Dr. Michael Laitman

Értelmetlen megbánni, amit elnyelt az Eyn Szof (a Végtelen)

Kérdés:

Mit lehet tenni, hogyha a bánat kíséri az embert, a múlt sikeretlenségeivel és nem enged semmi másra gondolni?

Válasz:

Mikor egy dolog már megtörtént, akkor nincs miért bánkódni – ami volt az volt. Nincs más Rajta kívül. Ön mindent megtett, amit lehetett, “Ha én nem teszem meg magamért, akkor ki teszi meg értem?”,  és a többi a Teremtő ellenőrzése alatt van, “Nincs más Rajta kívül”. Tilos bánnod a múltat! A múltat már elnyelte a végtelen Nem vagy felelős érte, a Teremtő cselekedett rajtad keresztül.

Én megtettem mindent ami rajtam múlt, hogy mennyire sikeresen vagy nem, az a Teremtőtől függ. Ilyen módon rendezte el a Teremtő a cselekedeteimet. Megakarta mutatni nekem, hogy mennyire távol vagyok Tőle, és a következő cselekedet által összetapadhassak Vele..

Tilos úgy gondolni az előző állapotra, mintha önmagunk terveztük volna és vittük volna véghez őket. Ez a “héj” (Klipa), ez egy hiba, ez egy hazugság, ha azt hiszük, hogy mi valamit tettünk és nem pedig a Teremtő tette rajtunk keresztül. Ugyan ezt nem mondhatjuk ezt el a jövőről, csak a múltról,  kétség nélkül, így kell ehhez viszonyulnunk.

Ez a hiba üldöz egész életünkön keresztül. Az ember őrli magát a hibákért, amit elkövetett az iskolában, az egyetemen, sajnálja egész életét, beleértve a tegnapi napot is és még a jelenlegi pillanatokat is. De tilos ezt tenni!

A haldokló ember azt kell, hogy mondja, hogy az egész élete, amelyen átment, valójában nem az övé, nem ő tett mindent. A Felső gondolata teremtette meg és  szülte meg őt valamikor, átvezette valamilyen úton, különböző cselekedet útján, és most ő bizonyos állapotban folytatja ezt az utat  és tovább lép a következő állapotba.

Mi nem változtatunk meg semmit a múlton, és nem is tervezünk meg semmit előre, a jövőre nézve, még egy pár pillanatig sem. Mi csak most tárjuk fel egyre mélyebben és mélyebben az igazságot ebben a világban, úgy, hogy a hosszú távú terveink egyáltalán nem működnek.

Csak a jelenlegi állapotodban vagy képes cselekedni, és a te feladatod az, hogy összetapadj a Teremtővel! De a gondolkodás a múlt pillanatairól, amely elhaladt már az életed filmjén, vagy a pillanatról, amelyen át fogsz haladni, az a hit hiánya, az összetapadás hiánya, az adakozás hiánya.

A jelenlegi helyzeted olyan kell, hogy legyen, hogy folyamatos összetapadásban legyél a Teremtővel. A te akaratod legyen az Ő akarata, a te cselekedeted az Ő cselekedete, és nem szükséges semmi ennél több. Ilyen egyszerű.

A bánkódás a múltért, az egy hatalmas és rettenetesen vaskos “Kipa”(héj), amely folyamatosan elénk rajzol egy képeket a múltból, és arra kötelez minket, hogy bánatosan sajnálkozzunk: miért tettem ezt, miért bántottam, hogyan tévedtem, mennyire nem voltam jó, és így tovább. Ez egy ismert tévedés, a mechanizmus része, ezen mindenki átmegy.

2013.10.07, “Bevezető  a Zohár könyvébe” leckéjéből

ford: B S

szerk: SZ I

KA

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 queries in 0,551 seconds.