Itt a gazdaság a baj, vagy van más is?
A közgazdászok, politikusok, s elemzők válságnak nevezik,m de ez nem az. Talán azt lehet válságnak nevezni, amikor valaki egy választ keres, ami nélkül meghal. Az elfogadás bölcsei azt mondják, hogy ez a helyzet hozza létre a kényszert a kölcsönös szolidaritásra s ennek a világ számára a feltárása Izráél népe feladata.
Ezért épp a zsidókat tartják a népek felelősnek ezért. Ezért kell a zsidóknak elérni először a kölcsönös szolidaritásra , s hogy enélkül nem megoldható a gondunk. A racionalitás nem elég, fölé kell emelkedni, ez a természet fölötti szolidaritás- ide kényszerít a helyzet.
Ezért tiltakoznak a tömegek. Igazságot, magasabb béreket, s egyéb előnyöket követelnek, de valójában a lényeg, hogy egy belső kárpótlást igényelnek, nem pénzt. A bizottság is úgy érzi, a nép egység- és szeretet-hiányban szenved.
Ez a helyzet. A természet törvényei mutatják, mit kell tenni. Integrális krízis ez és globális. Felfedezzük az összekötöttségünket, a sok-sok közös kapcsolódási pontot, ami összeköt, totális szinten.
Össze vagyunk kötve, de a gyűlöletet érezzük ebből, a bizonytalanságot e hétmilliárdos tömegben, akik egymástól mindenfélét követelnek kegyetlenül. De a természet egyre jobban összenyom, s nincs hová mennünk, mint a házasok, akik megutálták egymást s nincs hová menniük. Ezt érezzük ma. Az elfogadás tana szerint ez szerencsés állapot, mert vége evidens lesz, hogy kell egy megoldás. A természet egység felé nyom. Ezért menekülnünk kell ebből, ahogy Ízráél menekült Egyiptomból annak idején. Ez folyik ma is, legbelül, bennünk.
