Dr. Michael Laitman

Napi munka a végső korrekció érdekében

Napi munka a végső korrekció érdekében

A Teremtő az, aki megteremtette a megszerzési vágyat és előkészítette a végső állapotra. Ő azt akarja, hogy ez a megszerzési vágy ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezzen, mint a Fény. Külsőleg a megszerzési vágyban, de belsőleg megszerezze az adakozásnak az összes formáját.

A megszerzési vágyban elérhetünk egy állapotot, ahol a Teremtőnek a minősége alapján, magát a Teremtőt lehet összerakni. Azaz, különböző minőségekről beszélhetünk itt, amelyek az embernek a saját minőségévé válnak, a tudás, az érzés stb., és a megszerzési vágyon belül tudja megszerezni azt a képességet, hogy össze tudja hasonlítani, hogy mi a különbség a megszerzési vágy és az adakozási vágy között.

Miután a megszerzési vágy keresztülmegy ezen a felkészülési fázison, önmagában eléri egyre komplikáltabb módon a megszerzési vágy átalakítását, az adakozássá történő transzformációját, és elkezdi megérteni, hogy a Teremtő minőségét kell felépítenie, úgy, hogy, összehasonlítsa a minőségi elemek egyik részét egy másik elemmel, és az intellektusa alkalmassá váljon arra, hogy megértse az érzelmeiben lezajló különbségeket. Az összes vizsgálatot, amit képes elviselni, azt annak érdekében végzi el, hogy elérje a gyakorlati munkát, mint a szándékban, mint a cselekedetben.

Ezen belül kell megértenünk, hogy a megszerzési vágyban az adakozás minősége az ember szívének a legmélyén kell, hogy megjelenjen, egyetlen pontban sűrűsödjön össze. Ez a pont a szabad akarat pontja, a “Jásár Kel”, “Izrael”.

Minden más ennek a pontnak az eredményeként történik meg. Ez a pont a “Jásár Kel”, “Izrael”. Ezen a ponton túl, a vágyaknak és a gondolatoknak a feldolgozása, a megértése, ezen túl semmi tennivaló nincs, kizárólag az eredmény, a pont, ahol megjelenik a szabad akarat. Miért? Mert a Teremtő az adakozásnak a minősége, aki jó és jót cselekszik, nincs benne változás, teljes nyugalomban lévő erő. A változás csak az emberben történik.

Mi összehangolódunk az átmenettel, a Teremtő és a teremtett lény között. Mi vagyunk azok, akik megkaptunk a missziót a Teremtőtől és minden nap újra kell hallgatnunk a parancsolatokat a ” Sinai hegy”-nél, és megérteni, hogy az egész világ csak megszerzési vágy, amely érzékelhető bennünk a kövületi, a vegetatív, élő és “beszélő” formákban. És a mi feladatunk az, hogy mindenki összeolvadjon a Teremtővel.

Másoknak nincs szabad választásuk, nem rendelkeznek önálló gondolatokkal és cselekvésekkel, semmi sem múlik rajtuk. A Felső erő, amely működik bennünk és elhozza őket elénk, azért hogy nekünk átadja, hogy dolgozni tudjunk rajta és összeolvasztjuk a őket a Teremtőhöz, hogy általa mi magunkban elérjük a Felső pozícióját, amely az Izrael szerepe.

Ezért, kell úgy, viszonyuljunk mindenhez, ami a valóságban történik, minden képhez, amely kirajzolódik a mi megszerzési vágyunkban. Nem számít, hogyan vannak ábrázolva a tetteink, a terjesztésben, a munka a kapcsolatban és a Felső erő keresésében, amely korrigál és összeköt bennünket, elfogja, hozni a jobb életet, de természetesen mindezt azzal a szándékkal tesszük, hogy összeolvadjunk a Teremtővel.

Minden valóság két részre oszlik: Teremtőre és a vágy anyagára, amelyet el kell juttatnunk a Teremtővel való összekapcsolódásra. Ez a feladat a mi egyetlen munkánk, ami létezik az egész valóságban. A többi csak gördül és a teremtés terve szerint jön, hogy nincs semmi szabad akarata, és semmi munka a teremtett lény oldaláról.

Ezért bárhol ahol az emberek felé fordulunk, a környezethez, a fizikai Izrael népéhez, a fizikai világ nemzeteihez, mindezt úgy kell látnunk, mint a vágynak az anyagát, amelyet el kell, vinnünk a Teremtővel való összetapadáshoz. És még akkor is, mikor beszélünk a személlyel az adott nyelvén, amely érthető számára, mindezek mögött mindig meg kell emlékeznünk arra, hogy van egy Teremtő, aki elrendelte ezt az egész munkát számunkra, és Ő az, aki megkoronázta és kiválasztott minket, hogy mi legyünk “papok királysága és szent nép”, azaz, hogy átmenete legyünk, az Ő képviselői. És ezen kívül az az “anyag” vagyunk, amelynek nincs szabad választása, nincs tendenciája hozzátapadni a Teremtőhöz, és ezt az összetapadás kell, hogy elhozzuk. Ez a mi feladatunk.

Szóval, aki végzi ezt a munkát és próbálja valamilyen módon, még ha külsőleg is, hogy közelebb vigye az “emberi anyagot” a Teremtővel való összetapadáshoz, az hajtja végre a legfelelősebb feladatot. Bár ez még csak a kezdet, de ez számít a leginkább. Meg kell értenünk, éreznünk és irányítanunk magunkat, hogy a mi elkezdett cselekedetünk már a végén tart – a teremtmények összeolvadása a Teremtővel, a kövületi, vegetatív, élő és emberi szinteken. Már kezdettől minden akciót úgy kell szándékoznunk, hogy mi mindezt a végső korrekció érdekében tesszük.

2013.08.15, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.