Dr. Michael Laitman

A lélek közgazdasága

A gazdasági rendszer egyfajta egoisztikus lenyomata, a lélek „test” része számításainak, mikor felkészítjük azt valamilyen spirituális cselekedetre. A gazdaságban, maximális nyereségre törekszünk, minimális befektetéssel és kockázattal. Ezek gyakorlati, egoisztikus számítások, ahol minden világos.

Még ha az egoizmus hivatalosan el is van fojtva, ez csak azért van, mert nem tudjuk mennyiségileg jellemezni, mivel ehhez érzések, családi kapcsolatok, országok, mezetek érdekei, és így tovább tartoznak. Valójában, minden számszerűsíthető, és ha képesek vagyunk, ezt megtenni, egy pontos rendszerben találhatjuk magunkat, amely analóg működésű a spirituális világban.

Kivételesen, a számításokat most a Partzuf teste végzi, az adakozás felé való törekvésben.  Amikor valaki az adakozás felé vezető úton halad, pontos számításokat, mint egy ideális közgazdaságban, ami arra irányul, hogy mennyit vonhatok, minden vágyból, minden helyzetből, minden cselekedetből vagy manőverből, tényezőből, annak érdekében, hogy a maximális előnyt szerezzem meg? Természetesen ezek az előnyök, mind önzőek.

Itt megszerzésben végzünk számításokat, míg a spiritualitásban, az adakozásban, azonban maga a kalkuláció ugyanolyan. Az egyetlen kérdés, hogyan haladjunk lépésről, lépésre, egyik módon, vagy másikon. A végső állapot elmagyarázása, szintén nem túl egyszerű, még is egyszerűbb jellemezni, matematikai pontossággal. A pillanatnyi, gazdasági katasztrófák lényegében az egoizmusunk vonásait tárják fel, amelyekhez hiányoznak a pontos számítási mechanizmusok.

“Ezt az embert szeretem. Ezt a másikat utálom. Ez visszataszító a számomra. Ez a másik, messze van tőlem. Ez közel van hozzám. Ez az ember sokkal fontosabb az általános rendszerben. Ez a másik, kevésbé fontos. Hogy vehetjük figyelembe mindezeket a paramétereket? Hogy fog minden ember egyénileg cselekedni, ezeknek a figyelembevételével, megújítva ezeket a számításokat, minden másodpercben? Ez lesz a valódi közgazdaságtan, amelyet nekünk kell fenntartanunk. Más szavakkal, meg kell ismernünk a helyes, egészséges rendszert, amelyben az egoizmusunk helyesen működhet, használva a két erőt.

Ma a mi gazdasági komplexumunk csak egy egoista komponensre alapul, ezért, a másik felének az ismerete nélkül, nem tudjuk menedzselni. Azonban amikor az adakozás ereje csatlakozik a megszerzés erejéhez, el fogunk kezdeni másképpen cselekedni a körülöttünk levő emberekkel, kiegyensúlyozva az adakozást és a megszerzést, egyezésben a saját szintünkkel, és a társadalom szintjével is.  Ez egy valódi kalkuláció lesz.

Meg kell mérnünk és figyelembe kell vennünk a kölcsönkapcsolatainkat, melyekre ma még képtelenek vagyunk. Figyelembe kell vennünk minden lehetséges összekötő szál kiterjedését köztünk a gondolatainkban és érzéseinkben, a közelségünk szintjeit és az „adakozási együtthatót,” amely mindezeket, egy gazdasági számításba emeli, amelynek kizárólag matematikai jellege van.

Ha hozzáadjuk a mennyiségi változókat ehhez a paraméterhez, melyek megfelelnek az érzéseknek és az emberiség – mint egyetlen egész – állapotainak, megkapjuk a leghasználhatóbb, legmegkérdőjelezhetetlenebb eredményt. Ugyanez a számítás zajlik a Partzuf fejében: „figyelembe veszem a belső és a körülölelő Fényt, a Reshimókat, a TANTOT, a belső és a külső vágyakat, és a velük való munka módszereit… Pontosan ez a közgazdaságtan.

Csak spirituális számítások történnek a vágyban, és ezért minden szám pontos és helyes. A vágyban elkülöníthetek tényezőket és értékeket adhatok neki, kibontva a z „ízeket,” TANTOT ezekből. Lényegében, a kabbalisták könyvei, az univerzum gazdaságát írják le. A Fények, a „pénz,” azaz az élet, miközben az edények, vágyak és a szűrők biztosítják számunkra a beteljesedés megszerzését, a profitot. A belső profit, a belső Fény, a jövendő profit pedig a körülölelő Fény. Kölcsönös hiteleket teremtünk, például a felső hitelezik, az alsó felé, amely hitelt az első fajta Gadlutnak nevezünk. A második fajta Gadlutban, az alsó megszerzi a Fényt a felsőtől, annak érdekében, hogy ő maga is tovább adhassa…

Nem véletlen, hogy a válság főcsapása, nem mást sújtott, mint a gazdaságot, mivel ez a legfontosabb dolog a számunkra. Nem a család lerombolása, vagy a nevelés összeomlása, vagy a környezet összeroppanása, hanem pontosan a gazdasági problémák voltak azok, amelyek a válságról való, komoly eszmecserére ösztökélnek minket. Ez pedig megfelel a spirituális folyamatnak.

Idővel el fogunk jutni, egy egészséges gazdasághoz, melyet a spirituális gazdaságnak megfelelően fogunk elkezdeni kiépíteni, és kitapogatni, az ehhez való átmenetet. Ez az átmenet csak akkor lehetséges, ha eljutunk a kölcsönös garanciához, és azt a számítások egyik komponensévé tesszük, mérjük, súlyozzuk, és számokat rendelünk hozzá. Figyelembe vesszük, amikor számításokat végzünk a részvénypiacon, mivel máskülönben ez lehetetlen. A holnap sikere attól függ, mekkorára növekszik a kölcsönös garancia komponense, az általunk alkalmazott közgazdasági képletben.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,531 seconds.