteljesítésére, kitöltésére, (a spirituális edény, Kli) pont úgy, ahogy az a Végtelen Világban van.
Ez egy nagyon magasztos és értékes játék, amely emlékeztet a Teremtő játékára Leviathánnal, a mitológiai bálnával. A Teremtő, az adakozási vágy, játszik a teremtménnyel. Ő teremtette az élvezetre irányuló vágyat, forgatva azt, az összes létező irányba, és kitöltve azt a Hochma Fényével.
Ez az, ahogy ki akarom tölteni, a teljes csoport közös vágyát, a Hochma Fényének élvezetével. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon magasztos dolgot játszok, még ha ez, csak egy egyszerű cselekedetnek is tűnik, amit bárki képes megcsinálni.
Meg kell értenünk, hogy a személy nézőpontjából, ez egy nagyon komoly cselekedet. Az egónk nem engedi, hogy csökkenjen a büszkeségünk, annak érdekében, hogy részt vegyünk ebben a játékban, és elkezdjük végrehajtani ezeket a cselekedeteket a csoporttal összefüggésben. Adottak olyan emberek, akik ezt megtenni, nagyon egyszerűnek találják külsőleg, és olyanok is, akik ebben az értelemben egyszerűbbnek találják magukat belsőleg kifejezni. De a belső munka minden ember kötelessége, és egy emelkedettebb hangulatban tartja a csoportot.
Külsőleg a dolgok különbözőek lehetnek. Vannak pillanatok, amikor az embernek külsőleg színlelnie kell folyamatosan, mivel „kisgyermekekkel” van körbevéve, és nem engedheti meg magának, hogy a valódi állapotát szabadon kinyilvánítsa. Azonban ha ez előrehaladottabb tanulók csoportja, akkor az ember megteheti az ellenkezőjét: külső játék helyett, komoly marad, sőt, még a szomorúságát is kifejezi, annak érdekében, hogy ellentétet teremtsen a belső, és a külső állapotok között. Ez az, ahogy a nagy Kabbalisták a múltban viselkedtek. Azonban mi még mindig kicsinyek vagyunk, és külső módon kell színlelni, és az örömet kimutatni.
Természetesen a teljes terjesztésünknek megfelelőnek kell lennie azzal a programmal, amely örömet okoz, és jó hangulatban hagyja az embereket. Kevesebb szomorú dal kell, és több olyan, ami boldogságot sugároz! Éreznünk kell a barátaink szívét, vagy a széles közönségét, és miközben velük foglalkozunk, nem szabad őket lehangolni, vagy szomorúvá tenni, hanem inkább hagyni kell őket örülni, és összetartozni. Ebből áll a teljes bölcsesség.
KN
