Dr. Michael Laitman

Három milliónak a teljes ellátása a sivatagban

Baal HaSulam, “Arvut” cikkje:

” Mindenkinek Izraelben magára kell vennie azt, hogy gondoskodik és dolgozik a nemzet minden egyes tagja számára és, hogy kielégitse azok mindenegyes szükségletét. Semmivel nem kevésbe, mint amekkora mértékben az magába van belenyomtatva, hogy a saját érdemében dolgozzon. És ahogy az egész nemzet egy hangulag, beleegyezet abba, hogy mi megcselekedjük és meghalljuk  a parancsolatot, akkor az egész Izrael felelőssé vált arra, hogy semmi ne hianyozzon a nemzet egyik  tagja számára sem. Csakis akkor váltak érdemessé arra, hogy megkapják a Torát  és nem korábban. Ezzel a kollektiv felelőséggel, a nemzet minden egyes tagja fel lett szabaditva arról, hogy a saját testének a szükségletével aggodjon  és képes volt megtartani azt a micvát (parancsolatot), hogy szeresd felebarátodat mint sajátmagadat. Képes volt megadni mindent, minden szükséggel rendelkező személynek, mivel már tudja bizonyosságal, hogy körbe van véve hatszázezer lojális szeretővel, akik készen állva várnak arra, hogy  nyújtsanak számára.”

Itt egy mélyen rejtett jelenségről beszélnek, amelyben sok részlet létezik, és nagyon aktuális a mi időnkbem.

Előszőr is, ez nagyon furcsa? Hogyha én belépek egy kapcsolatba a többiekkel, akkor én biztos lehetek abban, hogy nekem nem hiányzik semmi? Hogyan lehet lehetséges ez?

Ezenkivül, ha mi megnézzük a helyzetet a történelmi  perspektivaból, akkor ez még furcsábbnak látszik. Három millió ember ment a sivatagban. Ez nem egy szimla üzlet: ők nem tudtak élni a sivatagban, nem voltak beduinok, hanem Egyiptomból jőttek ki, ahol jó életuk volt, és nagyon fejlettek voltak az akkori időhőz képest. Minden rendezett volt náluk, és egyszeriből a sivatagba kerültek.

Hogyan lehet elrendezni egy ilyen ellátási rendszert? Hogyan lehetséges vigyázni, hogy senki se szomjazzon és éhezzen? Nők gyerekek és öregek -hogy lehet ellátni mindegyiküket?

A lényeg az, hogy mikor kilépünk az egoizmusból egy új erő  jelenik  meg, egy új valóság, amelyet úgy hivunk, hogy “kölcsönös garancia”. Ez a megosztott spirituális edény, a spirituális dimenzióból, amelyben nincsenek hiányok, ez volt amit, úgy hivunk “A Manna a Mennyekből”, mint a viz és kaja bennefoglava. Ha mi összekapcsolodunk a többiekkel, akkor nem érezzük semminek a hiányát. Az Arvut képes nyujtani számunkra mindenegyes nap amira szükségünk van.

Milyen módon?

A feltetélekről beszéltünk, hogy lehetséges egyensúlyba jutni a természettel. A kapcsolat a  természettel, olyan állapotba helyezi az embert, ahol mintha a Teremtő közvetlenül átadna neki.

Ez a feltétele az Árávut-nak (kölcsönös garanciának), ha az ember beleegyezik a feltételbe, abba, hogy megkapja a ” Kenyeret a Mennyekből”. Ő átadja magát az adakozásnak, hogy csak azt kapja meg ami szükséges neki, ha nem akkor nem. Mert az adakozás az adakozás.

A feltétel az szükséges. Mert az Egyiptomi kimenetel, az olyan mint egy belső megszoritás, fölé  emelkedni az őnző vágyan, de mit teszünk ez után? – csak a kapcsolaton keresztül vagyunk képesek dolgozni. A kapcsolatra kell átugrani, egyesülni a szándékunkal, a gondolatunkal, a céllal, hogy minden eggyé váljon. Itt jön az Arvut lényege.

Nekünk csak akarni kell, ez felülről van megvalósitva. Erről irva: “Megcselekedjük és meghalljuk”. Az ARVUT, a Felső erő által van megvalósitva. Ha mi beleeggyezünk ebbe, a Felső erő jön és végrehajtja ezt a változást bennünk.

Ezzel eggyütt, ez történik az önző vágy felett, hogy az ember nem aggodik magárol, hanem a többiekről.

bs

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

56 queries in 0,481 seconds.