Dr. Michael Laitman

Gazdaság, amely az egyensúlyi képlet alapján működik

Kérdés

Láthatjuk, hogy az emberiség pillanatnyilag megpróbálja stabilizálni, javítani a világon működő gazdasági rendszereket. Azonban van bármilyen pontja a változásnak, amely meggyőzően bizonyítja, hogy ez a stabilizáció nem fog működni, és hogy mindenek előtt, belső változásokra van szükségünk?

Válasz

Már ismert tény a számunkra, hogy a gazdasági rendszerünk eltört.  De még mindig próbálkozunk a helyreállításával, ugyanazoknak az eszközöknek az alkalmazásával, azonban ez által csak még jobban leromboljuk. Fokozatosan világossá válik az embereknek, hogy nincs befolyásuk erre, és régi módja a gondolkozásnak többé nem hatékony. A probléma az, hogy még mindig nem értjük, honnan szerezzünk újfajta értelmet ehhez.

A kabbalisták a saját részükről még mindig nem tudják, hogy kerül az emberiséghez, hogyan adható át ez az újfajta gondolkozásmód, annak érdekében, hogy mindenki részt vehessen egy új rendszer építésében. A gazdaság az anyagi létünknek, a termelésnek, kereskedelemnek az alapja, minden anyagi jólétnek a forrása. Az anyagi birodalomban semmi nem fontosabb, mint a gazdaság, mivel ez a kapcsolati rendszerünk alapja, amely teljes egészében egoisztikus alapon működött a mai napig, minden viszonylatban a nyereség optimalizálására törekedve.

Ezt az egyszerű gazdasági képletet kell minden területen megvalósítani. Világosan látható, az emberek még mindig megpróbálnak lopni, ha csak módjukban áll, azonban ez a megközelítés nem azonos többé a képlettel. A valódi, ideális képletet, maga a gazdaság mutatja meg a számunkra, hogyan alakítsuk ki a társadalomban, hogy mindenki megkapja az optimális, maximális nyereséget. Ez a közgazdászok álma.

Azonban most egy teljesen más képletre van szükségünk. Újra kell definiálnunk a életszükségleti minimumokat, standardokat, melyek egy értékes élethez kellenek, és gondoskodnunk kell, hogy azt mindenki megkapja. Oktatnunk kell az embereket, hogy minden ember törekedjen ennek a szintnek az elérésére, néhányan alulról fognak ide emelkedni, míg mások, akik felett vannak ennek, felülről fognak erre a szintre süllyedni.

Ez a szükséges szint nem a szegénységi szint, hanem annál magasabb, egy olyan, amelyet normál élet feltétele. Néhányan ehhez fognak felemelkedni, mások erre fognak vissza süllyedni, de ezt mindenki a saját vágyai alapján fogja megtenni, melyet a nevelés alapján kell elérniük. Az összes elérhető forrást az általános kormányzati szükségletek alapján kell elosztani, melyek magukba foglalják a védelmi és egyéb költségeket is.

Azonban ha az egész világról beszélünk, azaz mindenről, amely a korrekció irányába mozog, akkor nem kell például védelmi költségekre költeni, és hatalmas mértékben csökkenthetjük a termelést. A természethez való hasonlóságunknak megfelelően el kell érnünk egy állapothoz, ahol úgy működünk, mint ez emberi test szervei, amely állapotban, mindenki csak az életszükségleteinek megfelelő módon kap, hogy adakozhasson a többiek felé. Ezért nekünk egy olyan módon kell az életet megközelítenünk, ahol a termelés és a kereskedelem egyre jobban megszorítás alá kerül, ameddig el nem érjük azt a szintet, amiben mindenki egyetért, és amely fölé nem növekszünk többé.

Így segítünk a természetnek helyreállítania magát, és nem szívjuk el az utolsó csepp forrásait. Hagyunk valamit a gyermekeinknek és az unokáinknak is. Egy olyan módon használjuk a természeti erőforrásokat, amely mindig egyensúlyban, harmóniában, és a természettel való cirkulációban tart minket.

Ez a mi felelősségünk, és ha nem érjük ezt el, akkor a természet egy nagyon nyers módszerrel fog minket tanítani erre. Nem lesz víz és olaj a környezetünkben, illetve semmilyen más erőforrás. Néhány évtized múlva semmink nem lesz. Akkor mindaz, amit felépítettünk, használhatatlan lesz, és minden termelés megáll, mert nem lesz mit megmunkálni. Nem lesz világítás, fűtés, vagy hűtőszekrény. Mindez csak azért, mert az összes erőforrásunkat elpocsékoltuk haszontalan dolgokra, vagy magunkra, amelyek messze túl voltak a szükségleteinken. Senkit nem okolhatunk magunkon kívül a tényekért hogy gyakorlatilag semmi nem maradt a gyermekeinknek a további létezéshez.

Azonban még most is meg akarunk kaparintani mindent, amennyit csak tudunk a Földtől. Még mindig bányákat nyitunk az óceánok mélyén, hogy kőolajat termeljünk ki. Mindent ki akarunk zsákmányolni, akár az Északi vagy Déli sarkon is. De egy pontos ezek a források kimerülnek, és akkor majd megértjük…

De remélem végül is kifejlesztjük a gazdaság új képletét, amelynek a célja nem az azonnali, egoisztikus kielégülés, hanem az egyensúly elérése. Fel kell ismernünk, hogy az új gazdasági rendszernek kell eljönnie, akár a nemzeten belül, akár a nemzetek között is, melyek még nem korrigálódtak. Ennek a megoldásnak kell elterjednie az egész világon.

Azt gondolom, hogy sokkal egyszerűbb lesz alkalmaznunk ezt a formuláját a gazdaságnak, mint ahogy ma az látszik, mivel lényegében mindent le kell egyszerűsítenünk, egyensúlyba tennünk, és helyreállítanunk a normál áramlást.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,607 seconds.