Dr. Michael Laitman

Irigyelni a barátokat

Az egyik törvény, ami a csoportban, amely nagyon furcsa és első látásra nagyon egoista. Nekünk ki kell alakítanunk egy irigységet magunkban.  Mondva van: „az visszavert irigység, növeli a bölcsességet.”

Minden barátomat irigyelnem kell, egy jóindulatú irigységgel. Úgy kell őket akarnom látni, mint nagyszerű embereket, és hogy szeretnék olyan lenni, mint ők. Nem zöld vagyok az irigységtől, és nem azt kívánom tőlük, hogy ők veszítsék el, az enyémnél előnyösebb tulajdonságaikat. Éppen ellenkezőleg, azt akarom, hogy formaegyezésbe kerüljek velük.

Az ilyen irigység egészen pozitív és szükséges. Érdemes ezt kiművelni. Lényegében hasonló megközelítés elfogadható az egoizmusunknak is – csak nem szabad átlépni a határokat a jó és a rossz irigység között. Hogy ismerhetem fel a különbséget?  

Ha valakit negatív módon irigyelek, nem szeretem az adott személyt. Vagy másik oldalról megközelítve: Ha pozitív módon irigyelek valakit, szeretem őt. Irigyelni a másikat a helyes módon, segít nekem felemelkedni és fejlődni, mivel helyesen fogom érzékelni a befolyását.

Rabash írásaiban, Shlavey HaSulam (A létra fokai) és azon belül „az értelem fölé kerülés vonatkozásai” című cikkében, Rabash azt írja:

“Az irigység az, amit a barátok irányába akkor érez valaki, amikor azt látja, hogy ők jobb minőségeket hordoznak, mint ő maga. Ez arra sarkalja, hogy megszerezze a barátainak a helyes minőségeit, amelyekkel ő maga nem rendelkezik, de amelyeket irigyel.

Ezáltal, a személy, a közösségen keresztül összegyűjti a barátaitól az új minőségeket, magába olvasztja őket azáltal, hogy látja, hogy azok magasabb szintűek, mint a saját, meglévő tulajdonságai, és irigyelni kezdi azokat. Ez az oka annak, hogy képes nagyszerűbbé válni valaki, mint amilyen a közösséghez tartozás előtt volt, mivel új erőket szerez meg a közösségen keresztül.  

A barátaira tekintve a személynek, a jó tulajdonságokat kell megpróbálnia észrevenni bennük, nem a hiányosságokat. Ez egy nagyon jó teszt. Természetesen nem azt tekintjük, mi van kívül. Valaki jól énekel, egy másik jól főz, egy harmadik a programozásban jó, de mi nem az ilyen dolgokat vesszük számításba. A kulcs az, hogy mekkora szívvel vesz a barátunk részt a cél elérésben és a környezet kiépítésében. Ő el akarja érni a spiritualitást, és ez az, amit irigyelnem kell. 

Ha ezt látom minden barátomban, akkor a spirituális világba való belépés irányába haladok. ezt  Kezdjük el tesztelni magunkat: Mennyire érezzük a környezetet? Irigyeljük a barátainkat, egy pozitív módon? Értékeljük őket? Ha igen, akkor előre haladunk.

Ha azonban még nem léptünk túl a lenézésükön, és még mindig azt hisszük, hogy ők nem az a barátaink, akikkel egységre kell lépnünk, akkor nagyon messze vagyunk még a cél elérésétől. Mindenki a saját hibái miatt van visszautasítva. Rabash írja egy másik cikkében szintén a Shlavey HaSulam írásokon belül, „a Barátok fontosságával kapcsolatban” cikkében:  

Ezért, ha valaki lát egy hibát a barátjában, az nem annak a jele, hogy a barátjában van a hiba, hanem annak, hogy a hiba a hibát megállapító személyben van, azaz, hogy személynek, a barátjára irányuló szeretetében van a hiba, és ezért látja ezt a hibát úgy, mintha a barátja hibája volna. A fentiekből azt következik, hogy a személy nem törődik a barátja hibáinak korrekciójával, mert ezt ő, a barátja hibájának látja, azonban valójában neki kellene kikorrigálnia ezt a hibát önmagában, ami a személynek, a barátjára irányuló szeretet korrekciójában rejlik. Amikor a személy korrigálja önmagát, akkor csak a barátja érdemeit fogja látni, és nem a hibáit.”

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,542 seconds.