Dr. Michael Laitman

Csapások egy pontra

Kérdés:

Kényszerítsem magamat hogy egységre lépjek a barátokkal, még akkor is ha nem érzek erre vágyat?

Válaszom:

Természetesen hogy kényszerítened kell magadat. Hogyan másképpen fedezhetnénk fel a Fáraót, ha nem fejezzük ki vágyunkat, hogy meg akarunk szabadulni tőle?

Amennyiben nem helyezek magamra nyomást annak érdekében hogy egyesüljek a többiekkel, akkor nem mutatok vágyat arra, hogy kilépjek az önzőségből. Ebből az következik, hogy jól érzem magamat Egyiptomban, azaz én a szenvedés útján haladok (Beito) az “idő felgyorsítása” (Achishena) helyett.

Hogy “felgyorsítsuk az időt” azt jelenti, hogy erőfeszítéseket kell tennünk vágyunk fölött, azaz pontosabban a vágyunk ellenében. Abszolút semmilyen vágyam nincsen hogy egységre lépjek másokkal, semmi vágyam hogy lenullázzam magamat, nincsen szükségem a Teremtőre. Mindössze jó életet akarok magamnak, és fel akarom fedezni a spirituális világot, ahogy én azt elképzelem magamnak. Mindez nagyon csábító, hogy efölé a világ fölé emelkedjek, és angyalokkal repüljek.

Azonban nyilvánvalóan nem értem még, hogy a spirituális világ magam lenullázását, és a másokkal való egyesülést jelenti. Amennyiben én megmaradok az én szokásos “emberi” vágyaimon belül amikor tanulni jövök és a terjesztésben dolgozom, de nem helyezek magamra nyomást annak érdekében hogy egységre lépjek a többiekkel és lenullázzam magamat a barátok előtt, akkor nem veszek részt a spirituális munkában. Mindez nem az “idő felgyorsítása” általi előre haladás. Akár több ezer dolgot is tehetek a csoportban, járhatok a leckére minden egyes nap, terjeszthetem a Kabbalát, beszélhetek gyönyörűen, de ezek egyike sem jelenti azt, hogy én spirituálisan haladok előre, hogy Kabbalát tanulok, és hogy a Fény útját (Achishena) követem.

Csakis amikor vágyam ellenében helyezek nyomást magamra, magamat arra kényszerítve, hogy a csoporthoz kapcsolódjak, legalábbis valamilyen formában egyesülve mindenkivel egy szívben, akár művileg is, hogy mindenkivel együtt legyek a vágynak legalább bizonyos mértékében, csak akkor nevezhetőek erőfeszítéseim Achishena-nak, vagy csoport munkának. Bármi más nem számít annak.

Ezért van az, hogy vannak olyanok, akik már csoportunkban tanulnak hosszú éveken keresztül, de mégsem tettek még egyetlen lépést sem előre. De amennyiben a személy elkezdi ezeket a lépéseket megtenni, belső erőfeszítést téve hogy egyesüljön a többiekkel azok belső vágyaiban, akkor éri el az Egyiptomi kivonulást nagyon gyorsan. A kulcs ennek a pontnak a megragadása, és befolyásolása.

Egykét erőteljes csapás erre a pontra, és akkor sikeresek leszünk.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,775 seconds.