Dr. Michael Laitman

A lélek megvalósítása, a tanulás és a tanítás

A testünk különböző részeket tartalmaz, melyek eltérőek és eltérően is működnek. Amikor egyenként vizsgáljuk meg őket, nehéz megérteni, hogy a vesék, a tüdők, a szív, a máj, az agy, és az öt érzék, a memória és az emésztő rendszer mennyire össze vannak kapcsolódva egymáshoz.

Teljesen különböznek egymástól, és a lényeg itt az a közös program, amely összekapcsolja őket, egyetlen egységbe, beállítja a működési sebességüket, és minden rész működését, megalapozza a helyes kapcsolatukat, és biztosítja, hogy harmóniában tudjanak együttműködni.

A programot, amely minden részt, egyetlen testbe kombinál, „életnek” nevezünk. Ez teremti meg az emberi tudatosság magasabb szintjét.

Nekünk ugyanilyen alapon kell kölcsönösen cselekednünk egymással. A különböző emberek és csoportok, miközben az egyének megtartják saját karakterisztikájukat, felül kell, hogy emelkedjenek az egyéni érdekeken. Fel akarjuk fedezni az univerzális programot, amely egységbe kapcsol minket. Ezen a módon feltárjuk a Végtelen Fényt, amely megtermékenyít, támogat, és összekapcsol minket. Ennek a programnak az érzékelése a Teremtő feltárása.

Az állati testünk mellett, azt is érezzük, hogy egy másik személyiség is él bennünk – egy magasabb fokozat. Ugyanezen a módon, amikor egyesülünk egymással, feltárjuk a kölcsönkapcsolati rendszerünk programját, egy magasabb szinten – ami a Teremtő megismerése a teremtmény számára.

Annak ellenére, hogy hatalmas impulzust kaptunk az elmúlt kongresszus során, mégis óriási erőfeszítéseket kell tennünk az egységen dolgozva, a csoportokban, és a csoportok között, a kongresszusok közötti időszakban is, annak érdekében, hogy eljuttassuk ezt az üzenetet, és a példánkat a világhoz. Végül is a világ már elkezdte megtapasztalni, a jelenlegi helyzet megértésének szükségességét.

A Teremtő közöttünk tárul fel, a sötétségben. Arra használja ezt a sötétséget, hogy megmutassa nekünk, hogy az igazi hiányunk Ő maga, és hogy az Ő irányába irányítsuk magunkat. Nem tudjuk másképpen korrigálni az életünket. Ezt a válságon keresztül fejezi a számunkra, a magunkra hagyatottság érzésében, mindenféle nem kívánatos helyzeteken keresztül. Különben, mi egoisták, hogy lennénk képesek törekedni az Ő irányába? Nem képes egy természetellenes módon feltárulkozni felénk, anélkül, hogy ne lenne bennünk vágy erre.

A világ, napról napra egyre mélyebbre merül a sötétségbe és a zavarodottságba, elveszíti a reményét, erejét, orientációját, még a földi tevékenységekben is. Ez aztán megjelenik a hétköznapi emberek életébe, a hiány érzését fokozatosan felemelve bennük. Először nem igazán tudják, mi is az, ami hiányzik nekik, de aztán felismerik, hogy szükségük van biztonságra, a jövőbe vetett reményre, garanciára, hogy meglesz minden, ami a mindennapi életükhöz ma kell.

Ez nem filozófiai feltárás, vagy intellektuális, teoretikus fejlődés. Ezek olyan dolgok, amik feltárulnak a számunkra, a szívben lévő pont által, amelyek a hétköznapi életünk felett vannak. Van egy bizonyos keresés bennünk, akik a Galgalta ve-Eynaim részben vannak befoglalva, az adakozás edényeiben, azokban, akik át akarnak itatódni a bennünket összekapcsoló programmal, érezni akarják a bennünket összekapcsoló hálózatot, és el akarják érni a törvényeket, melyek közöttünk működnek. De nem mindenki törekszik erre.

A hétköznapi embernek csak azt kell megértenie, hogy vesz részt ebben a folyamatban, a napi élelemre, a gyermekei oktatására, a nyugdíjára, egészségére és biztonságára és a számlái kifizetésére irányuló vágyain túl. Ez az, ahogy a nagy program részévé válik, ami különbözik attól, ahogy mi részt veszünk benne. Neki egyszerű, hétköznapi dolgok kellenek, legyen élete, televíziója, gyerekei, akiket felnevel…

Ezek az emberek ugyanúgy fognak élni, a spirituális fejlődés fokozatán, azonban a közös dolgaikban való részvétel szándékával, együtt, mindenki mással. Különben nem lennének képesek ellátni magukat azzal, amire szükségük van. A test sejtjei ugyanilyen módon működnek, megkapva az agytól a programot.

El kell magyaráznunk, mi történik az emberekkel, és meg kell tanítanunk őket bizonyos viselkedésekre az új világban, miközben fejlődnek és tanulnak mellettünk. Ezért mindannyiunknak meg kell értenünk a feléjük irányuló felelősségünket. Gyakorlatilag ez, a lélek megvalósítása.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,482 seconds.