Ha a csoport frakciókra oszlik
Kérdés
Hoztam egy döntést, és beléptem a csoportba, ott azonban néha egyet nem értés bukkan fel. Mit tehetünk, hogy ezt megállítsuk?
Válasz
Mindenekelőtt, fel kell ismernünk a csoporton belüli problémát. Nem szabad ellepleznünk, vagy úgy tennünk, mintha nem léteznének. Például, ha a csoportnak van harminc vagy negyven tagja és mindenki a saját oldalára húz, vagy frakciókat alakítanak.
Lényeges megérteni, hogy mi a felső kormányzás alatt vagyunk, amely úgy rendezte a dolgokat, hogy ezek a frakciók létrejöjjenek, és megjelenjen az egyet nem értés. Miért? Ennek az oka, hogy a saját problémáink fölé emelkedjünk, az Egyetlenhez, aki elhozta azokat a mi életünkbe. Ő az, aki az összes problémát elindította közöttünk. Ő még azt is elismerte, hogy „Én teremtettem a gonosz hajlamot.”
De miért? Ez azért van, hogy az ember elkezdje használni a Tórát, mint fűszert, ami azt jelenti, hogy el kezd vágyni a Reformáló Fényre, ami el van rejtve a Tórában. Amikor vágyik a Fényre, a személy felülemelkedik a problémákon, az egyetlen Forráshoz ahonnan minden gonoszság és jóság ered.
Kérdés folytatása
Igen, de ezután még több probléma merül fel
Válasz
Az embernek össze kell gyűjtenie a szükséges erőt a vágyból, annak érdekében, hogy a Reformáló Fény leereszkedjen az első spirituális fokozatra. Ezért a problémák megnövekednek, és nem is áll meg a növekedésük
Hagyjuk ezt a Teremtőre, Ő tudja, minek kell történnie. Azért beszél arról, hogy Ő teremtette a gonosz hajlamot az ember számára, hogy megértsük, minden egyetlen Forrásból származik. A személynek csak a munkája alapjához volt szüksége erre. Semmi másunk nincs.
Kulcsfontosságú ehhez tapadni. Néhány barát talán rivalizálni kezd, míg mások senki oldalára nem állnak. Legyen bár egy rendetlenség a csoportban, azonban mindez, mint egy csomagban a Teremtő által lett előkészítve. Ő rendezte ezt el, az én feladatom mindig felsorakozni az egység irányába, akár a barátaimmal, akár ellenükben, mindenféle állapotban.
Ez az, amit úgy nevezünk, mint „egy ember és egy szív.” Máskülönben milyen alapon egyesülnénk? Az egyesülésünk alapja, nem a „kedves srácok ezek”, hanem a vicsorgás és a kakaskodás. Harcolunk és gyűlölködünk, de mindezek felett, egyetlen egységbe kapcsolódhatunk. Szeretni a felebarátot, pontosan az ezek fölé való emelkedést jelenti, és ez az, amikor elérkezik valaki a Tóra megkapásához.
Akár egyetért valaki ezzel, akár nem, ez az elve nem változik. Miközben a csoportban el kell határoznunk, hogy nincs más kiút, hogy egyetértünk ezzel már mindannyian, jóllehet még mesterségesen. Abbahagyjuk a vitatkozást, és úgy teszünk, mintha szeretnénk egymást. Tanulunk annak a reményében, hogy a Reformáló Fény befolyásol bennünket, és megalapoz egy kapcsolatot közöttünk. A leckék alatt, mindenki azt gondolja, hogy „Azt szeretném, ha Ő, legalább egy kicsit segítene.” .
Máskülönben elkezdenénk csapásokat mérni egymás fejére, képtelenek lennénk, teljesíteni a Teremtő által ránk ruházott feladatokat. Ő, aki „belecsalogatott” bennünket ebbe, mintha csak beültetett volna minket egy számítógépes játékba, ahol egy sokszögbe volnánk szorítva a képernyő által. Mi pedig ezen belül lennénk. Mit kell tennünk most?
Ez az a hely, ahol stabilizálnunk kell, egy új viszonyulást, amit el akarunk érni. Mi hiányzik nekünk ezen a játéktéren, ahol gyűlöljük egymást, és szét vagyunk szóródva, mint a pontok az ernyőn? Mit csináljunk?
Fel kell tárnunk a Reformáló Fényt. Hagyjuk, hogy meg tanuljunk vágyni a felbukkanására. Ezt egyszerűbb mondani, mit megtenni. A probléma, hogy várnunk kell, ameddig az új fokozat kibomlik bennünk, minden lehetőségével, ami eltart egy ideig. Végül is, az első spirituális fokozat kifejezetten magas; csak felugrani lehet erre. Az elsőhöz hasonlítva a többi, már sokkal egyszerűbb.
KN
