A drágám árnyékába
Báál HáSzulám, Shámáti 8-as cikkből: “Mi a különbség a Szentség (Kedusha) Árnyéka és a Szitra Achra (Másik Oldal) Árnyéka között?”
Írva van: “A Te árnyékodban szívesen ülök, és a gyümölcse megédesíti a számat”. Más szavakkal, az ember azt mondja, hogy mindazok a rejtteségek és szenvedések, amelyet érez a személy, a Teremtő küldte, aki azért zúdítja rá ezeket a helyzeteket, hogy eljusson az “értelem feletti hit” állapotába.
Amikor a személynek meg van az ereje, hogy kijelentse, hogy mindezt a Teremtő okozta, azt is megérti, hogy minden az ő hasznára szolgál. Ez azt jelenti, hogy ezen keresztül képes eljutni, hogy az adakozás érdekében dolgozzon, a saját érdeke helyett. Akkor a személy felismeri, azaz, ő hisz abban, hogy a Teremtő élvezi a munkáját, amely teljes egészében csak az értelem feletti hitre épül.
Ezt követően az ember nem azért imádkozik a Teremtőhöz, hogy az árnyékok, eltűnjenek, a világból, hanem azt mondja, “látom, hogy a Teremtő azt akarja, hogy teljes értelemben szolgáljam Őt az értelem feletti hitben”. Ezáltal mindenben, amit az ember cselekszik, elmondhatja, hogy “természetesen a Teremtő örömét leli ebben a munkában, akkor miért érdekelne, az, hogy az Arc rejtettségének az állapotában dolgozom?”.
Mivel az ember az adakozás érdekében akar dolgozni, hogy a Teremtőnek okozzon örömet. Ennél fogva, nem hagyja abba ezt a munkát, azaz, érzi, hogy egy olyan belső rejtett állapotban van, ahol nem élvezi a Teremtő a munkáját.
Ehelyett az ember egyetért a Teremtő vezetésével. Azaz, a Teremtő akarja, hogy érezze az Ő létezését a munkája során, egyetért szívvel és lélekkel, mert a személyt nem érdekli, hogy saját magának legyen öröme. Ezáltal az árnyék életet hoz számára.
Ez jelenti, hogy “a Te árnyékodban ülök”. Azaz, a személy egy olyan állapotra vágyakozik, amikor képes bármilyen módon saját értelme fölé emelkedni.”
Értelem felett lenni az, amikor az ember elfogadja, hogy minden a Teremtőtől jön, és minden, ami az életébe érkezik, az csak egyetlen erőtől származik, és “Nincsen más Rajta kívül”.
Ez az erő végtelen, hatalmas befolyásolást gyakorol az életére. A munkánknak lényege az, hogy elérjük azt az állapotot, hogy abban az állapotban nem akarok tenni semmit, külsőleg, sem ebben a világban, sem a belső vágyamban, sem a belső gondolataimban, egyetértek azzal, hogy minden, ami történik az adott pillanatban az a Teremtőt jelenti, és bármely pillanatot nevezhetjük a végső korrekciónak.
Még nem értük el azt az állapotot, hogy Ő jó és jót akar. Ilyen módon tekinthető az ember bűnösnek, vagy igaz embernek, hogy mennyire van közel ehhez a pillanathoz a belső érzékelésében, és hogy milyen érzékelése van erről a világról, ennek megfelelően beszéltünk arról, hogy az ember árnyékban ül, vagy fényben.
Mindig a Teremtő hozza ránk a különböző állapotokat, ahol elkezdjük érezni a hatalmas igényt a változásra, hogy megváltozzon a világ, hogy mi magunk megváltozhassunk, egészen addig, amíg el nem kezdjük megérteni, hogy a mi munkánk ellentétes mindezzel. Azaz, a saját viszonyainkat kell, hogy megváltoztassuk a megszerzésből, az által hogy elfogadjuk a Felső gondviselésének a vezetését, és az árnyékát is úgy fogjuk fel, hogy az illő, és minden amit a megszerzünk a Fénytől, legyen az árnyéka maga, a kellemetlent is, amely az elrejtésből ered, e-fölé tudunk emelkedni, amelyet az értelem feletti hitnek az erejét fogja megadni a számunkra.
Ekkor eljutok egy olyan állapothoz, ahol ennek az árnyéknak a gyümölcsét, a Teremtő édességét fogom érezni, amely magában fogja hordozni a teljes korrekciót. Azaz, a “szájpadlásomon fogom érezni a Teremtő izét”, és úgy fog megjelenni az embernek, hogy megérti, azt hogy minden Tőle érkezik, nem csak szavakban, hanem belső érzékelésében. Annak ellenére, hogy nem kell kérnie a Teremtőtől, hogy táruljon fel, hanem kérnie kell a képességet, hogy ebbe az állapotba tudatosan tudjon bemenni. Megérti, hogy egy örömteli munkában van, az értelem fölötti hitben, azaz, elfogad minden egyes állapotot, jót és rosszat is, egészen addig, amíg el nem jut az édes íz a szájpadlásáig.
Ez jelenti azt, hogy elérte a hitet. Semmi sem változik meg a munkában, az egyetlen dolog az, hogy felfedezi a Teremtő teljes gondviselését.
Ennek eredményeképpen a Felső világ megnyilvánul számára egyik pillanatról a másikra, amin keresztül elérhető a teljességi állapot. A munkája megfordul és nem a külső változásokat kezdi el keresni, nem igényli sem a kéz sem a láb mozgásást, hiszen ezen mozdulatok az e-világhoz tartoznak, hanem a spirituális világban kezd el dolgozni. Minden az egyetlen belső állapot felé kezd irányulni, hogy egy valódi kapcsolat alakuljon ki az elrejtett Felső gondviseléssel.
Ezért az ember a Felsővel való kapcsolatot keresi, nem akarja, hogy semmi más megváltozzon, hanem az elrejtést is előnynek fogja felfogni. Mivel mielőtt a feltárulást kérné az ember, felismeri, hogy a feltárulás eljön magától, és ugyanazt a sóvárgást, szándékot szeretné megvalósítani a feltárulás irányában, mint az árnyékban, mint a Fényben. Az állapot, amelyben most van az is alkalmas arra, hogy csak ezt kérje és semmi mást. Ilyen módon a viszonya a Teremtőhöz minden mást eltöröl, mert az értelem fölötti hitben mindig a Teremtő felé vezeti az embert.
Olyan mértékben, ahogy megvan az emberben a sóvárgás, az összes zavar fölé tud emelkedni, és eléri azt a kapcsolatot, amelyet úgy hívunk, hogy “Nincs más Rajta kívül”.
Kérdés:
Az értelem fölötti hit el lesz törölve, amikor a Teremtő megjelenik?
Válasz:
Nem, az soha nem lesz eltörölve. Mi az értelem fölötti hitben dolgozunk. Mit jelent ez? Hogy az én vágyam a Teremtőhöz kapcsolódjon, az elrejtéshez, az árnyékon keresztül történik meg, azaz az elrejtés megmarad köztünk, én azonban meg akarom szerezni azt a fajta érzéket, hogy érezzem a Teremtőt, annak ellenére, hogy Ő el van rejtve, a belsőségét fedezzem fel.
Mondjuk, van egy ember, aki a világ végén lakik és össze akarok vele kapcsolódni, mintha a legközelebb lakna, a szomszédom lenne, ugyanabban az érzékelésben lennék, mintha egyek lennénk. Ez a fajta formája annak a viszonynak, amit a Teremtővel kell megtalálnom. Ez nem jelenik meg közvetlenül számomra, hanem mindennek a fölé emelkedve, kapcsolatba kívánok maradni a Teremtővel. Mivel szeretném megérteni Őt, ezáltal kifejlesztek egy új érzékelést, és ezekkel az érzékekkel, amelyet kifejlesztek, úgy tudom elképzelni Őt.
Tehát, nem az a probléma, hogy látom az arcát, hanem fel akarom tárni a belsőségét, a gondolatait, a szívét, a vágyait. Egy új érzékelést fejlesztek ki, ezt nevezzük az értelem fölötti hitnek, a forma felett alkotok meg valamit. Ezért az adakozásra fejlesztek ki minőségeket, melyek biztosítják számomra azt az érzékelést, amit ma nem tudok elérni. De itt még nem tárult fel az edény, amelyben megjelenik a Teremtő, mert az én edényem a “Dat” –ban (értelemben) van és mindig meg lesz szorítva.
Kérdés:
Tehát, a Teremtő ezen a módon feltud tárulni teljes egészében?
Válasz:
Erről majd később fogunk beszélni.
2013.07.29, Felkészülés a reggeli leckére, Báál HáSzulám 8-as Shámáti “Mi a különbség a Szentség és a Szitra Akra között”
Ford: B S
Szerk: Sz I
