Dr. Michael Laitman

Szerző arhívuma: Szorinn

Röntgen képe az Integrált világnak

laitman_2012-03-25_471_w

 

 

 

Kérdés: Ha én egy integrált világban élek, nem mondhatom, hogy a korrekció hiánya miatt kapom a csapást. Lehet, hogy csak eltévedtem az úton, és a Teremtő így térít vissza engem, és talán ezek a generációnknak a külső problémái. Akkor, hogyan tudja az ember leellenőrizni magát, hogy az úton a megfelelő munkát végzi e?

Válaszom: Az integrált világ tükrözi az Ein Sof világát (Végtelen világ). Mi már az Ein Sof világban vagyunk, de az elrejtésben van előttünk. Ehhez az Ein Sof-hoz kell irányítanunk magunkat, ahol “a végső cselekedet, a kezdeti gondolat”-nak felel meg. Tehát, megértem, hogy én magam előtt egy törött valóságot látok, mert én így érzékelem. De valójában, egyetlen valóság van, mert csak egy lélek létezik, amely tele van Fénnyel, és egy Erő, amely összetart mindent,  tökéletes egységben.

Akkor, hogyan tudom ezt az érzékelést fenntartani az életem minden egyes pillanatában?  Az  erőfeszítéseim által?

Az ember kisebb problémákat kap, melyeket képes megoldani. Illetve kap Globális problémákat is, amiket pillanatnyilag még nem tud megoldani.

Mintha én elmennék csináltatni egy röntgen képet. Állok a gép előtt, megcsinálják a képet, és megmutatják nekem. Látom benne a csillagokat, a bolygókat, majd a föld bolygót, és a bolygón különböző lényeket, ásványi, növényi és állati és emberi lényeket. Valahol felrobbannak csillagok, galaxisok, a föld ég belülről, és mi a vékony kérgen élünk, ami úgy van beborítva növényzettel, mintha haj lenne fejen. Az arcon állatok és kis emberek sétálnak. Mindezt látom az én röntgen képemben.

De azt mondják nekem, hogy ne aggódjak a nagy kép miatt! Azt mondják, hogy egyelőre ne törődjek a csillagokkal és a Földel minden növényzetével együtt,  és kezdjek el koncentrálni arra, hogy korrigáljam azt, ami az erőmből telik, itt és most.

Akkor, én beszűkítem a látásom, megszüntetem az aggódásom az egész világért, mert nincsenek eszközeim megjavítani azt. Nincs értelme kétségbe esni és sírni, hogy mi történik Honoluluban.

Ennél fogva, először is, adnak nekem egy csoportot tíz emberrel, mert tíznél többet nem tudok az elmémben tartani. Erre a tíz emberre koncentrálva és a kapcsolatunkat stabilizálva építem fel a Világgal való kapcsolatomat, amit én ebből látok az az én röntgen képem. Képes vagyok őket fókuszban tartani. A kapcsolatom mértékének megfelelően tudok helyesen viszonyulni mindenhez , és helyesen viszonyulok a bármi máshoz, ami történik, a csoport határán kívül zajlik.

Hinnem kell benne, hogy ha  helyes viszonyt  építek fel a csoporton belül, akkor az elég lesz ahhoz,  hogy helyesen rendezzem a hozzáállásom az egész világgal szemben. Hogyha hozzám fognak jönni, panaszkodni, hogy miért nem aggódtam a Zulu törzsért, akik a világ  végen laknak, akkor én azt fogom válaszolni, hogy nem tudtam, mert én a világot a csoporton keresztül néztem. Azt ajánlom nekik, hogy nézzenek bele a lencsébe és lássák! Ők eljönnek, megnézik és látják, hogy én tényleg nem tudtam tenni semmit, és akkor kitisztáznak engem minden hibáztatásból.

Szóval, én állandóan a csoporton keresztül látom a valóságot. Hogyha problémák közelítenek hozzám a teljes csoporton keresztül, akkor valószínű, hogy ezek megérintik az  egész emberiséget illetve az egész bolygót, de tudnom kell, hogy ezek feltárulnak nekem, a kapcsolatomnak köszönhetően a csoporton belül, és én ez által már képes leszek fókuszban tartani ezeket. Már ők bele vannak foglalva a képbe, amelyet én a lencsén keresztül látok, és fókuszban tudom tartani ez által őket. Vagyis, ez az esemény már az én látóteremben található.

Így haladok előre. Egyelőre nem tudom az egész világot felölelni, és aggódni mindenért és mindenkiért. Csak azt az egy dolgot tudom, hogy ha én aggódom azért, hogy megtegyem, ami az én szintemnek megfelelő, akkor az, pozitív befolyással lesz a világra. Ennél többet nem vagyok képes tenni, és nem is követelik meg tőlem. Mint egy kisgyerektől, csak annyit követelnek tőlem, amennyit a koromhoz mérten végre tudok hajtani.

2013.10.28, a “Shamati” cikkéből

ford:B S

lekt: PS;FB;KN

forrás:: העולם האינטגרלי בצילום רנטגן

forrás a magyar oldalon: http://laitman.hu/?p=16360

07 nov 2013

Egerekkel telezsúfolt szobában élni

Valamennyien felfedezhetjük, hogy nagyon különleges állapotban vagyunk, amelyet “e-világ”- nak nevezünk, és feloszthatjuk ezt: “mi”-re, és minden másra, ami rajtunk kívül található. Bizonyos mértékig érzem és megértem magam és mindent, ami körülöttem van. A megértésem és ennek az érzésnek a kifejlődése az úgynevezett “saját életem”. Érzem, hogy változom és  körülöttem is minden változik, az egész világ változik.

Később felfedezem, hogy a világlátásom csak rajtam múlik, az érzéseimben és megértésemben jön létre. Amikor elkezdem mélyebben megvizsgálni az okokat, amelyek meghatározzák a felfogásomat, akkor felfedezem, hogy minden az önző vággyal kezdődik, azért, hogy élvezetet kapjak. Vagyis megragadom a belső és a külső valóságot, és  csak a saját magam hasznát veszem figyelembe, azt, hogy ez hasznos-e a számomra, vagy sem.

Nem vagyok képes objektíven érzékelni a valóságot,  hanem csak viszonylagosan.  Ha valami nem érint közvetlenül, akkor egyáltalán nem érzem. Azt érzékelem, hogy néha a világ nagyobbnak és tágabbnak tűnik,  máskor szűkebbnek és fülledtebbnek, mintha a véleményem teljesen megváltozna.

Ez attól függően változik, mi érdekel engem. Vagyis látok egy dolgot, és ugyanakkor nem veszek észre valami mást. Mint egy macska, aki  a szobában csak az  egeret látja, anélkül, hogy látná a szoba szépségét, és a képeket a falon. Ha az ember lép be a szobába, azonnal észreveszi a képeket, és nem látja az egeret. A világot mindenki a saját vágya szerint érzékeli. A világ nem önmagában létezik, hanem a vágyamban jön létre.

Amikor felismerem saját világfelfogásom korlátait, vagyis hogy  mindent csak a magam számára szűrők le, akkor  kezdek el látni valamit ezen a korlátozott képen kívül is. Úgy érzem magam, mint egy börtönben, mintha bezártak volna egy sírba és nem engednének ki.

Klausztrofóbiát kezdek érezni, a félelmet a zárt helyektől, amely minden irányból fullaszt és nyom engem. Többet kell tudnom és éreznem!  Ekkor kezdem el érezni, hogy a megszerzési vágyam, amely mindent csak magának akar, nem engedi, hogy lássam a valódi világot, hanem csak azt, ami  az egoista vágyamat érdekli, amely pillanatnyilag bennem van.

Az egész valóságot csak az egómban fogom fel. De ez hatalmas lehet, végtelen,  csak nem vagyok képes látni. Ez csakugyan nem ad nekem nyugalmat, ez megmérgezi az egész életemet. Ezen a ponton elkezdem az állapotomat, az egoista vágyam uralmát rabszolgaságnak, száműzetésnek hívni.

Mert az egó kényszerít engem, hogy azt lássam csak, ami  az összeszűkült primitív vágyamat érdekli. Mindent a vágyam szerint mérlegek, hogy mi a jó vagy a gonosz a számomra, és nem látok semmit a ezen vágyaim határain kívül. Elkezdem keresni, hogyan lehet kifejleszteni a tulajdonságomat.Így érkezek el a Kabbala Bölcseletéhez.

2013.10.24, Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

lekt: PS,FB,KN

forrás: לחיות בתוך חדר מחניק השורץ עכברים, 25.10.13

30 okt 2013

Ne aludj a volán mögött

Michael Laitman

Michael Laitman

A  mi megszerzési vágyunk szándékosan lett megteremtve olyan különleges funkciókkal, hogy nekünk szükségünk legyen a pihenésre (abban az értelemben, ahogy a mi egónknak van szüksége pihenésre). Vagyis mi szeretnénk örömet, kitöltést, felszabadultságot és nyugalmat is kapni. Ezért minden ami teszünk, és amely a megszerzési vágyunk ellenére van, erőfeszítést követel meg tőlünk, azért hogy ezzel ébren tartsuk magunkat.

Tegyük fel, hogy egy bizonyos pillanatban én elfeledkezem az állapotomról, a munkámról, mert a megszerzési vágyam, az önző természetem pihenni akar. Szóval, hogyan tudom felgyorsítani magam, hogyan tudom ellenőrizni magam, és visszatérni az éber állapothoz a cél tartásához, a Teremtővel való összeolvadás felé? Az ember egyedül nem képes arra hogy felébressze magát, ezt csak a csoport, azaz a külső nyomás hozhatja el ami a csoportmunkában működik rajta. Ha tudatosan előkészítek és megszervezek magamnak egy olyan környezetet, mint a spirituális csoport, akkor az felráz és felébreszt engem. A csoport nélkül, nincs garancia arra, hogy a jövőben bármely külső hatás alatt én irányban maradok,  a Teremtés céljára irányítva: az “Izrael, a Tóra, és a Teremtő” egységére.

Ez az út az úgynevezett “Fény útja”, “Achishena útja” felgyorsítás útja). A környezet erős támogatása által haladok előre, állandó keresésben, mint az idős ember, aki előre hajolva jár, és állandóan azt keresi, amit elveszett, még mielőtt elvesztette volna. Én folyamatosan ellenőrzöm magam, hogy ne  térjek le a helyes irányáról, amely Izrael, a Tóra és a Teremtő egy. S nem enyhítem magam felé a követeléseimet, amelyek által értékelem a hűségemet a Teremtés Célja felé.

Ha elfelejtkezem a célról, akkor csak a környezet képes visszarántani a lehető leggyorsabban az ébrenléthez és csak a helyes környezet tud emlékeztetni a célra. De ha ez nem történne meg, mert nem kapcsolódok, akkor a Teremtő fog segíteni nekem, azzal, hogy küld egy nem éppen kellemes eszközökkel felébresztő emlékeztetőt, és visszatérít az útra. De ez már a szenvedés útja. Befolyásol engem a rossz érzések által, vagy azzal, hogy  valamilyen veszteséget élek meg és a csapások által, és akkor feltárul, hogy jobb a felgyorsítás útja és sajnálni fogom a tetteimet, vagy  kellemetlen eseményeket élek át. A Teremtő emlékeztet a célra azáltal, hogy kötelez engem arra, hogy aggódjam azon, hogy milyen módon veszek részt a  spirituális munkámban.

A csapások hatásának mértéke attól függ, hogy milyen messzire távolodtam el: az egység, Izrael, a Tóra és a Teremtő egy irányától. Ha bizonyos határok között maradok, közel az úthoz, és nem térek le a főútról, akkor a közösség  visszatérít a helyes irányba. De ha elfeledkezem a célról, és nem készítettem fel magamnak a megfelelő környezetet a magam helyes irányba való nyomására, akkor én teljesen letérek az Achishena felgyorsítás) útjáról , és a szenvedés útján fogok haladni.

2013.10.28, “Shamati” 70-es  cikkéből

ford: B S

KA

forrás: אל תירדם מאחורי ההגה, 29.10.13


30 okt 2013

A szöveg, amely sugározza a Korrekció Fényét

Kérdés:

Mi a különbség munkában, azok között a  házaspárok között, akik a belső spirituális módszerrel foglalkoznak, és azok között akik, azért jöttek, megoldják a materiális problémáikat?

Válasz:

A különböző házaspárokkal végzett munkában mindössze az alkalmazott szavakban van különbség. Nekik és másoknak, ugyanolyan feltételek mellett, ugyan azokat a kérdéseket feltéve, azt tapasztalhatjuk, hogy csak a kifejezési módjaikban lesz különbség, semmi másban.

Vegyük például, a Kabbalista szótárt és fordítsuk le Biblia nyelvére, és azonnal mindenki számára érthető lesz. Végül is, a természetben található formaegyezésről beszélünk, a természet részei közötti összeolvadásról. A család pedig az összeolvadás legkisebb egységének tekinthető.

Kérdés:

A terjesztés ügyében, mi azt tervezzük, hogy felhasználjuk azokat a cikkeket, amelyeket Ön már átdolgozott. Észrevettük, hogy amikor használjuk ezeket  az anyagokat,  használjuk, egy teljesen más atmoszféra teremtődött meg. Miért kell ezt a munkát végezni, és miért olyan fontos ez?

Válasz:

Folyton azt kérem a tanítványaimtól, hogy olvassák a Forrást, mert abból ered a korrekció Fénye. Ugyanez tölti meg  ezeket a cikkeket is. Mert fellelhető bennük a Fény, és ez beragyogja azokat, akik olvassák. Ahogy haladunk ezekben az írásokban előre, egyre jobban érezni fogjuk, hogy működnek rajtunk.

2013.09.21, Az “Idő révén” programjából

forrás: The Text That Radiates The Light Of Correction, October 27th, 2013

 טקסט המקרין את אור התיקון,  24.10.13

ford: B S

szerk: Sz I

KA

30 okt 2013

Várakozás a szabadság friss levegőjére

Évezredeken át, több ezer ember megpróbált egyedül kiszabadulni a börtönéből, a szűk világérzékeléséből és aprócska világából, de nem voltak sikeresek.  És ez soha nem fog megváltozni! A megszerzési vágy, soha sem akar magától kitágulni,  és elengedni engem, azért, hogy ne rajta keresztül lássam a valóságot, hanem  az igazi világot lássam.

Ez soha nem fog megtörténni! Épp ellenkezőleg, napról napra növekedik a megszerzési vágyam, de csökkennek a lehetőségeim, hogy korrigáljam magam.  Ez elvezet engem a száműzetés érzéséhez, amely arra kényszerít, hogy keressem és megtaláljam a módszert – a Kabbala Bölcseletét. A Kabbala elmagyarázza, hogy az önző vágyban, az ember nem képes többet feltárni a világból. Sőt egyre inkább beszűkül a világa.

Nekem el kell fogadnom azt a tényt, hogy az egóm nem enged érezni semmit ami nem megszerző. És ha ennél valami többet akarok, akkor meg kell változtassam a hozzáállásomat a megszerzési vágyammal szemben. Most a valóságot  szelektív módon látom, csak azt érzékelem, ami az egómat érdekli. De ha egy átfogó képet akarok látni, egy valódit vagy legalább egy olyat ami megközelíti a valódi képet, akkor a megszerzési vágyam fölé kell emelkednem, és ki kell lépnem  az önző vágyaimból.

És kilépve a megszerzési vágyamból és beléphetek  egy vagy több barát vágyába. Ezáltal már kitágítom a felfogásomat és érezni fogom a világot, amely rajtam kívül létezik. Ehhez, hozzá kell kapcsolódjak a barátom vágyához. Hogyha képes leszek a baráton keresztül érzékelni a valóságot, az teljesen más lesz, mint amit az egómban érzékeltem. Ezáltal magam fölé emelkedek, hogy látom a világot a barátomon keresztül akit nagyobbnak látok mint saját magamat. És ez felébreszt az álmomból legalább ki fogok tudni menni a dobozomból, a börtönömből.

Ebből ered az a szabály, hogy: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez egy gyakorlati eszköz, amely által ki léphetünk a mi kis dobozunkból, amely a megszerzési vágy által úgy tűnik számunkra, mintha a való világ lenne. Majd felemelkedünk magunk fölé, és megszerzünk egy másik nézőpontot.

De, azért hogy a nézőpontom valóban független legyen a megszerzési vágyamtól, nem csak hogy ki kell lépnem egy vagy több barát által belőle, hanem magamhoz kell, hogy kapcsoljak még sok más egyéni megszerzési vágyat is. Csak ilyen módon, érhető el az alsó és a felső vonal magamhoz kapcsolásával az, hogy minden alkalommal egy más nézőpontból, láthatom a világot és ezen nézőpontok sokaságából létrejöhet a valódi világ képe.

Végül is, minden egyéni nézőpont egymáshoz kapcsolódva kialakít egy szélesebb világnézethez. Ez a világnézet addig tágul, hogy elér az Ein Sof-ig és akkor kiszabadulok a megszerzési vágyamból és szabaddá válok. A valóság érzékelésem nem lesz semmilyen feltételhez kötve, hanem teljesen objektív lesz.

A legcsodálatosabb dolog ebben a mechanizmusban az, hogy a világérzékelésbeli emelkedés tapasztalható lesz  a megszerzés iránti vágyam változásában is. De mindehhez fel kell tettem egy olyan szemüveget, amely korrigálja a barátokban az összes hibát, semlegesíti a töréseket, és éz által, érezni hagyja a Felső valóságot.

Mert elmondatott, hogy a spirituális munka az a “szeretni másokat” szükségessége, és ez általi Teremtőhöz való felemelkedés. Mert “A Tóra emberi nyelven beszélt”, amelyet képesek vagyunk megérteni és megérezni. Bár a valóság észlelésnek a megváltozásáról beszél.

De nekünk egyszerű cselekedeteket és gyakorlatokat kell végeznünk, azért, hogy megszerezzük ezt a változást. A mi valóság érzékelésünk módja lehet: a primitív egoista vágyunkon keresztüli, vagy a  megszerzési vágyon keresztüli, amely az adakozás felé van irányítva. Végül is, én elérek egy olyan állapothoz, amelyben az erőfeszítéseim arra, hogy megváltoztassam önmagam, örömmé válik számomra. Mert már érzem, hogy közeledek a felszabadulás felé.

2013.10.24, Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

forrás: בציפייה לאוויר הצח של חופש

KA

27 okt 2013

Egyszerű eszköz a Belső Fény mérésére

Kérdés:

Érdemes terjeszteni a Kabbala Bölcseletét a vallásosok között, vagy azok között, akik  mindenféle misztikus gyakorlatokkal foglalkoznak?

Válasz:

Szó sem lehet róla! Mindenféle vallási környezetet, kerülni kell, mivel semmi  esetben nem fog kapcsolódni az ő véleményük a miénkkel. Ők a csodákban hisznek, a halál utáni életben, misztikus behatolásokban és felfedezésekben, nem az e-világi erőkben,  mi  az egyetlen természeti erőben hiszünk mi abszolút materialisták vagyunk. A Kabbala Bölcselete nem egy vallás, hanem egy tapasztalati tudomány, a természet egyetlen erejének a megszerzésére. Ezt az erőt úgy nevezzük a Teremtő, az Isten, és nincsen benne semmi misztika. Egy későbbi szakaszban, az emberiség elferdített mindent és vallásokat hozott létre ebből, azért, mert nem volt képes sehol sem megkapni ezt a tulajdonságot. Ő test nélküli, láthatatlan, és nem érezhető. Ez az erő, amely  minden korporeális tárgy mögött áll, de hogyan lehet definiálni? – Lehetetlen!

Nem létezik egy olyan eszköz sem, amely képes felfogni őt, mert ez nem mágnesesség, nem a globális vonzás mezeje, nem elektrosztatika, nem röntgen sugár. Akkor hogyan lehet felfogni és felfedezni Őt? Hol lehet megszerezni egy olyan mérő eszközt, amely által fel lehet fedezni ezt az erőt amit “Boré”-nak (Teremtőnek) nevezzünk?

Nem létezik ilyen eszköz, rajtad kívül. Nem külső eszközök által foghatod fel Őt, hanem csak belsőmunkával tárhatod fel. És hogyan lehet ezt megtenni? Az út során feltárul, hogy olyan mértékben tudod csak érzékelni ezt az erőt, amilyen mértékben hasonlatossá váltál vele, csak így tárluhat fel előtted. Mint a mutató a műszerfalon, úgy fog mozogni benned is a mutató a skálán: Nefesh, Ruach, Neshama, Haya, Yechida az egódnak a fokozata szerint, ahogy azonosulsz ezzel az erővel.

 Kép3

Ha az egónk fölé emelkedünk, azt rugóként használhatjuk fel. A tekercsben folyó áram mágneses teret hoz létre, amely vonzza a mutatót.És a mutató elmozdul egy meghatározott mértékben:  Nefesh, Ruach, Neshama, Haya, Yechida (0, 1,2,3,4 ) és ez alapján mérhetjük azokat az értékeket amivel számolhatunk.

A rugó, amely visszarántja a mutatót nullára, az a mi egónk. És az erő ami vonzza a mutatót az ellenkező irányba a rugóval szemben, az a szűrő (Maszach) amelynek erőssége mutatja a Teremtőhöz való hasonlatosságunkat.

A skála beosztásai nem egységes, a távolság a Nefesh és a Ruach között kicsi. A távolság a Ruach és Neshama között nagyobb. Ez olyan, mint a távolság a Föld és Hold között, a Föld és a Nap között. Hatalmas haladás jöhet létre. Az egónk szolgálatba állításának mértéke szerint, mert a Teremtő Fénye működik rajtunk és sokkal erősebb a hatása, mint az egónké.

Azaz, mi  belső munkával foglalkozunk a Teremtő tudományos mérésével foglalkozunk. Én magam vagyok az eszköz, amely mérő eszköz is. Ilyen egyszerű.

Szabad állapotban, az egónak a rugója beállítja a mutatót a nullára. De ha a tekercsben áram folyik, akkor a mutató  elkezd elmozdulni a nullától. Ehhez szükségünk van a hálózatban egy energiaforrásra, akkumulátorra, kapcsolóra és egy relére. Az akkumulátor a kapcsolóval, az a Teremtő, és ez a mágneses tekercs az a csoport középpontja, amely bevonzza a Fényt  és ezzel megteremti bennünk a feltételeket a Fény jelenlétére.

A korrekció Fénye, a “Reformáló Fény” a csoport középpontjában koncentrálódik. És a mérő eszköznek a mutatója a Belső Fénynek, megfelelően az egó, a szűrő  vastagságának mértékének tükrében mozdul el.

2013.10.22, “A csoport és a terjesztés”

ford: B S

forrás: “קבוצה והפצה”,,  22.10.2013    מכשיר פשוט ביותר למדידת הבורא

KA

27 okt 2013

Szabadulás a sors kiszámíthatatlanságaiból

Kérdés:

Létezik kapcsolat a szabad akarat és a sors között?

Válasz:

Az ember sorsa már a születésénél meg van határozva. Mindenki különböző feltételekkel és tulajdonságokkal születik meg, vagyis a saját sorsával. Ha egy bizonyos tulajdonságokkal születtem meg, akkor ezzel már el van határozva az irányom és az utam a Végső Korrekcióhoz. Ez függ a születési helyemtől és még más különböző okoktól, amelyek nem függenek tőlem.

De tegyük félre ezeket a feltételeket, amelyek emberenként különböznek egymástól. Mint ahogy a sejteknek a testben, mindegyikünknek megvan a célja és a saját sorsa. Ha azt nézzük ami, maradt, akkor feltesszük azt a kérdést, hogy mi képesek vagyunk e ezt valahogy ezt befolyásolni. Hogy ezzel a szabad választással, amit kaptam, azaz, a lehetőséggel, hogy korrigáljam magam, vajon tudok e azonosulni teljes mértékben másokkal?

Az egyik okosnak született és másik butának, az egyik  gazdag családba született, és a másik művelt családba, egy másik a cipész fia, aki továbbra is kell, hogy kövesse az apja szakmáját, és így tovább. Mindenki teljesen más. De ha az ember kap egy felébresztést fentről, vagyis megkapja a szívben lévő pontot, akkor ezzel, ki teszi az egyenlőségjelet a csoport társak és önmaga között.

Azok, akik nem kapták meg a szívben lévő pontot mindannyian különböznek: mint a macska az oroszlántól, vagy, mint az egér a macskától. A kövületi, növényi és élő szinten mindegyik különböző. De az emberi szint egyenlőség jelent az emberek között, és magába foglalja a kövületi, növényi és állati szinteket, amelyek az emberben vannak, és ilyen módon önmagukon belül elérik az egyenlőséget.

Mindezt az ember teszi meg, a megadatott szabad akarata által, és semlegesíti a sorsát, amelyet a természet készített elő. A szabad akarat szemszögéből, mindenkinek ugyanaz az “egyedi” munkája van, amely mindenki számára azonos. Ebben az értelemben, senkinek sincs előnye a másikkal szemben.

Úgy tűnik, hogy bizonyos embereknek nagyon kevés erőfeszítést kell befektetnie, azért, hogy elérjék a spirituális világot, és vannak olyanok, akiknek ez a mennyiségű befektetett erőfeszítés nem elég. De mindez olyan feltételektől függ, melyek ismeretlenek számunkra. Ezért mi nem tudjuk számításba venni a korábbi inkarnációinkat, azt ami már megtörtént velünk,illetve azt ami majd még történni fog. De mindez együtt, egyben van jelen a korrigált állapotunkban, az Ein Sof világában, csak nem tárult fel előttünk. Ezért nehéz lemérni kinek mennyi munkát kell végeznie.

Ennélfogva, írva van: “Mindent ami erődből és tehetségedből tellik, tedd meg!”

2013.10.13, Lecke a Zohár könyvéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

ford: B S

f: חופש מתהפוכות הגורל , 15.10.13

KA

27 okt 2013

Engedd el a népemet!

A hét év bőség – ben,  az ember még mindig reménykedik abban, hogy mindent megkap az  önző céljai elérésére.  Ezért hajlandó nehéz munkát végezni, és sok erőfeszítést is befektetni, mert egyelőre megtölti őt a bőség, egyszerűen kitölti az egóját.

Úgy tűnik, hogy Egyiptomban létezik beteljesülés, és mindez az emberé: az összes élvezet ezen a világon, és a spirituális világban is. Az ember azt gondolja, hogy képes elérni egyedül mindent, és azt magának akarja, nem helyezi azt a célt maga elé, hogy élvezetet adjon a Teremtőnek. Mert csak a saját profitja lebeg a szeme előtt.

Könnyedén átlátható, hogy hogyan fogja fel az ember a problémákat. Abban a pillanatban, amikor megjelenik valamilyen nehézség vagy kellemetlenség, az ember azonnal elkezd gondolkozni, számításokat végezni, de csak a saját maga hasznára. Szóval, ha az ember ebben az állapotban van akkor még mindig nem ért véget a hét évi bőség időszaka. Folyton azt érzi, hogy valami hiányzik, valami veszély jelent az egója számára, és bizonytalanságot érez, egyfolytában aggódik magáért.

Ezt nevezik a hét évi bőség – nek, ha az ember átszűr mindent az önző vágyain, amikor még képes szenvedni, megsértődni, megsérülni, akkor még mindig az önző eredményekhez van hozzáláncolva, azaz ahhoz, hogy mennyire lesz jó vagy rossz számára. Amikor kételkedik, és azt érzi, hogy talán érdemes elmenekülni erről az útról, és azt gondolja, hogy talán lehet, hogy csak saját magának árt ezzel az úttal. Ha az ember ezen gondolkodik, akkor már be is bizonyosodott, hogy a hét évi bőség időszakában van.

Az éhínség hét esztendeje  azzal kezdődik, hogy az ember közömbös lesz arra mit kap, vagy mit sem a megszerzési vágya számára, mert fölé emelkedik ennek a megkötöttségnek. Abban a mértékben, amilyen mértékben az ember készen áll fölé emelkedni az éhség érzetének, abban a mértékben  halad az adakozás felé. Ezen a ponton kezdődik a valódi és komoly munka.

Úgy vélem, mi most lépünk be az éhínség hét esztendejé – be. Remélem, hogy át fogjuk érezni az éhínség szenvedéseit, és a nehézségekben megerősítjük egymást. Az összes munka Egyiptomban csak az összekapcsolódásban és az egység erejében van. Egyre többen kritizálnak, ellenségesek velünk, hibáztatnak valamiért, gyűlölnek, annyival jobban megerősödünk, nekik köszönhetően. Ez olyan, mint amikor a farkasok körbevesznek egy csorda juhot, és arra kötelezik őket, hogy szorosabban tapadjanak egymáshoz.

Mert csak ennek a segítségével tudunk összekapcsolódni. Az egónk elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy közeledjünk egymáshoz. Csak a kegyetlen farkasok, azok akik egyre közelednek felénk, körbe vesznek minket és megpróbálnak megharapni, s ez által megkövetelik tőlünk, hogy egyre szorosabban egyesüljünk, és belsőleg összekapcsolódjunk. Izrael olyan, mint egy juh-nyáj és csak a farkasok által erősödhet meg.  Remélem hogy elég erősek leszünk, azért, hogy a Teremtő sok gyűlölőt küldjön nekünk, akik még inkább megerősítenek bennünket, az összekapcsolódásban. Az összeforrott egységben feltárjuk annak a szükségességét, hogy kilépjünk a megszerzési vágy rabságából, és belépjünk az adakozási vágyba.

Ezek az állapotok hozzátartoznak, sőt szükségesek az úthoz, és keresztül kell menünk rajtuk. A világ ezt kéri tőlünk, és nincs más választásunk, meg kell hogy tegyük a szükséges lépéseket. Egy teljesen kivételes állapotban vagyunk, amely az Egyiptomi kivonulás előtti állapot. A Tóra is erről beszél.

Lassanként felfedezzük magunkban az egó 49 tisztátalan kapuját, amelyek  a menekülésbe hívnak, és arra, hogy rejtőzzünk el valahová, egy csendes sarokba, és zárkózzunk be, szeparálódjunk el a többiek elől és váljunk láthatatlanná. De nem szabad engedelmeskednünk! A fáraó elé kell állnunk szemtől-szemben, és azt kell mondanunk: “Engedd el a népemet!”, és a Teremtő megjelenik köztünk, és a tíz csapás Fényével kényszeríti a Fáraót..

2013.10.18, Esti vacsora

ford: B S

KA

25 okt 2013

Könnyebb együtt dolgozni, mert egyedül nehezebben telik az idő

Kérdés:

Hogyan lehet leküzdeni azt a vágyat, amikor azt érezzük, hogy mindent holnapra akarunk halasztani: a következő leckére, a következő kongresszusra? Ez az az  érzés, hogy ráérünk még,  van még idő , és megvár a dolog.

Válasz:

Ez az egó illúziója, amelyet az ember egymaga nem képes legyőzni. Ha te otthon ülsz  egyedül, akkor biztos, hogy mindenféle haszontalan dologgal való foglalatosság felé fordulsz, és haszontalanul csinálod a dolgokat egyiket a másik után, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Ez csak időpocsékolás, ma és holnap is , és eljön a másnap, és még egy év, aztán két év. Így nem fogod tudni  hatékonyan használni az időt, mert egyedül vagy. “Vagy a barátság, vagy a halál”.

Mindenki valamilyen felelősséget kell, hogy vállaljon, amelyet nem lehet halogatni vagy elmenekülni tőle. Fontos, hogy ezek a kötelezettségek összekössenek a barátokkal és fontos, hogy  együtt dolgozzatok közösen.

Neked állandóan kötelezettségeket kell vállalnod, különböző módokon az előrehaladásért:

1.Elkötelezettség a munka iránt

2. A barátok iránt

3. Fontos a  szégyen érzet, hogy nem fejezted be a munkádat, és ezt mindenki fogja tudni és látni.

A szégyen olyan erős kell hogy legyen, mint a halálfélelem. Ha a barátok között vagy, csak ez fog megmenteni, akkor megfelelően hasznosítod az időt. Ha egyedül vagy és korlátlan az idő ami rendelkezésre áll, akkor biztos lehetsz benne, hogy megtéveszt. Az idő a “héj” (klipa), ez egy nagyon erős egoista erő. Az idő húz bele téged, különböző komolytalan elfoglaltságokba.

De amikor együtt dolgozunk, hirtelen azt érezzük, hogy könnyedén, dolgozunk,  boldogan és kellemesen!

2013.10.10. Bevezető a Zohár könyvébe

ford: B S

lekt: KN

23 okt 2013

Aki elrontott mindent, meg is fogja javítani

Kérdés:

Megértettem, hogy tilos sajnálni a múltat. De mit tehetek, hogyha a múlt “hibái” miatt, ma súlyos helyzetben találom magam? Nekem valóban nem kell, kijavítanom semmit? Hanem csak remélnem kell, a Teremtő segítségét?

Válasz:

Hát persze! A Teremtő rontott el mindent, így Ő is lesz az aki ki is javít mindent. Neked csak kérned kell, és meg is köszönnöd azt, hogy feltárul az ami eltört,  köszönd meg azt hogy ma már olyan szinten vagy, hogy kérheted a kijavításodat. Elmondatott, hogy “minden  Isten kezében van, kivéve az Isten félelmet”, tehát az Istenfélésen kívül, mindent a Teremtőre kell bíznunk.

S ha a helyzet még mindig nem javult meg, az azt jelenti, hogy nem kérted Tőle, vagy a kéréseid nem voltak helyesek. Vizsgáld meg őket újra!

Nem a tulajdonod a múltad vagy a jövőd! Te  csak  a jelennek, és a jelenpillanatnak vagy tulajdonosa, de annak is csak olyan mértékben, amennyire te képes vagy szétválasztani a “Tóra útját” és a  “szenvedés útját”. Erre azért van szükség, hogy  helyesen tudd kérni a Teremtőtől a korrekciót!

Azt a korrekciót kell, hogy kérd, ami összetapaszt a Felső Erővel az elméd és szíved, s a lelked összes részével, a tudatoddal, a csontjaiddal. Azért, hogy ne tűnj el az élet folyamatában, hanem minden érzéssel és az értelmeddel, minden erőddel, azonosítsd magad fejet hajtva annak, ami történik.

De ez nem jelenti, hogy hátradőlve  várd, hogy a Fény elvégezze az egész munkát. Ahhoz, hogy  ilyen komoly gondolatokhoz, érj el,  sok szükséges cselekedetet kell elvégezned, felhasználva minden eszközt, amit kaptál ebben a világban. Fel kell építened ezt a világot, meg kell változtatnod a társadalmat, forradalmian újat kell létrehoznod az életedben, azaz el kell rendezned el az életedet, gyermekeket kell nevelned, ahhoz hogy fejlődj, dolgoznod kell, gondoskodnod kell a környezetedben lévő az idegenekről is, ez által fogsz közelíteni a Teremtő felé.

Ezen kívül, fel kell ébresztened a csoportod tagjait, gondoskodnod kell arról, hogy megfelelő körülményeket teremts – ahogy tőled telik – nekik a tanulásra, az összekapcsolódásra, a fejlődésükre, a közeledésükre. Sok mindent meg kell tenned értük fizikailag és spirituálisan is. Azért kell ezeket megtenned, hogy a jövő, és a múlt és a jelenlegi pillanatok, is egy és egyetlen Erőhöz, legyenek kötve. Ezeket a munkákat  a “Teremtő munkája”-nak nevezünk. A Teremtő meg tesz mindent, és neked csak vissza kell igazolni Őt, minden cselekedeteddel, amit a  lélek edényében teszel, és minden belső érzésben…

2013.10.07, Lecke a Zohár könyvéről, “Bevezető a Zohár könyvébe”

ford: B S

KA

23 okt 2013

64 queries in 0,138 seconds.