Dr. Michael Laitman

Kiszabadulás a szenvedés labirintusából

A kabbala tudománya önmagát tárja fel nekünk időtlen idők óta. Lényegében ez az első tudomány, amelyet az emberiség felfedezett, a tanításnak abban a formájában, amely a világok szerkezetéről szól. Azonban leginkább ma tárul fel, mivel az ezt megelőző generációk esetében az emberek többségének nem volt erre szüksége, az egójuk még nem volt teljesen kifejlődve ehhez. Keresztülmentünk újjászületéseken, generációkon át fejlődtünk, és az életünk nem tűnt rossznak, vágytunk itt élni. Folyamatosan törekedtünk új dolgok elérésére, vágytunk az egyre nagyobb élvezetek beteljesedésére. 

A kabbala bölcsessége azt mondta több ezer évvel ezelőtt, hogy ez a törekvés az élvezetekre, csak egy verseny a belső motor számára, amely bennünk működik, és nem ad valódi beteljesedést. Minden téves, csak egyszerűen játszunk a vágyainkkal, és ezekkel a röpke, azonnal elillanó, pillanatnyi élvezetekkel. Mi a lényege ennek egyáltalán?  

Mindennek az ellenére, az emberek nem akarják még csak hallani sem ezt. Csak nagyon kevesen kíváncsiak az élet értelmére, hogy mi a célja az életüknek, ennek a versenynek a születés és a halál között? Ez a néhány ember fejlesztett ki a kabbala tudományát egyre jobban és jobban. Felfedezték, hogy valójában ez a játék, amelyik maga az egónk, a természetünk, csak játssza velünk ezt a halálos játékot, hogy az történt velünk, hogy beleestünk egy húsdarálóba, amely őröl bennünket, folyamatosan nem kívánatos cselekedetekre kényszerít minket, hogy ne léphessünk ki, vagy utasíthassuk el ezt a játékot, vagy szenvedjünk, ha el akarunk szökni belőle.

Így ennek a két erőnek a befolyása alatt, élvezet és szenvedés, állandóan rohanok, mint egy kicsiny állat. Csapásokat mér rám, és én elszaladok, hogy azokat elkerüljem. Ezek élvezeteket is mutatnak nekem, amelyek felé elkezdek rohanni. Az életem végéig ez a verseny tölti ki a napjaimat.

Megvizsgálva az emberiség ilyen fajta fejlődését, ezek az emberek, a kabbalisták, egy kiutat kerestek ebből az értelmetlen versenyből, és végül felfedezték, hogy az egész folyamatnak van egy végpontja. Felismerték, hogy nem egy vég nélküli folyamban hömpölygünk két erő között, a jó és a rossz között, egy örökös törekvésben az élvezetekre, menekülve a soha véget nem érő szenvedéstől, megpróbálva javítani az életünket és elkerülni a gonoszt. Azt találták, hogy végül elérkezünk ennek a fejlődésnek a végére.

Ez a befejezés pontosan napjainkban történik, az emberi evolúció egy hosszú folyamata után. Mi vagyunk az első generáció amely nagyszámú reinkarnáció után , mint az összes előző generáció fejlődésének eredménye elkezdjük megérteni, mi történik valójában.

Felismerjük, hogy egy bizonyos állomáshoz értünk, és nagyon sok ember csalódottá vált az említett verseny miatt. Bár nem ismerték ezt fel, hogy egész életükben az élvezetek után rohantak, és a szenvedés elől menekültek zavarodottságot éreznek és depresszióba zuhannak. Sok ember elkezdte felismerni, hogy egy őrület, és nem élet, ebbe a világba beszületni, az itt zajló versenyfutás miatt, és a végén csak kilépnek belőle, mintha csak egy játékkaszinóba lettek volna, ahol játszottak, majd minden további nélkül elmennek, mivel az élvezetek utáni hajsza, és a fájdalom előli menekülés űzi őket.

Ezért rájönnek arra, hogy ez magától értetődően nem így van, mivel a természet semmit nem tesz ok nélkül. Minden pontosan meghatározott az ok, okozati összefüggések által, láthatóan a teljes folyamat a fejlődés törvénye által irányított, amely egy bizonyos cél felé vezet bennünket.

Bár ez a folyamat nagyon hosszú, és nem tűnik logikusnak, valójában egy belső logika van elrejtve benne, fel kell ismernünk, hogy a gonosz része a természetünknek, annak érdekében, hogy elérkezhessen ebből az állapotból, a jósághoz. A jóság elérésének ez a lehetősége napjainkban tűnik fel, ha mi fel tudjuk gyorsítani a gonosz felismerését.  .

Ezért lett a kabbala tudománya feltárva, hogy ne azon a módon haladjunk, mint ezt megelőzően, egy hosszú és véletlenszerű pályán, örök választásban a jó és a rossz között, minden pillanatban problémákkal szembesülve, megoldva őket, majd menekülve valami jobb felé, hogy aztán annyi keresés után csalódva az előző utakban végre valóban vágyjunk arra, ami ránk vár, és tudatosan törekedjünk felé.

A kabbala bölcsessége az ebbe az állapotba jutott emberek között terjeszthető. A szívben lévő pont felébreszti őket, és nem hagyja őket többé nyugodni. Elmennek oda, ahol összeszedhetik a tudást arról, hogyan fektethetnek le egy helyes utat önmaguk számára, nem összevissza, hanem egyenesen haladhatnak rajta, egyezésben a természet törvényeivel, olyanná válva, mint a természet, és helyesen használva a törvényeket.

Lényegében nem támogat minket, illetve nincs garantálva a számunkra valamiféle csoda, egyszerűen ismerjük a szabályokat. A cél cikk cakkos megközelítése helyett, egyenesen haladunk, ennek a törvénynek a betartásával. Ez egy rövidebb és könnyebb út, de, ugyanakkor sokkal összetettebb. Végül is tanulnunk kell és beteljesíteni önmagunkon ezeket a törvényeket, ahelyett, hogy a természet erői, amelyek összegyúrnak minket, mint a tésztát, a saját formájukra alakítsanak. Nekünk magunknak kell ebben részt vennünk, kifaragni magunkat, a természet által megkívánt formában.  Ha elérjük ezt, akkor ugyanazt a formád adjuk magunknak, amit a végén kell elérnünk, azaz elérjük korábban a teremtés célját.  

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,558 seconds.