Lépések a Teremtővel való egység irányába
Kérdés:
Hogyan érhetjük el az egységet?
Válasz:
Az egység azt jelenti, hogy az Adakozó és a megszerző összes vágyával megfelelően, a kettő egyetlenné egyesül, ahogy azt Baal HaSulam híres példája is elmagyarázza, a házigazda és a vendég esetében.
A vendégnek semmije nincs, amit a Házigazdának adhatna, a hozzáállásán kívül, amit a házigazda hozzáállásával azonos módon fejleszt ki a vendég. Ez azt jelenti, hogy nem vesszük figyelembe, hogy a vendég az étvágyát használja, a Házigazda pedig, az erejét. Ők mindketten az első pillanattól abban a helyzetben vannak, hogy az egyikük a Teremtő, a másik a teremtmény.
De ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a kezdeti feltételt, vagyis azt a tényt, hogy egyik a Teremtő, a másik a teremtmény, mivel el kell érniük, a teljes formaegyezést, akkor végül is milyen pontok mentén lehetnek ők formaegyezésben? Az egymáshoz való hozzáállásuk tekintetében lehetséges ez amelyet, amely olyan kapcsolat nélkül építenek fel, ahhoz képpest, ami ezt megelőzően működött.
Ehhez, nekünk fel kell emelkednünk egy újfajta kapcsolatba, amelyet ki kell építenünk egymás között, hogy lényegtelen legyen, hogy a partnerünk a Teremtő. Ő az első mozgató, Ő teremtett engem meg a megszerzési vágyban, és mindent meg tud tenni, amit csak akar, mert az összes kezdeti tényező Tőle érkezik meg hozzám, mivel ezek a felső gyökérből származnak. Nem lényeges, hogy én, a teremtmény képtelen vagyok megtenni bármit, ami ezen túlmutatna.
Azonban ha a Teremtő és én elérjük ezt az állapotot, ahol teljesen azonos minőségünk van, az egymás felé mutatott attitűdünkben (hozzáállásunkban), de ezen az azonos minőségű hozzáálláson kívül, már az egységre és az összekapcsolódásra is vágyunk. Mindenekelőtt, a Teremtőnek és a teremtménynek is el kell érnie azt a státuszt, ahol mindkettő teljesen azonos a másikkal, és függetlenek egymástól – a Teremtő a teremtménytől, és a teremtmény a Teremtőtől.
Ha egyszer egyenlők vagyunk, és megvan a lehetőségünk bármely kapcsolat megteremtésére közöttünk, és hogy bármelyikünk szabadon vágyakozhasson, akkor elérjük azt az állapotot, amikor csak szeretetre és egységre, az egymással való összetartozásra vágyunk csak.
Ahogy Baal HaSulam elmagyarázza, a vendég és a Házigazda egyaránt elérkeznek abba az állapotba, amikor azonos mértékben függnek egymástól, tehát a Házigazda a vendégtől és fordítva, pont úgy, ahogy gyermek függ a szüleitől. A vendégben, a teremtményben élvezetekre törekvés van, és az adakozni akarás is, mivel a Teremtő mindkét „gyeplőt” fogja, és az egyik feltételezi a másikat. Még ha a Teremtő egyfelől képes bármit is megtenni, ez nem jelez előre semmit, mivel Ő szeretetet érez a teremtmény iránt, ez a szeretet korlátozza Őt, és csak azt teszi meg ezáltal, amit ez a szeretet diktál, és nem azt, amit megtehetne.
Ezt azt jelenti, hogy a szeretet ereje, az a megszorítás ereje, azaz a Teremtővel ellenében működő erő, Ez nem enged meg, akármit megtenni. Senki nem képes lerombolni azt, akit szeret. A szeretet, törvény!
Ezért, az egység feltétele, a formaegyezés – lehetőségekben, erőkben, képességekben, az önkifejezés szabadságában. Ha egyszer az azonosság megjelenik, akkor mindezeken kívül, a szeretet erejét, és az egység elérését aktiváljuk.
KN
