Dr. Michael Laitman

A nap, amelyen az ember megteremtődött

Meg kell bizonyosodnia mindenkinek arról, hogy vagy gyűlöli az ellenségeit és a vele szembenállókat, vagy pedig megérti, hogy azok a Teremtő ellenőrzése alatt cselekednek, aki ezzel védi meg a személyt attól, hogy a véleménye egybeessen a hétköznapi emberek és az anyagi világ véleményével, és így segít az elsődleges források követésében. Ez az, ahogy az embernek meg kell tisztítania magát, kontrollálva mindent, ami körülötte történik. Nem tántorodjon el semmitől, vagy aggódjon semmin, kivéve az út tisztasága, hogy a magán életben megfogalmazott célok, és a teremtés céljai egybeessenek, egy fókuszuk legyen.

Lényegtelen, ha valaki eddig a pillanatig azt látta, hogy össze van zavarodva különböző, egoista számítások által. Tudnia kell, hogy bármi, amin eddig keresztülment, az a „nincs senki Rajta kívül” elvének az eredménye. Azonban ettől a pillanattól, a „senki nem segít rajtam, önmagamon kívül” elve érvényesül. Ha valaki a két feltétel között van, akkor mondhatja valóban, hogy elérte az újév kezdetét, az új kezdetet.

Azonban a végső cél, ahogy az megjelenik visszamenőleg, a kezdeti tervben, a felebarátokra irányuló szeretet elérése. Ha valakinek személyes problémái vannak valakivel, akkor többé nem képes a helyes irányba elmozdulni. Ha valaki fölé akar kerekedni, megszerezni tudást és kielégülést, vagy még ha adakozni is akarna, akkor is ellenőriznie kell, hogy ez az adakozás egoista, vagy sem.

Ezen a módon, az ember számításai egyre tisztábbak lesznek, egészen addig, ameddig végül elérkeznek az Új Év első napjáig, amikor az ember megteremtődött. Minden az önmagunk megteremtésével kezdődik.

Ez minden pillanatban megtörténhet, négy új év van, mindegyiknek megvan a saját kalkulációja, és új kezdete, ameddig a személy teljesen be nem fejezi a korrekcióját.

Az ellenőrzés annak a kontrollját jelenti, hogy milyen mértékben korrupt az ember belső érték ítélete, mennyire őszinte, és egyenes, és úgy akar a saját, személyes számításain átlépni, akár egy bátor harcos. Ez nem egyszerű. Ez egyik elemzést követeli a másik után, ameddig el nem éri a teljes mélységét annak, ahová az ember egyáltalán lemerülhet.

Azonban mindezt nem azzal a szándékkal kell tenni, hogy gyötörjük magunkat, éppen ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy „lássuk a Fényt a Teremtő Fényében.” Meg kell próbálni mindent a felebaráti szeretet Fényében vizsgálni, és önmagunkat ehhez viszonyítva elemezni. Nem kell minden összeütközésre másokkal, nagy figyelmet fordítani, mivel ezeket lehet, hogy a Teremtő hozta létre, hogy a zavarodottságon keresztül megmutassa a többieket ezen a módon a személynek, vagy azáltal, hogy őket zavarta össze azzal, hogy a személy ellen való fordítással. Írva van, „ne ítéljünk meg másokat, ameddig a cipőjét hordjuk.” Talán a másik ember annyival több nálunk, annyival magasabban van, hogy fel sem nőhetünk ahhoz, hogy megértsük, mit, miért tesz.

Csak a Teremtőhöz kell hűnek maradnunk minden pillanatban, és ezzel haladnunk előre.

Ezért, amikor tanulmányozzuk Rabash tanításait, a cikkeiben ő elmagyarázza, hogy miként egyesüljünk a csoporttal, akár csak Baal HaSulam és más kabbalisták, megmutatva nekünk az utat, ezek az írások magukba foglalják a Reformáló Fényt, ezáltal többé nem kell állandóan ellenőriznünk magunkat, hanem ezeknek az elsődleges forrásoknak megfelelően, sokkal egyenletesebben haladhatunk. A legfontosabb dolog, hogy semmitől ne féljünk!

Nem szabad tartanunk az ösvénytől, hogy az túl nehéz lesz, hogy mennyi nehézség és baj merül majd fel rajta, amely az egónkat felrázza bennünk, az állandó számítgatásokkal. Nem szabad ezt néznünk, hanem meg kell próbálni elérni az alázatot és a megbánást, amennyire gyorsan csak lehetséges, és felemelni magunkat az új évhez, az új szinthez. A cél annak érhető el, aki minden mást felad ezért.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,540 seconds.